Hirdetés
Aki legyőzte Al nagypapát
Az első rész nagy vonalakban felvázolta az öt epizódosra tervezett játék stílusát, hiszen maradt a vörös elemekkel társított, ám 95%-ban fekete-fehér 3D-s világ, az erősen kontrasztokkal operáló megjelenés, az intenzív fényárnyék-hatások és a korlátozott mozgás és cselekvés a pályákon. A blues és az egyéb korhű zene, a misztikus történet és a kemény argó ugyanígy visszaköszön. A Blues and Bullets továbbra is nagyon komor hangulatú, és a véren túl az elrabolt és megkínzott ártatlanok körvonalazódó története sem éppen étvágygerjesztő, a fejlesztők pedig továbbra is odafigyelnek a realisztikus, korhű részletekre. Így aztán a második rész miliője is nyomasztó, főleg úgy, hogy Ness múltjából is újabb részletek kiderülnek, hiszen megmarad a két idősíkban játszódó történet.
Továbbra is több szálon és idősíkban fut a történet [+]
Ugyanígy az elrabolt kis Sofia Capone viszontagságaiba is rövid betekintést lehet nyerni, és ezúttal is irányítani lehet a csemetét, ahogy elrablói között próbál kiutat találni. A játék továbbra is több választást felkínál szituációtól függően, és bár még mindig nem világos, hogy az egykori rendőrnyomozó általunk meghozott döntései milyen kihatással lesznek a történetívre (a játékosok nem veszik jó néven, ha a választás csak blöff, a végkimenetel pedig egyféle), a kislány döntései máris következményekkel járnak, és ezek is igyekeznek fenntartani az érdeklődést a hátralévő epizódok iránt.
A monokróm megjelenés minimális színekkel továbbra is jól áll a game-nek [+]
Jogosan merülhet fel viszont a kérdés, hogy nyolc hónappal az első rész befutása után nem pörög-e túl lassan a Blues and Bullets története – a válasz pedig az, hogy de. Sokkal jobb lenne 2-3 havonta Eliot és Sofia bőrébe bújni egy újabb „kalandra”, hogy ne kelljen (az egyébként ügyesen összedobott) „előző részek tartalmából” videóval kezdeni. A független fejlesztőcsapatnak nyilván nincs meg az erőforrása a sokkal gyorsabb üzemezéshez, de azért a helyszínek számát és a játékórát figyelembe véve nem lenne rossz másfél év alatt letudni az öt részt, mert időközben technológiailag egyre öregebbé válik a grafikai motor.
Csalódni a karakterekben lehet, a második részben szerencsére nem kell [+]
Nekem elsőre is tetszett a Blues and Bullets majdnem monokróm világa, és másodjára sem zavaró a fekete-fehér-vörös körítés, vagy éppen a nyomozásra, döntésekre és akcióra osztott játékmenet. Itt-ott azért egyértelműen felfedezhető egy-két ihletforrás, és a vizuális stílus sem hat annyira az újdonság erejével. Szerencsére sem a második epizód, sem az ötrészes évad ára nem vészes a mai nagy címekhez viszonyítva, és két rész után valószínűtlen, hogy a folytatásban komoly színvonalesés következzen be – amennyit történetben és játékmenetben A Crowd of Monsters fejlesztőcsapata bevállalt, azt hozzák is. Mindenesetre ráférne egy kis gyorsítás a hátralévő részek megjelenésében, hogy ne kelljen még háromszor nyolc hónapot várni a véres noir sztori befejezésre.
A Blues and Bullets epizodikus point and click játék első két része elérhető Steamen, PS4-en és Xbox One-on.
Pro:
- A véres, sötét történet továbbra is biztos kezekben van;
- a nyomozás és az akció arányosan oszlik meg;
- a markáns audiovizuális körítés nem kezd megfáradni.
Kontra:
- Sokkal gyakrabban befuthatnának az új epizódok;
- egy-egy helyszínt a 2. rész máris újrahasznosít;
- grafikailag kezd a motor öregedni.
75
Bone123
