Azza 633X-AD DDR

Ha még emlékeztek cikkünkre az MSI K7T Turbo-R lapjáról, akkor tudhatjátok (meg egyébként is..), hogy kik az ún. "nagy alaplapgyártók". Nem szeretnénk magunkat túlontúl ismételni, a lista változatlan, az első négy továbbra is az első (és négy), csak a sorrend változott. ASUS, ECS/Elitegroup, MSI, Gigabyte a helyes széria - jelenleg. Nos, annyi mindenkinek szemet szúrhat, hogy a Pro Team Computer Corporation nincs a listán, sőt, még a másodvonalasok listáján sem (ellentétben az Abittal, DFI-vel, stb). A mi szemszögünkből azonban ez lényegtelen. Minket is elért "Deluxe" alaplapjuk, melyet a legjobb tudásunk szerint nyüstöltünk, és...

...meglepő eredményekre jutottunk. Nem feltétlenül a tesztek alapján levont kíméletlen következtetésekre kell gondolni, sokkal inkább a lap teljes történetére, a Pro Teamnél szerzett ismerősökre és a többire. A Pro Team lehet, hogy nem a legnagyobb gyártó, de az biztos, hogy az Azza márka tulajdonosai (ami persze annyit tesz, hogy ők gyártják a már inkább ismert Azza alaplapokat... sőt, weboldaluk is a www.azza.com.tw címen jelentkezik, és igazság szerint megér egy pillantást, hiszen épp egy szavazás folyik a logójukon található szőke leány menesztéséről/marasztalásáról. Save her! :D. /Update: megmenekült/). Nos, az Azza lapok odakinn már ismertebbek, főleg a kíváló ár/teljesítmény arányukról, busásan megtömött dobozolásukról és stabilitásukról. Áldozatunk, az Azza 633X-AD sem tért le a jól bevált ösvényről. De miről is beszélünk? Lássuk hát a 633X-AD-t!

A 633X-AD-t a VIA Apollo Pro266 DDR chipsetje fűti, Pentium III és Celeron FC-PGA procikat, valamint max 1.5GB DDR SDRAM memóriát támogat. A lapon találunk még egy Dolby Digital 5.1 (alias AC-3) hangchipet, ami - valljuk be - nem egy standard dolog. A dolog (teszt) pikantériája, hogy végül ez volt a számunkra legkevésbé érdekes tulajdonság... erre még visszatérünk. A 633X-AD a tuning teljes spektrumával bír: 66 és 166MHz között bármilyen FSB-n hajthatjuk, a processzor VCore feszültségét -0.2V és +0.4V között állíthatjuk (ami elég ütős egy mérték... egy újabb, cC0, netán D0-ás steppingű procit használva így a maximális magfeszültség 2.15V, ami nem kevés, sőt, komolyabb hűtés nélkül veszélyes) és persze szorzót is állíthatunk (állíthatnánk, ha engednék az Intel processzorai... de ez évek óta nem áll, a Pentium 2 első példányai után már minden Intel proci szorzózárral érkezik).

Úgy tűnik, hogy egy full DDR-es kombóval és ezekkel a tuning feature-ökkel igazán nem várhatunk többet... de hál'istennek nem ez a helyzet. Az Azza (nem tudom, hanyadszor írom ezt így le, de elég hülyén fest) nemes egyszerűséggel "Jumbo pack"-nek hívja a dobozt, melyben a 633X-AD tanyázik, és minden oka megvan rá, ugyanis az HATALMAS! Többek között azért, mert benne búvik saját "találmányuk", az Azza-UP front panel, ami a házba szerelhető 5.25 colos nagyegység, USB és audió csatlakozásokkal. Találunk még egy kurrens Mandrake Linux, illetve StarOffice CD-t, no meg a VirtualDrive nevű CD-ROM cache-elő programot (amely mindössze annyit tesz, hogy egy CD tartalmát a winchesterre másolja és létrehoz egy neki megfelelő CD drive-ot a Windows-ban, tehát mi ugyanúgy használhatjuk (logikailag), mint egy rendes CD-ROM-ot, de közben a tényleg olvasás a winchesterről történik, ami a legszerényebben számolva is 10X gyorsabb egy CD-ROM-nál). Ezek tehát mind azok az extrák, melyeket a szokásos tartozékokon kívül kapunk - az UDMA/100-as kábel, floppy kábel, install CD, leírás és az alaplap természetesen ugyanúgy ott van :). És ha már alaplap:

Egyike az első dolgoknak, ami megszúrja szemünket, a DIP kapcsolótábla. Sajnos, vagy szerencsére, de a 633X-AD nem teljesen "jumperless" (illetve az... nem "dipswitchless"), a BIOS-on kívül a lapon is be kell állítani ezt-azt. Az igazat megvallva, sokakkal ellentétben mi így szeretjük. Miért? Mert "hardverteszter" lévén kutya kötelességünk tuningolni a procit, és mivel nem áll rendelkezésünkre 3 hét, hogy mindig 1 MHz-es lépésekben haladjunk, ezért szükségképpen előáll az az állapot, amikor a proci már nem bírja, és a rendszer be sem indul. Nos, ilyenkor nem kell CMOS-t kisütni (ezen lap beállításait számbavéve ez nem is volna egészséges megmozdulás), Insert gombot nyomogatni és imádkozni, hogy ezt a lap is észrevegye. Mindössze visszapöccintjük a DIP kapcsolót, visszamászunk a Setupba, és... voilá, újra sínen vagyunk. Ebből talán már ki lehetett találni, hogy mi a kapcsolók funkciója: a külső busz alapértelmezett órajelét, azaz a default FSB-t állítjuk, Auto, 66, 100 és 133MHz között. A tuning finomhangolása persze ugyanúgy a Setupban végződik, a választott default értékhez ott ugyanis 0 és 32MHz között bármennyit hozzáadhatunk.

Pro266, DDR és egy kis magyarázat

Mielőtt nekiugrunk a specifikációknak és egyéb fícsöröknek, vessünk egy pillantást a VIA "új csodagyerekére", az Apollo Pro266 (DDR) chipsetre, hiszen ez hajtja lapunkat is. A DDR szót manapság a magas teljesítménnyel asszociáljuk, és így a marketingesek is előszeretettel használják (a tyúk-tojás problémától most tekintsünk el, lényegtelen... a DDR felkapott és agyonreklámozott, mi meg most elverjük rajta a port :-)). A DDR valóban jó, de nem önmagában. Mára talán mindenki tudja (az nVidiának, majd az AMD-nek hála), hogy a DDR a Double-Data Rate rövidítése és egy eljárás arra, hogy adott idő alatt dupla mennyiségű adatot szállítsunk. Egész pontosan: egy adott órajelen működő, DDR-t használó RAM chip (például DDR SDRAM) az órajel fel- és lefutó élén is szállít adatot, míg a hagyományos RAM-ok (SDR, Single-Data Rate) ezt csak a felfutó élen teszik (vagy lefutó, a rendszer órajelezésétől és az adott jeltől függően). Így a DDR SDRAM-ok elméletileg kétszer olyan "gyorsak" (kétszer annyi adatot szállítanak adott idő alatt), mint az SDR SDRAM-ok. Az elméletileg szó itt erősen hangsúlyos, ugyanis egy rendszer összteljesítményében még rengeteg faktor szerepet játszik (egyelőre hagyjuk a videó alrendszert, még ha csili-vili Ge3, akkor is). A legfontosabb ilyen a külső busz (FSB) órajele és szószélessége. A szélesség a könnyebb kérdés, az ugyanis 64 bites (8 bájtos) gyakorlatilag minden mai PC-s rendszerben. A sebesség, és ezen keresztül a rendszer összteljesítménye azonban már jelentős eltéréseket mutat... az AMD, példának okáért, az Alpha rendszerek (régen Digital, aztán Compaq, most meg Intel érdekeltség) EV6-os busz-protokollját használja, ami a külső buszt is DDR elven használja. Így egy 133MHz-es DDR FSB-n az EV6-os rendszer 266MHz-es "normál" (SDR) FSB-jű rendszerként üzemel, és tökéletes párosítás a 133MHz-es DDR SDRAM-hoz (PC2100-as DDR SDRAM), hiszen a memóriabusz is 64 bites, azaz a teljes rendszer "Double Pumped", vagy DDR, vagy dupla mennyiségű adatot szállít (kinek melyik megnevezés tetszik).

Most már láthatjuk, hogy az SDR SDRAM-mal szerelt AMD alapú rendszereket (AMD-750, VIA KX133, VIA KT133, VIA KT133A és SiS733 chipsetek) a memória interfész fogja vissza: az EV6-os rendszerbusz dupla sebességű, míg a memória interfész nem. A VIA "szerencsétlenségére", és alaplapunkéra is, a Pro266 is ugyanebben a betegségben szenved, igaz, pont fordított irányból: a memória interfész dupla sebességű (DDR), de a rendszerbusz csak SDR 133MHz-en fut. Ez annyit tesz, hogy a Pro266-os chipsetet JELENTŐSEN visszafogja a rendszerbusz (FSB), és a DDR RAM extra kakaója javarészt kihasználatlan marad. Jópár rendszer és benchmark van mögöttünk, így nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a legtöbb mai rendszernek (a P4-est kivéve) szűk keresztmetszete az FSB, hiszen a rendszerbuszon keresztül kell ellátnunk a memória-alrendszert, az AGP buszt, a PCI buszt, stb., így az FSB sávszélességét nem csak a DDR vagy SDR memóriák igénylik. Épp ezért van, hogy az FSB emelésével járó tuning mindig hasznosabb, mint ha a proci szorzóját növelnénk, hiszen a gyorsabb CPU mellett nagyobb sávszélességet is kapunk a rendszer számára. És bizony, a DDR-es AMD-s platformok csak papíron teljesen kiegyensúlyozottak: ha ugyanis egy 133MHz-es SDR-es memória interfészről 133MHz DDR-esre váltunk (pl VIA KT133A-ról KT266-ra), lehetőleg minden egyéb változatlansága mellett, nem realizálunk 100 százalékos teljesítménytöbbletet. Másképp fogalmazva: az SDR-es memória nem volt teljes gátja a DDR-es rendszerbusznak.

Miért fontos mindez? Azért, mert jól láthatjuk, hogy ha választanunk kéne, jobban járnánk, ha a rendszerbusz sebességét növelnénk, mint ha a memóriájét. Mivel a VIA Apollo Pro266 ez utóbbit teszi, nem kell meglepődnünk, amikor a meglehetősen sovány teszteredményeket vizslatjuk. Pontosan ez az az ok, ami miatt az Intel platform az AMD alapú alatt teljesít, és nem azért, mert az Athlon jobban ki tudja használni a sávszélességet, mint a Pentium III. Az Athlon természetesen gyönyörűen skálázódik, de nem azért, mert a processzor magasabbrendű lenne (az, de önmagában ez még nem lenne elég), hanem az EV6-os busz magasabb sávszélessége miatt. Elég csak rákukkantani az Intel legújabb rendszerének adataira (igen, a P4-ről beszélünk), és láthatjuk, hogy a problémát alaposan megcsócsálták (ugyanakkor újakat csináltak... erre következő cikkünkben visszatérünk... de az FSB és a memória-átvitel rengeteg és egyenlő, 3.2GB/sec!).

No, elég az unalomból, kezdődjék a show!

Speckók és pár megjegyzés

A táblázatból jó pár érdekes dologra fény derül. Például arra, hogy a heves pavlovi reflexek közt várt Dolby Digital zajkeltő tényleg csak zajkeltő. Nem egy dedikált és minőségi hardveres megoldásról, hanem egy közönséges AC'97-es szoftveres CODEC továbbfejlesztett változatáról van szó, és mint ilyen, nem jár vele a digitális kimenet (S/PDIF Out), hihetetlen mértékben zabálja rendszerünk erőforrásait, és ami még ennél is rosszabb - egyszerűen borzasztóan szól. Rendszerintegrátoroknak nyilván így is tökéletes az audió chip, hiszen az extrák listájára jogosan tehetik fel a Dolby Digital varázsszót, ami nyilván sokakat - és ez velünk sem volt másképp - vásárlásra sarkall. Ennek ellenére ezt a feature-t egyszerűen el kell felejtenünk, ha nem akarjuk, hogy vacsi új 1.4GHz-es Athlonunk úgy muzsikáljon, mint a szomszéd 750-es Duronja (de mondhattunk volna 1.3GHz-es P4-et is...?), zenehallgatás közben. A taiwani egeknek hála, itt véget is ér a negatív kritika, ugyanis ezen "apróságot" leszámítva a lap kvázi tökéletes volt.

A bootolás.. GYORS! Négyszer kellett resetelnem, mire sikerült megnyomnom az F8-as gombot a Windows betöltődése előtt. Egyszerűen nem voltam elég gyors.. :). A BIOS Setup olyan katonás rendben pompázik, melyet még sosem láttunk, pedig a gyártó ugyanúgy az Award. E téren érdemes az Azzától tanulni, hiszen minden opció pontosan ott van, ahol annak lennie kell, a jól felépített almenürendszerben pedig minden létező dolgot állíthatunk, ha elég mélyre merészkedünk. A bootolás mellett maga a Pro Team is gyors volt, ugyanis a lappal eredetileg érkező, kissé megbízhatatlan BIOS helyére abban a minutumban küldték az új, béta BIOS-t, mihelyst az rendelkezésre állt. Igazából nem rossz érzés a flash procedúra után nyugtázni, hogy új BIOS-unk dátuma a MAI NAP :)). A nagyobb stabilitás mellett béta BIOS-unk három új opcióval is gazdagította a RAM beállítások repertoárját (később látni fogjuk, hogy ez nagyon bölcs döntés volt!), valamint lehetőségünk nyílt az alaplapi LAN chip BIOS-ának engedélyezésére, melyet - csatlakozó híján, ezt ugyanis "lespórolták" a lapról - nem tudtunk kipróbálni. Az integrált LAN és Modem egyébként a VIA South-Bridge-nek sajátja, míg a hangot külön VIA chip hajtja.

Az alaplap bal alsó sarkában található a Piros Lámpás Negyed, igaz, csak egyetlen lámpával, mely kizárólag akkor gyullad ki, ha a rendszert lekapcsoltunk, de a +5V-os led még aktív (azaz ATX-es tápoknál, ha nem a tápkapcsolóval lőttük ki a gépet, tehát szinte mindig). Feltesszük, hogy az épp működő rendszert mindenki felismeri (ha nem, fülelj, és meghallod a betonrengető FOP38-asod suttogását... :D). Az ATX-es tápok ezen tulajdonsága egyébiránt olyan feature-ök miatt lett kreálva, mint Wake-up-on-LAN és egyéb automatikus felélesztési módszerek, így ha ténylegesen ki akarjuk kapcsolni a gépet, a power gomb nem segít, a +5V-ot, mely mindig aktív. Éppen ezért mindenki, aki második GeForce3-as kártyáját szerelné a gépébe, vagy hasonló manővereket tervez, cibálja ki a tápzsinórt, "biztos ami tuti" mottóval.

Stabilitás: a legfontosabb követelmény egy alaplapnál, aminek meg kell felelni. Hiába a bitang sok tuning opció, ha aztán a lap hol megy, hol nem... nekünk is ez volt legnagyobb félelmünk a viszonylag ismeretlen Azza esetében, de egyáltalán nem kellett csalódnunk. Az igazat megvallva, pár MHz-cel többet sikerült kicsikarnunk 566MHz-es FC-PGA-s Celeronunkból, mint ugyanezen proci + egy MSI 815EP Pro-R duóból. Hosszútávon mindkét lap 112MHz-es FSB mellett érezte jól magát (8.5 x 112 = 952MHz... nem rossz egy 566MHz-es chiptől, amely természetesen cC0 steppinggel/1.7V-os maggal van megáldva), így ez az Azza lap stabilitás terén az MSI mellé került, ami nem kis eredmény (természetesen az MSI-nek is vannak Pro266/Pro266T-s alaplapjai, nálunk azonban még nem jártak). Mielőtt belemerülünk a szokásos Sandra memória benchmarkokba, szeretnénk megjegyezni, hogy a 633X-AD nem támogatja az Intel nemrég kiadott Tualatin magos processzorait (Pentium III-S és Pentium III-A), ugyanis VIA Pro266, és nem a Pro266T alapú. Nem lennénk azonban meglepve, ha a Pro Team - a többi gyártót követve - maga is előrukkolna Pro266T-s megoldással.

Pro(266)Test

A tesztkonfiguráció:

• Azza 633X-AD alaplap (VIA Pro266)
• Intel Celeron FC-PGA 566MHz CPU 952MHz-en (112MHz FSB)
• 128MB Samsung PC2100 CAS2.5 DDR SDRAM CAS2-es beállítással (112MHz FSB + 33%)
• Quantum Fireball Plus LM 20.5GB 7200RPM HDD
• Leadtek GeForce3, Gigabyte MX200 videokártyák
• Sound Blaster Live! hangkártya
• Nokia 447Xa 17" monitor
• Windows 98SE, DirectX 8.0, nVidia Detonator5 12.41, SiSoft Sandra 2001SE

  Sajnos, bármennyire is hangsúlyoztuk a magas FSB jelentőségét (főleg a Pro266-os platform esetében, ami ugye abszolút FSB, pontosabban rendszerbusz-sávszélesség limitált), mindössze egy Intel Celeron 566MHz-es procival áldott/vert minket a sors (pénztárcánk). A 66MHz-es gyári FSB, melyen a proci futott, még viccnek is rossz manapság (persze, olcsó gépek, de akkor ott a Duron a maga effektív 200MHz-es FSB-jével...), így azonnal letettünk arról, hogy alapértékeken teszteljünk, és rögtön megpörgettük a procit, amennyire bírtuk. Így 66MHz helyett már 112MHz-en voltunk, ami jelentős különbség, de még mindig jóval kevesebb, mint ahol a legtöbb P3-as rajtol: 133MHz-nél. Tegyük ehhez hozzá, hogy a Celeron L2-es cache alrendszere jelentősen kasztrált, ugyanis magas késleltetéssel és 8 helyett 4 utasan működik, és már el is jutottunk a "nem túl optimális" platformunkhoz. Ez egyben azt is jelenti, hogy a P3-mal megáldott userek lényegesen jobb eredményekre számíthatnak a mieinknél. Az új BIOS-t használva (tehát a régebben emlegetett 3 plusz RAM opcióval együtt), maximális RAM beállításokkal, CAS-2, 4-Way Interleaving és 112MHz + 33% aszinkron memória mellett az alábbi eredményeket kaptuk:

  

  Nem rossz, nem rossz. Főleg, hogy a Sandrában lévő referencia Pro266-os rendszernél durván 10 százalékkal jobb az eredmény! A referencia gép ugyan CAS 2.5-ös beállítással futott, de feltehetően 133MHz-es FSB-jű P3 mellett. Ha az FSB-t 118MHz-re emeltük, viszont az új BIOS 3 áldását elhagytuk, akkor szinte grammra pontosan ugyanezeken az eredményekre jutottunk. Tehát volt értelme új BIOS-t csinálni :). Most lássuk, mi történik, ha 118MHz-en mérünk, de a 3 opcióval együtt, ugyanis így összevethetjük a korábbi, 112MHz-es eredményeinkkel a 118MHz-est, és megtudhatjuk, hogy mennyit hoz a +6MHz FSB sebesség (mivel 118MHz-en mindkét BIOS-szal van eredmény, ezért a 3 új opció hatását is mérjük egyben, de ennek nincs olyan jelentősége). Az alábbi táblázatban pont a 3 opció be- és kikapcsolása van összemérve, de ne feledjük, hogy a 112MHz-es "fullos" eredményeink megegyeznek a 118MHz-es "3-opció nélkülivel"!

  

  Hohó! Így már mindjárt izgalmasabb: a +6MHz FSB önmagában 10%-ot hozott memória teljesítményben. OK, ez túlzás, ugyanis a 112MHz-es "fullos" és a 118MHz-es "3-opció nélküli" eredmények egyenlősége azt mutatja, hogy a +6MHz-es FSB hozta többlet eltűnik, ha a RAM időzítések extra opcióit hanyagoljuk. Ennek ellenére jól látszik, hogy ha az extra opciókat ceteris paribus rögzítjuk, azaz csak az FSB-t állítjuk, akkor a Sandra RAM eredményei lineárisan skálázódnak az FSB-vel, ezzel is igazolva a korábbi feltevést, miszerint a Pro266-os platform súlyos FSB hiányban szenved. Az sem mellékes, hogy minden hibája, és az AMD alapú rendszerek memória-átviteléhez képesti lassúsága ellenére a Pro266-os lap betegre veri az i815E/EP-s (SDR) lapokat. Az Intel pedig nem gyárt jobb chipsetet a P3-as platformhoz a 815-nél (felejtsük el az i820/i840-est), tehát aki high-endet akar (desktopra, tehát ServerWorks kategóriát szintén hagyjuk), az jól teszi, ha a VIA mellett dönt.

  

  Egyszer minden dolog véget ér, és ez a cikk sem kivétel. Eljött a summázás ideje, amely - ebben az esetben - egy meglehetősen könnyű feladat. Az alacsony FSB-vel (pontosabban az Intel GTL+ protokolljával) fojtogatott Pro266-os chipset nem tud lépést tartani az AMD alapú, hasonló árú alternatívákkal. Ennek ellenére még mindig a legjobb megoldás a nagyobb sebességre vágyó P3-as tulajoknak, és a Pro Team Computer kiemelkedő lapot épített köréje. Az USB és audió csatlakozókat tartalmazó Azza-UP Front Panellel, Mandrake Linuxszal, StarOffice-szal és VirtualDrive-val érkező Jumbo doboz full-extrásabb bárminél, amit eddig láttunk (bár még sok látnivaló van). Adjuk mindehhez a 100 százalékos stabilitást, megfelelő sebességet, a tuning opciók teljes skáláját, igényes BIOS Setupot és az alacsony árat, és kezünkben egy valós alternatíva. A Pro266-os chipset mindenképp csinosításra szorulna, de ez nem a Pro Team feladata. Az ő feladatuk, hogy adott chipset köré a lehető legjobb lapot építsék, és a Pro266-os 633X-AD esetén ez lehet, hogy egészen jól sikerült nekik. Természetesen rengeteg hasonló lapot találunk gyakorlatilag minden gyártó repertoárján, de ettől függetlenül a 633X-AD egyszerűen megéri az árát, és ennél többet nem várhatunk egyetlen laptól sem.

  Tekintettel felettébb pozitív élményeinkre, ezennel kitüntetjük az Azza 633X-AD alaplapját a jó öreg PLUS A LOT Golden díjunkkal. Gratulálunk!

  

  A díjat minden olyan hardver megkapja, amely az általa reprezentált kategóriában jobb, mint a kategória korábbi hardverei. Ha tehát 15db KT133A-s lapot tesztelünk zsinórban, és minden soron következő jobb, mint az előző, akkor mind a 15 lap díjat kap. Fordított sorrendben pedig csak az első kapna díjat. Bizonyos - elég szigorú - elvárásoknak természetesen a relatív "jobbságtól" függetlenül is meg kell felelnie minden hardvernek, aki ilyen díjra vágyik.

  (Parci)