A.C. Ryan Playon! HD2 és HD2 Mini

A változások

A Playon! HD széria két korábbi darabja egészen szép sikert aratott. A fórumokból kiindulva a felhasználók még mindig használják azokat, ám tény és való, hogy sok szempontból mára elavulttá váltak.

Példának okáért a két évvel ezelőtt debütált 1073DD chipsetet használják, amelyet az új darabokban a 1185DD váltott fel. Ez húsz százalékkal nagyobb órajellel és feldolgozási sebességgel operál, húsz százalékkal kisebb hőtermelés mellett. Míg az előd a gyártói adatbázis szerint csak a DTS és DD hangszabványokat támogatja, addig a 1185DD a DTS, DD, DTS-ES/Master Audio és Dolby TrueHD formátumokkal is probléma nélkül elboldogul. Bár a különbözpő firmware-frissítéseknek köszönhetően már a régi modelleken is elérhetővé vált a GUI 2.0, azaz az átpofozott menürendszer, a fórumok egyik fő tanulsága szerint rengetegen megszenvedtek ezek felrakásával, míg az új termékek már alapból ezt kínálják. Ezenkívül fontos megemlíteni bizonyos plusz netes tartalmak, így a Facebook és a Twitter közvetlen elérését, amely szintén némi újdonságot jelent.

Külső

Az rögtön látszik, hogy a két modell ugyanazon gyártó boszorkánykonyhájából került ki. Konkrétan úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra, a méretet leszámítva. A HD2 szélessége, magassága és mélysége is nagyjából másfélszeresével haladja meg a kistestvérét. A készülékház igen elegáns a felső lekerekített sarkokkal, valamint a lakkfekete fémhatású borítással, amelyről az ujjlenyomatok szokás szerint üvöltenek. Sajnos a karcolásokra is igen kényes, úgyhogy nem árt velük óvatosan bánni.

Egy-egy HDMI, LAN, optikai és koaxális csatlakozó található rajtuk a kompozit kimenet, illetve a két USB csatlakozó mellett. A Miniről lemaradt a kártyaolvasó (SD, SDHC, MMC, MS, és MS Pro támogatás), és a HD2 oldalára jutott még egy adattárolók fogadására képes USB csatoló is.

HD2 vs. HD2 Mini

A két eszköz között nem csak a méretüket tekintve fedezhetőek fel különbségek, bár az is lényeges, hogy a HD2-ben van hely egy maximum két terabájtos, 2,5 hüvelykes, SATA/SATA2 merevlemez számára. Nem árt tudni, hogy teljesen felesleges egy 7200 fordulatos egy ilyen házba, hiszen az 5400-as halkabb, kevesebbet fogyaszt és kevesebb hőt is termel. Ellentétben a Minivel USB portjai támogatják a 3.0 szabványt. Bekapcsolás után a nagy testvérnél a logó körüli lámpa világít, a másiknál az A.C. Ryan felirat teszi ugyanezt. A kisebbik modell 15 alkalmazás közvetlen elérését teszi lehetővé, a HD2 csak tucatnyit kínál, viszont a torrentezést a másikkal ellentétben támogatja.

Kezelés

A megújult felület

Amiben a Realtek sokáig a Sigma Designs mögé csúszott látványosan, az a kezelőfelület kidolgozottsága volt. A konkurenssel összehasonlítva kicsit szánnivalónak tűnt a csúnyácska grafika, de ez már a múlté! A GUI 2.0 (Graphical User Interface) kinézetében hozza a 2011-es szintet, a színek szépek, a feliratok jól láthatók, és a visszafogott díszítőelemek is ülnek, ez azonban sajnos nem minden.

A kezeléssel adódnak gondok, pedig elsőre nagyon símának tűnik minden. A főmenübe hat kiemelt csoport került, így külön-külön elérhetőek a médiatípusok, a Fájlkezelő, az Internetes tartalmak, a Jukebox és a különféle rendszerbeállítások. Ez utóbbinál kezdtük a vizsgálódást és az abszolút pozitívum, hogy továbbra is rengeteg minden állítható itt, a képaránytól kezdve a digitális zajcsökkentésen, karakterkódoláson, hálózati beállításokon át egészen a gyerekzárig vagy a fájlok automatikus beolvasásáig, hogy csak néhány példát említsünk. Viszont az egyes főbb menüpontok, tehát Rendszer, Kép, Hang stb. közötti lépkedéshez nem a kurzort kell használni, hanem a fejezetváltáshoz szükséges gombokat, ami (legalábbis számomra) teljesen egyedi és sokáig tökéletesen megszokhatatlan kombináció volt. Az ember egy idő után idegbajt kap attól, hogy rossz gombot püföl, ami miatt visszaugrik a gyökérmenübe, és kezdheti az egészet elölről. Itt rögtön meg is lehet említeni, hogy a rendszer szemmel láthatóan gyorsult, azonban még mindig elég lassan reagál a távirányító gombjainak megnyomására, ami szintén nem tesz jót a lelki békének.

Amennyiben a fájlok között kezdünk kotorászni, a Menu gomb megnyomásával kiválaszthatjuk a nekünk tetsző nézetet. Azaz kérhetőek Miniatűrök, amikor minden egyes könyvtárhoz külön kép tartozik, Lista, amikor nincsenek képek vagy Előnézet. Ez utóbbinál csak a kiválasztott könyvtárhoz rendel egy fotót, már ha található ilyen abban. Ha nem, akkor egy ízléses nonfiguratív ábrával gazdagodunk. Az alsó sorban látható, hogy a távirányító gombjainak megnyomásával milyen további lehetőségek tárulnak elénk.

Az Editre bökve mód nyílik a fájlok mozgatására és lejátszási lista létrehozására is. Azaz csak nyílna, hiszen a Lejátszási lista szerkesztése menüpont szürkeségbe burkolózva jelzi, hogy jelenleg ez az opció zárva van. Az ember vakarja a fejét, nem érti mi történt, hiszen elvileg nem rontott el semmit. A dobozban használati utasítás nincs, a neten sincs semmi, úgyhogy végigmegy az összes lehetséges menüponton és örömmel konstatálja, hogy pont az utolsó, a titokzatosan hangzó Többszörös kijelölés névre hallgató fiók alatt találta meg, amit keresett. Ekkor nyugtázza azt is, hogy a fordítás/elnevezés nem sikerült a legjobban... Itt végre bepakolhatóak egy virtuális mappába a kívánt fájlok. Ezek között a kurzorral lehet mozogni, viszont érthetetlen okból nem a középen található OK megnyomásával választhatóak ki, hanem a pár centivel odébb lévő piros gombbal. Ehhez viszont minden egyes alkalommal rá kell nézni a távvezérlőre. Egy újabb idegesítő apróság.

Szintén érdekes húzásnak tűnik, hogy ha az ember elindít egy zeneszámot, majd a Setupra bökve belép a Rendszerbeállítások közé és ott machinálgat, akkor nem tudja a Stop vagy a Pause megnyomásával kikapcsolni a zajongást. Ehhez vissza kell menni a zenelejátszó menübe, és ott rányomni egy új dalra, akkor végre csönd lesz. Szóval az átdolgozott kezelőfelület amellett, hogy még mindig lassú, sokszor logikátlan és nehezen kezelhető. Lesz még dolguk itt a fejlesztőknek, az már most borítékolható.

Távvezérlő

Mind a két modell ugyanolyan távirányítót kapott, amely az abszolút középkategóriát képviseli. A felhasznált anyagokon rögtön látszik, hogy a takarékosságra törekedtek. A gombok például gumiból vannak, háttérvilágítás nincs, maga a ház a megszokott, enyhén matt fekete műanyag, amelyen az ujjlenyomatok szerencsére egyáltalán nem látszódnak meg. A gombok meglehetősen kicsik, és a segítségnek szánt piktogramok-feliratok jelentése néhány esetben nem egyértelmű.

Médialejátszó, extrák és vélemény

Támogatott formátumok

Nyilván mindenki elsősorban az audiovizuális anyagok miatt ruház be egy ilyen eszközre, de azért nem árt, ha a képekkel és zenékkel is elboldogul a masina. Előbbiek esetében hozza az elvárásokat, tehát a JPEG, HD JPEG, BMP, GIF, TIFF és PNG formátumokat viszi. Az viszont csalódás, hogy az animált GIF-ek megjelenítésére nem képes. Ezek ma nagyon divatosak, rengetegből vált internetes mém és sokan gyűjtik is az ilyen típusú képfájlokat, úgyhogy ez bizony hiba.

Zeneszámok esetében a kötelező MP3 és WMA kiterjesztések mellett lejátssza az OGG, AAC, WAV és FLAC formátumú anyagokat is. Ez azért egy ilyen kategóriájú eszköz esetében már alapelvárás. A térhatású szabványokról korábban már esett szó, abba se nagyon lehet belekötni. Tulajdonképpen ugyanez mondható el a videókról is, amelyek vizsgálatához a szokásos tesztanyagot használtuk. Ezek mindegyikét felismerte, és le is játszotta az audiokodekekkel karöltve. Zömükkel semmi probléma nem akadt, csak a H.264 (TS) (MPEG_1080i@6.5Mbps.ts) fájnál tapasztaltunk apróbb megakadást, illetve a killa_sample rosszalkodott megint, amelyik jó szokásához híven bekockásodott olykor. A HD2 és ISO fájlokba rejtett egykori Blu-ray anyagok biztonsági másolatai sem fektették meg. A külső feliratok kezelése sem okozott nehézséget; ezek mérete, színe, időbeni eltolása is változtatható, de már alaphelyzetben nagyon jó kis feliratokat kapunk. A mifelénk általánosan használt karakterkészlet mellett a koreai, japán, török, cirill, arab, vietnámi, héber és görög betűk sem fogtak ki rajta.

Netes tartalmak

A Miniben tizenöt, egy mozdulattal elérhető támogatott alkalmazás kapott helyet az internetes tartalmak menüpont alatt. Ezek között megtalálhatóak az olyan "nélkülözhetetlen", szociálisháló-szövögető megoldások, mint a Facebook vagy a Twitter. Persze itt a YouTube, akad időjárás és üzleti információkat tartalmazó applikáció, illetve a Picasa és a Flickr sem hiányozhat. Meg kell említeni a Muzee Network rádiót és tévét, amelyek segítségével steamelhetünk tartalmakat, épp úgy, mint a Video Podcasts vagy a Shoutcast Radio közbenjárásával. Ez utóbbiak több anyag elérését is lehetővé teszik, amelyek közül különféle szempontok alapján (a Shoutcast esetében akár konkrét névre keresve) szelektálhat a felhasználó. Mindez azt is jelenti, hogy a híresztelésekkel ellentétben nem kaptak saját böngészőt. Kár, pedig az jól jött volna.

Az Ethernet csatlakozón keresztül elméletileg gigabites sebességgel képes az adatok fogadására, azonban ezt a médiaprocesszor csak 10/100 Mbps-mal képes kezelni. Panaszra azonban így sincs ok, mert a sebességgel nincs gond. Beépített Wi-Fi-vel nem rendelkezik, viszont külső adapter (pl. ACR-WN10001) kezelését biztosítja, ekkor a legnagyobb adatátviteli sebesség 300 Mbps. Azt talán fontos megjegyezni, hogy ez 1080p filmek steameléséhez már nem elég, de a 720p felbontás esetén még igen. A Jukebox funkció e két modellben is megtalálható. Ennek segítségével könnyedén indexelhetőek a különféle tartalmak, és a netről kiegészítő információk is letölthetőek hozzájuk.

Vélemény

Íme két hálózati médialejátszó, amelyek alapvetően teljesen rendben vannak: gyakorlatilag probléma nélkül kezelik a médiafájlokat, és netes alkalmazásaik használhatóak, valóban hozzáadott értéket jelentenek. Csak az a fránya kezelés, az még mindig kicsit lassú... és az olykor egészen buta menürendszer árnyékolja be a képet. Illetve az ár, hiszen új Realtek chipset, GUI 2.0, Facebook és Twitter ide vagy oda, azért elsőre egy kicsit soknak tűnik 48 275 forint a Playon! HD2-ért, és 31 150 Ft a Miniért. Jó esély van rá azonban, hogy a problémák zömét a frissítések majd javítják, illetve idővel biztos kicsit olcsóbbak is lesznek. Ezért aki ilyen jellegű eszköz beszerzésén gondolkodik, az a későbbiekben nyugodtan számításba veheti ezt a két A.C.Ryan terméket is.

elefant

Az A.C. Ryan Playon HD Essential és Eminent EM7167 médialejászókat a Flash-Point Számítástechnikai Kft. bocsátotta rendelkezésünkre. A készülékek kiemelt forgalmazója a Digitaltrend Kft. és a Modding Computer Kft.