Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • moonlight115

    tag

    válasz mave13 #747 üzenetére

    Ezt megértem, és igazad is van. Te nem élsz az üzleti világban, ahol a kedvesség, mosoly, jó szó, humor megkönnyíti az életed.
    Emberekkel foglalkozni, napi szinten, akik nem kollégáid, nem barátaid, hanem üzleti partnereid, sokszor fárasztó. Hiába jó szakember valaki, ha nem tudja "eladni" magát, az hiba. Nem azt mondom, hogy állandóan vigyorogni kell, mint a japánok, minden szituációban, ami megtévesztő lehet, ez igaz. De pl. belép a vendég egy fodrász szalonba. Még soha nem járt ott. Mit gondolsz, kihez megy oda? Nyilván ahhoz, aki kedvesen fogadja, és ehhez a mosoly elengedhetetlen. Egyrészt nem kerül semmibe, másrészt meg más a légkör, barátságos, kellemes. Én arra törekszem, hogy a vendég jól érezze magát a székemben. Ez az első szempont. A szakmai munka is fontos, de mennyivel jobb vidáman dolgozni, mint fapofával! Ez nem őszintétlenség, nem megjátszás, hanem egy végiggondolt stratégia. Nevezhetjük akár manipulációnak is, de nem mindegy? Ha meg van elégedve a vendég, netán még a bajait is elfelejti amíg szépül, ha nem egy savanyúmaris székében ül, akkor visszatér. Lehet választani: "őszintén" szomorú vagyok, és ezt ki is mutatom, vagy erőt veszek magamon, és mosolygok.
    To smile or not to smile. :D That is the question. ;)

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz mave13 #747 üzenetére

    Amúgy mikor zavarban vagyok, vagy épp szidnak, számon kérnek, stb. én is mosolygok. :)) Szerintem ez elég általános reakció. Bár az tény, hogy a japánok valami überlevelen nyomatják, régen képesek voltak a - komolyan - halálos fenyegetést is mosolyogva adni... és fogadni.

Új hozzászólás Aktív témák