Asus O!Play kívül-belül

Amint HD filmformátumokat kezelő hálózati médialejátszókról van szó, azonnal felmerül a leglényegesebb kérdés: mit kezd az MKV konténerbe zárt, x264 kódolású anyagokkal. A legtöbb esetben pironkodva jön a válasz, hogy ahhoz bizony számítógép segítsége kell. Aztán következik az idehaza nagyon fontos kérdés: mennyibe kerül. Amint kiderül, hogy sajnos a hálózati lejátszó ára közelíti egy teljes érékű nettop számítógépét, már végképp veszett a helyzete – legalábbis a többség számára. Mai tesztalanyunk, az Asus O!Play viszont mindkét kényes problémára kecsegtető megoldás, nagyon is.

Hirdetés

Az Asus multimédiás dobozkája első látásra nem különbözik lényegesen konkurenseitől. Az elejére és oldalára egy tükrös, fényes fekete betétet tettek, tetején Asus felirat díszeleg. Szokatlan, hogy egyáltalán nincs gombja. Mérete alapján már tudni lehet, hogy legfeljebb 2,5"-os merevlemez fér bele. Adatlapjáról pedig kiderül, hogy belső winchestert egyáltalán nem fogad, szóval teljes funkcionalitását csak további befektetés árán éri el. Sebaj, ez így van még a belső merevlemezes modellek többségénél is.

Hátulján a szokásosnál kevesebb csatlakozót találtunk, de ami a multimédiás minimumhoz és maximumhoz kell, az rajta van. Régi rendszerrel rendelkezőknek ott a kompozit kimenet mellette kétcsatornás hanggal. A modernekhez pedig jó lesz a HDMI a digitális hangkimenettel megtámogatva. A köztes komponens kimenet valószínűleg keveseknek fog hiányozni mellőlük. Talán pár SCART jó lett volna, de a hiányuk nem olyan vészes. Egy USB csatlakozó és egy USB-ként is működő eSATA port került az O!Play-re. Persze egy legfeljebb magas bitrátájú filmekhez használt eszközhöz az USB 30 MB/s körüli átviteli sebessége is bőven elegendő. Mindenesetre a külső SATA csatlakozó jelenléte azt sejteti, hogy az eszközt könnyedén piacra lehetne dobni belső merevlemezes változatban. Hiányoltuk az USB-s Wi-Fi adapter kezelését.

A gép alján nem találtunk semmi érdekeset, MAC címet vagy valamilyen hálózati adatátviteli módszerhez való adatot, kódot. Annyi derült ki, hogy a készüléket Kínában gyártották és 12 volton legfeljebb 2 ampert igényel kicsi tápjától.

Belül, a műanyag burkolat alatt egy fémkalitkát találtunk. Hasonlót eddig még nem láttunk hálózati médialejátszókban, csak routerekben. Az O!Playnek viszont nincs Wi-Fi adaptere, sőt általában véve nem sok minden van benne, legalábbis látszatra.

Méretes bordája alatt rejtőzik egyetlen lényeges hardvereleme, a Realtek RTD1073 minden az egyben multimédia-processzor. A filmek, zenék és képek mellett ez kezeli a kimeneteket és az USB, illetve eSATA csatlakozót. Munkájában egy BGA tokozású memóriachip és egy operációs rendszert tároló Flash ROM segíti. Az O!Play nyomtatott áramkörén jól látható a notebookos világból ismert mini PCI Express csatlakozó helye. Ha kiépítik – amire egy fejlettebb modellnél jó esély van –, Wi-Fi adapter kerülhet bele, de akár digitális tévétunert is el tudnánk oda képzelni.

Kiegészítők terén a gyártók szokásos fukarságával szembesültünk most is. Nevezetesen HDMI kábelt nem találtunk a dobozban, csak egy lényegesen gyengébb minőségre képes kompozit csomagot.

Első látásra kissé ódivatúnak tűnt az O!Play távirányítója. Ezt a hatást íves formája, matt háza és a szokásosnál kevesebb gombja kelti. De jobban belegondolva a formája inkább kézbe simul, mint a szögletes, matt felülete nem koszosodik olyan gyorsan, mint a fényes, a kevés, de jól elhelyezett gomb kellően nagy, és a funkciójuk gyorsabban megjegyezhető.

Működés

Bekapcsolása után egészen kellemes grafikájú főmenüben találtuk magunkat, amiben a videók, a képek és a zenék lejátszása külön pontot kapott, akárcsak a fájlmásolás és a beállítások.

Le sem tagadhatná Realtek hardverét az O!Play. Beállítási részén ugyanazt az egyszerű, de lényegre törő elrendezést találtuk, mint az Ellion HMR-350H-nál. A hangokkal kapcsolatos részen a digitális kimenet megválasztása érdekes, a videóknál a zajcsökkentés és a 24 Hz-es 1080p beállítási lehetősége érdemel említést, a többi funkció lényegében a szokásos.

A lejátszós részeken először a tároló típusát választhatjuk meg, amelynek az anyagait böngészni szeretnénk. Sajnos UPnP-t vagy hasonló multimédiás megosztást nem ismer az O!Play, ezért be kell érnünk klasszikus, jelszóval védett megoldással. A megfelelő kódok beírásához a képernyőn megjelenő, távirányítóval kezelhető billentyűzetet kapunk.

Egyszerűség jellemzi a következő menüszintet is. Balra egy listán léptethetünk a könyvtárrendszerben, jobbra pedig előnézetet kapunk, ami a videók esetében – a kezelést gyorsítandó – kikapcsolható. A távirányító „Display” gombjával információt kérhetünk az éppen lejátszott, megjelenített anyagról. Filmeknél lehet ez hasznos, ha kíváncsiak vagyunk, mennyi van még hátra.

A zenés részen megkapunk minden lényeges információt, de jó lenne valamilyen látványelem a zene mellé. Örülnénk ID3 tag alapú rendezésnek is. A képes részen hiányoltuk a thumbnail nézetet.

A Realtek chipes lejátszóknál külön másolómenüt kapunk. A korábbi Ellion eszközhöz képest annyi újat tud felmutatni az O!Play, hogy ennél azonos meghajtón belül is kopírozhatunk.

Próba

A hálózati médialejátszók vizsgálatához az egyik fórumozónk, stevve segítségével összeállítottunk egy tesztcsomagot. Ebben különféle felbontású video-, hang-, valamint képállományok szerepelnek, és belekerült néhány felirattípus is. A videóknál a fő hangsúlyt a nagy felbontású, HD anyagokra helyeztük, amelyek kezelése fejlettebb hardvert igényel. Sok hálózati lejátszó ezeket csak számítógép segítségével tudja megjeleníteni, és transzkódolásra van szükség. A videós tesztcsomag számítógépes rendszerek képességeinek vizsgálatához is hasznos lehet, hogy olvasóink el tudják dönteni, hardverük felkészült-e a HD korszakra, ezért ezt elérhetővé tesszük. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben több lejátszó és kodek, illetve egy információs program található.

A zenék esetében azt vizsgáljuk, hogy a szokásos MP3 és WMA mellett hogyan boldogulnak a készülékek a FLAC és OGG formátummal. A képeknél arra vagyunk kíváncsiak, mekkora felbontásúakkal bír el a lejátszó, a klasszikus JPG és BMP formátum mellett kezeli-e a GIF, animált GIF, PNG és TIFF állományokat. Továbbá a videóknál megnézzük, mi a helyzet a feliratokkal, különösen az ű és ő karakterek megjelenítésével.

Az Asus O!Playt HDMI kábellel, 720p felbontású LCD televízióval próbáltuk ki. Durván 10 másodperces beindulás után a távirányítóval nagyszerű tempóban tudtuk kezelni. Csak az egyes könyvtárak beolvasásánál kellett egy picit várni. Kevés gombjával és íves formájával tényleg praktikusnak bizonyult a távkapocs. Pár perces használat után már szinte tévesztés nélkül kezeltük vakon. Ráadásul célozni sem nagyon kellett vele, bőséges szögtartományban és a falról visszaverődve is érzékelt. Fura, hogy nem került rá hangerőszabályzás.

Egyedül akkor volt megakadás a gépezet működésében, amikor lejátszani akartunk. Ugyanis a képek és filmek csak akkor jelennek meg teljes méretben, ha előnézeti képüket már beolvasta a masina. Nagy felbontású fotóknál ez eltarthat pár másodpercig, filmeknél viszont szerencsére kikapcsolható a nem túl informatív előnézet.

Az Asus O!Playjel nagyszerűen prezentálható a normál és HD filmek közötti eltérés, ugyanis lejátszás közben akár négyszeres méretig bele lehet nagyítani a képbe. Elég látványos volt a 720p-s tévén vetített 1080p-s film, amikor belenagyítva is borotvaéles maradt. Szintén látványos a gyorsított lejátszás, ami másfélszeres és kétszeres tempónál (egyébként 32-szeres a maximum) hanggal együtt folyamatos maradt. Van visszafelé pörgetés is, bár az nem folyamatos.

Ha nincs a különösen magas bitrátájú, komoly számítógépeket is gyakran zavarba hozó, lejátszógyilkos videoszörnyetegünk, akkor az Asus O!Play hibátlanra vizsgázott volna. Így sem volt vele nagy baj, mert az összes többi filmecskénkkel boldogult számítógép segítsége nélkül, ami nagyszerű. A nagyon megerőltető videó képhibái alább láthatóak. Megjegyeznénk, hogy a blokkosodás mellett legalább folyamatos volt a lejátszás.

Feliratból közepesre vizsgázott az O!Play. Kezelte az srt fomátumot, és a DVD-ről rippelt sub-ot, ami mellett van idx állomány. Mással nem boldogult, de megfelelő programmal pillanatok alatt srt-be konvertálható bármilyen felirat. Ennél nagyobb gond volt, hogy a szintén realtekes – ráadásul régebbi chipet használó – Ellion HMR-350H-val ellentétben az ő és ű még közép-európai kódolásra váltva sem jelent meg rendesen. Bízunk benne, hogy ezt később firmware-frissítéssel megoldják. Rendben volt a beépített hangsávok közötti váltás, a külön állományban lévőket viszont nem kezelte az O!Play. Bár nem próbáltuk, úgy tudjuk, hogy a DST hangot két csatornára keverve HDMI-n is átviszi.

Felirat kezelése közép-európai (balra) és UTF-8 (jobbra) kódolásnál

Képeknél először azzal szembesültünk, hogy továbbra is probléma a progresszív DCT kódolású JPG-k megjelenítése. Aztán megcsodálhattuk, hogyan küzdi le az O!Play a 36 megapixeles fotót. Eltartott egy ideig, de azért sikerült. Még több munkát igényelt a PNG állományok megjelenítése, de önmagában az a tény, hogy PNG-t is nézhetünk, már nagy szó. Nem volt probléma az egyszerű GIF fájlokkal, de az animáltakból csak az első kockát láthattuk. A TIFF formátum esetében még eddig sem jutott a lejátszó, pedig az Asus honlapja szerint támogatja. Zenélésnél az OGG és a veszteségmentes FLAC sem okozott problémát.

Megelégedéssel kapcsoltuk ki a lejátszót. Szinte mindennel elboldogult, de hátra volt még az utolsó próba. Vajon lekapcsolja-e Chieftec külső merevlemezházba zárt winchesterünet? Lekapcsolta, USB-ről és eSATA-ról is.

Értékelés

A szépen, fokozatosan fejlődő, mára kiforrott Sigma Designs chipekkel szemben komoly elvárásoknak kellett megfelelnie a Realtek új multimédia-processzorának, és az esetek többségében bizony kiválóan teljesített. Dicséretes az integráltsága, hogy semmilyen kiegészítő áramkör nem kell mellé, így olcsón gyártható. Csak a legdurvább, szándékosan a lejátszók letérdeltetésére kitenyésztett videó tudta megakasztani, képek és hangok terén is állta a sarat. Csak a feliratos részen gyengélkedett picit. Bízunk benne, hogy az ő és ű tökéletes kezelését rövidesen megoldják. Amiben lehetne még fejlődni, az a kezelőfelület. Szerintünk egyelőre még túl fapados, a zenés és képes rész érdemelne egy alapos átdolgozást, hogy a szoftver is méltó legyen a nagyszerű hardverhez. Funkcionalitás terén UPnP-kezelésnek és torrent kliensnek örülnénk.

Úgy gondoljuk, az Asus nagyon jól tette, hogy a bejáratott Sigma Designs chipek helyett kicsit kockáztatott, és a Realtek újdonságára voksolt. Erősen bízunk benne, hogy az O!Play az első tagja lesz egy nagyszerű termékvonalnak, hiszen adja magát a belső merevlemezes, Wi-Fi adapterrel vagy akár digitális tévétunerrel bővített, csiszolt kezelőfelületű változat. Ami pedig az árat illeti, az a konkurensekhez képest nagyszerű. Az Asus O!Play alig több mint 30 000 forintért vásárolható meg, tehát nem is fejezhetnénk be mással bemutatónkat, mint azzal, hogy különösen ajánlott.

Asus O!Play

rudi

Az Asus O!Play hálózati médialejátszót az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.