A léc: Ozaki
Ozaki Dotodot 300
Kibont
A hazai piac egyik új, igéretes márkájának egyik kisebb darabja nem mondható igazán designosnak. A szatellitek sem valami óriás darabok, de a szub kifejezetten mosolyogni való, vékony fából készült apróság.
Könnyű, olcsó.
A tápegység is mobiltöltő-nagyságú, de ekkora rendszernek nem is kell feltétlenül izmosabb "betáp". A szatellitek minősége tovább erősíti a "belépő" kategória látszatát-érzetét, a potméter forgatása hol kisebb, hol nagyobb erőt igényel, ilyennel még sehol nem találkoztunk. A gombok csúszósak, a szatellitek nem stabilak, bár könnyen megfoghatóak, mivel igen kis mélységűek, a műanyag a gyengébbik fajtából való. A papírdoboza szép.
"A papírdoboza szép..."
Meghallgat
A Lajkó Félix muzsika reprodukcióját nehéz kritizálni, egyszerűen nem jó a hangzás. Táskarádiós hang, a dinamikát sem érezzük a zenében. Hiába, ez a felvétel elég kegyetlen a hanglánchoz...
A So Flute dallamain főleg a hangerejét tudja megmutatni az Ozaki, ami méretéhez és árához mérten korrekt; igaz, basszusai valami miatt egész egyszerűen nem hallhatók rendesen. Ekkora szubtól nem várunk padlórázást, de a felsőbasszus tartományok visszaadása nem olyan problémás, hogy azt ne lehetne megoldani. Apocalyptica-n ugyanez a helyzet.
Sztereóügyileg jól áll, nem keveri össze vészesen a hangokat, bár a színpad egy centivel sem tud szélesebb lenni a két hangszóró távolságánál, térmélységről pedig szó se essék.
Emmanuel Topon nyújtott teljesítményét szintén az ár fényében tessék értékelni, természetesen a basszusoknak köze nincs az eredeti felvétel dinamikájához; de magasak tekintetében nem áll rosszul, 15-16 kHz-ig tisztességesen bírja; ha arról van szó, akár fülsértő is tud lenni (milyen furcsa, hogy ez is tud pozitívum lenni...).
Az ESP Group, a már említett "könnyű" felvétel következett, elviselhető módon hallható; nincs sok köze ugyan a valósághoz (illetve a stúdióban kikeverthez), de nem idegesítő, nincs "lekapcsolásingerünk". A szaxofon pedig - a kategóriához képest - teljesen megfelelő. Újra csak felhívnánk a figyelmet az apró doboz hangerőbeli lehetőségeire.
A Bolyki Brothers vokáljain megint megmutatja, hogy ha valamit elvárhatunk tőle, azok a közepek, a viszonylagosan jól elkülönülő sztereósávok. Klasszikushoz persze kevés, a hegedűnél a jól megszokott "Szokolos" életérzés kerít hatalmába minket...
Ekkora.
Összefoglal
Ennyit tud az Ozaki Dotodot 300, ennyit gondolunk hallgathatósági minimumnak. Messze, nagyon messze van a "jó hang" kategóriától, azonban ebben az árkategóriában (durván 6500 Ft nettó) szinte kizárólag hallgathatatlannak minősülő darabokkal találkozunk, és ezekhez képest az Ozaki kielégítő minőséget nyújt, nem vesz rajtunk erőt az ösztönös menekülésérzet és csendhiány... Aki ennyiért akar hangfalat venni, az megtalálta a megoldást.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
