Próba
Először a WiDi technológiát próbáltuk ki egy Haswell processzoros Dell Vostro 5470 notebookkal. Az összeköttetés felépítése némi problémába ütközött, a WiDi kliens párszor lefagyott a notebookon, de végül létrejött a kapcsolat. A külső kijelzőn megjelenő PIN kód megadása után párat villant a monitor, és már láthattuk is rajta a notebook képernyőtartalmának másolatát. Igény szerint kiterjesztett monitorként is használható a külső, vagy lehet az egyetlen megjelenítő, ilyenkor a laptop LCD-je kikapcsol. Az új WiDi az eredetivel ellentétben támogatja a Full HD felbontást is, szoftvere segítségével pedig állítható a képméret, hogy ne legyen fekete keret vagy lógjon ki a képtartalom széle.
Vezeték nélküli átvitelnél rendszerint a késleltetés mértéke a kritikus paraméter. A WiDi aktuális verziójánál van, ezt elsősorban ablakok bezárásánál és egérmozgatásnál vettük észre, de nem különösebben zavaró, pár tized másodpercre tehető. Filmnézés közben még Full HD felbontáson sem tapasztaltunk akadozást, feltéve, hogy a notebook a Push2TV adapter közelében volt. Ahogyan távolodtunk tőle, a klasszikus Wi-Fihez hasonlóan csökken a sávszélesség, de egy nagyobb szobányi távolságból, ami megfelel a WiDi normális felhasználásának, még rendben volt minden. A szomszéd szoba falán keresztül, 7-8 méterről már itt-ott megakadt a Full HD film. Sajnos aktív WiDi mellett nem lehet más Wi-Fi hálózatra kapcsolni, amikor pedig készenlétből tértünk vissza a notebookkal, nem minden esetben volt hajlandó újra csatlakozni a külső monitorhoz, ilyenkor kénytelenek voltunk újraindítani a laptopot. A WiDi lejátszás nagyjából 15%-os extra terhelést rótt a Core i3-4010U processzorra.
Miracast teszthez egy LG Optimus G2 okostelefot használtunk. A csatlakozás készülékenként eltérő lehet, minden gyártó máshová teszi a megosztási lehetőséget, igaz, Android 4.2-től ez a funkció már beépült az operációs rendszerbe. A kapcsolódás ezúttal zökkenőmentesen zajlott, még PIN kódot sem kellett beírni. Két dolgot érdemes itt megjegyezni, az egyik, hogy a telefon Wi-Fije továbbra is használható maradt, Miracastolás közben tudtunk internetezni. A másik pedig, hogy a Push2TV egyszerre csak egy csatlakozó eszközt kezel, ezért ha a telefonnal használtuk, akkor a notebook nem fért hozzá.
Okostelefonnal csak klónozásra volt lehetőség, a függőleges orientáció miatt a képernyő közepén jelent meg egy sávban az Optimus képe. Szerencsére videólejátszás közben teljes képet kaptunk a külső monitoron, bár a telefonon ilyenkor fekete négyzet maradt a helyén. Ha támogatja mobil készülékünk a többképernyős üzemmódot (például a Galaxy Note II tud Samsung Multi screent), akkor megtehetjük, hogy külső kijelzőn filmlejátszás közben mással foglaljuk el magunkat a készülék képernyőjén. A vezeték nélküli átvitel itt már nem volt olyan fényes, mint a notebooknál, persze ezen nincs is miért csodálkozni, hiszen az okostelefonok nem kapnak olyan erőteljes Wi-Fi modult, mint a laptopok.
A telefonon tárolt Full HD videók a Push2TV adaptertől pár méteres távolságból is akadtak, a lejátszás első perce szinte élvezhetetlen volt, de utána javult a helyzet. Kisebb felbontásnál már simábban mentek a dolgok, de a YouTube HD anyagai 720p felbontáson sem voltak akadásmentesek, minden bizonnyal azért, mert ilyenkor a Miracast a Wi-Fivel osztozik a sávszélességen. A zenék, képek átvitele viszont zökkenőmentesen ment. Érdekes ez a tapasztalat az Optimus G2-vel, mert az interneten szétnézve Samsung és Sony eszközökkel sokkal zökkenőmentesebb működésről számoltak be.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
