Új hozzászólás Aktív témák

• #177999 trialboj őstag

  Új Válasz 2020-10-05 14:31:39 #177999

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  trialboj

  őstag

  Már idejét sem tudom mikor estem utoljára akkorát hogy komolyabb kihagyásra kényszerüljek, ilyen szempontból elég szerencsés vagyok, általában egyedül járok, koszos ösvényeken igen nagy sebességgel, és mindig sikerült megválasztani a megfelelő sebességet ami még nem unalmasan lassú de nem is felelőtlenül gyors.

  Múlt hétvégén viszont közel kerültem egy game overhez, már ami a bringázást illeti, mert sikerült olyan szinten földet fognom, hogy nem bírtam felállni, majd mikor sikerült szédültem majd elkezdtem fázni. Most nem egyedül voltam, én mentem elöl, mögöttem dh-s arcok, de az egyik sérült a másik meg eleve lassabb mint én, szóval nem toltam fullba, 2 hétig egyedül gyakoroltam ezen a részen, és most is határon belül mentem, mégis egy leejtő alján ahol a legnagyobb kellett volna legyen a tapadás, elszállt a tapadás elöl, vele együtt én meg a bringra is.
  Már a földön csekkoltam hogy mozog-e mindenem, aztán mikor felálltam emelgettem a karom stb, minden ok volt, a fejemet sisakkal bevertem oldalt, és a bal vállamat meg medencémet / comboat a földhöz. Mire elmúlt az agyrázkódás utóhatása és már nem szédültem elkezdett fájni a vállam, gondolom fájt előtte is csak a kis adrenalin töltet elnyomta, hazatekertem a haverokkal. Szinte hihetetlen de a bal oldali mezzsebben a telefonom túlélte az esést, pedig tuti odavertem azt is.
  Másnap is fájt, de gondoltam ezt még túl lehet élni, franc akar ilyenkor kórházba menni ha nem akkora a baj, harmad nap sem javult semmit, muszáj volt kórházba menni, magán szektor ott legalább kevesebben vannak.
  Egy olyan dokihoz kerültem, aki pont azt a haveromat műtötte aki mögöttem jött Üzente is neki a doki, hogy még kvára nem lenne szabad csapatnia az erdőben... aztán elküldött MRI-re, de előtte kérte hogy emelgessem a karomat, és hiába mondtam hogy tudom emelni csak fáj, már mondta is hogy van rá esély hogy műteni kell mert elszakadhatott legalább egy ínszalag. Na ez a "műtét szó, olyat ütött nálam" hogy elszédültem a rendelőben, majd hazaérve következett kb 4 nap rettentően nyomott hangulat. Már eltemettem minden tervemet amiket idén nem sikerült megcsinálni és jövőre toltam, egy nyomorult darab szarnak éreztem magam aki gallyra vágta az életét egy rohad hiba miatt amire nem is emlékszik.
  
  A leg idegesítőbb hogy egy teljesen általános szakaszon estem el főleg a por miatt, de nem emlékszem rá egyáltalán, kiesett az esés előtti pillanat, de továbbra is ijesztő hogy úgyis el tudtam esni hogy nem éreztem hogy túlfeszítem a határt, nem volt egy megcsúszás sem előtte, rohadt jól mentem, saját magam szerint is, és aki mögöttem jött is mondta hogy sokat javultam a kanyarokban., simán otthagytam, pedig Dh bringával volt Assegai gumikkal.

  Azóta rá sem bírtam nézni a bringákra, neten sem kattintottam egyetlen ilyen tartalomra sem, kvára rettegek, hogy szét akar szabdalni a doki, pedig már alig van bajom. Már egy irányt leszámítva fájdalom nélkül tudom emelgrni a kezem, egyedül combtól oldalra emelve fáj nagyon, de ma már arre is egész sokáig sikerült emelni és éreztem hogy tudnám tovább is csak fájt és nem mertem erőltetni. Most nagyon remélem hogy ez azt jelenti hogy bármi legyen is az MRI eredménye mivel tudom mozgatni, nincs elszakadva, ezért semmi sem indokolja hogy megműtsenek és teljesen lenullázzák a vállamat, amit majd fél évig lehet tornáztatni hogy negyed olyan erős legyen mint amilyen volt.

  Sajnos nincs tanulsága a történetnek, nem hajszoltak ki a komfort zónámból, nem ugrottam olyat amire nem voltam felkészülve, és összességében annyira kis esésnek tűnt számomra, hogy hihetetlennek tűnik hova jutottam. Nem tudom hogy lesz tovább, holnap dől el minden, folyt. köv.

  "Do not go where the path may lead, go instead where there is no path and leave a trail." // Ralph Waldo Emerson //

Új hozzászólás Aktív témák