Speckók és pár megjegyzés
Azza 633X-AD | |
Támogatott CPU-k | Intel Pentium III (1GHz-ig)/ Celeron FC-PGA (900MHz+ -ig) |
CPU foglalat | Socket-370 (PPGA/FC-PGA) |
Rendszerbusz | 66/100/133MHz SDR |
Chipset | VIA Apollo Pro266 |
Támogatott FSB-k | 66-166MHz |
Tuning opciók |
|
Memória | Három 184 tűs DIMM slot, max. 1.5GB DDR SDRAM |
Bővítőhelyek (AGP/ PCI/ ISA/ AMR|CNR) | 1/5/0/1 |
USB portok | 6 USB 1.1 |
Integrált VGA | Nincs |
Integrált hang | AC'97 soft CODEC Dolby Digital (AC-3) 5.1 támogatással |
Extrák | Azza-UP front panel, Mandrake Linux, StarOffice, VirtualDrive |
BIOS | Award BIOS v6.00.PG |
Méretek | ATX, 304x235mm |
Kapcsolódó online anyagok | "Azza.com", BIOS, manual (PDF) |
A táblázatból jó pár érdekes dologra fény derül. Például arra, hogy a heves pavlovi reflexek közt várt Dolby Digital zajkeltő tényleg csak zajkeltő. Nem egy dedikált és minőségi hardveres megoldásról, hanem egy közönséges AC'97-es szoftveres CODEC továbbfejlesztett változatáról van szó, és mint ilyen, nem jár vele a digitális kimenet (S/PDIF Out), hihetetlen mértékben zabálja rendszerünk erőforrásait, és ami még ennél is rosszabb - egyszerűen borzasztóan szól. Rendszerintegrátoroknak nyilván így is tökéletes az audió chip, hiszen az extrák listájára jogosan tehetik fel a Dolby Digital varázsszót, ami nyilván sokakat - és ez velünk sem volt másképp - vásárlásra sarkall. Ennek ellenére ezt a feature-t egyszerűen el kell felejtenünk, ha nem akarjuk, hogy vacsi új 1.4GHz-es Athlonunk úgy muzsikáljon, mint a szomszéd 750-es Duronja (de mondhattunk volna 1.3GHz-es P4-et is...?), zenehallgatás közben. A taiwani egeknek hála, itt véget is ér a negatív kritika, ugyanis ezen "apróságot" leszámítva a lap kvázi tökéletes volt.
A bootolás.. GYORS! Négyszer kellett resetelnem, mire sikerült megnyomnom az F8-as gombot a Windows betöltődése előtt. Egyszerűen nem voltam elég gyors.. :). A BIOS Setup olyan katonás rendben pompázik, melyet még sosem láttunk, pedig a gyártó ugyanúgy az Award. E téren érdemes az Azzától tanulni, hiszen minden opció pontosan ott van, ahol annak lennie kell, a jól felépített almenürendszerben pedig minden létező dolgot állíthatunk, ha elég mélyre merészkedünk. A bootolás mellett maga a Pro Team is gyors volt, ugyanis a lappal eredetileg érkező, kissé megbízhatatlan BIOS helyére abban a minutumban küldték az új, béta BIOS-t, mihelyst az rendelkezésre állt. Igazából nem rossz érzés a flash procedúra után nyugtázni, hogy új BIOS-unk dátuma a MAI NAP :)). A nagyobb stabilitás mellett béta BIOS-unk három új opcióval is gazdagította a RAM beállítások repertoárját (később látni fogjuk, hogy ez nagyon bölcs döntés volt!), valamint lehetőségünk nyílt az alaplapi LAN chip BIOS-ának engedélyezésére, melyet - csatlakozó híján, ezt ugyanis "lespórolták" a lapról - nem tudtunk kipróbálni. Az integrált LAN és Modem egyébként a VIA South-Bridge-nek sajátja, míg a hangot külön VIA chip hajtja.

Az alaplap bal alsó sarkában található a Piros Lámpás Negyed, igaz, csak egyetlen lámpával, mely kizárólag akkor gyullad ki, ha a rendszert lekapcsoltunk, de a +5V-os led még aktív (azaz ATX-es tápoknál, ha nem a tápkapcsolóval lőttük ki a gépet, tehát szinte mindig). Feltesszük, hogy az épp működő rendszert mindenki felismeri (ha nem, fülelj, és meghallod a betonrengető FOP38-asod suttogását... :D). Az ATX-es tápok ezen tulajdonsága egyébiránt olyan feature-ök miatt lett kreálva, mint Wake-up-on-LAN és egyéb automatikus felélesztési módszerek, így ha ténylegesen ki akarjuk kapcsolni a gépet, a power gomb nem segít, a +5V-ot, mely mindig aktív. Éppen ezért mindenki, aki második GeForce3-as kártyáját szerelné a gépébe, vagy hasonló manővereket tervez, cibálja ki a tápzsinórt, "biztos ami tuti" mottóval.
Stabilitás: a legfontosabb követelmény egy alaplapnál, aminek meg kell felelni. Hiába a bitang sok tuning opció, ha aztán a lap hol megy, hol nem... nekünk is ez volt legnagyobb félelmünk a viszonylag ismeretlen Azza esetében, de egyáltalán nem kellett csalódnunk. Az igazat megvallva, pár MHz-cel többet sikerült kicsikarnunk 566MHz-es FC-PGA-s Celeronunkból, mint ugyanezen proci + egy MSI 815EP Pro-R duóból. Hosszútávon mindkét lap 112MHz-es FSB mellett érezte jól magát (8.5 x 112 = 952MHz... nem rossz egy 566MHz-es chiptől, amely természetesen cC0 steppinggel/1.7V-os maggal van megáldva), így ez az Azza lap stabilitás terén az MSI mellé került, ami nem kis eredmény (természetesen az MSI-nek is vannak Pro266/Pro266T-s alaplapjai, nálunk azonban még nem jártak). Mielőtt belemerülünk a szokásos Sandra memória benchmarkokba, szeretnénk megjegyezni, hogy a 633X-AD nem támogatja az Intel nemrég kiadott Tualatin magos processzorait (Pentium III-S és Pentium III-A), ugyanis VIA Pro266, és nem a Pro266T alapú. Nem lennénk azonban meglepve, ha a Pro Team - a többi gyártót követve - maga is előrukkolna Pro266T-s megoldással.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!