Új Atom és új Windows

Nagy fába vágta a fejszéjét a Microsoft, amikor 2012 őszén a Windows 8 érkezésekor nagy lendülettel próbálta meghódítani a tabletek világát. Az Apple iPadjával 2010 elején létrehozott kategória még nagyon fiatalnak számított akkor – és most is – de egy ilyen területen a pár éves lemaradás kritikus lehet, ezért nem volt mint tenni, bele kellett ugorni az akkor, 2012 végén rendelkezésre álló eszközökkel. Pedig azok távolról sem voltak ideálisak. Hardver terén nagy energiaigényű, harmadik generációs Intel Core i és reménytelenül elavult, vérszegény Atom állt rendelkezésre, szoftveres téren pedig a merőben új felületű Windows 8-at fogadta elég nehezen a közvélemény. És emellett ott volt még a meglehetősen erős árazás is...

Az elmúlt hónapokban viszont két nagyon komoly változás történt a Windows tabletek világában. Október végén befutott a Windows 8.1 rengeteg olyan finomítással, melyek nagyon jól jöttek volna már a Windows 8 startjakor, és az új, érintéses kezelésre (tehát tablethez) kihegyezett alkalmazások kínálata is sokat fejlődött. Igaz, hogy az iOS és az Android szintje még távol van, de ma már minden lényeges tevékenységhez van jó Windows app, emellett pedig ott a klasszikus munkaasztalon az x86-os alkalmazások tengere, élükön az ingyenes Microsoft Office irodai csomaggal.

Még nagyobb előrelépés történt a hardverekben. A gazdasági válság kellős közepén, minimális erőforrásokkal kifejlesztett, netbookokba szánt és azóta alig fejlődő Atom platformot végre valahára alaposan gatyába rázták. Ennek leglényegesebb mozzanata a rengeteg bajt okozó PowerVR grafikus gyorsító kukázása. Alapvetően nem volt rossz hardver az SGX 545, ARM-vonalon rengeteg SoC-ban használják, de az Imagination Technologies kriminális drivertámogatást biztosított hozzá Windowsban, amit az Intel végül úgy oldott meg, hogy inkább az Ivy Bridge platform saját fejlesztésű IGP-jét dolgozta át. Így született a Bay Trail kódnevű új Atom platform Gen7+ elnevezésű grafikus alegysége.

Az Intel Bay Trail-T platform főbb jellemzői

Komoly fejlesztésen esett át az Atom processzormagja is. Az új Silvermont központi egység "in order" helyett már "out of order" végrehajtásra képes, emiatt kidobták a Hyper-Threadinget, ami az új rendszerrel kevésbé hatékony. Megtartották a korábbi modul dual-issue dizájnját, és alapvetően a két végrehajtó egység sem változott, viszont rengeteg fontos részletet optimalizáltak, így jelentőset fejlődött a lapka teljesítménye. Felépítése és a megjelenése előtt kiszivárgott teljesítményadatok alapján úgy tűnik, hogy a Silvermont processzormag nagyjából olyan gyors, mint az ARM Cortex-A15 és az AMD Jaguar.

Fogyasztás szempontjából jelentős újítás, hogy az Atom immár 22 nm-es gyártástechnológiával készül. Ki kell még emelni az új energiagazdálkodási rendszert, aminek fontos eleme a burst órajel. A más platformokon megismert turbó módokhoz hasonlóan itt is ideiglenesen megemelt működési frekvenciáról van szó, de ezúttal nem kimondottan a teljesítmény, hanem a teljesítmény/fogyasztás arány javítása volt a cél. Mondhatni a számolóegységek azért gyorsítanak, hogy minél hamarabb végezzenek a rájuk szabott feladattal, és utána alacsony fogyasztású módba kapcsolhassanak. Az órajelkezelés a CPU- és a GPU-részleget is érinti; az Intel szerint az új Atom energiagazdálkodása több mint négyszer hatékonyabb az elődénél – jelentsen ez bármit is.

Tabletviszonylatban a Z3000-es családba sorolt, T utótagos Bay Trail-T Atomok érdekesek. Ezekből egyelőre kettő és négymagosak vannak, bár előbbiekről még kevés információ áll rendelkezésre, minden bizonnyal a négymagosak lesznek az elterjedtebbek. A CPU alapórajele 1,33-1,5 GHz, de burst módban ez az érték 1,8-2,4 GHz-re emelkedhet, illetve alacsony fogyasztású módban 500-532 MHz-re csökken. A grafikus mag alapórajele elég alacsony, 313 MHz, de burst módban több mint a duplájára, 667-688 MHz-re is felmehet. Trükkösen adta meg az Intel a négymagosok fogyasztását: 2-2,2 wattos SDP fogyasztási értéket jelölt meg. Ez annyit tesz, hogy általában tabletekre jellemző felhasználásnál (tehát internetezés, multimédiás tartalmak élvezete, szövegszerkesztés és hasonlók) ennyit kér a vas, de a komolyabb játékok és a CPU-t terhelő alkalmazások lényegesen nagyobb energiaigényre sarkallhatják.

Asus Transformer Book T100

Tabletgyártás terén óriási tapasztalatokkal rendelkezik az Asus nemcsak Android-, hanem Windows-alapon is. A nagy gyártók közül nekik van a legtöbb különböző megoldásuk, így nem csoda, hogy az új Atomra is az elsők között haraptak rá. Témában jártas olvasóink a Transformer Book T100 névből biztos tudják már, hogy billentyűzetes dokkolóval felvértezett megoldásról van szó. Lényegében egy tízhüvelykes mini notebookot kapunk, aminek  felső része egy lecsatlakoztatható tablet. Az Asus nem is a táblagépek, hanem a notebookok között listázza a T100-at.

Notebook formában 23,6 mm vastag a készülék, és picivel több mint egy kilogrammot nyom. A felső rész, tehát a tablet háta fényes műanyagból készült, amit finom, szemcsés mintával dobtak fel. Meglepő lehet, hogy nincs rajta kamera (vagyis a tabletnek nincs hátlapi kamerája), de nekünk egyáltalán nem hiányzott. Annak viszont örültünk, hogy két diszkrét hangszórónyílást vágtak rá.

Mivel alapvetően egy dokkolt tablettel van dolgunk, a kezelőszervek a felső részen vannak, nevezetesen egy bekapcsológomb a hosszabbik (felső) élen, hangerőszabályzó és a képernyő forgatását záró gomb pedig az egyik rövid élen. Csatlakozóból micro USB, micro HDMI és hangkimenet került a tabletre, ezen felül van még microSD kártyaolvasó, a dokkolón pedig egy teljes méretű USB 3.0 aljzat mosolyog. Dedikált töltőcsatlakozó nincs, erre a feladatra a tablet micro USB aljzata szolgál.

Aki látott már Asus Transformer Bookot, annak nem lesz új a T100-as csatlakozórendszere. Az alsó részen egy vaskos műanyagbölcsőt alakítottak ki, amiben három betét tartja a tabletet. A szélső kettő a stabilitást adó retesz, a középső pedig az adat- és tápcsatlakozó. A tartórendszer oldására a zsanér tövében lévő gomb szolgál. A pánt mozgása viszonylag korlátozott, nem lehet teljesen vízszintesre nyitni, mint egyes konkurenseket, viszont az egy-két fix dőlésszögű kitámasztókhoz képest nagyobb a mozgásterünk. Cserébe viszont el kell viselnünk egy jó adag lötyögést, mert legyen bármilyen erős a zsanér, egy elég vaskos, félkilós fedelet kell tartania.

Az alsó rész talán a legolcsóbb műanyagból készült, amivel Asus terméken valaha találkoztunk. Igazi egypálcás, kemény, kongó, vékony anyag a burkolat, amit azzal igyekeztek feldobni – szerintünk sikertelenül – hogy szálcsiszolt fémet imitáló mintát nyomtak bele. Kár, hogy nem költöttek erre a részre 3-4 dollárral többet, mert nagyjából annyiba került volna valami igényesebb anyag. A 260 milliméter széles billentyűzet alatt touchpadet is találunk két integrált gombbal. A lefelé tolt klaviatúra miatt elég kicsit lett, bár egy tableten esélyesebb, hogy inkább a képernyőt fogjuk nyomogatni. Az Asus honlapján olvastuk, hogy a 13,1 mm vastag billentyűzetes dokkolón kívül létezik olyan változat is, amiben 500 GB-os merevlemez rejtőzik, és vastagsága 13,95 mm.

Teljesítmény

Az Asus Transformer Book T100-ban a kisebbik négymagos új Atom, a Z3740 dolgozik. A CPU-rész alapórajele 1,33 GHz, ez burst módban 1,86 GHz-re emelkedik fel, míg az IGP 311-667 MHz között dolgozik, és támogatja a Quick Sync, a Clear Video és a Wireless Dispaly technológiát. A 10,1 hüvelykes kijelző IPS paneles 1366x768 pixel felbontással, ami kevésnek tűnhet, de tapasztalataink szerint Windows mellé mégis a legszerencsésebb választás, mert a munkaasztal felskálázása még a Windows 8.1-ben sem a legjobb megoldás.

A rendszerchip mellé 2 GB LPDDR3-1066 RAM-ot telepítettek, a háttértár pedig 64 GB-os eMMC modul, amiből nagyjából 30 GB-ot emészt fel az operációs rendszer és az előtelepített alkalmazások. Így a 32 GB-os verziónak nem sok értelmét látjuk, habár van microSD kártyahely és létezik a merevlemezes dokkoló is. Hálózati kommunikációhoz n-es Wi-Fi adaptert és Bluetooth 4.0 modult használhatunk, de 3G modem és GPS nincs, a gépházba pedig 30 wattórás akkumulátor fért. Az Asus Transformer Book T100 egészen barátságos árazást kapott: a 64 GB-os változatért 119 900 forintot kérnek, a 32 GB-os pedig 109 900 forintba kerül.

Mint azt méréssorunk kiválóan mutatja, az új Atom tényleg atomjó lett. Közvetlen elődjéhez, a Z2670-hez viszonyítva rendszerint dupla sebességet hoz, és az AMD ígéretes A6-1450-ese is alulmarad vele szemben, ha nyersen CPU-teljesítményről van szó. Régi motorosoknak egy érdekes információ: ez a kicsi, passzívan hűthető lapka nagyjából olyan teljesítménnyel bír, mint egy 2-2,5 GHz-es Core 2 Duo, tehát elég combos az általános feladatok ellátására, mint az internetezés, multimédiás tartalmak lejátszása, egyszerűbb irodai feladatok elvégzése, amelyek bizony elődjét még gyakran megakasztották. Bár sokat fejlődött (különösen driver szinten), az új IGP még kevés lesz a PC-s játékok futtatásához, bár a Far Cry 2 és a Star Craft 2 visszavett grafikával 24 fps körüli átlagsebességet produkált, és ne feledjük, hogy az AMD A6-1450-nel ellentétben egy passzívan hűthető megoldásról beszélünk.

Csúcs tabletekkel összevetve sincs elveszve az új Atommal hajtott Asus Transformer Book T100. A különböző platformokon futó tesztek azt mutatták, hogy közel olyan fürge, mint a Tegra 4-re alapozó Microsoft Surface 2 vagy a Snapdragon 600-zal hajtott Nexus 7 2013. Gyakorlatban az Asphalt 8 autós játékot 25-30%-os CPU terheléssel futtatta, igaz, itt-ott felvillant 40%-os érték is. Érzetre egy picivel finomabban ment a bevezető animációja, mint a Surface 2-n, futás közben pedig egyszer sem akadt meg. A rendszer általános fürgeségére a flash technológiás adattár volt jó hatással. Bár az eMMC modul nem olyan gyors, mint a klasszikus SSD-k, válaszideje azokhoz hasonlóan rövid.

Első benyomás

Kézbe kapva az Asus Transformer Book T100-at egyből látszott, hogy más minőségi szintet képvisel, mint az előző generációs modellek, melyek ára gyakran meghaladta a kétszázezer forintot. A fő hardverelemeket és a kijelzőt magában rejtő tablet anyaghasználata és illesztései nagyjából rendben vannak, de érezni, hogy nem az örökkévalóságnak készült a masina, az anyagválasztásnál pedig igyekeztek spórolni.

A billentyűzetes rész viszont sajnos nem sikerült valami jól. A burkolat a legegyszerűbb, kopogós műanyagból készült, amiről ordít az olcsóság, ráadásul az egész alsó rész kong az ürességtől és még rugózik is, mintha semmi merevítő nem lenne benne. A billentyűzet még csak-csak elfogadható szintű – bár a Microsoft háttérvilágításos, mágnesesen csatlakozó Type Cover 2-je után sírni támadt kedvünk tőle –, de a touchpad tényleg nagyon gyenge lett. Tapintásra kellemetlen, a gombjai akkorát kattannak, hogy két szobával odébb is hallani őket, az embernek pedig olyan érzése van, amikor lenyomja őket, hogy mindjárt eltörik belül valami. Így aztán a T100 gépelési komfortja gyászos, szerintünk az Asus messze túl sokat spórolt ezen a részen.

A kijelző viszont rendben van még annak ellenére is, hogy csak 1366x768 pixeles. Az igazat megvallva, a klasszikus Windows munkaasztal ezen a felbontáson sokkal kényelmesebben használható, mint a Surface Pro 2 Full HD felbontású paneljén, amin vagy mikroszkópikusan kicsi volt minden, vagy a legtöbb ablak tartalma elmosódott a felskálázás miatt. A Modern felület dizájnja annyira letisztult és minimalista, hogy nem igazán igényli a nagy pixelsűrűséget. Azért tabletként, a notebookos használatnál közelebbről nézve feltűnik a karakterek pixelessége, különösen ha egy Full HD-s tablet vagy komolyabb okostelefon után kerül a kezünkbe az Asus üdvöskéje. A panelen átlagos, 240 cd/m²-es maximális fényerőt mértünk, de az 1100:1 körüli kontrasztarány révén ez elég a fényes felületen keletkező tükröződés legyőzéséhez. Sikerült egészen pontosra kalibrálni a színeket; a színprofil innen tölthető le, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Teljesen rendben volt a Transformer Book T100 hangzása, bár az Asus hasonló méretű tabletjeinél már megszokhattuk ezt. Ugyan basszusok alig jönnek ki a vékony gépházból, de a közepek és a magasak szépen szólalnak meg, a maximális hangerő pedig kellően erős, de ekkor már itt-ott berecsegnek az intenzív hanghatások.

Gyakorlati tapasztalatok

Mindennapos használat során eleinte állandóan a Windows klasszikus munkaasztalán találtuk magunkat, dolgozott a sokéves beidegződés. Ott pedig vagy ujjal matattunk a kezelhetetlenül kicsi grafikai elemek és menük között, vagy az irtózatos touchpadet használtuk, aminek minden klikkelésénél felállt a szőr a hátunkon. Így aztán elég hamar sikerült a Modern felületre kényszeríteni magunkat, ahol ugyan szerényebb az appkínálat, de azért minden lényeges feladathoz meg lehet találni a szükséges eszközöket. Ha irodázás vagy valami komolyabb feladat miatt mégis visszaléptünk notebook módba, akkor inkább bekötöttünk egy egeret. Így összességében egy nagyon jó kis tabletünk lett, ami szükség esetén egészen jól használható notebookként is. Az új Atom nagyon szépen teszi a dolgát, egy kis képszerkesztéstől vagy videóvágástól sem riad vissza.

A lebegő, nem túl nagy szögben nyíló zsanér viszont csak szükségmegoldásnak jó. Mivel elég kis szögben nyílik, ha egy magasabb ember veszi ölbe, akkor a maximumánál tovább nyitná, hogy ne felülről, fura szögből kelljen néznie. Még szerencse, hogy az IPS panel ebből az irányból is jól olvasható.

A Transformer Book T100-nak csak egyetlen, előlapi kamerája van. Látószöge meglehetősen nagy, és jó fényviszonyok mellett a képminősége is rendben van, videotelefonáláshoz az 1,2 megapixeles felbontás is elég lesz. Gyengébb fényviszonyok mellett viszont hamar zajosodni kezd a képe.

Már a korábbi Atomoknak sem volt problémájuk az akkumulátoros idővel, de az új, nagyobb teljesítményű Z3740 talán még jobb lett ezen a téren. Nyugalomban, repülőgép módban, minimális fényerő mellett több mint 12 órás üzemidőt kaptunk, ami némileg ugyan elmarad az ARM-os konkurensek mögött, de azért távolról sem vészes. Ráadásul nagyfelbontású videó közepes fényerőn nézegetésével még mindig több mint tíz óráig kitartott a 30 wattórás akku, ami 3 watt alatti fogyasztást jelent. Teljes terhelésen, amikor a kis Atom már elég sok munkát elvégez, még mindig bírta négy óráig, amiből 7,5 wattos fogyasztás következik, miközben a gépház alig melegedett. Átlagos felhasználás, internetezés mellett 6-8 órás üzemidőt tartunk reálisnak. Kár, hogy a mellékelt USB-s töltővel nagyon lassan tápolódik vissza az energia, egy óra alatt nulláról 18%-ig jutottunk, a teljes töltéshez pedig közel hat óra kellett.

Értékelés

Először is nagy dicséretet érdemel az Intel az új Atomért. Végre egy olyan rendszerchipet hoztak össze, ami gyártástechnológiában, tudásban és fogyasztásban is felveszi a versenyt az ARM konkurenciával. Mert a tabletek és a tabletté alakítható kis notebookok mezőnyében nem a csupán papíron erős AMD a vetélytárs, hanem a Qualcomm, a Samsung és a többiek rendszerchipjei is, melyekre temérdek iOS és Android eszköz épül. Az új, Z3000-es (Bay Trail-T) Atom esetében nagy előny, hogy nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is futtatni tudja az x86-os alkalmazásokat, így végre olyan tableteket lehet rá építeni, amelyek notebookként is megállják a helyüket, erre pedig az Android és iOS kevésbé alkalmas. Persze nagy kérdés, hogy kell-e egyáltalán ilyen tablet a piacra – majd a vásárlók eldöntik.

Első képviselőként egészen érdekes terméket prezentált az Asus. A Transformer Book T100 különösen kedvező, 110-120 000 forintos ára miatt lehet sikeres, bár mi úgy vagyunk vele, hogy szíves-örömest fizetnénk még 5-10 000 forintot jobb minőségű billentyűzetes dokkolóért, amin mondjuk két nagy USB csatlakozó van. Azt viszont értékelni kell, hogy a korábbi megoldásoknál lényegesen olcsóbban kapunk egy egészen korrekt teljesítményű hibrid laptop-tabletet IPS paneles érintőképernyővel. Ez a felszereltség kisméretű notebookban súlyos tízezer forintokkal többért érhető csak el. Összességében az Asus Transformer Book T100 kimondottan tetszett nekünk, kíváncsian várjuk, a versenytársak milyen alternatívákkal rukkolnak elő.

Asus Transformer Book T100 hibrid notebook

rudi

Az Asus Transformer Book T100-at az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.