Felütés
A 17 colos TFT monitorokra már nyugodt szívvel ráfoghatjuk, hogy magasabb felhasználói igényeket elégítenek ki. A nagyobb képátló nyújtotta előnyök - akár irodai, akár otthoni használat során - javarészt egyértelműek: 1280 x 1024 pixeles natív (fizikai) felbontásban egyszerűbb az élet, mind Excel-táblázatok, mind internetböngészés, mind mondjuk a Photoshop tekintetében. (noha lehetne azon vitázni, hogy a legtöbb 19 colos TFT-ről is visszaköszönő 1280 x 1024 nem túl nagy kihívás-e azon a 17 colon..)
A nagyobb képátlón és felbontáson kívül a 17 colosok sokszor egyéb extrákkal is büszkélkedhetnek. Míg a kisebb, 15 colos TFT monitoroknál szinte egyáltalán nem divat a DVI(-D/I, aka digitális) csatlakozó, addig ugyanez már-már "ciki" egy 17-esnél. Nem véletlenül hangsúlyozzuk a DVI fontosságát, hiszen a szokványos digitál-analóg-digitál jelkonverzió miatt és alatt a 15 colnál nagyobb egységeknél már észlelhetően romlik a képminőség, aminek mértékét adott VGA kártya, adott analóg jelkábel és a jelet fogadó -szintén adott- monitor-elektronika közösen határoznak meg. El kell mondanunk, hogy az általunk vizsgált mezőny résztvevői közt is akadtak DVI-ügyben elmarasztalható példányok, akiknél kemény (mínusz..) pontokat voltunk kénytelenek "jóváírni."
Tesztszempontok
Tesztszempontjaink listáján most is a képminőség került az első helyre (80%-os súllyal), amit ismét a DMW (Display Mate for Windows) valamint a Quake3 Aréna segítségével vizsgáltunk. Ám ezúttal kicsit jobban elmélyedtünk benne, így összesen négyféle alszempontunk adódott:
- színvilág
- a szürkék, fehérek és feketék milyensége
- a válaszidőből eredő utánhúzás, azaz a "blur" mértéke
- a kép összbenyomása
Nem elhanyagolható szempont az ergonómia sem (10% erejéig), amely a kezelőszervek elrendezésétől egészen a monitor talapzatának állíthatóságáig mindent magába foglal. Sajnos, a gyártók sejthetően még mindig nem vetik alá prototípusaikat egy-egy alaposabb felhasználói tesztnek, így csak utólag derül(het)nek ki az apró, de néha nagyon is bosszantó hiányosságok. Igaz, a monitort csak egyszer kell jól beállítani (színhőmérséklet, kontraszt, fényerő stb.), de például egy ügyetlenül felépített OSD-menürendszert kiszolgáló gombsor, amely (tegyük fel..) ráadásul csak nehézkesen kezelhető, bizony, hamar elveheti a felhasználó kedvét a nyomkodástól.
Hirdetés
Hogyan teszteltünk?
A teszt tulajdonképpen már a monitor kicsomagolásánál elkezdődik: milyen dobozba került az adott darab, mennyire egyszerű és könnyű az eszköz szállítása, mennyire védi a drága tartalmat a csomagolóanyag - az egy tál rizsért dolgozó távol-keleti dokkmunkások atrocitásai elől... Nem egy olyan csomagolással találkoztunk már, ami ugyan dizájnosra sikeredett, ám egyéb érdemeket alig mutatott fel.
A teszt következő fázisa a szemrevételezés, azaz, milyen a delikvens keltette első benyomás. (sárm?..) Némelyik gyártó modellje már itt elvérzik (képletesen és túlozva..): az olcsó, recsegő műanyagokat és a pontatlan illesztéseket általában nehezen toleráljuk.
Miután kicsodálkoztuk magunkat következett az alapos fogdosás, tekerés, csavargatás és döntögetés, azok kézreesésének és könnyen kivitelezhetőségének vizsgálata, azaz az ergonómiai mustra.
Előfordult, hogy csak a fotózás közben akadtunk rá egy-egy kivezetésre, addig elbújt kütyüre. E kalandozások után következett a monitorok rendeltetésszerű használata: ha a monitor engedte (azaz volt rajta megfelelő csatlakozó), digitális úton kötöttük rá ATI Radeon 9800-as kártyánkra, majd átlagosan tíz perc bemelegedés után levizsgáltuk a képminőséget. (böngészés, táblázatkezelés, képbambulás, etc.) Miután erre ráuntunk, elővettük kedvencünket, a Quake3 Arénát, amivel a monitorok utánhúzását vizsgáltuk - papíron. (a gyakorlatban 3:1-re vertük az xy klánt, éljen soká a KOTH! :) ) A monitorok színhőmérsékletét - amennyiben ez lehetséges volt - rendre 6500 kelvinre, vagy az "ipari szabvány" sRGB-re állítottuk.
16 gyártótól összesen 26 darab monitor járt nálunk. Ez a mennyiség nem kis munkát és nem egy (=több) átdolgozott éjszakát jelentett, de kíváncsiságunk és a tisztelt olvasók igényeinek feltétlen tisztelete még a huszonkettedik monitornál is tartotta bennünk a lelket. Így hát tessék, csak tessék! Erre parancsoljon a tisztelt olvasó! Itt látható kétfelvonásos tesztünk első része, az első tizenegy modell - ABC-rendben.
1. AG Neovo F-317
Első vendégünk a már jól ismert AG Neovo-tól érkezett. Íme.
A talpat nekünk kell csavarokkal rögzítenünk
A jó súlyú, fémbetétes talpat a mellékelt három csavar segítségével (és persze egy kereszthornyú csavarhúzó izmaival) kell rögzítenünk. A fenti képen látható, hogy ez a művelet akár egy kézzel is elvégezhető.
Vegyük észre, az F-317-es monitor közepes-jó minőségű műanyag kávájának széleibe a gyártó hangszórókat integrált:
AG Neovo-s kezelőszervek
A gombok a panel jobb oldalán, alul kaptak helyet. A központi be/ki kapcsoló gomb köré rendezte őket a gyártó, itt találni a különc (jobb oldalt!) auto-adjust billentyűt is. A kezelőszervek elrendezése meglepő, ám szerintünk korrekt: kézre állnak, az egyes gombok mérete megfelelő, és a nyomáspont is rendben.
A panel sajnos elég szűk határok közt dönthető előre-hátra, míg az oldalirányú elforgathatóság csak a teljes monitor mozgatásával együtt valósítható meg.
DC/fejhallgató/Line-In/D-Sub/S-video és kompozit bemenet
A monitor bőségesen kínál csatlakozási lehetőségeket, legyen szó audióról vagy videóról! Sajnos, a DVI csatlakozónak már nem jutott hely - kár. Nézzük meg az OSD-t kicsit közelebbről!
3D hangzás állítási lehetőségei
Nagyszerű OSD menürendszer fogadja a gomb-nyomkodókat
Az F-317 OSD menürendszere példás: bőséges állítási lehetőségekkel bír, de mégis átlátható, könnyen kezelhető. Érdekesség, hogy a backlight, azaz a háttérvilágítás ereje külön állítható. Lássuk a képminőséget!
Fehér foltok a kép négy sarkában
A "Mid-Range Streaking" tesztképen a fehér és a fekete vízszintes oszlopok erősen "ragyognak" a jobb szélükön. A színes betűk színes háttér előtt szépek, a színek összességében teltek, a szürkék enyhe zöldes elszíneződést mutattak. A fullscreen szürke a kép bal oldalán minimálisan világosabb, mint a kép többi részén. A teljesképernyős fehér homogén, a fekete megfelelően sötét, de nem koromfekete, és a kép négy sarkában világos foltok láthatók. Az F-317 FPS-játékokra nem az igazi. Szót kell ejtenünk még a kép-a-képben szolgáltatásról, egyedüliként mutatta fel a mezőnyben.
2. AG Neovo F-417
A következő versenyző az AG Neovo F-417, amely a neve ellenére több paraméterét tekintve is elmarad a 317-estől.
"Full plastic jacket"
A monitor talpa itt is külön érkezik, nekünk kell felpattintanunk a helyére. Azonban ez már nem ugyanaz a nehéz és stabil talp: az F-417-es így némileg hajlamos a billegésre, bár komoly gondunk nem adódott ebből a használat során. Az elegáns, vékony káva, valamint a szerkesztőink körében már a K-19-esnél sikerre ítéltetett szürke/fekete dizájn nagyon elegáns összképet alkot.
Apró és kattogós gombok
A kezelőszerveket itt is a panel jobb alsó szélén találjuk, ám ezúttal hagyományos az elrendezés. A gombok fölötti piktogrammok könnyen-olvashatósága vitatható, bár végülis nem olyan nagy ügy.
Az F-417-es dönthetősége már tágabb határok közt mozog, mint amit a 317-esnél láttunk, viszont a monitor forgatására itt sem vonultat fel gyári ötletet a Neovo, így marad a hagyományos manuális módszer.
Beépített táp
Fix analóg jelkábel
Az AG Neovo F-417 nemhogy DVI csatlakozóval nem rendelkezik, de még az analóg jelkábele is fixen rögzített. Kézzel tehát nem cserélhető, egy esetleges kábeltörés esetén marad tehát a szakszerviz. Beépített táppal készül.
Rotációs-elvű OSD menüvel találkozhatunk az F-417-esnél. Az ötlet továbbra is jó, már csak a megfelelő "jog", azaz tekerő-gomb hiányzik a komfortos kezelhetőséghez. A menü bőséges, ráadásul áttekinthető.
Világos foltok itt is
A monitor beállítását az automatikus képbeállítással indítottuk. Ám többszöri próba után sem lett a kép tökéletes: a bal szél enyhén homályos maradt. Szerencsére manuális clock és phase állítással sikerült ezt a kis hibát kiküszöbölnünk. A "Mid-Range Streaking" tesztkép jobb oldala zajos volt (mi a beépített tápra tippelünk), és a vízszintes fekete és fehér hasábok itt is ragyogtak jobb szélükön. A színes betűk színes háttér előtt közepesek voltak: igazán durva devianciát ugyan nem tapasztaltunk, de nem is volt túl meggyőző a látvány. A színek teltek és élénkek, a szürkék pedig színsemlegesek a 417-esen. A fullscreen szürke is homogén volt, ahogyan a fehér is, viszont a fekete enyhén foltosnak tűnt. (világos foltok) A monitor közepesen teljesített FPS-játékunkban.
3. AG Neovo S-17
Ha már Neovo, nem hagyhattuk ki a "supreme-class" tagjait sem. Elsőként az S-17 érkezett.
Az összehajtogatott (a szó szoros értelmében!) S-17-es lapos, mint a palacsinta. Viszont elég nehéz egy palacsinta, a NeoV kristályoptikai szűrő (=üveg előlap) és a vasalt talp minden csak nem könnyű. A talp rögzítéséért egy tekerentyű felel:
Véd az összecsuklás ellen
A gombok a jobb alsó szélre kerültek. Itt is jobban tesszük, ha memorizáljuk a működésüket, mert a piktogrammok silabizálása nem egyszerű feladat. A jobbkezesek persze megint csak előnyben részesültek..
Az előre nem igazán dönthető panel hátrafelé megfelelő mértékben billenthető. Megjegyzés: előre-döntéssel csak a talp lefogása mellett érdemes próbálkoznunk.
DC/DVI/D-Sub és S-video
Az S-17-esről "szerencsére" már nem maradt le a DVI-csati, noha alig értjük, miért jó ezt bármelyik kategóriatársról lespórolni. Hogy miért rossz, az persze világos. És amíg egy 15-ösnél mindez akár mindegy is lehetne (kicsi a panel), ez a mértetosztály már más igényekkel bír.
A monitor OSD-je nekünk annyira nem tetszett, mert bár mindenre ad beállítási lehetőséget (a backlight értéke itt is állítható), az áttekinthetőség nem az erőssége. Főleg egy F-317 után, ahol rend volt és fegyelem. Érdekes és hasznos funkció, hogy a kisebb felbontásokat képes középre igazítva megjeleníteni, így pl. egy 800 x 600-at az eredeti, natív felbontásban is élvezni tudunk. (nem húzza muszájból szét)
A monitor fényereje brutális, van benne tartalék. A színhőmérsékletet itt nem 6500 kelvinre, hanem "panel default"-ra állítottuk, így kaptunk jó színeket. A színes betűk színes háttér előtt szépek, míg a színek teltek, bár kissé fakók. A szürkék színsemlegesek és nagyon szépek, a fullscreen szürke homogén, ahogyan a fehér is az. A teljesképernyős fekete megfelelően sötétnek bizonyult, de a hatalmas fényerő itt kicsit bezavart: a kép négy sarka végig "világos" maradt. Az S-17 FPS-játékokra ugyan nem az igazi, de összességében nagyon szép és nyugodt a képe. A kristályoptikai szűrő belátszó fényforrásokat csúnyán tükröz vissza, ám ha kicsit odafigyelünk, a dolog minimalizálható.
4. AG Neovo X-174
Negyedikként az X-174-es Neovo következik. Ő a teszt legdrágább darabja..
Ez részben az itt is fellelhető NeoV-szűrő érdeme, bár a robosztus, csupa-fém készülékház, nomeg a minőségi panel sem két fillér.
Masszív tervezés jellemzi a talprendszert is: a tömör fém talp forgástengelye pl. egy hüvelykujjnál is vastagabb rúd! (notebook tulajdonosok adnák oda a fél kezüket egy ilyen megoldásért, hisz nem egy mobil-PC törik el pont ott, ahol a kijelző az alsó részhez csatlakozik) Viszont a panel előredöntéséhez itt is le kell fognunk a talpat.
Korábban már szóltunk az X-sorozat kezelőszerveiről. (nagyon rendben voltak és vannak azóta is) A gombok továbbra is laposak, és ugyanazokhoz a határozottan működő mikrokapcsolókhoz továbbítják a nyomkodási energiát.. Az egyes nyomógombok pozíciója - a panel jobb szélére jól láthatóan felfestett piktogrammozásnak köszönhetően - könnyen betájolható, ezért sosem kellett külön forgatni a monitort, sem pedig közel hajolni hozzá.
A masszív felépítés persze komoly súlyt is eredményez, talán ezért dönthető csupán minimálisan a 174-es panelje előre/hátra.
DC/DVI/D-Sub/S-video/kompozit
Természetesen innen már nem maradhatott le a DVI, az S-video és a kompozit video csatlakozója sem. Hiába, drága húsnak sűrű a leve is..
A 174-es OSD-je ugyan hasonlít az S-17-esére, de mégsem ugyanaz a kettő. Funkcionalitásra közel azonosak, de véleményünk szerint az előbbi menüje áttekinthetőbb. A backlight, azaz a háttérvilágítás itt is állítható.
"Achilles-sarok": világos foltok itt is
Képminőség. A beüzemelés után rövidesen igen kellemes összhatású kép tárult fel előttünk. Elvégeztük az alap beállításokat (kontraszt/fényerő/backlight - 50/50/50), majd következett a mustra. Színes betűk színes háttér előtt hibátlanul jelentek meg, a színek teltek voltak és szépek. A szürkék színsemlegesen, szépen rajzolódtak. A fullscreen szürke homogén, foltmentes. A fehér sem mutatott semmiféle devianciát. A teljesképernyős fekete végre koromfekete volt, egyedül a fenti képen láthatók okoztak kis zavart: a négy sarok enyhén világosabb volt a kelleténél. Sajnos, akár az S-17, az X-174 sem az igazi a gyors képváltásokra.
5. AOC LM720A
Az AOC-tól eleddig csak mutatóba láttunk TFT-monitort, így kíváncsian fogadtuk az LM720A típust.
A monitor kávája jó minőségű, ám mégis olcsó hatású műanyagból készült, a stabil, műanyag talpat saját kezűleg kell a helyére pattintanunk. Az LM720A hangszórói is egyébként itt, a talpazatban kaptak helyet.
A dizájn esete a stereo-képpel..
A kezelőszervek a hagyományosan megszokott helyre kerültek, a gombok kellemes méretűek (még Maci-Laci kezűek is könnyedén, pontosan kezelhetik őket..) és remekül működnek. Feliratozásuk az "elmegy" kategória.
Dönthetőség szempontjából semmi egetverővel nem találkozhattunk - megfelelő mértékben volt állítható a panel dőlésszöge.
Hangerőszabályzó és fejhallgató csatlakozó a talpba integrálva
Az AOC LM720A is fixen beépített analóg jelkábellel rendelkezik
Jól áttekinthető, rotációs elven működő OSD menürendszerrel vértezte fel a gyártó 17-es modelljét, bár mi azért hiányoltuk a színhőmérséklet kelvines megjelenítését. Helyette a "warm" és "cool" (azaz vöröses és kékes) beállításokkal játszadozhat a user. Mi azonban inkább az RGB csatornák egyenkénti beállítását favorizáltuk. (67/77/72)
Világos csík a kép felső peremén
A hosszadalmas (vagy fél órás) színhőmérséklet-belövés után vettük csak észre, hogy az LM720A képe milyen éles, és fényereje mennyire jó! Nem mindegyik analóg csatlakozóval ellátott TFT monitor tudott ilyen éles és szép képet prezentálni Le a kalappal! A DMW konklúziói a következők. A színes betűk színes háttér előtt itt is szépek, a színek élénkek és teltek, noha a szürkék a hosszadalmas RGB-kalibrálás ellenére is enyhén rózsaszínűek maradtak. A teljes képernyős szürke homogén, csakúgy mint a fehér. A fullscreen fekete majdnem koromfekete, bár kicsit bezavart a kép felső peremén húzódó világos csík. Az AOC LM720A FPS-játékokra gond nélkül ajánlható.
6. Belinea 10 17 15
Következzék az ABC második betűje.. Azaz a Belinea. Tőle is a 15-ös végű 17 colos modell.
A csavarmenetek fedőlemez mögött rejtőznek
Külsőre jó minőségű TFT-monitor került elő a dobozból. A felhasznált műanyagok jó minőségűek és példásan illesztettek, a káva igen esztétikus. A bumeráng alakú talp ennél a modellnél is külön érkezik, nekünk kell felszerelni.
Hangszórók a panel alján
A 10 17 15-ös Belinea is kapott hangszórókat. Ezek a panel alsó peremének két szélén helyezkednek el. A kezelőszervek kicsik és kattogósak (kivéve a be/ki kapcsoló gombot, ami központi "uralkodói" helyet kapott), a feliratok olvasása jó szemet kíván.
A panel megfelelő kereteken belül dönthető előre, vagy hátra.
A fő kapcsoló
Főkapcsolója ugyan van a monitornak, viszont sokkal inkább örültünk volna egy cserélhető jelkábelnek, mondjuk a nem létező DVI bemenethez..
Szép és egyszerű OSD rendszert programoztak a Belinea 10 17 15-be, bár a színhőmérséklet menüpontja pl. csak két előre meghatározott értéket tár elénk, noha az egyes színcsatornákat egyenként is beállíthatjuk.
Foltos fekete háttér
A fényerő/kontraszt nálunk 70/70 volt, míg a színek 6500 kelvinen bizonyultak a legelfogadhatóbbnak. Talán a beépített táp (illetve annak nem megfelelő árnyékolása) volt az oka, hogy a kép a "Mid-Range Streaking" teszt alatt zajos volt. A színes betűk színes háttér előtt ugyan nem voltak rondák, de láttunk már élesebb, tisztább kontúrokat is. A színek enyhén fakók, élettelenek voltak, a szürke gradiensek minimális lila elszíneződést mutattak. A fullscreen szürke nem volt teljesen homogén: apró, alig észrevehető foltok jelentkeztek rajta. A fehér egyenletes volt, de a fekete - megfelelő sötétségének ellenére - helyenként világosabb foltokat viselt. A kép élessége az analóg jelfolyamnak megfelelő volt, de nem érte el például az AOC LM720A minőségét. Gyors hangvételű játékokra a 10 17 15-ös Belinea is alkalmas.
7. Belinea 10 17 50
Ez a típus már egy minőség-osztállyal feljebbről érkezett, de haladjunk szép sorban!
Akár a számozását, akár a tudását, felszereltségét, vagy méreteit vesszük is alapul: a 10 17 50 nem csak annak látszik, hanem valóban több, szebb, jobb, nagyobb, "Beline-ább", mint az előző modell. A talp itt is sajátkezű bepattintásra vár, és egyébként kellően stabil, ráadásul magasságában állítható.
90 fokot elforog a panel
A panel két szélén találhatók a hangszórók
A gombok alul középre kerültek. Vékonyak, de ennek ellenére jól kezelhetők. Feliratozottságuk megfelelően olvasható. A mi ízlésünknek ugyan túl sok gomb került oda, de ez csak egy vélemény. A 90 fokban elforgatható panel ügyes plusz-szolgáltatás.
A vaskosabb 10 17 50 megfelelő mértékben dönthető előre, de főleg hátrafelé.
Line-In/fejhallgató/DVI/D-Sub
Beépített a 10 17 50 tápegysége
Hál' Istennek nem rontotta el az eddig kialakult pozitív képet a Belinea: az analóg jelbemenet mellett helyet kapott a DVI csatlakozó is. Üröm az örömben, hogy a gyártó fukarkodik a DVI jelkábellel, így nem mellékeli a monitorhoz.
Szűkszavú, ám áttekinthető OSD menü
Keresztirányú világos folt
A 10 17 50-es Belinea szép, nyugodt képével kápráztatta fáradt szemeinket. A fényerőt és a kontrasztot egyaránt 75-75-ös értékre állítottuk. A színhőmérsékletet a "default" értéken hagytuk, mivel digitális jelkapcsolatnál a menüből nem elérhető ennek állítása. Gyönyörűek a szürkék, és a színes betűk színes háttér előtt is remekül mutattak. Telt, élénk színek jellemezték, a teljesképernyős szürke homogén volt, és a fehér is. A fullscreen fekete megfelelően sötét volt, csak az a fránya világos csík ne lett volna, ami a kép bal felső sarkától egészen a kép jobb alsó csücskéig húzódott! (fontos kiemelni, ezek a megvilágítási anomáliák a valóságban messze nem olyan feltűnőek, mint azt a fotók sugallják!) Viszont az FPS-rajongóknak nem tudjuk tiszta szívből ajánlani a 10 17 50-es Belineát. (és a hiba nem a mi szívünkben van..)
8. BenQ FP767
Újabb B-s nevezett, méghozzá egy BenQ modell következik.
A meggyőző minőségű műanyag káva, és a szerencsére nem túl "kínaira" sikeredett dizájn kapásból jó benyomást tettek ránk. A talapzat alsó része ennél a modellnél is külön érkezik, egyébként a fenti képeken jól látszik, hogy a talp leszereléséhez egy PUSH feliratú gomb benyomása után kerülhet csak sor. Ötletes megoldás. A talp egyébként kellő stabilitást nyújt, annak ellenére, hogy nehezékektől mentes, egyszerű műanyagból van.
A BenQ FP767 is tartalmaz beépített hangszórókat, melyek a panel alsó részében kaptak helyet. Az FP767 kezelőszervei jó nagyok, így bárki kényelmesen, melléfogások nélkül használhatja. Sajnos a süllyesztett feliratozás nem mindig látható jól, így néha elkerülhetetlen a közelhajolás.
A vaskos panel előre nem, hátra viszont megfelelően dönthető. Az ergonomikus beállítás szerencsére így is realizálható.
A BenQ nem vitte túlzásba a csatlakozásokat: egy Line-In, egy beépített táp és egy D-Sub csatlakozó unatkozik a panel hátoldalán.
Rotációs, elfogadható OSD menü
Az FP767 fényereje jó, nálunk az 50-es beállítás volt az igazi. A kontrasztot 55-re kellett csökkentenünk. A megfelelő beállítások után tűnt fel, hogy a BenQ-nak bizony szép és nyugodt a képe. A színes betűk itt is szépen rajzolódtak a színes hátterek előtt, a színek teltek és élénkek voltak, a szürkék színsemlegesen tündököltek, míg a fullscreen szürke és fehér egyaránt egyenletes, foltmentes volt. A fekete, amellett, hogy kissé világos volt, egyenletesen hevert a képernyőn, ami összességében éles és tiszta volt. Örülhetnek a First Person Shooter rajongói is, a BenQ FP767 nagyon jó a pörgős játékokra, nem hiába 16ms-es.
9. CTX PV722i
A múltkori 19 colos CTX nagy hatással volt ránk, a márkától azóta hajlamosak lettünk sokat várni. A "sokkal" nem volt hiba, egyből három modellt is érkezett.
A roppant masszív felépítésű PV722i aranyos/ezüstös/sejtelmes és fekete színötvözetben érkezett. Az alkalmazott anyagok jó minőségűek, bár a fényezés kicsit ront az összképen. A talp viszont bomba-biztos tartást garantál.
A panel itt is 90 fokban elforgatható
A vaskos talapzat csuklója
Jelforrást itt választhatjuk ki
A PV722i panelje is elforgatható 90 fokban. A vaskos talapzat csuklójára szükség is van, hiszen a robusztus külsőhöz nem igazán illene egy filigrán megoldás, és nem is tartaná megfelelően a panelt. A jelforrást (analóg/DVI) a panel jobb oldalán található gombbal választhatjuk ki. A kezelőszervek is mind a jobb oldalra kerültek, működésük problémamentes, noha a feliratozás lehetne jobb.
Megfelelő határok között döntögethetjük a panelt
A csatlakozók elég szokatlan módon helyezkednek el, egyrészt a talapzat felső csuklóján belül vannak, másrészt a panelre merőlegesen szerelték be őket, ami a csatlakozók nagyobb leterhelését jelenti, amennyiben azokra kábeleket is csatlakoztatunk. Nem a legjobb megoldás.
Könnyen áttekinthető, jó OSD menürendszer
A CTX PV722i esetében a 6500 K érték enyhén lilás szürkéket generált, így a 84/84/84 RGB értékeket alkalmaztuk a teszthez. A színes betűk színes háttér előtt (igen, unalmas a kifejezés, de sajnos erről van szó) nagyon szépek voltak, a színek összességében teltek és élénkek, a szürkék színsemlegesek és kifejezetten szépek. A teljes képernyős szürke, fehér és fekete mind homogén. A fekete igazi koromfekete volt! Sajnos, mint tapasztalatainkból kiderült, a kimagaslóan jó képminőségű TFT monitorok nem igazán jók FPS játékokra - így a PV722i sem.
10. CTX S700B
A CTX következő versenyzője az S700B modell volt.
Az S700-as "B" jelölése a fekete színt jelöli. A jó kiállású monitoron némileg szokatlanul néznek ki a kezelőszervek: futurisztikus kinézetű, káró-alakú nyomógombokat találunk a panelen. A talpa vasalt, megfelelően stabil, nem kell félnünk, hogy esetleg feldől.
Nem igazán esztétikus gombok
Az S700B gombjai nekünk nem tetszettek, se formailag, se szürke színükkel nem igazán illenek az összképbe. Szerencsére működésük jó, de feliratozásuk nehezen olvasható.
Tágabb határok között billenthető a panel
A fix analóg jelkábelen és a beépített tápcsatlakozón kívül ne keressünk semmit a hátoldalon.
Az S700B OSD menüje gyakorlatilag megegyezik a PV722i-jével, így a már ott leírtakhoz nem maradt mit hozzáfűzni.
A színhőmérsékletet itt sem a preferált 6500 kelvinre állítottuk, hanem a 81/81/75-ös értékekre (RGB). A színes betűk itt is rendben voltak, a színek teltek és élénkek, míg a szürkék ugyan színsemlegesek, de láttunk már náluk szebbeket is. A teljes képernyős szürke és a fehér egyaránt foltmentes volt. A fekete kép itt is koromfekete, de azért a fenti képen is látható világos csíkot/foltot ő ist produkálta. FPS-játékokra viszont nagyon jól megfelel az S700-as.
11. CTX S730
A CTX S730-as modelljével zárjuk az első kört, előre hát!
A divatos kinézetű S730 egyik különlegessége a 101 napos pixel-garancia. Amennyiben e 101 nap alatt akár csak egy pixel is meghibásodna, a gyártó kicseréli nekünk a monitort! Felépítésre nagyon hasonlít az előző típushoz, még a talp is majdnem ugyanaz.
101 napos pixel-garancia
A kezelőszervek érdekes kivitelezésűek: a hosszúkás gombok gyakorlatilag billenőkapcsolók, melyeket jobbra, illetve balra billentve aktiválhatjuk a rájuk bízott funkciókat. Működésük jó, és végre a feliratok kisilabizálásához sem kell nagyító, vagy zseblámpa.
A panel dönthetősége megfelelő mértékben valósítható meg, így az optimális dőlésszöget bárki könnyedén megtalálhatja.
Sajnos a CTX S730 is csak egy fixen beforrasztott analóg jelkábellel "büszkélkedhet". Az elegáns külsőhöz (ha nem magához a 17 colhoz..) illet volna a DVI.
Az OSD-menüben sem tudtunk az előzőleg bemutatott típusoktól eltérőt felfedezni. Az S730-as menüje gyakorlatilag teljesen megegyezik a PV722i és az S700B menüjével. A színhőmérsékletet - a többi CTX gyártmányú résztvevővel ellentétben - itt 6500 kelvinen hagytuk. A színes betűk szépen rajzolódtak, a szürkék tipikusan CTX-esen szépek, színsemlegesek voltak mind, a színek pedig teltek és élénkek. A fullscreen szürke, fehér és fekete egyaránt foltmentesen látszódtak. A fekete megelégedésünkre igazi fekete volt. Normál használat során azt vettük észre, hogy a kép felső része mintha kicsit sötétebb lenne. Még egy jó hír: az S730-as a pörgősebb játékoktól sem ijed meg!
Félidő
Reméljük, sikerült mindenkit kellően felcsigáznunk. Tesztünk második részében hamarosan fény derül majd a DTK, ECS, EIZO, Liteon, MAG, NEC, NFren, Samsung és Viewsonic monitorok képességeire. Megnyugtatásul közöljük: a verseny még koránt sincs lefutva. No, de addig is foglaljuk össze a látottakat! A mezőny erős volt, hiszen komoly brandek tanyáznak az ABC elején - ahogyan a végén is..
