Azza 633X-AD DDR
Ha még emlékeztek cikkünkre az MSI K7T Turbo-R lapjáról, akkor tudhatjátok (meg egyébként is..), hogy kik az ún. "nagy alaplapgyártók". Nem szeretnénk magunkat túlontúl ismételni, a lista változatlan, az első négy továbbra is az első (és négy), csak a sorrend változott. ASUS, ECS/Elitegroup, MSI, Gigabyte a helyes széria - jelenleg. Nos, annyi mindenkinek szemet szúrhat, hogy a Pro Team Computer Corporation nincs a listán, sőt, még a másodvonalasok listáján sem (ellentétben az Abittal, DFI-vel, stb). A mi szemszögünkből azonban ez lényegtelen. Minket is elért "Deluxe" alaplapjuk, melyet a legjobb tudásunk szerint nyüstöltünk, és...
...meglepő eredményekre jutottunk. Nem feltétlenül a tesztek alapján levont kíméletlen következtetésekre kell gondolni, sokkal inkább a lap teljes történetére, a Pro Teamnél szerzett ismerősökre és a többire. A Pro Team lehet, hogy nem a legnagyobb gyártó, de az biztos, hogy az Azza márka tulajdonosai (ami persze annyit tesz, hogy ők gyártják a már inkább ismert Azza alaplapokat... sőt, weboldaluk is a www.azza.com.tw címen jelentkezik, és igazság szerint megér egy pillantást, hiszen épp egy szavazás folyik a logójukon található szőke leány menesztéséről/marasztalásáról. Save her! :D. /Update: megmenekült/). Nos, az Azza lapok odakinn már ismertebbek, főleg a kíváló ár/teljesítmény arányukról, busásan megtömött dobozolásukról és stabilitásukról. Áldozatunk, az Azza 633X-AD sem tért le a jól bevált ösvényről. De miről is beszélünk? Lássuk hát a 633X-AD-t!
A 633X-AD-t a VIA Apollo Pro266 DDR chipsetje fűti, Pentium III és Celeron FC-PGA procikat, valamint max 1.5GB DDR SDRAM memóriát támogat. A lapon találunk még egy Dolby Digital 5.1 (alias AC-3) hangchipet, ami - valljuk be - nem egy standard dolog. A dolog (teszt) pikantériája, hogy végül ez volt a számunkra legkevésbé érdekes tulajdonság... erre még visszatérünk. A 633X-AD a tuning teljes spektrumával bír: 66 és 166MHz között bármilyen FSB-n hajthatjuk, a processzor VCore feszültségét -0.2V és +0.4V között állíthatjuk (ami elég ütős egy mérték... egy újabb, cC0, netán D0-ás steppingű procit használva így a maximális magfeszültség 2.15V, ami nem kevés, sőt, komolyabb hűtés nélkül veszélyes) és persze szorzót is állíthatunk (állíthatnánk, ha engednék az Intel processzorai... de ez évek óta nem áll, a Pentium 2 első példányai után már minden Intel proci szorzózárral érkezik).
Úgy tűnik, hogy egy full DDR-es kombóval és ezekkel a tuning feature-ökkel igazán nem várhatunk többet... de hál'istennek nem ez a helyzet. Az Azza (nem tudom, hanyadszor írom ezt így le, de elég hülyén fest) nemes egyszerűséggel "Jumbo pack"-nek hívja a dobozt, melyben a 633X-AD tanyázik, és minden oka megvan rá, ugyanis az HATALMAS! Többek között azért, mert benne búvik saját "találmányuk", az Azza-UP front panel, ami a házba szerelhető 5.25 colos nagyegység, USB és audió csatlakozásokkal. Találunk még egy kurrens Mandrake Linux, illetve StarOffice CD-t, no meg a VirtualDrive nevű CD-ROM cache-elő programot (amely mindössze annyit tesz, hogy egy CD tartalmát a winchesterre másolja és létrehoz egy neki megfelelő CD drive-ot a Windows-ban, tehát mi ugyanúgy használhatjuk (logikailag), mint egy rendes CD-ROM-ot, de közben a tényleg olvasás a winchesterről történik, ami a legszerényebben számolva is 10X gyorsabb egy CD-ROM-nál). Ezek tehát mind azok az extrák, melyeket a szokásos tartozékokon kívül kapunk - az UDMA/100-as kábel, floppy kábel, install CD, leírás és az alaplap természetesen ugyanúgy ott van :). És ha már alaplap:
Egyike az első dolgoknak, ami megszúrja szemünket, a DIP kapcsolótábla. Sajnos, vagy szerencsére, de a 633X-AD nem teljesen "jumperless" (illetve az... nem "dipswitchless"), a BIOS-on kívül a lapon is be kell állítani ezt-azt. Az igazat megvallva, sokakkal ellentétben mi így szeretjük. Miért? Mert "hardverteszter" lévén kutya kötelességünk tuningolni a procit, és mivel nem áll rendelkezésünkre 3 hét, hogy mindig 1 MHz-es lépésekben haladjunk, ezért szükségképpen előáll az az állapot, amikor a proci már nem bírja, és a rendszer be sem indul. Nos, ilyenkor nem kell CMOS-t kisütni (ezen lap beállításait számbavéve ez nem is volna egészséges megmozdulás), Insert gombot nyomogatni és imádkozni, hogy ezt a lap is észrevegye. Mindössze visszapöccintjük a DIP kapcsolót, visszamászunk a Setupba, és... voilá, újra sínen vagyunk. Ebből talán már ki lehetett találni, hogy mi a kapcsolók funkciója: a külső busz alapértelmezett órajelét, azaz a default FSB-t állítjuk, Auto, 66, 100 és 133MHz között. A tuning finomhangolása persze ugyanúgy a Setupban végződik, a választott default értékhez ott ugyanis 0 és 32MHz között bármennyit hozzáadhatunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
