Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz erahurka #134989 üzenetére

    Egyrészt az nem volt modern köntösbe burkolva, hanem "klasszikus" megközelítésű, másrészt nem tetszett - de az a helyzet, Fassbendert eleve nem csípem, szerintem túlértékelik. Itt sem győzött meg, meg lassú és uncsi volt a film. :B

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Peterhappy #134998 üzenetére

    London:
    Egyértelmű, hogy Statham viszi a prímet benne. :D
    Másrészt ez a film rokona a nem oly régi Sandleres-gyémántos filmnek, mindkettő arra mutat rá, hogy mennyire nehezen tudunk mit kezdeni azzal, ami van (semmi sem jó, semmi sem elég, legfeljebb akkor becsüljük meg, ha elvesztettük, és/vagy elérhetetlen), pazarlunk (pénzt, esélyt, életet - drog, fétisek, stb.)...
    Csak ez a film mint film jobban működött számomra, mint Sandleré.

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz #20749568 #135001 üzenetére

    "Hiányzott egy egyértelmű csúcspont a sztoriból"

    Érdekes. Szerintem remekül építi a feszültséget (és a karaktereit) a film, és az "egyértelmű csúcspont" Ivan túlélése/gyógyulása, egyúttal Adam felismerése/megtérése volt. Nálam működött. :)

    A The Intern aranyos (és vállalhatóbb filmje De Nironak, mint a Nagyfater elszabadul... ;]), mondjuk én Anne H. miatt néztem meg :D

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    Mese habbal – egészestés Disney-rajzfilmek
    A teljesség igénye nélkül és a tévedés jogával… ;)

    Hercules
    Egy apropó kapcsán merült fel bennem, hogy még nem is láttam, és - mivel a mitológiát mindig is kedveltem, továbbá, mert lett egy poronty a családban (tesóméknál) - gondoltam bepótolom ezt (nem ez volt életem legjobb döntése), meg egy-két másik Disney-mesét is.
    A mitológiához annyira van köze a történetnek, mint a Trójának Homérosz költeményéhez. A karaktereket teljesen összemosták más források alakjaival, így lett a csélcsap, de hatalmas Zeuszból egy félbolond öreg-Isten, aki szerető-visszahúzódó (???) Hérája (mióta ő az anyja Héraklésznek?) oldalán rossz poénokkal szórakoztatja az istenek tömegeit a mennyei partikon, s így lett Hádészból az ördög, aki már nem a görög alvilág, de egy pojáca-démonhad gaz uraként tör hatalomra. A párkák is hatalomőrült boszikká silányodtak semleges szerepükből. Hercules egy ütődött pojáca, aki valamiért megkapja Pégaszoszt pajtásnak, és már meg sem lep, hogy Philoktétészt is átírták… Szóval az egész nem stimmel. Jó, ez egy 5-10 éves gyereket elsőre nem biztos, hogy zavar, bár köztudott, hogy a kölykök roppant lényegre törő szerzetek: „De miéééért??”
    Túllépve tehát felnőtt problémáimon szembesülhettem a másik gonddal: a rajz, a történet, a figurák, a dalok sem tetszettek, így valójában valamivel a fele után kilőttem a francba az egészet. Az addigiak alapján ugyanis egy súlyosan egoista (pl. minden szereplő összes nótája is az „én” körül forog) és otromba-felszínes morállal terhelt, rondán-kuszán rajzolt, bántóan rosszul adaptált történetű, idegesítő trip az egész.
    Nem tudom ajánlani.

    A szépség és a szörnyeteg
    Haladva tovább a „régi, nagy klasszikus” Disney-mesék nyomvonalán (mert régen minden jobb volt…?), ez került sorra. Nem rémlik, hogy láttam volna ezelőtt, de nem volt nagy veszteség. Itt meg kell, mondjam, eleve nem szeretem, ha „nyekeregnek” egy filmben/rajzfilmben, és nem is látom értelmét sem: nem énekesek, nem jó (!) dalokat minek adnak elő, avagy eleve a film-koncepció is rossz. Ráadásul amolyan töltelék, figyelemelterelő, kusza-lármás-vircsaftnak hat az egész műsor. Közben a sztorit jócskán megakasztja és/vagy elblicceli, mint ahogy ebben az esetben mindkettőre találunk példát.
    Ezt végignéztem, de nem győzött meg: logikailag nulla az egész. A herceget (aki uralkodóként még nem nős?) megkörnyékezi egy tündér, aki jóégtudja, miért ronda, vén banyaként (ez visszatérő probléma a műfajban) elutasítást kap, ezért átkot szór a palotára (a „21 évből” sem derül ki, hogy a herceg korára vagy az átok időtartamára vonatkozik – előbbi esetében hol vannak a szülei, stb., utóbbi esetében senki nem hiányolja, és miért az egész kastélyt kárhoztatja a tündér?). Valamiért a - nyilvánvalóan feudalista idillben tengődő - közeli faluban senki nem tud semmit a saját hercegük sorsáról (amiről tehát később sem szól a fáma, avagy a pletyka), ahogy az sem lesz kibontva, hogy ki a frász az a Gaston… A herceg főembere, a falu ura, vagy csak egy sokadik senki, önelégült alak? Sosem tudjuk meg, viszont legalábbis királyként pöffeszkedik, és ezt mindenki természetesnek veszi. Persze Belle-t meg kinézik, mert ő olyan fura, mivelhogy olvas… Az viszont, hogy Gaston a minden méltóságot és gerincet nélkülöző csatlósát percenként háromszor öli meg változatos - és víg nótákkal alátámasztott - módokon, senkinek nem jelent gondot. És végül: a halálból miért jön vissza a herceg?
    Nem igen találni példaértékű jellemet a mesében, önkényes felszínességet annál inkább. Gaston megátalkodott gonosz, a herceg - aki ugyaninnen indul - viszont majd hipphopp megváltozik, mert miért ne? A fő folyamatot persze elnótázzák másfél percben, mert nincs rá idő, hogy ebbe mélyebben belemásszunk, ellenben guszta-Gaston kocsmabulijára van, mert az fontos a cselekmény és a tanulság szempontjából…ja nem. Az apa nem túl felelősségteljes, a falu is csőcselékként jelenik meg, a palotabeliek is megkérdőjelezhető jellemű népség.
    Tanulságok:
    Röviden annyival szokás elintézni, hogy „nem a külső számít, hanem a szív”. És ennek frappáns kifejeződése a szépség és a szörny (aki utóbbi valójában szép, szőke, gazdag herceg ugyebár…) egymásba szeretése. Nos, ha ezzel a realitástól elrugaszkodott, önellentmondásba hajló hazugsággal felvértezve engedjük útjára az ifjúságot, akkor világos, miért a sok önértékelési zavarral küzdő, csalódásélményektől összezavarodott, párját megtalálni képtelen, mégiscsak válogatós, mindig többre vágyó ifjú és felnőtt. Ugyanis számít a külső, és számít a belső - egyszerre. Mindenkinek a magához illő társat kell meglelnie, nem egy univerzális kamuképlet alapján (szegény, de okos lány a bunkó, de szép-gazdag herceg mellé beházasodva, mert úgyis minden csudijó lesz) megoldania az élet eme rejtelmét. Valamint fontos látni, hogy eleve egy áldilemmával kerülünk szembe, hiszen az egész mesében (faluban) mindössze a herceg és Gaston, avagy két gazdag bunkó (másik oldalról pedig Belle és a hármasikrek) merülnek föl, mintha más nem létezne a probléma (párválasztás) szempontjából. Ordas nagy, hazug manipuláció.
    Továbbá a meseműfaj teljesen következetlen az egyik sajátos toposzával - a vén banyával. Itt ugye megszívja a gyanút sejtő (?) herceg az elutasítást, de a Hófehérkében a naiv hősnő is megszívja az elfogadást, akkor ezzel mit kezdjünk? Aztán maga a hősnő. Nem elégedett kb. semmivel: elvágyódik, többet akar, aztán sosem tudjuk meg, miért szeret bele a szörnybe, hiszen áténekelték a lényeget. Talán, mert nem lehet józan ésszel belátni, és megindokolni - csak eladni sok-sok mütyűrrel. A szörny és személyzete is végig érdekvezérelt, de mégsem merül ez fel, mert „olyan cukik és szerencsétlenek” - közben csak kihasználnák a véletlenül odatévedt akárki-lányt, hogy végre megtörjék az átkot. Ezekből mi következik: nincs szerelem, csak stockholm szindrómás beletörődés, vagy van szerelem, csak a történet elnagyolt/felszínes/következetlen jellege hazug módon ábrázolja? Vagy a véletlen a minden és amúgy sem számít semmi - pláne az őszinteség és a mélység? Akárhogy is, nem tartom építő mesének.

    Oroszlánkirály
    Ezt még régebben néztem újra - talán tavaly -, és csak annyi maradt meg belőle, hogy gyönyörű a rajzolt táj, a zenéje egy fokkal indokoltabb - Simba felnövésénél pl. praktikusnak hat a nótázás (időugrás) - de semmi extra. Összességében nem lett kedvenc.
    Nagyon sokan imádják ezt a mesét, számomra nem tud kiugró lenni, amolyan jó középszer (klisék, figurák, történetív tekintetében), szóval tipikus mese: a jó (látszólag) legyőzve, a rossz sehová sem vezet, a jó végül mégis győz. Talán a komolyabb morálja az erőssége, hiszen pl. a nemtörődöm szereplők (pl. Timonék) is aktivizálják magukat a jó ügyért, és az összefogást is megjeleníti az egyéni (önző) hangsúly ellenében, továbbá a felelősség is teret kap (oroszlán, az állatok királya: jó királyok/rossz királyok, csatlósok felelőssége, morálja). Gyereknek ajánlható.

    A dzsungel könyve (2016) / A dzsungel könyve (1967)
    Ez kakukktojás, mert a 2016-os „animációs-élőszereplős mix” verzió, ugyanis ezzel nem volt komoly bajom, ti. egész jól néz ki (talán annyi, hogy a gyerek és az animált figurák közt nincs különösebb kémia), összességében is egész jó a történet. Az eredeti, régi rajzfilmet tehát nem volt kedvem újra megnézni annak fényében, hogy ez is jó lehet.
    Lajcsi király dala irritált (idegesítőre sikerült), Balué egész jó lett, ezen túl annyi talán a bajom, hogy szemben a Bambival, ebbe (ahogy az Oroszlánkirályba is) beleerőltettek egy didaktikus, tanulságokat szájbarágó történetet. Lényegében az állatvilág és a helyszín csak eszközök az emberi morál kérdéseinek körbejárásához. Az Oroszlánkirálynál még elmegy, mert végig megmarad a szimbolika, de ez esetben a gyerek beleerőltetése a környezetbe és kapcsolata a dzsungel faunájával már zavarónak és túlzónak hat. Ezt leszámítva teljesen nézhető, Balu pl. jól megírt karakter, jó poénokat szolgáltat, a dzsungel pedig lenyűgöző erőt áraszt (és jól mutat). A kölyök nem hagyott sok nyomot, de végigvitte a sztorit. Shere Khan elsőre egydimenziósnak hat, de végül ügyesen rámutatnak az okokra, és így már lesz értelme az antagonista-szálnak. Teljesen vállalható mese (és feldolgozás), ajánlható.
    SZERK.: Végül csak megnéztem a ’67-es rajzfilm-verziót is. A rajzok jók, a karakterek közül Balu és Ká tetszett, a többi kidolgozatlanabb és unalmas (Maugli és Shere Khan is). Az animációs feldolgozásnak koherensebb, kidolgozottabb története van, ez csak úgy „áramlik előre”.
    Közben az is eszembe jutott (a Tarzant követően), hogy érdekes volt látni: a Tarzan esetében hitelesebb a dzsungel-ábrázolás, ám a főhős végül marad (sőt), ennél viszont teljesen hamis a kép, de a főhős visszatér a civilizációba. Egymás inverzei (ilyen „öreg-banyás” következetlenség, nem tudom, miért).
    A rajzfilm kisebb gyerekeknek jó lehet, a fenti animációs verzió nagyobb korban jöhet.

    Bambi
    Ez szuperaranyos. Nincs beleerőltetett morális történet, viszont remek alap lehet a gyerek természetbarát útra tereléséhez. Végigvesz egy teljes évszakváltást (tavasztól tavaszig, bár közben nyilván több idő is eltelik), így kerek egésznek hat.
    Roppant cukik a figurák, jó a zene: ritmus és hangulat összehangolt a történésekkel (klasszikus kivitelezés), a dalok kreatívan szövegezettek (nem blődlik). Egyértelműen ajánlható. :K Disney legjobbja.

    Micimackó - Agymanók
    Talán az egyik legépkézlábabb mese, amit gyerek elé tehetünk, a Micimackó, mivel a figurái (rajzok) roppant aranyosak, a jellemek és a kerettörténet okosan megkomponáltak, tanulságosan szórakoztató sztorikat kínál, és még a nóták is elviselhetők (bár nem mindig).
    Azért együtt kezelem a két mesét, mert meggyőződésem, hogy a Micimackóból lopták az Agymanók ötletszikráját. A Pagony mesefigurái egyenként valamilyen hangsúlyos jellem-darabbal rendelkeznek (naiv, félénk, okoskodó, szertelen, kíváncsi, akaratos, stb.), amik úgy képzelhetők el kivetítésképp, hogy a gyerek (Róbert Gida) játszik a figuráival, egyikre ilyen, másikra olyan sajátos (saját) jellemjegyeit ráruházva. Egy komplex személyiség megosztása egy játékon belül, amit mi rajzfilm-történetek formájában látunk megelevenedni. E ponton még talán lélekrajzról beszélhetünk.
    Az Agymanók esetében viszont eltorzulnak az arányok, a tanulságok. Ez már a scientista psziché mélységeinek túlhangsúlyozása, hiszen, míg Róbert Gida egyrészt maga az elidegeníthetetlen játékmester (és fejlődő résztvevő), másrészt folyton meg is jelenik (pl. a sorozatban is), így nem vész el a történet során. Ám Riley szép lassan háttérbe kerül, eltűnik a képből, és teljesen az Öröm és Bánat kiemelésére kezd fókuszálni a film, ezzel olyan hamis képet sulykolva belénk, mintha ezek körül kulminálódnának az élet nagy dolgai (hello utilitarista piac- és merchandise-szemlélet). Addig tetszett a film, míg Riley főszerepben volt, és mintegy kulisszatitkokba nyerhettünk betekintést a belső „okokat” illetően, de aztán lassan érdektelenné vált a két manó belső kalandja, melynek során alig-alig jutott hely/idő a főhős valósága ábrázolásának.
    A Micimackó során - a film és a rajzfilmsorozat is következetes ebben - végig megmarad az alaphelyzet, nem kerül áthelyezésre a fókusz. Körbejárjuk a kissrác lelkivilágát a kalandok során megismert szereplők felvonultatásával. Az Agymanók inkább a belső folyamatoknak egy direktebb, differenciáltabb ábrázolását helyezi előtérbe, míg a személy maga (Riley) közben elpárolgott az előtérből: nem fontos - hiszen bárki más is lehetne az. Ez azért hamis - szemben a Micimackó kapcsán felmerülő látszólagos ellentmondással -, mert ez esetben a fejlett pszicho-tudomány ismereteivel kerülünk szembe, de oly módon, hogy elhallgatásra kerül a különböző emberek személyiségeinek eltérő skálázása, azaz röviden: uniform személyiségekkel áltatnak eme ártatlan hangsúlyeltolódással.
    Közben a mese maga színes-szagos, többnyire nyughatatlan képi világú és tempójú, továbbá kérdéses tanulsággal bír egy gyerek számára. Elvégre mit üzen egy 4, 8, 12 éves gyereknek egyaránt: ne törődj semmivel, belül a „manók” megoldják a felnövést (maguktól megoldódnak a dolgok). Ergo a viselkedést nem a nevelés, hanem a huzalozás és az „automatika” határozza meg: vagyis a folyamat, mely során a „manók” majd megtanulnak összedolgozni, tehát lényegében az idő mindent megold. Ami féligazság, vagy más néven hazugság. A Micimackóban viszont ok-okozati fejlődést követhetünk nyomon egy-egy tapasztalatszerző kaland során, mely által fejlődik a jellem.
    A „manóknál” előkerülnek azok a sztereotípiák is, amik miatt szokás vernyákolni, ti., hogy „kikérik maguknak” az érintettek (fiús, lányos beállítottságok), amivel az önellentmondás (univerzalitás vs. sztereotipizált különbözőségek, valamint ezek előjelei) problémája, és hamis konklúziók merülnek fel.
    Imádják ezt a mesét, mert „okos és mindenki számára fogyasztható”. Hmm, ez már önmagában is gyanús - mindenki nem egyenlő mindenkivel. Különbözőek vagyunk, és ma (ahogy minden kor öregje pufogva megállapítja ugyanezt) a neveletlen, individualista, végletes „majd eldönti maga, én nem szólok bele a saját gyerekem életébe”-világ káoszában bizalmatlanul állok e mesével szemben. Inkább a Micimackó.

    Pocahontas
    Nagyon bugyuta, leegyszerűsítő és felszínes, mind a történet, mind a karakterei tekintetében. A mosómedve a legjobb az egészben, legalább szórakoztató. Ellenben a dalok nem jók és a rajz sem tetszett (meglepetésemre néhol Linklater Waking Life-ja jutott eszembe - bár meglehet, ez tudatosan a pipafüstre utalhat az alkotók részéről).
    Ha abból indulok ki, hogy egy kisgyerek számára (bevezetés gyanánt) működhet egy ismeretlen, misztikus-kalandos indiánvilág miatt, akkor persze szóba jöhet. Ámde hazug a történet (túlidealizált, leegyszerűsített), Smith karaktere következetlen (egy szempillantás alatt fordul 180 fokot a világnézete), a főhősnő megúszós copypaste („Belle 2.0”), az akciók gagyik (nem akarok a Kapitány és katonával jönni, mert ez egy mese, de itt ez a viharjelenet…), a dolgok tétje fel sem merül (másodperc törtrésze alatt túlteszik magukat halálon, döntéseken), a nyelvi akadályok áthidalása is megúszós, stb.
    Talán az lehet a gond forrása, hogy túl grandiózus az alaptörténet egy alig másfél órás rajzfilmnek. Az Apocalypto esetében (több mint két órában) csak annyi volt a sztori, hogy egyik törzs lerohant, elhurcolt, és vissza kellett jutni. Működött. A legvégén pedig felvillantak az európai gályák, hogy rámutasson: „mindig van egy nagyobb hal”. A Farkasokkal táncoló pedig a „Pocahontas sztorijára” szánt több mint három órát. Működött. Az Avatar is megoldotta a dolgot: majd’ három órában mesélte el sci-fi köntösbe bújtatva, jó helyekre helyezve a hangsúlyokat. Mesék szintjén a Szilaj jut eszembe, az sokkal jobban/ügyesebben nyúlt az „indián/megszállók témához”. Itt is inkább valami kisebb konfliktussal kellett volna dolgozni.
    Ha pedig nagyon cinikus akarnék lenni, az is feltűnő, hogy - míg a „francia” verzióban végül, a halált is legyőzve, a palotában keltek egybe a hősök -, ez esetben az otthon és vagyon nélküli hőst lazán hazaküldik egy hosszú, veszélyes hajóút keretében, hiszen mit is kezdhetne vele a hősszerelmes „ara” (és, mert nincs az expedícióval egy doki sem elejétől fogva)

    A Notre Dame-i toronyőr
    Két baja van: egyik a túl sok nóta (amik nem kimondottan tetszettek), másik, hogy jellemzi egy kis Pocahontas-szindróma, mivel a történetben megjelölt bonyodalom (bíró és a cigányok ellentéte) elferdíti a valóságot a mese morális tanulságának erőltetésével. A cigányság integrálhatósága ma is fennálló kérdés szerte a nyugati világban, ergo nem egyszerűsíthető le így a jó és rossz harcára, mint ahogy az indián-európai ellentét sem a másik mesében. Továbbá a keresztény antagonista mint szimbólum (a pap karakter tehetetlenségét/passzivitását is figyelembe véve) is egyoldalú ítéletet mond valamiről, ami ennél árnyaltabb megközelítést kívánna.
    Ezeken túlmenően viszont egész komplex és/vagy következetes karakterek töltik meg a színteret, valamint a nótákon kívüli háttérzene és a rajzolt város is lenyűgözően hatásos. Frollo figurája nagyon jól meg lett írva: egyszerre meggyőződéses hívő és megátalkodott őrült, megtévedt erkölcsi iránytűvel és csupa gyarlósággal terhelve (és hatalommal felfegyverezve). Quasimodo képes fejlődni (naiv gyermekből felelős döntéseket hozó felnőtt válik), Phoebus végre egy következetes jellemű, bár nem túl bonyolult „herceg”, Esmeralda pedig hihetően öntörvényű, és (végre) nem egy csélcsap hősnő. A három vízköpő jó a mellékszerepekben, különféle habitusuk vicces apropóknak ad teret.
    Amit nem értek, hogy miért nem a pap nevelte Quasit, ha már ott lakott…? Mindegy. A történet elég durva, nem biztos, hogy este jó ötlet betenni mesének, de legalábbis jó sok kérdést át kell beszélni utána (hit, üldözés, gyűlölet, döntések háttere, stb.). Szerintem ajánlható, nézhető (talán kicsit nagyobb korban), de helyén kell kezelni a részleteket.

    A kis hableány
    A teljes antagonista-szálat gagyinak tartom: Ursula jelleme és motivációja (tipikus „gonosz, mert gonosz, de az aztán nagyon-nagyon”) nincs kidolgozva, sem a csatlósok karakterei, valamint a kavarás a hanggal is gyenge. A mellékkarakterek jópofák (Sebastian, Ficánka, Hablaty, meg a francia séf), Ariel „Belle 3.0”, Eric meg halvérű gügye, az apjában egyszer sem láttam a királyt. Triton egyrészt aggódó apának poén (de kevés), királynak teljesen kidolgozatlan, elbaltázott.
    Sebastian dalai jópofák, de a többi valahogy nem jött be. A rajz elmegy, de nem hagy nagy nyomot az emberben. A morál teljesen halvány és kusza. Gyereknek ajánlható e mese, de - fogalmazzunk úgy - nem ettől lesz majd zseni.

    Pinokkió
    Az elején teljesen másra számítottam (valami feldolgozást láthattam még anno, de abból sem maradt meg sok), és sorra meglepett, habár nem feltétlenül jó értelemben. Fantasztikusan aranyosan indul, aztán brutális emberrablásos mélységekbe fordul, végül totál elszáll azzal a bálnás etappal (minek ide Jónás?). Nem is értem, hogy mi járt az író fejében. Másabb, földhözragadtabb (és aranyosabb) sztorival sokkal jobb lehetett volna.
    A rajz bájos, a zene elmegy (szerencsére kevés a nóta is), és Figaro elbűvölő. Vannak jó (gyereknek tanulságos) részei, de vannak fejfogós őrületei is. Fura egy mese (aranyos-horror), de ha már, akkor az A.I. mint feldolgozás jobban bejött nekem, viszont az még ennél is durvább itt-ott.

    Hófehérke és a hét törpe
    Ez jó kis mese, bár nem a sztori az erőssége. Az állatok cukik, a törpék viccesek, Hófehérke biodíszlet („Belle 4.0” - s ha nem lenne, nem hiányozna, a herceg még annyira sem -, és az antagonista is faék egyszerű. Sok a nóta, de elviselhetőek, a rajz régivágású, aranyos. A kétmondatos történethez képest túl hosszúnak hat: az időt jórészt a törpék töltik ki, őket mondjuk jó nézni még felnőtt fejjel is. Gyereknek simán mehet (mondjuk a boszi ijesztő és tényleg gonosz).

    A kőbe szúrt kard
    Ez összességében egy Hercules 2.0, csak annyival jobb, hogy a morálja nem teljesen pusztító. Gügye karakterek, gagyi történet, tele felesleges, anakronisztikus utalással, és vacak nótákkal. Arthur (alias Bütyök!) és Merlin (no meg régi vetélytársa, vagy ami maradt belőle) is teljesen elbaltázott módon lettek megírva (kiforgatva). A rajz sem tetszett. Az egyetlen pozitívuma a farkas (mellékkarakter), lehet rajta nevetni egy keveset. Nagyon kicsiknél talán működhet, de simán ki is hagyható.

    A róka és a kutya
    Bambi története” elrontva egy felesleges konfliktussal. Pompás figurák, farm-idill, kis erdőkerülés, pocsék dalok. Kicsiknek mehet.

    Csipkerózsika
    Ez nagyon nem az én mesém :)
    A kórustól a falra másztam, a rajz sem tetszett (nagyon gagyi, elnagyolt, fura), a címe meg simán lehetett volna „A három tündér”, mert lényegében ők tűntek a főszereplőknek. Mondjuk, ők jópofák voltak, bár az gyanús, hogy 16 év alatt varrni vagy sütni sem tanultak meg. Vajon mire taníthatták meg a leányt? (Itt revideálom Hófehérke megítélését, ő legalább dolgos, házias volt, „nemcsak szép”, szemben a többi hasonszőrű hősnővel.)
    A címszereplő egyrészt „Belle 5.0”, másrészt teljesen zavartalanul ki is írhatták volna, fel se tűnne a hiánya. Azt már végképp nem értem, hogy miért arra futtatták ki a sztorit, hogy a herceg „Sárkányölő Szent Györgyként” oldja meg a konfliktust. Ráadásul ez is zagyva, hiszen, ha már német területen vagyunk egy mesében, akkor inkább adná magát pl. Siegfried, bár ez talán csak nekem probléma…
    A konfliktus maga meg eleve erőltetett (tényleg nem volt jobb dolga az antagonistának, mint ezt a szerencsétlen lányt vegzálni?). Jóval hosszabbnak is tűnik az egész, mint amennyi (Kb. 75 perc) ténylegesen.
    Kicsi lányoknak biztos izgi mese, de ha már, akkor a 2014-es Demóna pl. jobb az eredetinél (hangsúlyok, látvány).

    Hamupipőke
    Tudjuk le a nótát: katasztrófa. A rajz amolyan Csipkerózsikás, nem jön be. A főhősnő egész épkézláb lehetne, de agyoncsapja a sajátos személyiségét a „Belle 6.0” máz. Gondolom, csak így lehetett beilleszteni a gagyi sztoriba. E ponton komolyan elmerengtem, miért kell ilyen álságosan naiv, felszínes agypestissel megrontani a lányokat: a szép, de unalmas-egydimenziós lány hozzámegy a tökmindegyki, de szép-gazdag herceghez és minden jó lesz, mert csak, mindezt pedig a tündérek megoldják, mert ez jár, te addig csak énekelj…
    Ugyancsak feltűnő, hogy (a teljesen kidolgozatlan hercegek mellett) minden király egy bohóc vagy legalábbis tehetetlen-passzívak, ahogy egyáltalán a férfi karakterek 95%-a is agyalágyultnak, vagy más jellemhibával terheltnek van ábrázolva. Ezt az sem menti, hogy a legtöbb női karakter is hasonló. Normális figurákat tehát nagyítóval kell keresni a mesékben…
    Ez esetben további adalék, hogy vajon mit kezdjen a gyerek az olyan gyanús apróságokkal, mint pl. a király asztalán feltűnően ábrázolt három könyv, amik Homérosz, Platón és Rabelais nevét viselik? Milyen ideológiai ívet kívánnak ezzel a vonallal sugallni, egyáltalán melyik korosztályt célozzák?
    Az egeres-macskás szál idegesítő volt: nem igazán sikerült aranyosra faragni sem, és túl sok időt is felemésztett (kitöltendő a történeti hiányosságból eredő üresjáratokat). A mostoha és lányai nettó agyrémek, viszont teljesen kidolgozatlanok is.
    Összességében nagyon nem tetszett. Nem is szívesen ajánlom. Anno volt valami képes mesekönyvünk, amiben sokkal lényegre törőbb módon tálalták, azt inkább érdemes lehet elővenni.

    Susi és Tekergő
    Ez jó volt. A figurákat nagyon jól elkapták: a kutyás, macskás és emberes vonásokat egyaránt, valamint jó karaktereket kaptak a szereplők. A rajzok is aranyosak. Cukiság a köbön. A dalok mondjuk nem túl jók (ha nincs kreativitás, minek erőltetik?). A sztori nem egy nagy cucc, de nincs vele különösebb gond, szóval mindent egybevéve abszolút ajánlott mese.

    Tarzan
    Végre jók a dalok! De sokáig kellett erre várni… :) És tök jól fest a dzsungel, jó nézni. Aztán kb. ennyi: sablonos középszer.
    A főhős totál kidolgozatlan: persze, helyén a szíve, meg bátor, meg ki van pattintva, de ennyi. A montázsban ábrázolt villámoktatás röhejes leegyszerűsítés. Ennek tükrében borzasztó bugyutának hat a „kibontakozó” szerelmi szál, ami egy életidegen, gagyi fináléhoz „vezet”. A karakterek természet-rajongása kapcsán valószínűleg a Gorillák a ködben ficánkolt a stáb elméjének hátsókertjében, de ez komolyan vehetetlen ilyen formában. A kisgyerek nem hülye gyerek. (Az e mesével egy évben megjelent Ösztön pl. sokkal jobban ragadja meg az ember-természet viszonyt, igaz ugyan, hogy ez nem mesének készült.)
    Az antagonista is a szótárból ugrott elő, csak azt nem tudom, hogy a „klisé” vagy az „unalom” bejegyzés mellől, mindenesetre a konfliktusok „váratlanságát” is meghatározza. A legtöbb esetben legalább egy-egy kiemelkedően jópofa mellékszereplő akad (pl. Pocahontas mosómedvéje), de itt ezt sem találjuk meg.
    Az akciók 20. század végi felpörgetett „túlzások”, de ez nem feltétlenül zavaró, mindössze annyi, hogy a sekélyes tartalmat izgága mozgékonyság igyekszik leplezni.
    Kisebb gyerekek számára „kalandfilmnek” jó lehet, illetve lefektetni az alapokat, de a halvány tanulság („védd a csoportodat”) nem sokat tehet hozzá a fejlődéshez.

    Mulan
    Egy keletinek ható elemekkel „megszórt” modern, nyugati mese egy régi kínai történettel. Ha eltekintünk attól, hogy tele van modern kiszólásokkal, és a mai kor (pl. feminista, fegyelmezetlen) eszméinek visszavetítésével, akkor egy egész nézhető, szórakoztató, lendületes alkotást kapunk.
    Gyerekek valószínűleg élvezhetik: jó, bár nagyon felszínes karakterek, vicces szituációk és szövegek, tűrhető nóták színesítik. A lány főhős miatt lányoknak is, a sztori miatt fiúknak is bejöhet.
    Esetleg felkeltheti a keleti világ iránti érdeklődést is a lurkókban.

    Aladdin
    Ez sem az én mesém. Idegesítően harsány-modern katyvasz: nyugati borzalom, hazug lózung, amely teljesen önkényesen módosít minden, a közel-keleti (hit)világból lopott elemet. Egyébként rengeteg disney-s kikacsintás teszi komolytalanná a sablonos-unalmas történetet, melyből újra és újra kirántanak ezek az önreklámok. A dalok tűrhetőek.
    A szőnyeg volt a legjobb karakter benne, és ez sokat elárul. A szultán a szokásos alkalmatlan, komolytalan bohóc, Jázmin „Belle 7.0” (unalmasan öntudatos, a cselekményhez hozzá nem tevő, szükséges karakter). Jafar dögunalom, Jágó itt (a sorozattal ellentétben) be van korlátozva, így elég egysíkú, Dzsini meg full ripacs. Aladdin legalább fejlődő karakter, de nem igazán tudtam komolyan venni, és/vagy azonosulni vele.
    Gyerekek valószínűleg rajonganak érte: színes-szagos, túlzó pörgés az egész.

    ÖSSZEGZÉS:
    A klasszikus (kézzel rajzolt) Disney-mesék végére értem (egy-kettő kimaradt - pl. Dumbo, Alice Csodaországban, stb. -, ezeket önkényesen szelektáltam). Végső soron, ami azt illeti, nem győztek meg.
    A nótázást teljesen feleslegesnek - és túl sokszor gagyinak - tartom (de gyerekek élvezhetik), a rajzok a nagyon cukitól a nagyon gagyiig változóak. A történetek általában nem túl combosak: túl sok az üresjárat, ezeket töltik ki a dalolászással. Több esetben az alig több mint órás mese sokkal hosszabbnak hatott, épp emiatt is. (A későbbi animációs korszak termékei valamivel hosszabbak ugyan, de kidolgozottabb karakterekkel és történettel bírnak.)
    A karakterekben rejlő óriási potenciállal a legtöbb esetben semmit sem kezdtek, pedig a kis korban nagyon fogékony porontyoknak ezek nagyszerű tanítói lehetnének. Épp ezért is fájdalmas volt látni, hogy sokszor bugyuta, valótlan, tévutat jelentő blődlivel etetik a kis nézőket.
    Talán a legerősebb részt a szinkronhangok jelentették (sok régi nagy színész remek orgánuma köszönt vissza - nosztalgia), ám meg kell jegyeznem, nyelvtanulás szempontjából az eredeti hangot is számba lehet/érdemes venni (daloknál pláne előny).

    Végül egyéb, bátran ajánlható mesék (az önkény és a tévedés jogát fenntartva):
    Újabb, animációs Disney-mesék – Aranyhaj, L’ecsó, Fel, Wall-E, Szenilla nyomában, Toy Story, (Toy Story 3), Vadkaland
    Ghibli Stúdiótól – A vadon hercegnője, A vándorló palota, Arrietty, Chihiro szellemországban, Farkasgyermekek, Kiki, a boszorkányfutár, Totoro
    Egyéb mesék – (9), (A kis herceg), A tenger dala, Asterix: az istenek otthona, Hotel Transylvania, Így neveld a sárkányodat, Jégkorszak, (Jégkorszak 3), Klaus, Kubo és a varázshúrok, Shrek, Szilaj, a vadvölgy paripája, (Szuper haver), Táncoló talpak, Túl a sövényen, Vuk

    #értékelés

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz oriic #135032 üzenetére

    :D
    mélytengeri szörnyes-misztikust nem igen (kevés jó van, kb. 0), de jó Kristen Stewart-filmet kettőt is:
    Speak
    Camp X-Ray

    (#135022) mephi666:
    Azt még meg kell néznem (úgy voltam vele, hogy A bálnalovast már láttam, ez nem érdekel :B )

    (#135006) Viszlát:
    Még nem derült ki, ezek szerint senki nem ismerte fel, tehát kizárásos alapon az egyedi, utánozhatatlan, megismételhetetlen átváltozóművész Christian Bale!!!...?? :F

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz #20749568 #135043 üzenetére

    Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett :)

    Horror-misztikus vonalon (szóval kicsit távolabb a Kreuzweg/The Wich alaptól, de mégis kapcsolódóan) még A boncolás (The Autopsy of Jane Doe) jöhet szóba. Hangulata első osztályú, összességében is jól sikerült darab, bár kevesebbet kell gondolkodni.

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    Segítség!

    Ránéztem a Ph!nucci listámra, és elbizonytalanodtam: a 'The Platform' nálunk 2020-ban lett elérhető hivatalosan, ugye (mert imdn-n 2019.11. hó van megjelölve)? (tehát idén játszik?) :R

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz fant0mi #135054 üzenetére

    Azért remélem, összejön még pár jó film idén :)

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz shotika #135055 üzenetére

    101 kiskutyával úgy vagyok, mint Te a Pinokkióval: gyerekként elég volt, nem hiányzik (de gyerekeknek buli lehet a sok cuki dalmatakölyök - Szörnyellát viszont Dzsini szintjén kezelem: irritál :) )

    Zordonnak a szinkronját imádom, nagyon jó hang, jól áll a szerephez is. Amúgy inkább a Bambit favorizálom, ha már természet.

    Sorbo-s Herkulest/Xenát én is faltam anno, de pár éve újrázni próbáltam az utóbbit: nagyon nem tett jót neki, hogy felnőttem - maradnak ezek régi szép emlékek, jobb nem bolygatni :)

    Aranyhaj eddig kimaradt (pedig ismerős nagyon dicsérte), most pótoltam és szerintem is az egyik legjobb mese. Tök jól szórakoztam rajta, jók a figurák, a történet, a zene is elmegy.
    Ami még ilyen pozitív meglepetés az a Jégvarázs: ma újráztam az első részt - úgy rémlett, utáltam anno, de tökre bejött. A második részt most néztem meg először, nincs vele baj (sokkal rosszabbak is vannak ennél). Talán annyi, hogy mindkettőben rengeteget énekelnek és nagyon színpadiasan, kevesebb is elég lenne... Szóval ezeket is tudom ajánlani. :K

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    Most kicsit "kiszólok" a topikból - és amúgy is lehet kövezni érte, de:
    Amondó vagyok, hogy minél kisebb korban, érdemes lehet inkább mesekönyvvel támadni - közös, aktív, minőségi időtöltés (kötelékerősítés, stb.); a gyereknek muszáj a képzeletére támaszkodnia; sok esetben a mesekönyv történetei "következetesebbek" még a hiányok/ugrások ellenére is, mint a "részletesebb késztermék" rajzfilmek; a "félrenevelő" kidolgozás esélye is csekélyebb (karakterek, összefüggések, tanulság)...
    Esetleg diafilm (vagy hasonló megoldás)...
    Aztán nagyobb korban, az alapokra "építve" már lehet "magányosabb" időtöltésként rajzfilm/animációs mese elé ültetni...
    (a tévedés jogával) :R

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz #20749568 #135071 üzenetére

    T2: Jó a sztori, a karakterek, az akciók, a ritmus, a szövegek, a gonosz. Az egész jól felépített, arányos, badass, kerek egész. A legjobb Transformers rész :P :DDD Jól van na, magasan szállt;]
    Az első részben jó az ötlet és durva a gonosz. Az jól működik, hogy a végére már te is pánikolsz a hőssel együtt, mert még mindig jön, és nem akar leállni, de amúgy laposabbak a karakterek, a szövegek, a körülmények.
    Szerintem. :R

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz #20749568 #135074 üzenetére

    Hmm. Ez érdekes. Így még nem gondoltam rájuk.
    A T1-T2 biztos összetartozik, nagyon szervesen épít a második rész az elsőre. két ponton tartom "öregnek" ezeket: 1. az évszámok (már túl vagyunk rajta), 2. a T1 még "gagyibb" (pongyolán fogalmazva) látványú, a T2-ben a T1000-esnek jót tenne egy felújítás, amúgy szerintem pöpec ma is az egész.

    Rambo kapcsán nálam az 1 és 4 játszik, többi kuka. Itt megintcsak az öregségbe belejátszik a dátum (első rész: vonatkozó háború), viszont ezt leszámítva, szerintem teljesen jól alkalmazható/érthető ma is. Az akciók, a látvány, a mondandó ül ma is.

    A kettőt nem vetném össze direktben, mert teljesen másról beszél (max. a katonalét/harcos lét mentén van egy hajszálnyi kapcsolat) a két franchise.

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz #20749568 #135076 üzenetére

    Sorry :B
    Az Infinity War és az Endgame egy 20 részes sorozat végének dupla-fináléja (közelebb áll a Harry Potterhez), továbbá nálam az IW a vége (az Endgame-ből pár apróság tetszett, de mint film kuka), ezzel szemben a T1-T2 önmagában álló (felépítő-"lezáró") duó. És nekem a T2 tetszett jobban (tehát itt sem működik - nálam - az analógia). :R

    A többi stimmt. :)

    Szőrszálhasogató volt a jelem az oviban :)

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz #20749568 #135078 üzenetére

    Valószínűleg ezért bélyegzik meg "felszínességgel" a Marvel-filmeket. Lényegében csak az easter egg-élményből maradt ki, aki nem látta az előzményeket, amúgy elég szájbarágósan érthető a dolog.
    Stark és Cap sztorivonalán kívül a többi simán fel-kicserélhető/elhagyható lett volna... Nem oszt, nem szoroz alapon (a "forgatókönyv-effektus"="deus ex machina" máshogy oldotta volna meg, azt kész).

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Viszlát #135080 üzenetére

    :)

    "Ott van például a kulcsfontosságú jelenet a Titánon (ha jól emlékszem), ahol Peter reakciójához egyértelműen fontosak az előzmények és nem véletlen, hogy neki durrant el az agya, nem lehetett volna akárkire csak úgy lecserélni, mondván, hogy úgyisjó."
    Miért nem?

    "Ugyanez igaz a Natasha Romanoff + Clint Barton párosra, nem lehet csak úgy bármelyiket kikapni a Soul stone szituációból és lecserélni valaki másra, ugyanezzel a kimenetellel."
    Miért nem?

    1. Pókica a Polgárháborúban tűnt fel (közös jelenléttel), kb. a Hangya többet tett hozzá a végkifejlethez, mint amit Pók hozzátett az egész jelenléte során... :F

    2. Barton/Romanoff akárkikre lecserélhetőek a szitu/eredmény tekintetében... :F
    (A végkifejlet miatt mondom; azt értem, hogy ezek ketten régi cimbik, de a történet szempontjából tök mindegy ki sír ki után. Önmagában való rövid jelenetként működik, de az egészből kivéve mindegy (pláne, ha a logikát is vesszük: feláldozni vagy önfeláldozni egykutya? Az ige szerint nem...)

    3. Továbbra is tartom, hogy Stark és Cap az alkotók által kiemelten kezelt vezéregyéniségek, akiknek az első filmtől a legutolsó jelenetükig következetesen kimunkált jellem- és sztoriívük volt, és hozzátettek az egész hóbelevanchoz.
    A többi max. szimpi töltelék minimális "letett eredményekkel". Más szóval: aránytalan a banda jelentőség-eloszlása.

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Bad Pritt #135084 üzenetére

    Kösz, gyanúsan nem rémlett Póki elkattanása.
    De így se másabb a végeredmény tekintetében (u.a. mint Barton-Romanoff)

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Bad Pritt #135086 üzenetére

    Stark is lehetett volna (eléggé "hirtelen" természet; itt valamiért pont ő a nyugodt); Quill helyett Hulk is lehetett volna (visszavágó; valamiért pont nem volt ott); Nebula is lehetett volna (utálta, amivé tette és ő is "hirtelen" természet és végre összejöttek a tesóval, erre...; valamiért itt tök nyugis)...

    Szóval azt mondom, hogy forgatókönyvileg bármi más variáció simán helyettesíthette volna a legtöbb karakter legtöbb szituációját a Végjátékban.

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Bad Pritt #135088 üzenetére

    "Boromir helyett Gimli is meghalhatott volna, Piton helyett McGalagony is lehetett volna "gonosz" tanár Harry-vel szemben, stb."
    Első igaz, a második egyáltalán nem, és pont itt ütközik ki, amire utaltam: egyik karakternek kezdettől fogva a végéig megvolt a teljes, részletes útja (előzményekkel, okokkal, végkimenetellel, szóval nehezen helyettesíthető - Piton=Stark=Cap), míg a másik karakter(ek)nek meg csak egy-két soros (többnyire bemondásos, esetleg max. 10 percnyi mutatott) "dráma" jutott karaktermeghatározásnak - ezt leszámítva vagy dögös (Scarlet fiúknak/Hemsworth lányoknak + visszafelé ;] ) vagy badass (Ruffalo; Jackson; Renner; Saldana; Stan) vagy vicces (Rudd; Cheadle; Holland; Hiddleston; Bautista), stb., ezért könnyedén cserélhetőek.
    Mindegy, nem olyan fontos, hogy ezen veszekedjünk :R

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Viszlát #135093 üzenetére

    :R

    Ez így világos. Ámde én a Thanos el akarja csettelni a fél mindenséget, ki kell nyírni 2X részes nagy történetív árnyékából írtam, amit írtam a szereplők (karakterek) vonatkozásában.

    Itt, úgy látom, egy kérdés van, amit tisztázni kellene, mert lehet, hogy tévedek:
    A lélekkőt (követ) hogy lehet megszerezni?
    Thanos-Gamora esetében a szeretet és a feláldozás volt a kulcs, Romanoff-Barton esetében (a szeretet maradt) az áldozat lett a kulcs (önfeláldozás - egyik sem akarta feláldozni a másikat - ez ellentéte az első esetnek).
    Ha ugyanis mindegy, akkor az egész dráma "érdektelenné" válik (az is, amit írsz, mert az én "helyettesíthetőségem" kerül képbe), ha nem mindegy, akkor következetlen a film és ugyanott vagyunk: tök mindegy épp kit írtak oda (ahova éppen) az alkotók, mert eleve széthullott a film...

    Az én verzióm szerint pedig a következő a szitu a karakterekkel a fenti nagy ív vonatkozásában:
    1. Vegyük a Galaxis őrzőit (az egész brancsot). Vicces, szórakoztató a csapat? Igen. Feleslegesek a történet (20-részes ív) szempontjából? Teljesen.
    Miért?
    Mert nézzük meg, mi a szerepük a nettó szórakoztatáson (időkitöltésen) túl. A Galaxis őrzői1-ben azt látjuk, hogy Thanos csatlósai a végtelen kőért mennek, de Quill ellopja az orruk elől, majd mégis megkaparintják, de végül mégis megmentik/elrejtik a jófiúk.
    A Végtelen háború legelején mégis Thanosnál lesz a kő, ergo teljesen felesleges volt A galaxis őrzői 1-2 és a többi szereplésük. Bárki más a Marvel-képregényvilágból bármelyik jelenetükben helyettesíthette volna őket a kerettörténet szempontjából.

    2. Nézzük Thort. Csípem? Igen. Felesleges a kerettörténet szempontjából? Teljesen.
    Miért?
    Mert nézzük meg, honnan hová jutott, mit tett le/mennyire jelentőségteljes a történet szempontjából. A Thor1-ben megismerjük, ennyi. A Thor2-ben megmenti a végtelen követ (éter), amit Thanos végül begyűjt, ahogy az össze többit is egymás után összeszedi, tehát semmi jelentősége nem volt annak, hogy milyen módon került elő és hová rejtették el.
    De ez az egyik ok. A másik, hogy Thornak van egy alulról felívelő, majd onnan leívelő fejlődésgörbéje: önző tahóból erősebb, összeszedettebb főhős válik, majd úgy kiherélik, hogy AmcsiKapcsi félkézzel is lenyomná egy párbajban (mivel őt is ugyanígy, csak késleltetve építik-rombolják). Ergo a végső összecsapás során semmi jelentősége nem lesz annak, hogy Thor egész addig és ott helyben mit művelt. A csettet nem tudta megakadályozni, a Cap jobban helyt áll a végső küzdelemben, mint Thor, és végül mégsem valamelyikük végez Thanossal, hanem Stark csettje. Ilyenformán csak időnyerés (-húzás) a szerepük, és ebben helyettesíthetők. Az egyik részletesen kidolgozott fejlődésgörbével rendelkezik.

    3. Párduc. Teljesen felesleges, egy random másik Marvel-szuperhős is ugyanúgy bevethető lett volna annak saját „világával”.

    4. Hulk. Amilyen elemészthetetlenül erős, annyira leépítik a végére. A csettje révén hasznos a végső csatában.

    5. Romanoff és Barton.
    Romanoffról bemondásra megtudjuk, hogy van múltja, drámája. Látunk egy sehonnan kezdődő sehová tartó félepizódnyi románcot Bannerrel, és egy félepizódnyi drámát Bartonnal (Bosszúállók 1.), ami a lélekkő-drámához vezet.
    Bartonról bemondásra megtudjuk, hogy van múltja Romanoffal (cimbik), kiderül, hogy van családja, amit a Végjáték elején elveszít, ekkor bemondásra megtudjuk, hogy kiakadt, de látjuk, hogy Romanoff 3 perc alatt visszahozza a csapatba. Mindez a lélekkő-dámához vezet.

    6. Víziónak a világon semmi szerepe nincs a szórakoztatáson kívül. Ultron létrehozza, Ultront elpusztítja (mellékvágány), a kő Thanoshoz kerül (így is). Mellékszál-románc: a droid a tiniboszival. Skarlát boszorkány ugyanígy jelentéktelen.

    7. Dr. Strange. A kő segítségével látja, hogy „végtelenből” egyetlen megoldás lehetséges (hagyjuk), ezért „fontos”. A kő Thanoshoz kerül, de épp ezzel okozza a saját vesztét. Kreatív írók rulez.

    8. A Hangya. Semmi jelentősége nem lenne, de ő veti fel a kvantum-lehetőséget, ezért fontos.

    9. Pókember. Semmi jelentősége; közönség kedvenc.

    10. Amerika Kapitány. Az idealista, hazaszerető „bármeddig bírom ezt” etalonhősből egy cinikus, hazájával szembeforduló („ez az Amerika nem jobb a Harmadik Birodalomnál és nem ezért küzdöttem”), önző („most már leélem a saját életemet, oldja meg a gondokat más”) karakterré süllyedt a sztoriív keretében, de ezt elfedendő, előtte még overkill-godmod-ba tolták a végső összecsapásnál, hogy ne tűnjön fel/elégtételként tekintsük e fordulatra. Az egyik legrészletesebben megírt/be is mutatott karakterív az övé.

    11. Stark. Egy önző, nemtörődöm tahóból egy határhelyzeti élmény tudatos jófiút (de nem tökéletes figurát) kreál, és lassan de biztosan eljut a nihilből a zavaron át a megállapodottságig, majd onnan az önfeláldozásig. Ő végez Thanossal. A másik legrészletesebben megírt és bemutatott karakterívvel bír.

    12. Tökmindegykik (mellékkarakterek).

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz shotika #135099 üzenetére

    +1

    (#135101) mephi666:
    Az agykikapcs nem megy: ha valami hülyeség, vagy kétséges, akkor az feltűnik.
    (Túllépek rajta olyan szinten, hogy pl. szeretem a Galaxis őrzői 1-et, szívesen újranézem időnként, de attól még nem "vesztem el" a talált hibákat, és annak megfelelően kezelem az "egész" vonatkozásában: így pl. az egész ív tekintetében full "felesleges", pusztán szórakoztató töltelék - akkor is, ha szeretem.)

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Bad Pritt #135103 üzenetére

    De jó lett volna egy időben érkező Özvegy-film, jó sztorival :O

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Viszlát #135105 üzenetére

    Azért ez így csúsztatás:
    A Remény rabjai egy darab film, elejétől a végéig koherens, működik (persze, elkaphatták volna, stb.) és igen, lehetett volna két jóbarát, míg más a beszerző...
    A Marvel film-sorozat viszont több olyan epizódból áll, ami több hiba-/csere-lehetőséget biztosít, amennyiben így írják meg. És így írták meg (úgy beállítva bizonyos "elnagyolt/elhanyagolt" karaktereket, mintha ezek többek lennének, mint amik a funkciójuk tekintetében). Ezért állítom, amit, nem azért mert bele akarok rúgni (mert mondjuk nem szeretem, mert vannak kedvelt részei, karakterei, ívei).

    Visszanéztem honnan indult el ez az egész: a Végjátékkal kapcsolatban írtam, hogy "elég szájbarágósan lett megírva, ezért nem kifejezetten szükséges az összes előzményfilm ismerete, legfeljebb némi easter egg-élményről lemarad a néző".

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Bad Pritt #135107 üzenetére

    Igen. Sokkal több van benne, mint, hogy Scarlett dögösen néz, dögösen harcol...
    Egy jól megválasztott - élete korábbi szakaszából való - sztori keretében jól elmélyíthették volna. És igen, egy földhözragadt, dögerős női karaktert emeltek volna indokoltan a nagyszuperhőspasik szintjére. Így kicsit indokolatlannak éreztem pl. az űrlényboxot is, stb.
    Kíváncsi leszek, mit hoz a film, de az előzetes alapján dögös-hentelést :D

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Viszlát #135110 üzenetére

    Aha! Megvan, hol beszéltünk el egymás mellett.

    "Nem csak a végállomás számít, az is fontos és érdekes lehet, hogyan érsz el oda."
    Bírom több filmjét e "sorozatnak", ezért szívesen néz(t)em őket (út - Thanos a főgenyó, és a köveket akarja, majd meg is szerzi és használja azokat, de végül legyőzik), de az átívelő sztori vége (Végjáték) szempontjából sok csak sallang, szórakoztató töltelék volt. Ebből következik a felcserélhetőség-kérdés. Szerintem.
    Igazolás: (#135094)

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz devil-k #134992 üzenetére

    Nagyon jó film, és jól összefoglaltad. Azt a "szebb-jobb", mai, hazug, bomlasztó, kapzsi, nemtörődöm, (burkolt) rabszolgatartó világot ragadja meg, amiről senki nem szeret értekezni, mert könnyebb "kikapcsolt aggyal szórakozni" (az érintettek szintje), könnyebb letagadni és terelni (a vezetői szint), könnyebb újabb adósságokba hajszolni-manipulálni (gazdasági szint), mint feltérképezni és elkezdeni megoldani a problémákat.

    Érzékenyen ragadja meg, mit veszítünk el napról napra, statisztikáról statisztikára, gdp%-ról %-ra: az életet magát - az értelmét, a reményt, az együttlétet, az ember-mivoltot... Már robotok vagyunk, csak még nem tudatosult.

    A rendező és az író gyakorlatilag "Spencer-Hill párosként", összenőve munkálkodik. Másik filmjük, amit láttam eddig, az Én, Daniel Blake is nagyon erős. Ajánlom.

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    It’s a Free World… - A kapitalizmus margójára
    #értékelés

    Szabad Világ (It’s a Free World…) (2007)
    „Örülniük kell, hogy dolgozhatnak.”
    Angie és társa, Rose a foglalkoztatotti oldalt végre lecserélné, hogy a saját lábukra állva, immáron a maguk uraiként boldoguljanak az életben. A tapasztalataikat felhasználva munkaerő közvetítő vállalkozásba fognak.
    A film során megismerjük a profitorientált alkalmazói és alkalmazotti oldal motivációit, etikai mozgatóit, gátlásait, valamint a rendszer hallgatólagosan asszisztálói voltát. Mindenki küzd. Egymással, egymás ellen, egymásért - mikor hogy. Az egész világ szerepet kap - ha munkát épp nem is -, és az egész világról bebizonyosodik, hogy egy óriási szürke zóna. Persze, hogy az: az egyén, a vállalkozások, a nemzetek mind-mind versenyben vannak. Rohamtempóban, szakadatlanul próbálják elorozni egymás elől a morzsákat (a nagyobb halak egész szeleteket), hogy - mint legtöbb esetben kiderül - egyáltalán talpon tudjanak maradni. Megbízhatatlan, átláthatatlan, felelősségvállalástól mentes szintekről folydogál le a hazug, kíméletlen kapzsiság, le a nyomor mocsarába, ahol az erkölcs lassan végletes csorbát szenved: ember embernek farkasa. Már csak egy dolog számít: egymás hátán próbálni feljebb kapaszkodni, hogy végül a „jó”-ság a ragadozókká vált ember prédájává válva feloldódjon a kilátástalanságban.

    Én, Daniel Blake (I, Daniel Blake) (2016)
    „Szerződés az állammal.”
    A címszereplő egy tipikus melós, aki több évtized végig gürizése nyomán szívrohamot kap, majd a szociális háló (Astérix római kalandjait megszégyenítő) bürokratikus útvesztőiben találja magát, a munkától tiltó orvosi szakvélemény és az állami hivatal munkára alkalmasnak nyilvánító álláspontja kereszttüzében. Másik szereplőnk egy kétgyermekes, egyedülálló anya, aki szintén a bürokrácia csapdájában vergődve találkozik Blake-kel.
    Szívszorító élményeik ábrázolása segít rávilágítani az ellentmondásra, miszerint az általunk létrehívott és értünk fenntartott állam gyakorlatilag személytelen, lerázni való rendszerhibaként adminisztrálva igyekszik kiiktatni a támaszért hozzá forduló polgárait. Teljesen szürreális és felháborító a probléma egész megközelítése: a méltóság megőrzése és a praktikus, gyors megoldás keresése fel sem merül a személytelen hivatal felől, miközben a másik oldalon kiszolgáltatottságában összeroskadt felnőttek semmisülnek meg akár az életük kezdetén, vagy épp egy élet munkájának értéktelenségével szembesülve. A járulékos veszteséget pedig azok a gyerekek jelentik, akik az alapvetőnek számító áramszolgáltatás kikapcsolásával, a szegénységükért társaiktól elszenvedett bántalmazással, de akár szüleik kitörési kísérleteiből következő elhanyagoltsággal kénytelenek szembesülni, és általuk idő előtt megkeményedni.

    Sajnáljuk, nem találtuk otthon (Sorry We Missed You) (2019)
    „Hol a nyolc órás munkarend?”
    A jobbik eset, ha egy teljes értékű (nem csonka) család igenis próbál összetartani, és előbbre jutni. De ennek az ára néha pont az, hogy az elkerülni kívánt széthullás felé kénytelenek haladni. A munka ugyanis létszükség: az embert születésétől fogva regisztrálják (adó), laknia valahol kell (számlák), ennie valamit kell (blokk), és ha ezen felül még másra is vágyik, akkor rögtön világos lesz, hogy a szabadság a nincstelenségnél kezdődik. Sem az otthon, sem az étel, sem a munka nem evidens, meg kell értük küzdeni, meg kell őket szerezni - majd meg kell azokat tartani. És ez vért és könnyeket kívánó kihívás.
    A gyereknek létbiztonságot és szeretetet, valamint a jobb lehetőségekhez való hozzáférést (oktatás, továbbtanulás, kitörés) kíván biztosítani a szülő, de ha heti hat napon 12-14 órákat gályázik, a legfontosabb alappillér, a gyerek által ösztönösen leginkább igényelt együttlét és törődés szenvedi kárát, és ez olyan visszaható problémát generál általa (lázadás, balhék), ami a gürizést lehetetleníti majd el, ergo kilátástalanság (a nyomor újratermeli magát) vagy végletes kompromisszum (elhanyagolás árán iskoláztatás) felé vezet.

    Ken Loach, rendező és társírója, Paul Laverty e filmekkel igyekeztek lerántani a leplet korunk illúziójáról: felfedni a bűvésztrükköt, mellyel áltatnak minket.
    Áltat az állam, mely „felhatalmazásunkkal értünk” serénykedik „felelős vezetőink legjobb szándéka” szerint. Áltat a piac, mely „képes és hajlandó szabályozni önmagát”, hogy egyenlő feltételek mentén mindenki „kiteljesíthesse a benne rejlő képességeit”. Áltat a média, mely önös érdekéből méregkeverőként mételyez a fizetett álvalóságával, majd dögkeselyűként lerágja áldozatairól a maradék koncot is. És végül áltatjuk mi magunkat, mikor homokba dugjuk a fejünket, hogy ne kelljen szembenéznünk a kiszolgáltatottságunkkal, az értelmetlenséggel, a kilátástalansággal, mely az embertelen rendszer örökmozgó voltából fakad.
    Különös, visszatérő szimbóluma filmjeiknek a háromlábú kutya: "két lábbal a földön állni", ennél csak a négy lábon állás stabilabb. De ez is csak látszat: instabil, kiszolgáltatott létezőkként vegetálunk erőn felül küzdve.
    Néha felmerül ugyan az ébredés reménye, de hamar tovatűnik, mert könnyebbnek és finomabbnak hat az illúzió – magunkat tartjuk rabláncon.

    (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 1948.)
    „Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon,
    Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz,
    Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön, (…)
    Tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg, (…)
    a közgyűlés kinyilvánítja az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatát mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell…

    3. cikk Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. 4. cikk Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság és a rabszolga-kereskedés minden alakja tilos.
    16. cikk/ 3. A család a társadalom természetes és alapvető alkotóeleme és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére.
    22. cikk Minden személynek mint a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz… 23. cikk/ 1. Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez. (…)
    3. Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít, és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.
    4. Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabad időhöz, nevezetesen a munka időtartamának ésszerű korlátozásához, valamint az időszakonkénti fizetett szabadsághoz.
    25. cikk/ 1. Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.”

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz vond #134745 üzenetére

    Beneveztem erre is, olvasva az ajánlódat, de ez nem jött be. Máshogy lehetek huzalozva, de a feléig jutva arra jöttem rá, hogy ezt nem nekem szánták. :N

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz vond #135147 üzenetére

    Hopp, nézem a Savariát :)

    Addig, ha nem jó, akkor már nem jó :D

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz vond #135147 üzenetére

    A filmek maguk valahol megnézhetők lesznek? Vagy voltak?

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz vond #135151 üzenetére

    Értem, köszi. Jó volt: Te melyik voltál: az öreg vagy a fiatal? ;] :)

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Viszlát #135165 üzenetére

    No offense, ámde:

    „Bizonyos szempontból kifejezetten ártalmas tartalmú film, ugyanis megerősíti az áldozati szerepkört pont azokban, akiket nem babusgatni kellene, hanem jól fejbekólintani.”
    1.Bizonyos szempontból. Más szempontból meg nem (ld. alább…)
    2. Ki által? Saját család/rokonok/piac/állam által?
    3. Milyen módon?

    „7 évig éltem Angliában, számtalan hasonló esetet láttam, mindegyikre ugyanaz a szemellenzős, korlátolt hozzáállás jellemző, mint ahogy a filmben is látjuk.”
    A film angol gyártású, a története is épp angol helyszínen zajlik, de mint „üzenethordozó alkotás” ennél tágabb értelmezési keretet kíván: minimum nyugat-európai, de akár általában véve nyugati (USA is), vagy akár összeurópai értelmezést, ami jócskán árnyalja a képet a helyi specifikációk révén.

    „Nyakig adósságban kezdjünk vállalkozásba, igaz, hogy alkalmazottként sem tudtam megállni a helyem, de mindig más vagy a körülmények a hibásak, úgyhogy ó jaj, ha a saját magam ura lehetnék, akkor minden más lenne. Sőt, semmi se számít, beleugrok bármibe, kit érdekelnek a feltételek meg a részletek, mert hát eddig minden baj oka az volt, hogy másoknak dolgoztam.”
    A szereplőktől elhangzik egy ponton, hogy volt saját vállalkozásuk, sőt megtakarításuk is, de minden odalett a világválság miatt, így nullázódtak, miközben a fizetési kötelezettségek, az igények (iskolai kiadások, gyógyszer, akármi, stb.) nem szűntek meg. Padló. Nulláról mínuszba, onnan ki tudja? Ennyi az adósság. – Kedvenc retro-reklámom (évek óta nem tv-zek) az „adósságrendező hitel”, mint műfaj hirdetése… Persze: nem kötelező fölvenni. Majd terem a fán.
    Lehet hülyézni, amiért nem több pénze volt több helyen itt meg ott befektetve, meg egyáltalán, de a világ átlagát „sejtve” (mert nem tudjuk/ismerjük pontosan a számokat/helyzeteket) azért az már jónak számít, ha ment a vállalkozás (miért ne higgyük el? akkor semmit sem kell elhinnünk a filmen belül „nem történés szinten” felmerülő adatokból), volt belőle félretett/megtakarított/befektetett(?) pénz is…
    E filmben két dolgozó felnőtt és két iskoláskorú gyerek van, utóbbiak (főleg a nagyobbik) megélték ezt a csődöt, meg azt ami/ahogy kihatott a családra is, és ez meg is jelenik a fiú véleményében: mi értelme az egyetemnek, ha mindenki azzal lófrál és non stop gálya mellett sem tiéd a „palota” (emlékezzünk: átlag, nem hirdetendő példa!), és a szüleiden is azt látod, hogy seperc alatt csődbe mentek, aztán meg állandó robotolással sem jutnak egyről a kettőre, mert még mindig a nullát akarják elérni…
    Közben megtudjuk, hogy az egyik ágon verekedős-alkesz szülő található (nem segítség), másikon nem tudom (meghaltak? – nem emlékszek, volt-e említve). Sok esetben azonban nem segíthet a nagyszülői kör (meghaltak, nincsenek jó viszonyban, máshol élnek, stb.).
    Tehát anyagilag szarul állnak, időben is épp ezért (nincs idő fél év tanfolyamra, ha kibasznak az utcára, persze elvárható, hogy 10-12 órát gályázzon tanfolyam mellett vagy 4-et a semmiért), a gyerekek meg szétesnek, ami még több „időt” generál. És nini, itt a film.

    Ugyanennek a másik megközelítése: szabadság van, lehetsz te akárki, tanuld ki, és csináld. Valósítsd meg magad! (A fenti adós-szitu/időhiány most ne legyen képben – minden fasza, csak új meló kell.)
    A csávó építési céget bukott be, elmehet egy építkezési vállalkozóhoz melóért. Ha ugyanúgy alvállalkozóként akarja szürkén alkalmazni? Ha van meló, de költözni kell másik városba? Ha nem akar ekkora változást valaki?
    Miért az az alapvetés, hogy mindenki a csúcsra akar törni (és nem csak megélni a tisztességes melóból – nem seftelni, nem csalni, csak élni) és bármikor bárhová kész az egész családdal elköltözni?
    Vannak ilyenek, működőképes megoldás. De nem 500 millió (~Európa) embernek. Brexit-eredmények: nem mindenki világvándor kozmopolita, viszont a világ erre halad, és ezt a pressziót fejti ki: alkalmazkodj, vagy pusztulj! Egy generációval idősebbek még egy helyen/melóban húzták le a fél életüket. Ma már egy-két év egy helyen lecövekelést jelent. Maradiságot. Lemaradást.
    Mit nyerünk e pörgős „vándorkodással” azon kívül, hogy nem süllyedünk el? Tényleg annyira ez az irány a „jó”, az egyetlen, a szükségszerű?

    Nem vitatom (mert egyetértek), hogy hasznos, ha az ember nyit a világra (érdeklődik, tanul, fejleszti magát, stb.), de a kényszerű „törj előre, vagy süllyedj el” túlzás.
    És ekkor ott vagyunk, hogy még gyerekként meg kell határoznod, hová lesz a „séta”: jogász? űrpilóta? orvos? katona? Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Valaki már tudja, sokan még érettségi után sem tudják.
    Tovább tanulás/szakma/valami elérhető meló. Aztán hogyan tovább? 30 évesen is lehet újratervezést végrehajtani, de mindenkinek? És aki nem, az „megérdemli, mert hülye, életképtelen”?

    „Anyuka sztorija is "mókás", kötelességtudatból hanyagolja el a saját családját, mintha nem létezne másik állás a szociális gondozásban”
    Mert dolgozik?? Ezt fejtsd már ki egy nővérnek/orvosnak, gyári melósnak, busz-/villamos-/metróvezetőnek, vasutasnak, bolti alkalmazottnak, rendőrnek, tanárnak, bizt. őrnek, ablakosnak, szerelőnek, akárkinek, aki nem H-P napi 6-8 órát tölt munkával, hanem 10+-t nappal/folyamatos munkarendben (miért nem neveli a kölykét? miért nem tanul tovább? miért hanyagolja el a párját?), bejelentve minimálra vagy be se jelentve, vagy mozgóbérrel vagy jutalékkal, vagy…

    Furcsa, hogy nehéznek tűnik egy lépéssel tovább gondolni, vagy hogy bizonyos dolgokat adott szemszögön kívül máshogyan is lehet nézni. Figyelembe véve pl. a világunkat: nem az elit a többség, az átlag a többség (akik „elvannak”, sodródnak). Változtatni kéne? Jó. Hogyan, kinek a dolga? A családé? Most zajlik a teljes szétverése (még a fizikai nemeket is megkérdőjelezik, hahó!), 1-es szülő, meg 2-es szülő, meg majd a gyerek eldönti, hogy fiú-e vagy lány… Felfoghatatlan! Erre építsen fel egy életet egy 12 éves (tanulmányai révén irányválasztás, felelősség, tudatosság, stb.)? Totális káosz, amiben el van veszve mindenki (szülők is, nagyszülők is – milyen elavult tanáccsal járulhatnak hozzá a gyerek terelgetéséhez, amikor az ő életük másmilyen ritmusú, hangsúlyú, stb. volt?). Válások, alkohol, eszképizmus, felelőtlenség (mama-hotelező társadalom – okai komplexek), stb.
    A piacé? Majd szabályozza, rendbe teszi?? Az államé? Látni ezt?
    A fél világ be sincs jelentve, meg a maffia és a korrupció „árnyalja” a komplett iparágakat… „Szabadság van, miért nem változtat? Megérdemli.”

    „Olyan világot élünk, amikor soha ilyen könnyű nem volt tudáshoz és információhoz jutni, csak rá kell szánni az időt és energiát, anélkül soha nem ment és soha nem is fog.”
    Egyrészt igaz, másrészt viszont nem (csak) hasznos tudáshoz, hanem végtelen mennyiségű hazug, manipulatív baromsághoz, amikből ki kell válogatni az értékes, hasznos adatokat.
    Idő és energia: a legdrágább hiánycikk az eladósodott családoknak. Csak a hajléktalanok időmilliomosok, ők meg nem hiszem, hogy követendő példa lennének, hogyan kell ezt jól csinálni.

    Még egy:
    „egy lengyel anyukával (…) kiderítettem neki”
    Ez tök jó: egy darab ember, akinek olyan mázlija volt, hogy segítettél neki (ezért külön respect :R ). Bár több ilyen lenne, akkor nem írnám ezt most.
    Node: és a többivel mi lesz? Ők maradnak „megérdemlik” státuszban? Mert vannak. Sokan. Világszerte.
    Erre világít rá a film. Nem arra, hogy egy darab hülye hogyan bassza el az életét.

    Nem kell egyet értenünk, és nem támadásképp, de árnyalásképp kikívánkozott. :R
    (És bocsi: hosszú lett)

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Viszlát #135202 üzenetére

    "A pontjaidra és az "A film angol gyártású..." kezdetű bekezdéseddel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy én kínosan ügyeltem, hogy lokalizáltan kezeljem a témát."
    :R (Így akkor ezzel tovább nem vitázok, így érthető)

    "Ha te egy félrevezető példa alapján általános következtetéseket akarsz levonni"
    Fontosnak tartom tisztázni (ahogy Te fent, hogy világos legyen, és hogy ne beszéljünk el egymás mellett): én ezt a filmet indikátorként "használtam" fogyasztása során. (Ebbe beletartozik, hogy filmen belül egyrészt én figyelembe vettem az előzményeket - amit közöl a film, mert fontos -, másrészt az alkotást "kívülről hasznosítva" kiinduló pontként használom, és erre kb. rá is éreztél, csak rossz "hangsúllyal"). :R

    "A következő soraid nem tudom kinek szólnak, nekem biztosan nem."
    Általános gondolatmenet, amiket ihlettél (no meg a film) - nem direkt Neked, de Neked is (fogalmazzunk így) :)

    "már az értékelésedben is és ebben a válaszban is a saját világszemléletedet igyekszel igazolni a látott tartalommal"
    Erre "éreztél rá", de nem teljesen pontosan: látom magam körül a világot (meló/család/ismerősi kör), az embereket (túl sok embert... front office), rengetegen nem vágynak sokra: legyen melójuk, amit szívesen csinálnak 1 évig, 5 évig, egy "életen át" (kinek mi a prioritása), a család szétment (eleve nem is illettek össze - vonják le utólag a következtetést), de gyerek van (viszi a pénzt), akinek egyben van, kb. "váltják egymást" otthon, rengetegen albérletben (sokat elvisz), saját kéglivel (az is elvisz sokat :D ), hitellel (autó/kecó/akármi miatt)... Tipikusan "erőből oldanák meg" emberek, tehát többet melóznak, mint amit fizetnek érte. Lehet mondani, hogy senki nem kötelezi őket erre, váltsanak: jó. De akkor a kórház bezár. Az automata nem lesz feltöltve. A busz nem jön. Stb. Túl sok olyan ág van, ahol nem azért vannak emberek, mert "ennyire futja, ennyit is érnek", de ha mégis!, akkor is kellenek. És ők nem állnak sokkal jobban (anyagilag, idegileg, viszonyilag), mint a konkrét család a filmben. Küzdenek, mint malac a jégen. Van egzisztenciájuk, de csak amíg nem jön egy bukkanó. Én erről a világról írtam - a film ihletettségével.

    "Hány Job Centre interjút és megbeszélést ültél végig (tudod-e egyáltalán mi az)?"
    Keveset: mindig volt melóm, kevés szükségem volt jönni-menni (illetve más úton váltottam, ha váltottam - de én én vagyok, egy db ember. :) )
    "Tisztában vagy a szociális háló nyújtotta lehetőségekkel az országban ahol a film játszódik?"
    Nem igazán - könyv, net, ismerősök akik kint élnek/éltek, filmek. (Itt utalnék a fentiekre: a konkrét film csak ihletett, általánosítottan írtam a témáról).
    "példának okáért egész más társadalmi kihívások jelentkeznek a filmben szereplő Newcastle régióban mint egy déli megyében."
    Régiós eltérések (mentális, gazdasági, szociális) mindenhol jellemzően léteznek...

    "Anyuka kérdésében leírtam miért problémás az adott álláshoz való ragaszkodás"
    Itt ugyanaz a probléma: a konkrét filmbeli szereplőt nézve figyelmen kívül hagyod (ehhez persze jogod van, ez nem baj, csak ezért árnyalok) mindazokat, akik ugyanúgy sok órában dolgoznak, mert ez ilyen. Ők mind váltsanak? Akkor ki látja el az ő dolgukat? Ez rendszerszintű probléma.És erről is írtam szándékaim szerint.
    ("Neked hány ilyenről bármiféle ismereted, tapasztalatod?"
    Budapestiről egy magán + az önkormányzatiból + a szeretetszolgálatok/egyházak által működtetettekből néhány.)

    "egyetlen dologban volt szüksége segítségre: nyelvtudás"
    Oké, de az írásod alapján még legalább 1-ben: szemléletváltás. Noszogatás sokat jelent ám, hiába becsülik alá.

    "gondoskodott a lányairól közben és nem kifogásokat keresett, hanem megtette azt ami ahhoz volt szükséges, hogy tovább tudjon lépni. Igaz, nem volt egyikőjüknek sem iPhone-ja, nem rendelték az ételt hanem maguknak főztek és nem ugrottak bele felelőtlenül olyan dolgokba, amire nem volt pénzük."
    1. a filmbeli család is gondoskodni igyekezett a gyerekekről
    2. dolgoztak is, nem a kocsmában sírtak - mégsem volt elég (de ez a film, az életben is soktényezős, komplex életekről van szó)
    3. egyszer rendeltek ételt a filmben, amúgy többször telefon-üzenetben említette az anya, hogy a vacsi a hűtőben...
    4. a filmbeli szereplők olyanba ugrottak bele, amiből nem jöttek ki jól. Jogos. De Te az előzményektől eltekintettél ("nem foglalkoztam az előzményekkel, mert nem tudjuk őket"), pedig említve voltak (vállalkozás-megtakarítás-válság-csőd-hitelek-agresszív szülő). Én meg elvonatkoztattam a szűk filmkerettől.

    "A film nem a valóban rászorulókra világít rá, hanem pont azt a réteget emeli piedesztálra, akik az áldozatosdit mesterfokon űzik, felelősséget semmiért nem vállalva"
    A főszereplők közül az apára igaznak tartom, a többire nem.
    Továbbá - mint fent írtam már - én máshogy közelítettem meg a film értelmezését: nem a konkrét szűken vett név szerinti család történetét, hanem azt a rendszert, amely keretében éldegélnek az emberek: szürke zónás, okosban megoldás, robotolás, adósságok, frusztrációk, zsákutcák...

    Azért írtam ezt le, mert nemrég sikerült teljesen elbeszélni egymás mellett valakivel, ezt most nem akartam megismételni. Talán világosabb lett, miért írtam, amit.
    Elfogadom az álláspontodat (részben egyet is értek vele: pl. az önsorsrontókkal nehéz mit kezdeni, jogos a kritika), de pont azt jelzi ez a diskurzus a filmről, hogy egy alkotás mennyire másképp ragadható meg a befogadói által: szó szerinti értelmezés, szimbolikus értelmezés, tágabb asszociációs értelmezés, stb. Ennyi, nem több. :R
    (Pont ezért ezt nem is értem: (#135203) vond - azért nem a macskatenyésztésről folyik a duma :) )

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Viszlát #135209 üzenetére

    "Értettem én, hogy indikátornak használtad"
    Akkor "megnyugodtam", szerettem volna, ha nem beszélünk el egymás mellett. ;)

    "egy fals képet festő és valótlan helyzetekkel operáló filmet"
    Ez az érdekes része - lényegében amiért próbálok beszélgetni erről (anélkül hogy meggyőznélek, de azzal, hogy igenis valid a nézőpontom):
    1.
    ha abból indulunk ki, hogy a filmet szűk értelmezésében vesszük (tehát a név szerinti szereplők, helyszínek, ahol járnak, konkrét állások, amiket betöltenek, és a történések/döntések, melyeket megélnek/meghoznak (elhagyva tehát a "nem igazolható adatokat"), akkor a Te értelmezésedet kapjuk, mellyel 90%-ban egyetértek Veled. Rossz helyzetből még rosszabba hozzák magukat: esélytelenek. Legkevésbé jó példák bárki számára (max. elrettentésnek jó).
    De ez nagyon beszűkíti a film értelmezési keretét, ami pl. nálam működik a Con Air vagy a Jumanji kapcsán, mert ott nehezen tudok elvonatkoztatni: e ("típusú") filmek sokkal inkább konkrét karakterek konkrét történetét kívánják átadni, mint egy általános üzenetet.
    1.a
    Másrészt ebben az értelmezésben is felmerülnek logikai hibák az érvelésben:
    ha szigorúan és szűken vesszük, amit látunk, akkor az az önálló (al)vállalkozói státusz, amit Ricky vállal, mennyiben felel meg egy tényleges vállalkozásnak vagy mennyiben inkább álcázott foglalkoztatottság/burkolt "rabszolgaság" (tulajdonképpeni szürkegazdaság)?
    Érvek: milyen vállalkozás az, ami abból áll, hogy "van egy furgonod" és folyamatosan lóhalálában hajtasz mint a barom, felvéve a csomagot a "nemfőnök" depójából (aki hajszol mint állat, mert a statisztikák) és repülő üzemmódban kiszállítod, vagy bünti lesz?
    (Gondolom a megoldás, hogy vegyen fel ő is (al)vállalkozókat, és akkor a szerzett pénzt elosztják. De ez nem más, mint hogy amennyit dolgozol, annyit kifizetnek - teljesítménybér. Továbbá ilyen (al)vállalkozói láncok végén van az, hogy Józsi, a helyi csöves takarítja a vonatokat...
    Vagy ha beugrós embert tartasz, őt hogy fizeted? Ül otthon, veri a ...-t, te meg fizeted, hogy ne haljon éhen/kerüljön utcára, amíg nincs dolga, aztán ha kell, berántod magad helyett? Vagy párhuzamosan vállalja a melókat, amihez más szállítókkal kell összeegyeztetni (ez lehet egyébként valid, csak szervezés kérdése, persze a fentieket ez sem negligálja), de ha már más melója van, nehéz kivitelezni...
    Ez számomra csak egy "be nem jelentett pizzafutárral" egyenértékű, a nyakában lihegő főnökkel megvert, (túl)hajszolt alkalmazott. És ezt a többi szereplő jelenete támasztja alá, hogy a franchise csak egy gagyi ál-vállalkozói bűvszó, de valójában csak a be nem jelentésről szól. Vagy ezek a szereplők is Ricky-kategóriájú hülyék.
    1.b
    Vagy ott az anya, Abbie, aki váltson másik melóra (szakmán belül, oké, film vége happy end), de azzal a melóval és "lengyel anyukával" mi lesz, aki az ő helyére lépve elvégzi azt a melót, ami így felszabadul? Szüntessék meg, mert mindenkinek rossz? Olyat keressenek oda, akinek ideális? Ez laborszemlélet: sajnos a világ nem tökéletesen működik, az emberek tömegei nem az "ideális helyükön" vannak.
    "miközben egy árva szót nem írtam arról, hogy váltson szakmát, kétszer is azt fejtettem ki, hogy szakmán belül is tucatnyi lehetősége van váltani"
    Ha a problémát (főszereplőt) áttolod (film vége happy end), attól a problémás hely megmarad, tehát csak szimplán szereplőt cserélsz, nem a problémát oldod meg.
    Ilyen értelemben valóban "másról beszélsz kitartóan", mert Te a főszereplőkről, én a szituációról/keretrendszerről.

    2.
    Szerintem - de tévedhetek - ez a film nem szűken vett módon a konkrét karakterekről, helyszínekről, hanem a foglalkoztatási-gazdasági jelenségekről kívánt vitaindítóul szolgálni, műfajából adódóan kötelező, elnagyolt szereplőkkel és történettel ("az előzményekről mindössze csak annyit tudunk, ami ahhoz szükséges"; máskülönben hírről, dokumentumfilmről, vagy újságcikkről értekeznénk, de ez éppen játékfilm forma felől közelítette a témát: "valótlan helyzetekkel operáló").
    Azt teljes mértékben elfogadom érvként, hogy szerinted így akkor szar a film, mert pontatlan, félreérthető, szóval sokkal jobban is meg lehetett volna akkor oldani. Ebben sem értek egyet, mert nekem pl. tetszett (csak ugye én nem szó szerint veszem, amit láttam - ezt viszont nem róhatod fel nekem, mert akkor mi van a Platform-féle filmekkel? Vagy hol a határ az értelmezési módszer/lehetőség tekintetében? Kell egy központi standard?).

    "más körülmények teljesen más élettapasztalatait (vagy annak hiányát), no meg az ehhez kapcsolódó ideológiát kezded világgá kürtölni, laza mozdulattal lesöpörve az asztalról a kiindulópont "
    1. Node mindannyian eltérő, saját "világbuborékokat" tudunk csak felmutatni, pont ettől térnek el az értelmezések akármely művészeti alkotás esetében.
    2. az "ideológia" részt erősnek érzem, de ha ez mégis ilyen "feltűnőnek hat", akkor igyekszek minimalizálni, mert nem volt direkt célom eddig sem, de lehet, hogy úgy jött le (ezt csak kívülről tudjátok megítélni, és akkor ezek szerint van egy ilyen "íze"), mindössze működök, ahogy, vagyok, aki (saját életút/ismerősi kör/tapasztalatok/személélet/stb.), ez nyilván hat az értelmezési mezőmre. :R
    3. a "kiindulópontról" pedig: ld. előző (2.-es pontú) bekezdést

    "Persze lehet erre azt mondani, hogy továbbgondoltad, de a párbeszédben az új téma előhozásának két módja van: vagy reakció (erről esetünkben egyértelműen nincs szó), vagy sikerült lezárni az aktuális témát, ezért újat keresünk. De ez így nem megy, hogy velem "vitatkozol", de csak ugródeszkának használod a mondandóm lényegét."
    Bocs, de ezt nem tartom validnak (de kívülről megerősíthetik/megcáfolhatják mások).
    Pont azért szerettem volna azt tisztázni, hogy két külön értelmezési mezőben, két eltérő, hozott világszemlélet/tapasztalat alapján közelítünk ugyanahhoz a filmhez.
    (Ha azt nézzük, szerintem eleve rohadt jó film az, amiről lehet így beszélgetni, nem pedig "két perc után elfelejted, nem vált ki semmit belőled", stb....)
    Ebből ered a Te valid értelmezésed (ld. 1-es pontú bekezdésem), de a (szerintem valid) saját értelmezésem is.

    Ha tényleg úgy érzed, hogy kiforgatom a mondandódat, vagy figyelmen kívül hagyom, vagy nem tudom... akkor jelezd, hogy mikor, hol, miért gondolod így, mert spec. én most nem érzem ezt ("belülről").
    Eltérő értelmezést látok, de persze tévedhetek.

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz shotika #135215 üzenetére

    Lehet, hogy úgy tűnik, hogy "vérre menő viták mennek", lehet, hogy úgy is van (szerintem nem, részemről nem), viszont mindentől is függetlenül nagyon örülök annak, és élvezem azt, hogy különböző emberek, különböző kiindulási pontból (saját maguk) eltérő következtetésekre jutnak, és egy sor eltérő megvilágításba helyezik ugyanazt a "forrást" (a filmet), amire reflektálunk, és mindezt megosztják.

    Ha van célom a fentivel, az az, hogy ne tekintsünk invalidnak másik nézőpontot, amennyiben logikailag megállja a helyét, pusztán azért, mert eltérő, pláne ha művészeti tárgyak inspirálta reflexiókról van szó, nem egy párna használati útmutatásáról.

    Épp ezért is örülök, hogy leírtad a (#135207)-st (ahogy a többiek írásainak is), mert ez a világunk: összetett, sokféle, bonyolult. Ezért sem kizárólagos érvényűek pl. a bármikori írásaim sem.
    A világot nem váltottuk meg, de megismertük egymást egy fél %-nyival jobban, ami hozzátesz az észleléseink sorához még egy adagot.

    (#135216) vond:
    Na, tessék, erre pont ez. :(
    Ne menj el! :R

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz vond #135216 üzenetére

    (Átszerkesztem ezt a hsz.-t )

    (#135217) devil-k:

    "Minek?"
    Bizonyos határok között szerintem - de cáfoljatok meg - nem csak egy film konkrét leírása, hanem értelmezési hatása is tárgyalható (ld. épp most).

    Lehet, hogy tévedek, viszont akkor fektessük le a szabályokat, legyen világos.

    Azt értem, hogy a devizahitelek kamatai túl specifikusak, de lehet, hogy engem is nehezen viselnek el többen (ezt csak akkor fogom megtudni, ha közlik).

    Nem tudom, érthető-e: lehet, kéne egy elméleti alapozás - mit meddig, hogyan a topicban.

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz devil-k #135223 üzenetére

    nem ízlésről, hanem filmek értelmezési lehetőségeiről

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz devil-k #135226 üzenetére

    Mármint nálam? (Ezért kérek visszajelzést, merthogy "belülről" nem vágom, ha "kívülről" tök más jön le, mint ami mozgat "belülről". :B )

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz devil-k #135228 üzenetére

    Mindegy, akkor tartom: szóljatok rám, hogyha hangosan énekelek :D

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz mephi666 #135254 üzenetére

    Ma sajnos minden világít, ha kell, ha nem. Node: ragasztó? matrica? valamivel lefedni a 'csába...? Jobb híján, ezzel próbálkoznék. :)

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz #12901120 #135259 üzenetére

    Szívesen. Sajnos a Columbo/Derrick-féle dolgokat csak fiatalon zabáltam, mára ezek nem vonzanak (kevés a (nekem) jó krimi), illetve pl. Poirot/Mrs. Marple-t sose csíptem. Így ilyen kb. nyomozós-akciós-mittudomén filmek lettek ajánlva. :)
    Amúgy a 7edik nagyon jó. Kb. az az egy tetszik :D

    (#135260) mephi666:
    A guta megüt, hogy nincs két termékvonal: 1. csillivilli-világítós-szupermegagamer 2. egyszerű, praktikus, visszafogott, nem vakítón villogó.
    Tonnaszámra gyártjuk a szemetet, de "választék" (ilyen értelemben) nincs. Most teljesen triviális pl. erre tök máshonnan: Vasedényben/Tescóban/Auchanban/stb. rozsdamentes konzervnyitó (az a régi kis egybefém manuális izéke) nem kapható, csak festett (kopik mint állat), meg űrállomásépítésre alkalmas mechanikus, meg... (Úgyhogy neten vadásztam valahonnan egyet.)
    Szóval általános a jelenség, hogy elborultak a tervezők/termelést meghatározók. Marad a vadászat/okosban megoldás. :)

    Amúgy: vadászni kell (nem sima autós matricát) valami színben passzoló ragasztható anyagot (biztos van valahol valami ami beválhat), és kevésbé vicces, mintha kiskacsákkal ragasztod tele az ezüst vagy fekete cuccot :D

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz sixpak #135263 üzenetére

    De filmnézés közben ezek - erősen világító mindenség - nem zavaróak? Mintha egész évben "menne" a karácsonyfa, ami bevilágít mindent, így akár a képernyőt is, ami a filmélményt zavarhatja meg...
    Én első sorban emiatt - filmnézés - "dühöngök": minden mütyűr világít (spec. mostani egeremen kikapcsolható a pilács, annyival is kevesebb, illetve a moncsi minimalista - úgy kell összelegózni, de egyre nehezebb, vagy pancser vagyok :D )

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    Hors normes (The Specials / Különleges életek)

    Egyszerű film, szép történet, komoly téma.
    Vincent Cassel a húzónév, aki egy, nehéz esetnek számító autista tinikkel és felnőttekkel foglalkozó, engedély nélkül működtetett civil szervezet vezetőjét alakítja (van egy társszervezet is, akikkel próbálnak összedolgozni), mely(ek) kapcsán minisztériumi vizsgálat folyik. Emellett kis betekintést nyerünk munkájukba, a mindennapokba, a rendszerbe.
    Fontos kérdéseket vet fel, de közben közel hozza a karaktereket is. Van feszültség, muris jelenet, dráma is. Fogékonyaknak érdemes megtekinteni.

    #értékelés

    "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák