Talpalávaló
Az Arranger egy tekintetben gyökeresen szakít a videojátékok egyik legősibb, mindeddig érinthetetlennek vélt alapszabályával: amikor megnyomjuk az iránygombot, nem a karakter mozog a pályán, hanem a pálya egyik szelete csúszik el a karakterrel együtt! Ez szerencsére nem valami „találjuk fel újra a vizet” jellegű öncélúság jele, hanem az egész játékmenet alapjául szolgáló alapötlet – az Arranger lényegében arról szól, hogy aprócska hősét ennek a rendszernek a használatával juttassuk át a világon. Ez a manőver szükséges ahhoz is, hogy a „szalagon” levő tárgyakat, vagy épp társakat mozgassuk, hogy köveket helyezzünk nyomógombokra, netán, hogy pengét vezessünk a szörnyek érzékeny pontjába. A pályák megrajzolt kereteit nem lehet manipulálni, de az euklideszi geometriát megkéselve, ha az egyik oldalon távozunk, hát a szemközti oldalon jelenünk meg, és a sávunkban levő tárgyakat is áttolhatjuk-áthúzhatjuk ugyanígy.
A kép nagyítás után mozog. [+]
Mivel az egész játék arra épül, hogy precíz tervezéssel – vagy az esetemben: egyre kaotikusabb vad próbálkozásokkal – kitaláljuk, hogy miként lehet megoldani az adott navigációs problémát, a világ magától nem él, nem mozog körülöttünk, nehogy belezavarjon terveinkbe. Az Arranger tehát körökre osztott játéknak is felfogható, bár a tempója az esetek jó 90%-ában ennél jóval fürgébb. Bár az alcím, a „Role-Puzzling Adventure” leírás úgy is érthető, hogy lesz itt XP és szintlépés, képességek vagy varázslatok, a játék nem az ilyesmiről szól – Jemma tudása nem változik a végigjátszás során, hanem a játékos lesz trükkösebb. Amint az induló helyszínen, a faluban és az azt a nagyvilágtól elválasztó erődrendszerben kitanuljuk az alapokat a közlekedéstől a „harcig”, az Arranger okosan elkezdi variálni kihívásait.
A kép nagyítás után mozog. [+]
Amikor valami konkrét logikai feladatról van szó – beleértve a szörnyek megölését is –, az általában egyetlen képernyőre, vagy legalábbis egy annál nem sokkal nagyobb helyre van szorítva. Az persze lehetséges, hogy a megoldáshoz szükséges tárgyat máshol kell megszerezni, de amikor a pozícionálás a feladat, a nehézséget a legtöbbször nem a végeredmény, a megoldás megtalálása okozza, hanem az, hogy a sokszor szűk helyen úgy tudjunk minden karaktert és tárgyat manőverezni, hogy azok a szükséges helyre kerüljenek. Igen sok problémát okoznak majd az irizáló blokkok, amelyeket nem mozgat a minket működtető mágia – hogyan tudjuk azt megkerülni, illetve miként tudunk egy NPC-t vagy kardot átjuttatni annak a másik oldalára? Máskor az a feladat, hogy néhány tárgyat a számukra kijelölt helyre húzzunk-toljunk – itt arra kell ügyelni, hogy a nagy kepesztés közben a többit ne mozdítsuk el helyéről.
A kép nagyítás után mozog. [+]
És persze a legjobb indie-játékokhoz méltó módon az alapötlet kreatív variálása a legutolsó pillanatig kitart. A damilt a lehető legmesszebbre kihúzva fogunk majd horgászni, irányíthatunk egyszerre két karaktert, nyírunk ijedős és túlgyapjasodott bárányokat, vezérlünk rozoga tutajt, bujkálunk lézerek között, és kitakarjuk őrszemek látását is mindenféle tereptárgyakkal. És bár az Arranger a felépítésének köszönhetően csaknem teljesen lineáris (bár opcionális feladatokra nagyritkán rábukkanhatunk félreeső ösvények végén), akkor sincs nagy gond, ha egy-egy kihívása túlzottan meredeknek bizonyulna. Nem csak azért, mert én a teljes elakadások után másnap, tiszta fejjel sokszor azonnal megtaláltam az általában rémesen egyszerű megoldást, de azért is, mert az Assists menüpontban bekapcsolhatjuk, hogy a legtöbb puzzle átugorható legyen.
Jemma hosszú útja során temérdek furcsa települést keres majd fel, melyek RPG-szerűen tematikusak – kaktuszokkal teli sivatag, vidám üdülőváros és gépekkel-robotokkal teli technofalu is akad köztük. A sztori egyfelől megpróbál komoly lenni azzal kapcsolatban, ahogy flegma hősünk, Jemma keresi a helyét a tunya világban, másfelől viszont tele van kifejezetten kacagtató poénokkal, érdekesen mafla karakterekkel és egészen meglepő kommentárral is. A két eltérő szellemiség nem mindig működik tökéletesen együtt, de az Arranger hangulatát és világát így is megkedveltem – játékmenet pedig még akkor is magával ragadónak bizonyult, ha oktondi agyam nem egyszer felháborodott a „lehetetlen” fejtörőkön és az „unfair” pályaépítésen. Erről persze szó sem volt, egyszerűen az Arranger újfajta gondolkodásmódot és világlátást követel meg – de ha belejövünk, óriási élménnyé válik a világ átrendezése.
Az Arranger: A Role-Puzzling Adventure PC-re és Switch-re jelent meg. A játék PlayStation 5-re is készül.
A tesztjátékot a fejlesztő Furniture & Mattress biztosította.
Összefoglalás
Geometriai logikai feladat: hogy jutunk el A-ból B-be, ha ez a két pont velünk együtt halad, ahogy bejárjuk a világot? A megoldás a legtöbb esetben egyszerű, néha mégis sokat kell gondolkodni azon, hogy miként lehet hősünket, vagy épp valami mást eljuttatni a kívánt pozícióba. Sokan kárognak azon, hogy ma már nincs kreativitás a játékvilágban – hát tessék, itt van az idei év cirka húszadik friss, kreatív indie gyöngyszeme!
Az Arranger: A Role-Puzzling Adventure legfőbb pozitívumai:
- Érdekes, újfajta játékmenet;
- kreatívan csavart alapötlet;
- át is lehet ugrani a legtöbb puzzle-t.
Az Arranger: A Role-Puzzling Adventure legnagyobb hiányosságai:
- Néha piszok mód el lehet akadni;
- a történet vidám, de ezerszer láttuk már.
Bényi László
