Hirdetés
Reneszánsz vérontás
Az Assassin’s Creed történetének eszenciája a Templomosok és az Assassinok harcáról szól történelmi korokat átívelően, melynek „főszereplője” egy Desmond Miles nevű bérgyilkos leszármazott, kinek a génjeiben megbúvó emlékek fontos információkat hordoznak, melyet a Templomosok által létrehozott Abstergo vállalat szeretne megkaparintani. A jelenben élő Desmond azonban inkább csak egy az egész szériát átívelő mellékszereplő, az igazi főhőseink a családfájából kerülnek ki, úgymint a Szentföldön mészároló Altair és a firenzei Ezio Auditore. Ezúttal utóbbi trilógiájához lehet szerencsénk jelengenerációs konzolokon egybe csomagolva, ahol heteken keresztül hajkurászhatjuk az Éden Almáját városokon, évtizedeken keresztül (1474-1514) egy különleges Animus szerkezetnek hála, összeesküvés elméletek, vérbosszúk és politikai konspirációk tengerében.
[+]
Tartalmilag az Ezio Collection tagadhatatlanul egy szép kis csomag, még ha a Brotherhood és Revelations többjátékos lehetőségei szanálva is lettek. Szerintem sokan értenek egyet azzal, hogy jelen esetben itt az egyjátékos történetek voltak meghatározóak, így a felújítás is inkább erre koncentrált, a több mint fél évtizedes multiplayer funkcióval a játékosok csak egy maroknyi része próbálkozott volna. A történet-központúság volt az elsődleges szempont, amit az is alátámaszt, hogy a lemez behelyezését követően a DNS láncon elhelyezkedő epizódok között megtalálható az Ezio történetét kibővítő élőszereplős előzmény a Lineage, és hősünk utolsó éveit bemutató Embers animációs film is. Utóbbi minősége már megjelenésének évében (2011 november) inkább számított egy elmaradott, stílustalan animációnak, elvégre ezt megelőzően a Pixar már olyan alkotásokkal nyűgözte le a nagyérdeműt, mint a Toy Story 3, az Up vagy a WALL-E. Sajnálatos, de a két kísérő film kapcsán semmilyen lehetőséget nem kapunk a lejátszások során, nincs tekerés vagy ugrás a képkockák között. Elindít és megnéz!
[+]
Az Assassin’s Creed 2 a két folytatásával korának egyik legjobb történelmi akciójáték trilógiája volt, ami részről-részre tudott kisebb újításokkal szolgálni. Szerencsére a Ubisoft fejlesztői voltak annyira ambiciózusak, hogy nem csak új helyszínekkel megtámogatva gördítették előre a történetet nyújtva, mint a rétestésztát, hanem a játékmenetet illetően is fokozatosan fenn tudták tartani az érdeklődést. Sajnos a második rész gyermekbetegségei bármiféle változtatás nélkül kerültek át a legújabb konzolokra, így az Assassin’s Creed 2 sokszor döcögős, idegesítően tétovázó, dinamikával haragban álló mozgás animációi és az arra alkalmas felületekkel kapcsolatba lépni próbáló főhős esetlensége, mind-mind tapasztalható lesz a furcsa beakadások és a vicces bugok társaságában. A második részből átugorva a folytatásba, rögtön érezhető a Brotherhood élvezetesebb, kényelmesebb játékélménye.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
