Battleborn teszt (Xbox One)

Előző generációs színvonalon

Ugyanez érvényes a multiplayerre is, amelynek három játékmódja nem tér el alapjaiban a kampánytól. Az FPS-ek és a MOBA stílus keresztezése hol jobban, hol rosszabbul működik, maradjunk annyiban, hogy nem ez lesz a lövöldözős játékok jövője. Sajnos a kampány is leginkább abból áll, hogy a különböző pályákon rendszeresen meg kell állni, és a ránk támadó ellenfelek hullámait vissza kell verni. A pályákon felszedett úgynevezett „szilánkok” (Shard) elköltésével stratégiai pontokon építhetünk lőtornyokat és csapdákat, amik segítenek megvédeni az éppen aktuális objektívát. Hasonló a cél a többjátékos módban is, csak nem gépi, hanem emberi ellenfelekkel szemben. Ahogy az lenni szokott, rengeteget számít a csapatmunka (főleg, hogy a 25 karakternek köszönhetően nagyon sok a variációs lehetőség), és hogy ki milyen képességeket használ, illetve hogyan fejleszti magát játék közben.

Battleborn Xbox One

Papíron mindez érdekesen hangzik, és ideig-óráig tényleg szórakoztató, mert amikor a Battleborn működik, és minden összeáll, akkor nagyon élvezetes az egész. Végső soron a korábban már kipróbált és kiforrott játékmenet képzi azt a szilárd alapot, amire a Gearbox emberei egy jó játékot tudtak felépíteni. A „gunplay", vagyis a fegyverek érzése, a különféle harcmodorok, a karakterek lendülete, agilitása tökéletesen érezhető, egyszerűen jó irányítani az egészet, jók az akciók, és a pályák tervezése is rendben van, élvezetes és izgalmas csatákra adnak lehetőséget a kampányban és multiplayerben is. Technikailag és a dizájnt tekintve viszont sajnos akadnak bakik. A matchmaking lassú és sokszor sikertelen is, ha valaki a karakterválasztó képernyőről kilép, a többieknek akkor is meg kell várni a másfél perces visszaszámlálást, a kampány küldetéseket pedig szavazós módszerrel kell kiválasztani, így egyáltalán nincs rá garancia, hogy arra a pályára tudunk menni, amelyiket még nem teljesítettük. A küldetéseken pedig hiába vannak ellenőrző pontok, ha egy feladatot nem sikerül teljesíteni, akkor vége, és lehet, hogy hiába lövöldöztünk fél-háromnegyed órán keresztül.

Hirdetés

Minden más tekintetben pedig szó szerint előző generációs színvonalon áll a játék. A rajzfilmszerű intró és a rövid átvezetők érdekesek és stílusosak, maga a látvány viszont a Borderlands stílusát viszi tovább egy kicsit kevésbé rajzfilmszerű grafikával, de ugyanazzal az elnagyolt, képregényszerű dizájnnal. Éppen ezért lehangoló, hogy még így is csak 30 fps képfrissítésre képesek a konzolos verziók, ami a játékmenetre is hatással van. A játék sokszor teljes káosz, ellenfelek ugrálnak ránk, nem hagynak mozogni, mindenfelé rohangálás, őrült effektek és fegyverropogás – hiába stabil a képfrissítés, ilyen játékmenet mellett 2016-ban dukált volna a simább mozgás. (Igen, mondjuk ki: a hasonló stílusban mozgó Overwatch a maga 60 fps-ével ilyen szempontból jóval meggyőzőbb.) De ugyanígy említhetnénk az egész kezelőfelületet, ami úgy néz ki, mintha az előző konzolgeneráció elejéről származna – túlbonyolított, lassú és kissé igénytelen az egész.

Battleborn Xbox One

Az a helyzet, hogy a Gearbox Software nem a világ legjobb fejlesztőcsapata, és ezt általában humorral és lazasággal próbálják meg ellensúlyozni. A Borderlands zseniális, nem csoda, hogy a Battleborn is próbál olyan lenni, de helyette egy kicsit kusza termék lett, aminek csak a humora és a kiforrott játékmenete igazán ütős. Egy élvezetes, szórakoztató FPS, nem rossz játék, de semmi több. Egy kicsit olyan, mintha a Borderlands-ből megmaradt ötleteket gyúrták volna egybe, hogy külön eladják. Technikailag 5-6 éves színvonalon áll, a műfajok keresztezése pedig végső soron semmi különlegeset nem eredményezett. Jobbat is ki lehetett volna hozni belőle… Csak épp azt már megtették más címmel. Készül is a harmadik része, így azt mindenképp nagyobb bizalommal várhatjuk.

Pro:

  • Változatos karakterek eltérő képességekkel;
  • jó fejlesztési rendszer;
  • remek irányítás és gunplay;
  • a megszokott Gearbox humor.

Kontra:

  • Jellegtelen történet és cselekmény;
  • hosszú távon kevés tartalom;
  • elavult technikai színvonal;
  • lassú matchmaking;
  • előző generációs grafika.

70

dreampage

Azóta történt

  • Doom teszt (Xbox One)

    Pokoljárás a Marson, avagy a démonok ismét visszatértek, és csak mi állíthatjuk meg őket. Vajon az új Doom visszahozza az 1993-ban indult sorozat varázsát? Megérte 12 hosszú éven át várakozni?

  • Új karakter érkezik a Battlebornba

    Az Alani nevű hős leginkább a healer szerepet töltheti be, de támadó harcosként sem mond csődöt.

  • Coffin Dodgers teszt (Xbox One)

    Mi lehetünk a kertváros legmenőbb nyugdíjasai, csupán a halált és a többi szépkorút kell magunk mögé szorítani a turbós kerekesszékkel. Bottal ütni, lövöldözni ér!

  • Battleborn videoteszt

    Az idei év egyik legjobba várt multiplayer FPS-ét mutatjuk be videós formában, beszélünk a küldetésekről, a zsákmányokról, és a legfőbb kérdésről: vajon fel tudott nőni a nagy elődhöz?

Előzmények

  • Mystery Castle teszt (Xbox One)

    Ravasz fejtörők, kedves humor, és a klasszikus videojátékok hangulata lengi át a Runestone Games fejlesztését, ami az okostelefonok után most Xbox One-ra is ellátogat.

  • DiRT Rally teszt (Xbox One, PS4, PC)

    Sokan messiásként várták a Codemasters visszatérését a ralis játékok alapjaihoz. Mi a Microsoft konzolján próbáltuk ki, hogy vajon tényleg olyan jó lett-e a DiRT Rally, mint ígérték.

  • Elite: Dangerous teszt (Xbox One)

    Xbox One-ra is elkészült a Frontier Developments űrszimulátorának végleges változata, érdemes górcső alá venni, mire számíthatnak a konzolosok ebben a sci-fiben.