Az előző rész tartalmából
Az amerikai film noir vizuális nyersségével és sodródó karaktereivel vált igazán népszerűvé a 30-40-es évek Hollywoodjában, aztán a félszázadfordulón veszített lendületéből, talán a színes film elterjedése miatt. Hatása a későbbi mozikra és a játékokra mégis megkérdőjelezhetetlen, a műfajelőzmények között pedig a német expresszionizmust és a 20-30-as évek kísérletezgető filmvilágát szokás megemlíteni, melynek nyomai szintén máig felbukkannak.
Második részéhez érkezett a Blues and Bullets saga [+]
A játékok technológiai fejlődése mellett szintén jellemző volt a vizuális vagy narratív kísérletezgetés, noir vonalon például a Max Payne és szürreális rémálom jelenetei hoztak valami merőben szokatlant és sötétet a gamer világba, de az éles fények és árnyak hagyatéka is visszaköszön a horror játékoktól kezdve az L.A. Noire-féle nyomozós variánsokig. Egyértelmű, hogy az epizodikus Blues and Bullets (melynek első részét háromnegyed éve teszteltük), a detektívregények, a klasszikus noir, számos játék klasszikus és a Sin City képregények és filmek neo-noir körítéséből is merített, a végeredmény mégis egy eredeti egyveleg, amelyben a harmincas évek gengsztervilága az ötvenes évek paranoiájával találkozik, két idősíkon.
A játékmenet továbbra is párbeszédek, nyomozás és akció között oszlik meg [+]
Eliot Ness, az egykori alkoholügynök és detektív feladatai a második részben is megoszlanak az aprólékos nyomozás és némi fegyveres akció között, idézzük fel szigorú spoiler taggel, mi történt az előző epizódban! A visszavonult Megvesztegethetetlent (az Aki legyőzte Al Caponét után szabadon) az ötvenes években a sors ismét összehozta ősellenségével, a megöregedett Capone azonban leszámolás helyett elrabolt unokája megtalálására kéri az újabban éttermet vezető, cinikus főhőst. Kutakodása során (melyben Nesst Capone cimborája is segíti), valamiféle szekta nyomai kezdenek körvonalazódni, aztán az első epizód végén feltűnik egy vörös zászlós tengeralattjáró, és minden megváltozik...
Hirdetés
Aki legyőzte Al nagypapát
Az első rész nagy vonalakban felvázolta az öt epizódosra tervezett játék stílusát, hiszen maradt a vörös elemekkel társított, ám 95%-ban fekete-fehér 3D-s világ, az erősen kontrasztokkal operáló megjelenés, az intenzív fényárnyék-hatások és a korlátozott mozgás és cselekvés a pályákon. A blues és az egyéb korhű zene, a misztikus történet és a kemény argó ugyanígy visszaköszön. A Blues and Bullets továbbra is nagyon komor hangulatú, és a véren túl az elrabolt és megkínzott ártatlanok körvonalazódó története sem éppen étvágygerjesztő, a fejlesztők pedig továbbra is odafigyelnek a realisztikus, korhű részletekre. Így aztán a második rész miliője is nyomasztó, főleg úgy, hogy Ness múltjából is újabb részletek kiderülnek, hiszen megmarad a két idősíkban játszódó történet.
Továbbra is több szálon és idősíkban fut a történet [+]
Ugyanígy az elrabolt kis Sofia Capone viszontagságaiba is rövid betekintést lehet nyerni, és ezúttal is irányítani lehet a csemetét, ahogy elrablói között próbál kiutat találni. A játék továbbra is több választást felkínál szituációtól függően, és bár még mindig nem világos, hogy az egykori rendőrnyomozó általunk meghozott döntései milyen kihatással lesznek a történetívre (a játékosok nem veszik jó néven, ha a választás csak blöff, a végkimenetel pedig egyféle), a kislány döntései máris következményekkel járnak, és ezek is igyekeznek fenntartani az érdeklődést a hátralévő epizódok iránt.
A monokróm megjelenés minimális színekkel továbbra is jól áll a game-nek [+]
Jogosan merülhet fel viszont a kérdés, hogy nyolc hónappal az első rész befutása után nem pörög-e túl lassan a Blues and Bullets története – a válasz pedig az, hogy de. Sokkal jobb lenne 2-3 havonta Eliot és Sofia bőrébe bújni egy újabb „kalandra”, hogy ne kelljen (az egyébként ügyesen összedobott) „előző részek tartalmából” videóval kezdeni. A független fejlesztőcsapatnak nyilván nincs meg az erőforrása a sokkal gyorsabb üzemezéshez, de azért a helyszínek számát és a játékórát figyelembe véve nem lenne rossz másfél év alatt letudni az öt részt, mert időközben technológiailag egyre öregebbé válik a grafikai motor.
Csalódni a karakterekben lehet, a második részben szerencsére nem kell [+]
Nekem elsőre is tetszett a Blues and Bullets majdnem monokróm világa, és másodjára sem zavaró a fekete-fehér-vörös körítés, vagy éppen a nyomozásra, döntésekre és akcióra osztott játékmenet. Itt-ott azért egyértelműen felfedezhető egy-két ihletforrás, és a vizuális stílus sem hat annyira az újdonság erejével. Szerencsére sem a második epizód, sem az ötrészes évad ára nem vészes a mai nagy címekhez viszonyítva, és két rész után valószínűtlen, hogy a folytatásban komoly színvonalesés következzen be – amennyit történetben és játékmenetben A Crowd of Monsters fejlesztőcsapata bevállalt, azt hozzák is. Mindenesetre ráférne egy kis gyorsítás a hátralévő részek megjelenésében, hogy ne kelljen még háromszor nyolc hónapot várni a véres noir sztori befejezésre.
A Blues and Bullets epizodikus point and click játék első két része elérhető Steamen, PS4-en és Xbox One-on.
Pro:
- A véres, sötét történet továbbra is biztos kezekben van;
- a nyomozás és az akció arányosan oszlik meg;
- a markáns audiovizuális körítés nem kezd megfáradni.
Kontra:
- Sokkal gyakrabban befuthatnának az új epizódok;
- egy-egy helyszínt a 2. rész máris újrahasznosít;
- grafikailag kezd a motor öregedni.
75
Bone123