- Házi barkács, gányolás, tákolás, megdöbbentő gépek!
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- Kormányok / autós szimulátorok topicja
- Vezetékes FÜLhallgatók
- Milyen SSD-t vegyek?
- Gaming notebook topik
- Milyen belső merevlemezt vegyek?
- Békésen legelészik a májusi hardvercsorda
- Hobby elektronika
- NVIDIA GeForce RTX 4060 / 4070 S/Ti/TiS (AD104/103)
Hirdetés
-
Készül a Warhammer 40,000: Mechanicus 2
gp A folytatás PC-re és konzolokra készül, a megjelenési dátum egyelőre nem ismert.
-
Beszáll a kézikonzolok világába a PC-s házairól elhíresült az Antec
ph Csak éppen nem saját fejlesztésű dizájnnal, hanem korábbi koncepció átnevezésével.
-
Sikeres volt a teszt, elpusztítja internetes műholdjait az Amazon
it Az Amazon szerint minden sikerrel zárult, ezért letéríti az internetes műholdprototípusokat a pályájukról a cég.
-
PROHARDVER!
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
Miklós315
aktív tag
Lars and the Real Girl (Plasztik szerelem)
Kiemelkedően intelligens, finoman érzékeny vígdráma egy ember és a közösség önfejlesztéséről. Merthogy mindkettőnek megvannak a maga törésvonalai, melyek áthidalásra szorulnak.
Lars (Ryan Gosling remekel) távolról egy átlagosan magának való figura lenne, akit mindenki a társadalmi automatizmus közhelyeivel traktál („ideje lenne…”, „miért nem…”, „gyerünk már…”), de közelebbről is megismerve kiderül, milyen mély űr tátong a lelkében. Önvád, hiány, aggodalom, és az ezekre évek során felépült falak választják el az önfeledt társas élettől. Figurája a Her Theodore-jának távoli rokona, ám, míg az , Lars mintegy öntudatlanul is segélykiáltást hallat, kapaszkodóért nyúl. Így egy szép, felemelő (ön)terápia folyamatának részesei lehetünk.elmerül saját tragédiájában
Ám a környezete is fejlődésen megy keresztül: egyesek (kb. hasonló „futóbolondok” gyermekes rigolyákkal) ugyanúgy a magány ellenszerét vágyják, a tömeg egésze pedig - kimozdítva a tespedt közönyből - nyit önnön tagjai iránt – összefognak és pozitív energiákat felszabadítva támogatják főhősünket annak belső útján, aminek köszönhetően összekovácsolódik az immár nagybetűs közösség. „Felnőni” és megtalálni a helyünket szűkebb-tágabb világunkban: az örök feladat, melyről csodás képet fest a film.
Jó ritmusú, hangulatos, érzelmes-tartalmas, minőségi szórakozást nyújtó mestermű.#értékelés
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Animegálló - avagy egypercesek a rajzolt dimenzióból
#értékelésKoe no katachi (A Silent Voice)
Egy siket lány kerül az osztályba, de nem sikerül beilleszkednie a közösségbe. Később az őt legfőképp bántó fiú próbálja jóvátenni bűneit.
A legfőbb erénye a karakterekben rejlik: láthatjuk a bűnbánó bunkót, az alamuszit, az önbecsapót, a konfliktuskerülőt, stb. szóval kb. mindenkit, akikből egy-egy közösség össze szokott állni. A másik erénye az ív, ami során a szereplők eljutnak a felelőtlen kiskortól a már felelősségteljesebb, érettebb fiatal felnőtt korig. Az érdekessége pedig, hogy a főhős a megbánás-tanúsítás útján csetlő-botló egykori önfeledt, éretlen suttyó, aki szemén keresztül láthatjuk a többieket.
Talán a japán viselkedéskultúra az oka (nem tudom), de - amellett, hogy hosszúnak éreztem - kicsit toporgós vezetésű a sztori, leginkább a karakterek piszmogásából fakadóan, mégis, összességében egy érdekes anime lett.
Koncentráltabb, töményebb - lényegre törőbb - kivitelben talán még jobban tetszett volna, de egyszer mindenképp érdemes megnézni.Kokoro ga sakebitagatterunda (The Anthem of The Heart / A szív himnusza)
Naruse a főhőse ennek a – szerintem leginkább – pszichológiai mesének, ami a lány önvádjának feldolgozását tárja elénk, miközben természetesen a környezetére is hatást gyakorol.
Nagyon szép mű, fontos tanításokkal. Tetszett, hogy a központi karakter mellett jutott idő néhány mellékszereplőre is: egyfajta felnövés, beérés figyelhető meg, és közben valódi közösséggé kovácsolódik a sokaság is.
Ahogy a legtöbb anime esetében, ezt sem tudom teljes mértékben befogadni, mint filmet, mert számomra túlzottan japán ( ), azaz a történet csak háttér-eszközként funkcionál, és inkább az alkotó által meghatározott kulcsmozzanat válik hangsúlyossá – más szavakkal: itt is érzem a „toporgás-jelleget” a két órás játékidőben. Ennek ellenére ajánlom megtekintésre, az eltérő befogadói attitűd révén esetleges új kedvencként egy megható, mély drámát nyerhettek vele.Omoide no Mânî (When Marnie Was There)
Nagyon szép.Omohide poro poro (Only Yesterday / Vissza a gyerekkorba)
Régibb (1991-es) Ghibli anime, melynek története egyszerű, de mondanivalója szokás szerint elgondolkodtató.
Taeko, fővárosi magányos, dolgozó nőként talán végre megtalálja helyét a világban, ebben pedig emlékei és 10 éves énje segítik.
Egy szép utazás, ami lökést adhat a nézőnek is, hogy végiggondolja, jó helyen van-e.Byôsoku 5 senchimêtoru (5 Centimeters Per Second)
Hangulatos felnövéstörténet, nagyon szép színekkel festve meg a három rövid történet-etapot, melyekben a szereplőket követhetjük. Témáját véve alapul az összehasonlításhoz, a One Day jobban ki tud teljesedni, de az sokkal hosszabb is ennél.Kimi no suizô o tabetai (I Want to Eat Your Pancreas)
Érdekes darab, mert nagyon mély tartalommal bír, mégis kicsit nehezen tudom hová tenni magamban. A két fő karakter mellett a többiek jobban lógnak a levegőben (meg igazából minden más is). A történet és a környezet itt szinte mellékes, abszolút a főhősök egymásra hatására kerül a hangsúly. Nem bántam meg a ráfordított időt, de filmként inkább ilyen „egynekjóvolt”.Papurika (Paprika)
Kivitelezésében remek, de 2006-os keltezése okán nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy mennyire klisés, kiszámítható és túltárgyalt történet.Samâ uôzu (Summer Wars)
Izgalmas történet, nagyszerű figurák, vicces szituk, Ralph meg bekaphatja.Hotaru no haka (Grave of the Fireflies / Szentjánosbogarak sírja)
Másodjára sem győzött meg. A gyermeki nézőpont választása könnyű útnak tűnik, és a történet(vezetés) sem tetszett, ahogy Seita karaktere (és döntései) sem.Kono sekai no katasumi ni (In This Corner of the World / A világ innenső végén)
A Szentjánosbogarak sírja mellett szintén a második világháborús helyzetet dolgozza fel, ám ez átfogóbb képet ad a korabeli Japán hátországról, és megpróbáltatásairól.
Suzu, hasonlóan Anne-hez, álmodozásra és elbambulásra hajlamos leányzó, csak neki olvasás helyett a rajz a szenvedélye. Hirosimában lakik az 1930-as években, később, mikor férjhez megy, Kurébe költözik, hogy új családjával élje meg a háború egyre nagyobb hatásait. A történet alapvetően lineárisan halad, ám idomulva a főhős elmélázásra hajlamos énjéhez, néha kissé csapongó módon megtörik: régi hirosimai és új kurebeli otthonában mutatva Suzut. Beszélgetésekből sok háttérinfót kapunk a háborúról, ezeket kiegészítik a családok hétköznapjainak sokasodó nehézségei és a fordulatok.
Ami jobban tetszett ebben, mint a Grave-ben, hogy kicsit beleláthattunk a családok, egyének korabeli életvitelébe, szokásaiba, lehetséges életútjaiba, a háborús évekbe, mindezt a Grave-nél kevésbé szentimentális kivitelben. Veszteség, nélkülözés, túlélés nyilvánvalóan itt is szerepet kap, de tárgyilagosabb (mégsem szenvtelen) módon tálalva.
Talán ez kevésbé ismert darab, így ajánlom, kiegészítve vele a nyilván ismertebb Tora! Tora! Tora! és a Letters from Iwo Jima háborús eposzok rajzolta képet.Ookami kodomo no Ame to Yuki (Wolf Children)
Nagyon szép, természetközeli család- és felnövéstörténet attól a Mamoru Hosodától, aki a Summer Wars és a The Girl Who Leapt Through Time animéket is rendezte. Erős női karakter, nagyon aranyos gyerekek, szép sztori- és karakterív jellemzi a történetet, amely során egy család tizenpár évébe nyerünk betekintést. Vicces és megindító is, szóval bárki nyugodtan nézheti, klasszikus családi matinédarab.Toki o kakeru shôjo (The Girl Who Leapt Through Time)
Egyik kedvenc animém, mert tele van szerethető, kellően lökött karakterrel, tök vicces az időutazás, és jó a sztorija. Lényegében egy felnövéstörténet, aminek keretében Makoto össze-vissza feszegeti az idő kereteit, eleinte csak szórakozás céljából, később a „jó ügy” érdekében. Tekinthetünk rá úgy is, mint a Donnie Darko és a Groundhog Day szerelemgyerekére. Akárhogy is, nagyon szórakoztató, úgyhogy bátran ajánlom."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
(#133104) Farkassacred:
Ezek 1-2 óra hosszú filmek, és több cím is itt merült fel korábban - innen volt az ihlet is. Utólag is köszönet.
Jöhet még ajánlás (elsősorban A Silent Voice, The Anthem of the Heart, Wolf Children, The Girl Who Leapt Through Time-féle, család, iskola, kapcsolatok-témájú; 1-2 órás animék) vonatkozásban(#133106) Peterhappy:
Szerintem teljesen jó kis mesék, persze egyéni ízlés függvénye, kinek melyik (miért) jön be.
"...semmi keresnivalom nem lenne abban a topicban..." - szoktam olvasgatni, de igazából csak a kötőszavakra megyek, hátha összeáll a kép"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz paatrick #133113 üzenetére
Huhh, köszönöm.
Nem írtam végül róluk, de most néztem a The Garden of Words (egynekjóvót), Csillaghajsza (kb. 15 évesen imádtam volna, ma már untam), Mi a neved? (jó ötlet, de nem tetszett a film, túl hosszú is) animeket,
Régebben láttam a Ninja Scrollst (egynek jó), Vampire Hunter D-t (detto), Memoriest (félnek jó).Reméltem, hogy van még ilyen jo kis film, de ezek szerint kilőttem a lényeget.
A maradék ajánlott címre ránézek, köszi.
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz KISDUCK #133138 üzenetére
Köszi. Az a harci helyzet, hogy ezeket a véres-kardos-fantasy-scifi-kaland animéket "már kinőttem". tiniként még volt rá energiám, kíváncsi voltam (sztori, világ, karakter) hová fut ki, szívesen merültem el az ilyesmikben.
Mostanra ez eltolódott a tartalom, üzenet, stb. irányba. Mondok egy példát: a Summer Wars "virtuális sztorija" speciel nagyon nem tudott érdekelni (egy csomó ilyen volt már, ez sem adott hozzá sokat), de az ősi család eltérő habitusú karakterei a modern Japánban, és az egymás közti súrlódásaik, plusz a kívülálló nézőpontja tök jó szituációkat tudott adni, így összességében végignéztem. Ezek híján kb. a feléig sem jutottam volna. A Paprika vagy a Hoshi o ou kodomo (Csillaghajsza) már baromira kevés volt (utóbbit nem is néztem végig).
Volt valami Dantés-poklos animefeldolgozás is, az is - bár a koncepció érdekes - uncsi volt nekem.Ami kakukként (sci-fi-sorozatként) mégis megvan, szeretem: Serial Experiments Lain, GitS, Cowboy Bebop. Ez kb. lefedi ezen igényeimet rajzolt fronton
Szóval ezért kérdeztem úgy, hogy "jól kidolgozott karakterekkel, azok közti viszonyokkal (iskola, család, barátság), hétköznapi szituációkban (fantasy-scifi kb. kilőve) zajló, film hosszúságú" animéket tud-e valaki ajánlani...
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
-
Miklós315
aktív tag
válasz brownus #133146 üzenetére
Kapásból most Az élet ízei (The Hundred-Foot Journey) jut eszembe, de szerintem már láttad (2014-es).
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz shotika #133173 üzenetére
A vdrome-mal érdemes összevetni pl. a wun wun csatornát a tekintetben, hogy míg előbbinél csak a "te vagy a zisten" kommentek sorjáznak, utóbbi csatorna kommentszekciójában olyan jelenségekkel szembesülhet az ember, hogy pl. "ez a szám, amit 7:32-nél említesz a videóban nem x, hanem y", és rá válaszképp a csatornától: "köszi a pontosítást, én ezt a számot találtam, ezért ez szerepelt a videóban ".
És még ÉL a zember, és még működik a csatorna
Szóval lehet így is, meg úgy is...Ez már a média témakört is érinti általánosságban, de kéne egy etikai standard megközelítés, hogy amennyiben nem csak véleményt közölsz, hanem valami tényadatot mintegy ex catedra, akkor - amennyiben az nem stimmel -, legalább ne töröld már ki a javításokat, hanem hagyd ott/tárgyald meg...
De lehet nézelődni pl. politika topikban is korona-ügyben: nyilván mindenki médiából értesül a legtöbb fejleményről, azt' egymásnak ellentmondó adatokból indulnak ki (mert ezt kapjuk a most már csak a netto bulvárnak tekinthető internetes "hírportáloktól"), és persze megy a hirig... youtube csatornák detto (mindenki mindenhez hozzászól, de minek ).
Szóval etika nuku."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Két évszázaddal a Paradicsom meghódítása után járunk valahol Argentína, Paraguay és Brazília határvidékén, hogy tanúi legyünk az „embernek”. Ez az 1986-os cannes-i díjnyertes műremek jó érzékkel és arányokkal ábrázolja a 18. századi politika- és egyháztörténet egyik összefonódott „pillanatának” segítségével, milyen nagyszerű lehetőségek, egyúttal milyen kiábrándító mélységek rejtőznek bennünk.
A jelentős szerepet játszó folyóhoz hasonlóan több ritmusban mesél a film: sokáig lassan hömpölyög, míg végül zuhatagként önti nyakunkba a finálét. Morricone remekül eltalált hangulatzenéje pompásan tölti meg a jeleneteket, hol éteri szépséggel, hol ritmusosabb erővel aláhúzva - néha ügyesen kontrasztolva - a látottakat. Az írója az a Robert Bolt, akinek a Thomas Moore-ról szóló csodás Egy ember az örökkévalóságnak, vagy a híres Arábiai Lawrence, no meg az 1984-es Bounty forgatókönyve is köszönhető. A rendező pedig a Gyilkos mezőket is vezényelt Roland Joffé.A történet szerint, a Jeremy Irons karaktere által vezetett jezsuita misszió, valamint a Robert De Niro által játszott spanyol zsoldos útjai összefonódnak, miközben a Vatikán, valamint a portugál és spanyol udvar közti - a dél-amerikai területek felosztásáról folytatott - tárgyalások kimenetele Damoklész kardjaként lebeg hőseink feje fölött.
A sztori lehetőséget teremt, hogy - szimbólumok segítségével - egy sor témát tárgyaljon."Mi nem egy demokrácia tagjai vagyunk, hanem egy rendé."
Az egyén által elkövetett bűn, a remélhető megbocsátás, és az elérhető kegyelem szempontjából fontos szereplője lesz a filmnek karaktere. Az önvád pusztító spirálja a transzcendens nélkül az egyértelmű végbe vezet, ám a hit megadja a válaszutat a szereplőnek, így végül az újrakezdést és a jóvátétel lehetőségét is. Ez a legnehezebben érthető mozzanat, amikor a „felvilágosodott”, szekularizált világ egy polgára szembesül a bűn, a jog és a teológiai kegyelem viszonyával, lehetőségeivel, végső távlataival. Gyönyörűen ábrázolja a sziszifuszi öngyötrés útján megbocsátásra vágyó bűnöst, e mellett mind azDe Niro , mind az indiánok viszonyulása hozzá kiválóan mutatja meg, milyen szép is lehetne az élet, ha egyszerűen más döntéseket hoznánk.egyházfi "Az európai udvarok dzsungelek, melyekhez képest az önök dzsungele megművelt kert."
Tűpontos vázlatát nyújtja e történet annak is, miért nem győzedelmeskedhet a jézusi szeretet eszménye vagy a (hit nélküli) praktikus béke koncepciója e világon: az egyének által alkotott hatalomközpontú felépítmények (királyságok, modern államok) végtelen, önző marakodása száműz, leigáz, elpusztít mindent, ami gátját szabhatja terjeszkedésének. Olyan örvénylő fekete lyukak eme erőközpontok, amelyekkel szemben csak egy high-fantasy avatárja lenne képes fellépni, így üzenetével – noha Isten Fia volt – mintegy természetes módon „bukott el” Jézus is. A kevéssel beérni, mikor elvehetem az összeset? Ugyan!
A 18. század politikai fejleménye, hogy a felvilágosodás fényében az Egyház befolyásának visszaszorulása egyértelművé válik. Az európai udvarok többsége kezd nyomást gyakorolni a Vatikánra a mintegy két évszázad alatt roppant befolyásra szert tevő, rendezett és elhivatott jezsuita rend feloszlatásának érdekében. E folyamatok lesznek hatással hőseinkre, mintegy isteni próbatétel elé állítva őket."Ezen a világon kell működnünk. A világ ilyen."
A világi politika praktikus, szűklátókörű, anyagi szempontú és technokrata attitűdje újra és újra kimutatja a foga fehérjét a történelem folyamán. De mit is várunk: az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát csak 1948-ban rögzítették, ám azóta és általa sem változott a módszerek sora semmit. Rablógazdálkodás és felelőtlenség, az erősebb kutya… elve alapján. Épp ezért remekbeszabott a zárójelenet, mely aláhúzza az értékítéletet: mindig van esély új utakra lépni, amíg lesz, aki a bevett utak jelentette zsákutcát.túléli A monumentális hosszúságú Némaságnál tempósabb, töményebb, és komplexebb alkotás. Érdekes lehet összevetni a dél-amerikai és a japán misszionáriusok sorsát, lehetőségeit. További érdekesség, hogy Liam Neeson mindkettőben szerepel.
A Farkasokkal táncolóhoz hasonlóan szépen ábrázolja az ismeretlen „vadembereket”, akik a hívatlan, tolakodó embert ugyan a folyóba vetik, viszont barátságosan nyitnak a jámbor jövevény felé.
Jeremy Irons elkötelezett, gyengéd, inverz „patkányfogója” és De Niro érzelmes-temperamentumos karaktere, valamint az igéző kompozíciók, továbbá a tartalmas történet okán bátran ajánlom a filmkedvelőknek.bónusz: Ennio Morricone: The Mission soundtrack
#értékelés
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
-
Miklós315
aktív tag
válasz atike #133190 üzenetére
Vannak érdekes címek (újak) , de az fura, hogy az Elit halálosztók 2 (Tropa de Elite 2) itt van, az egy meg nem... Csak azért, mert ez a kettő egyben működik igazán (az első csak felszínes "trash" háttér nélkül, a másodiknak meg hiányzik a szereplők megismerése miatt az első rész, mint bevezető).
Lényeg, hogy ajánlott nagyon, jó film(ek)"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Huu, előre elnézést a rajongóktól, de ha már szegény Potter kapott, akkor a galaxis is kapja meg a magáét.
Akkora felfújt lufi az egész SW, hogy csak na (szigorúan a filmek soráról van szó, a könyvek-játékok most nem témák, mégpedig azért, mert a mozifilmek körüli hype és tömegrohamok függetlenítik ettől a saját lábukon megálló film epizódokat)!
Egy politikai-gazdasági korszak által meghatározott generáció találkozott egy akkoriban újszerű mesével, amit lelkesen továbbadott (mint élményt) az utódoknak. Ez az eszképista "élmény" a színvonalában és története monumentalitásában is korának kiemelkedő (egyúttal egyszerű jelképei révén könnyen fogyasztható) film, ami amúgy objektíve egy középszerűen megírt ponyva.
A szereplői egytől-egyig annyira vannak kifejtve, mint Boba Fett, aki a "menősisakos srác". Igen, a naaagy Han Solo is ugyanennyi, és Chubakka is és Leia is, és Kenobi meg Yoda is. Darth Vader és Luke is, bár legalább a kettejük közti viszonyból egy drámai szálra futja. Ez az egy db tényleges drámai szál tartja életben az egész eredeti trilógiát.
Mert azért azt lássuk be, az előzménytrilógia is ugyanezt az egy szálat lovagolja meg ugyanolyan sallanggal körítve, mint az eredetiek.
És akkor összefoglalóan a drámáról (mindegyik filmre igaz):
A két méterről vívott tízperces tűzpárbajok, amikben senki nem talál el senkit, a minden részben megjelenő egynagypótolhatatlanüberfegyver galaxispusztítók, és az igénytelen párbeszédek, drámainak szánt, de súlytalan bolygóhalálok (első rész eleje!), amit kb. senki le se... közröhely tárgyává kéne, hogy tegyék ezt a harmadrangú kivitelezésű viccet.A háttéruniverzumban rejlő hatalmas potenciál engem is bevonz, szeretném, ha király filmek lennének, de ezek gagyik. Az eredetiből van úgy negyed óra, ami feszült (Vader és Luke közös jelenetei).
Más:
Látványos kardpárbajok. Az eredeti háromban még klasszikus nyugati meseként a lovagok harcstílusa látszódott, az előzményben már az új divat (keleti látványos pörgés), ez meg is maradt volna, de ma már pacifizmus van, nem lehet "kaszabolászni", hanem píszendláv van, meg húsz perc sóhajtozás arról, hogy milyen csúnya a világ.Hát ennyi. Jól esett
Kösz és bocs[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz gbors #133229 üzenetére
Harcsastílus Kitalálom: horgász vagy
Ezt írtam én is: akkor-ott ütött az akkoriaknak-ottaniaknak.
Viszont "érdemtelenül" a legismertebb-legnagyobb-legdrágább-leg... franchise / filmsorozat - szerintem.
Rég könnyes nosztalgiával kéne visszagondolni rá, úgy értve, hogy meghagyják annak, ami - egyszeri fellángolás, nem ütött-vágott pénznyomda izomból, amit újra meg újra tákolnak, toldoznak... ugyanolyan gagyi kivitelben, mint az eredeti. Szebb animációk, de üres alibifigurák alibikalandjai. Az emberek milliói meg benyalják mint Micimackó a mézet...Sokkal jobb filmeket leszaroznak, míg a trilógiákat mentegetik. (Az utolsóból a 8-9 most azt kapja, amit érdemel a minőség jogán, csak én a többit is annyira taksálom filmként. Sokkal több-jobb lehetett volna, de...)
Na de nem akarok hullagyalázni , befejeztem[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
-
Miklós315
aktív tag
válasz k-adi #133247 üzenetére
Azért az érdekes dolog, hogy ha egy nő ki akar törni a Disney-hercegnő imidzsből, akkor bevállal egy vetkőzős, genyóbb stílusú karaktert és csiribu-csiribá, ez a "szerencsétlen" (értsd jól) Radcliffe vagy pl. Pattinson (stb.) meg egy életművel kompenzál és próbálkozik...
(#133249) gbors:
ez kb. stimmel is , bár a harmadik nálam: , a 8-at meg nem láttam[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Di Caprio pont necces, mert gyerekként/fiatalon neki voltak durva dobásai (Gilbert Grape, Egy kosras naplója, Marvin szobája), aztán tinicsajokkedvence lett (Rómeó, Titanic), szóval eleve nem volt skatulyában szerintem.
McConaughey - szintén vegyes szerepek közt evickélve vált (kb. 30+ évesen) előbb romkom, majd komolyabb, drámaibb címszereplővé."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Jelentések a hadszíntérről. 1. rész - Tematikus körkép
#értékelés (vagyis inkább csak ajánló)Csípem a történelmet, a háborúk pedig szerves részét képezik. Sok film foglalkozik is a témával, több szempontból vizsgálva okait, valóságát, tanulságait, és megvívóit.
Három részben kívánom feldolgozni a témát, az első rész a "zanza", a további két részben - időben kettéosztva - tervezek néhány filmet részletesebben bemutatni.Egyik ilyen téma a katonaság, mint szolgálat/kötelesség. A Lions for Lambs műsoridőn belül is alapos kíván lenni a témát illetően, így az (indokkal) önként bevonuló polgárok mellett az őket kihasználó rendszert, valamint a civilek párhuzamos szemléletét is ütközteti. A cím telitalálat az immár bürokrata, karrierista, politikai befolyásoltságú hadvezetés alá rendelt (naiv) harcosok viszonyát tekintve. Robert Redford rendezte, rajta kívül Tom Cruise, Meryl Streep, Andrew Garfield erősítik a filmet. A Csillagközi invázió (Starship Troopers) szintén a naiv fiatalok tömeges felhasználását járja körül az állam és polgár viszonyára is rákérdezve, sci-fi-akció köntösben. Még ide sorolnám a (teljesen vállalható) G.I. Jane-t is, mert mind erősebb lobbi döntögeti a nők elit alakulatokba való felvételét és alkalmazását. Érdekes célkitűzés, mindazonáltal szerintem figyelmen kívül hagyja az emberi tényezőt: ahogy minden férfi sem alkalmas katonának, pláne elitnek, úgy a nők közül is csak az erre született kevesek lehetnek azok. Demi Moore igazolni igyekszik, hogy illik a csapatba, de elgondolkodtat: megéri ennek az ára? Másik női katonás film egyben szintén speciális alakulatba nyújt betekintést: a bombakereső katonai kutyás egység egy valós sztoriját dolgozza fel a Megan Leavey Kate Marával. Ez esetben a szolgálat, mint karrier és kiút merül fel egy problémás egyénben, továbbá az állatok hadi alkalmazása és megbecsültsége lesz feszegetve.
A kiképzés (és bevetés) őrületét kiválóan mutatja be a kult státuszú Acéllövedék (Full Metal Jacket), valamint nem rossz még a Tigrisek földjén, és kakukktojásként egy sorozatot is megemlítek: A 22-es csapdája nagyszerű adaptáció lett. A hétköznapi embert meg kell „ölni” ahhoz, hogy ölésre kész „harci robotként” bevethessék, de fog mindezért valaha is felelősséget vállalni valaki? Az Ender’s Game egyrészt sci-fi, másrészt meg a könyv fényévekkel jobb (kiváló műremek), de fontos pontra tapint, amikor a gyerekkatonák alkalmazását, valamint a közkatonák és a hadvezetés közti (stratégiai) információs és etikai szakadékot ábrázolja. A gyermeki ártatlanság elrablása háborús szempontból sajnos visszatérő elem: Land of Mine, Jöjj és lásd. Szép vonatkozó mű továbbá az Isten bárányai című 7-részes rövidfilm-gyűjtemény (bár más témákat is érint).
Tisztképzés témában (jobb híján) az Annapolis próbálja a felelősség és alkalmasság, valamint elhivatottság kérdéskörét körbejárni.
Kapcsolódik a tiszt témához Az utolsó erőd Robert Redford, James Gandolfini és Mark Ruffalo tálalásában, habár ez inkább katonai börtönös film, s ha már, akkor ajánlott A domb is Sean Conneryvel.Az amerikai haderő jelenleg a legpotensebb, bár ezt szeretik kétségbe vonni. Túlerejét kiválóan prezentálja a Black Hawk Down (A sólyom végveszélyben) és a Generation Kill (Gyilkos megszállás): a leghanyagabb tervezés és fejetlenség mellett is elsöprő fölényt képviselnek a harcmezőn. A 13 Hours (Bengázi titkos katonái) hasonlóképp: gyakorlatilag elhanyagolható veszteség mellett egy komplett várossal szemben képesek felvenni a harcot az elitjeik. Egyre több és sokrétűbb alkalmazásuk pl. a Sicario drogháborús támogató szerepkörében is megnyilvánul, a Zöld zóna pedig rávilágít, hogy gyakorlatilag a rajtaütések túlsúlya jelenti a legújabb típusú (gerilla ellenes) hadviselést, ami során az elitek a politika és a hírszerzés is összefonódik - a behatárolt csatatér immáron a múltba veszett (Hazugságok hálója - Body of Lies).
Mindazonáltal nem az USA találta fel a spanyolviaszt (300): egy 19. századi brit haditett is igazolja, hogy fegyelmezett, tapasztalt, erős morállal bíró csapattal szinte bármilyen kihívás leküzdhető: Zulu. Hasonló elszántságot képviseltek a második világháborús japánok, s tiszteletteljesen emlékezik meg róluk a Letters From Iwo Jima (Levelek Ivo Dzsimáról).Viszont mindennek ára van: a harc katonákra gyakorolt negatív hatása (pl. PTSD). A Bőrnyakúak (Jarhead) kiválóan építi fel azt a stresszt, amit a frontkatonákba vernek elöljáróik, csak épp azzal a csavarral, hogy főhősünknek nincs igazán alkalma levezetnie ezt. Az egész filmet a monotonitás, a várakozás, a feszülő idegek uralják, miközben várják a bevetést. Emellett még képes a hadsereget alkotó legkülönfélébb egyéneket is ábrázolni: bár az egyenruha eggyé teszi őket, de közel sem egyformák, és közel sem robotok. (Szerintem a film jobb lett, mint a könyv, amelyből készült.) Az adrenalinfüggés és a speciális közeghez kötődés ellehetetleníti a hazaérkezést és visszailleszkedést: Bombák földjén (The Hurt Locker), Ütközések (Crash), A bátrak hazája, Köszönjük, hogy a hazáját szolgálta, Billy Lynn hosszú, félidei sétája. A Sivatagi madarak (The Yellow Birds) egy katona saját - azonos című könyvében megörökített - élményeit dolgozza fel, s bár a könyv lélektana jobban kiteljesedhet, a filmnek sem kell szégyenkeznie. A holnap határa (Edge of Tomorrow) története könnyedén átsiklik rajta, de azért észlelhető a különbség a „kezdő baka” rettegése és a harcedzett, veterán elitharcos kiégett profizmusa között. A legendás Apokalipszis most immáron az őrület zöld poklába kalauzol, mindazonáltal több helyen is olyannyira epic, hogy máig vakarják a fejüket az illetékesek azt illetően, hogy háborúpárti avagy -ellenes filmnek számít-e. A Cenzúrázatlanul (Redacted) vagy A háború áldozatai az eldurrant katonák visszaéléseit mutatja be valós alapokon, Brian De Palma jóvoltából. Az Egy becsületbeli ügy (A Few Good Men) már próbál valamit kezdeni a front-hátország szemléletkülönbségének problémájával, leginkább jogi köntösbe burkolva azt. Ide illik továbbá a Rambo 1. és 4. része, melyek (kihagyva a köztes öncélú trash epizódokat) éretten ábrázolják békaperspektívából az egyszeri (elit) katona sorsát: kiszakítják a naiv társadalom szövetéből, használják, majd eldobják, mint egy törött játékot, magára hagyva egy életre. A Született július 4-én a veteránokkal szembeni érzéketlenség zászlóshajója a filmművészetben, de a Forrest Gump is érinti a témát. A 99-es paragrafus ritka gyöngyszem: egy veteránkórház kiskapuit - a könyörtelen logikájú rendszerrel szemben - döntögető orvoscsapatról szól kicsit abszurd hangvétellel, parádés szereposztással (Ray Liotta, Kiefer Sutherland, Forest Whitaker és még sokan mások). A „haza” hálátlanságának más dimenzióját pedzegeti az amerikai őslakos indiánok vietnámi szerepvállalását méltató A fegyverek szava (Windtalkers).
A Katonák voltunkban szerepet kapott a családok értesítése, nos, van dedikált filmje a témának, bár a végére átalakul személyes drámává: A harcmező hírnökei (The Messenger), Ben Foster és Woody Harrelson főszereplésével. A hősi halottakkal kapcsolatban (A fájdalom kövei) nagyon ellentmondásos pl. az USA, mert szép szavak és bevett protokollok ugyan vannak, de a látszaton túl mégis jellemző, hogy birodalomként „könnyen” dobálják az egyéneket a veszteséglistára (Orvlövész - Shooter). Mégis megindító mű Kevin Baconnel a Taking Chance, mely során egy elesett földijét kíséri haza (valós sztori), át az egész országon, és így derül ki, hogy az egyszeri emberek mennyivel jobban átérzik a veszteséget, mint a személytelen hatalmi gépezet, a „Haza”. Ugyanez az „élmény” megjelenik az egyébként sajnos nem túl jól sikerült Eastwood-dirigálta American Sniperben.
Más megközelítésből, és a katonák „használatát” szatirikus hangvétellel veti föl a Kecskebűvölők, George Clooney, Jeff Bridges és Kevin Spacey remek alakításával. A Stranger Things is utal rá erősen (nem felejtődik a téma), hogy kemény pszichedelikus tuning-kísérletekkel próbáltak előnyre szert tenni a hadviselő felek (MK Ultra, stb.). S ha már drog, akkor A szakasz (Platoon) is jócskán aláhúzza azt, amit számos háborús film közvetít: egymás vérgőzös öldöklése kicsinálja az idegeket, nem embernek való ez, mégsem tudjuk magunk mögött hagyni e „más eszközöket”. S a Jákob lajtorjája (Jacob’s Ladder) aztán magába a pokolba rángatja le nézőit.
A háború viszont már nem csak a csatatérre korlátozódó távoli „ügymenet”. Kitör onnan, beszivárog a civil zónákba, a távoli hátországba, sőt, kitágítja a tér-időt kereteit, leginkább utóhatásai, gerilla módszerei révén. A Nincs határ (Unthinkable) arra kérdez rá, képesek vagyunk-e megfizetni indított háborúink árát, ha az házhoz jön, hogy saját, civil földünkön álljon bosszút. A Szükségállapot (The Siege) is ezt a kényelmetlen következményt feszegeti akció-thriller műfaj keretében. A Camp X-Ray (meglepően jó film) viszont máshonnan közelít: a nem épp túlképzett katona – gyakorlatilag a kisvárosba született s onnan kitörni vágyó átlagember puskával – és a vélt vagy valós terrorista ingatag kapcsolata megpendíti, hogy emberek miért bánnak így egymással (oldaltól függetlenül), van-e értelme ennek az egésznek az egyén szemszögéből nézve (Pokol a Csendes-óceánon)?
Persze akad, aki szerint feltétlenül van: Nicolas Cage Fegyvernepperével körbe is értünk. Az egyén pénzsóvár mohósága, ha kiteljesedhet, magával rántja akár az egész világot is, hát persze, hogy végeláthatatlanul vívjuk háborúinkat (Mai Wei).
A blokk fentebb olvasható, tessék a „kasszához fáradni”."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz Citroware #133268 üzenetére
Persze nem meggyőzni szeretnélek, de annak a filmnek
pont a vége adja meg a lényegét. Nem amiatt, hanem mert jobban illeszkedik, hihetőbb, kegyetlenebb a történet. Nem meseként (filmként), hanem kb. úgy nézheted ezáltal, mint egy betekintést valami nyomozók aktuális melójába (dokureality), aztán új hét, új csapat... A főszereplők is állítólag felszólaltak amiatt, hogy a stúdió ne akarja megváltoztatni (nem voltam ott, lehet csak kitalált "legenda"), mert akkor az egészet "minek forgatják"? Így meg aztán kb. felesleges a folytatódó időszakot is követni, sejthető.
Spoilerbe tettem, mert így biztosabb."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Contagion (Fertőzés)
#értékelésBepótoltam. Korrekt, de azért ez nagyon durva, erősen-gyorsan fertőző-gyilkoló (mindenkire veszélyes, senki sincs biztonságban,
) cucc, ésMatt Damont leszámítva, nagy túlélő a fickó ... Szóval szép film. Próbál minél több szinten minél több ember-szemszöget bemutatni. Cliff Martinez zenéje, bár nem olyan markáns, mint pl. a Drive esetében, de illett a feszültséghez, jól működött. Híres színészekkel van tele, az alakítások sem jelentettek gondot.4+4 hónapon belül megoldás, oltás
Tanulságként levonható: végtelen sok pénzt az egészségügybe és a "várható" problémák (járványok) megoldásához szükséges eszközök felhalmozásába, kérdés nélkül. Talán ezt most levonja a sok okoska, aki "vezet" minket (nem fogják)."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz Pro Koryak #133192 üzenetére
Nagyon köszönöm a tippet, csodás darab.
Komoly témák, nagyon klassz karakterek, szép rajzok, tetszetős zenék, elragadó hangulat."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Gyermeki nézőpont
#értékelésSystemsprenger (Kontroll nélkül)
Nyers német dráma egy 9 éves lányról, akit kiskorában bántalmaztak, így sérült személyisége, valamint a nevelés hiánya különösen nehéz helyzetbe hoz a rendszer szemszögéből, hiszen annyira kezelhetetlen, hogy minden igyekezet ellenére sem tudnak mit kezdeni vele.
Innen indul a történet, mely során körképet kapunk a gyermekvédelem különböző alkotóiról és a lány eredeti családjának helyzetéről, miközben a megoldási kísérleteket követjük. Benni számára egyszerű lenne a dolog: mindössze haza akar menni. A gond az, hogy anyja az a tipikusan „alkalmatlan, ám szapora” díszpinty, aki nem is erőlteti meg magát, hogy visszakerüljön hozzá a lánya, elég neki a másik két gyerekének tönkretétele is. A rendszer pedig igyekszik tartani a két lépés távolságot, hiszen nem cuki kiskutyák simogatásáról szól az érintettek munkája, hanem hosszú távú megoldásról kell gondoskodniuk. A lányt tehát mindkét oldal távol tartja magától, miközben mindennél jobban vágyik a szerető otthonra, közegre.
Az a felelőtlenség, amit az alanyi jogú szülőség lehetősége „kitermel”, bicskanyitogató, és erre ez a film is rámutat, bár a hangsúly nem ezen van. A legnagyobb tragédia az, hogy tök egyszerűnek tűnik a megoldás, de mégis a legnehezebben kivitelezhető: hazavinni és szeretni a másik embert. Fél sort sem tesz ki leírva, mégis egy sor etikai, bürokratikus, és életvitelbeli korlátja van a dolognak. Épp ezért rendkívül megterhelő film. A „legdurvább” jelenet számomra az, amikor . Hihetetlenül erősre sikerült epizód.a lány vigasztalja a „megbukott”, megtört szociális munkást, akinek róla kéne gondoskodnia
A kivitelezés realitásra törekszik, amit csak Benni rossz emlékeinek művészibb inzertjei zavarnak meg, a zene pedig igyekszik kiszolgálni a történetet. A színészekkel nincs gond, beleélik magukat szerepeikbe, és bevonzzák a nézőt érzelmileg. Bennire illik a magyar cím, nagyon durván el tud borulni az agya. A két órás játékidő megfelelőnek tűnik, tehát se hiányérzetem nem maradt, se nem untam. Akit érdekel a téma vagy a műfaj, annak kihagyhatatlan, de aki szórakozásra vágyik, annak nem tudom ajánlani.
Árvácska
Ez az a film, ami már a biztosítékot sem tudja kiverni, akkora görénység minden porcikája. Csak a rezignált elmélkedés marad: hogy a francba jutott el az emberiség a 21. századba, ha ilyen semmirevaló, hulladék emberek is akadálytalanul boldogulnak? Hogy tudtunk összefogni, fejlődni ilyen önző bitangokkal köztünk? Azt gondolhatnánk, hogy van egy határ, amit nem lehet átlépni büntetlenül, de azt a kegyetlen, érzéketlen világot, amelyben e felmerülő dolgok megtörténhetnek (márpedig megesett nem kevés csúnya ügy), nehéz elgondolni. Legalábbis abban a töménységben, ami e filmben megjelenik.
Nagyon régen még tv-ben láttam, de nem sok maradt meg belőle. Most egyrészt az ingyenessé tett magyar filmek, másrészt a német film témája miatt gondoltam, újrázom, de ez nem ad semmit, csak elvesz. Nem tudom, kinek, miért lehetne ajánlani. Nagyon lehangoló."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz fateless #133288 üzenetére
Elhiszem, és kíváncsi leszek pl. a német filmmel kapcsolatban, milyennek találod (ha megnézed).
Az Árvácskára: a Retroshock kapta el igazán a Chernobyl kapcsán - hiába tájékoztatnak a számok, érzelmileg bevonódni, beleérezni a szituba egy ilyen megközelítés tud segíteni, ezáltal lesz "megértehetőbb", mi a tét, a tragédia.
Már persze film kapcsán, mert fönt Te az élettapasztalatról írsz, úgy közvetlenebb a hatás. Kitartást, erőt a munkátokhoz."Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
1. A 'zemberek' (a 'zidióták' távoli rokonai, akik egész életükben hazavágynak) már most nem bírnak otthon ülni a seggükön, pedig még "el se kezdődött" a hirig.
2. Egy járvány a modern világban (gyógyászati/logisztikai/adatelemzési/rendfenntartási kapacitások, stb.) vagy végigpusztít 3-5 hónap alatt és mindmeghalunk vagy lecseng kb. fél éven belül (nem 100%-os mértékben - olyan nincs, hogy senki nem beteg valami nyavajától, így pl. ettől, de nagyjából), és újraindul a régi "jólét".
3. Sajnos nem vagyok jós, de az év végi bemutatók (pl. Dűne) azért sanszosan meglesznek tartva, legeslegrosszabb esetben jövőre, szóval némi csúszással.
4. A filmes "kishalak" (az összesfélefajta szereplő), akiknek nincs anyagi kapacitása (tartalékok) mennek a levesbe vagy beolvadnak a nagyokba, akik prédálnak most olcsón, stb., a "nagyhalak" pedig túlélik/gyarapodnak cégekkel, jogokkal, stb. (hála a tőke-lehetőségeiknek).Konklúzió1: amikor újranyitnak a mozik, tele lesznek rövid időn belül (meredek görbe)
Konklúzió2: kérlekkérlekkérlek, ne kezdjétek a pánikot itt is, elég arra a "világvégemindmeghalunkdeezzelsemvagyunkelégedettekmertmáshogykéne" topik is.
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
-
Miklós315
aktív tag
válasz Peterhappy #133325 üzenetére
Lehet, nem szereti Bondot meg a Marvelt, hát na, ilyen is van.
Legközelebb jobb lesz
(mondjuk Bondnál a duplanulla a legtöbb film minőségét is meghatározza... Talán ez vitte félre )[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Most így kapásból ez jut eszembe, nekem nagyon tetszett:
3 Days to Kill (3 nap a halálig)
Wild Card (Joker)[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz Tibiajax #133358 üzenetére
Nincs határ
A boncolás
Death Race
Deepwater Horizon
Dredd
I Am Mother
Mother!
Háborgó mélység
Camp X-Ray
Kontroll
Ösztön"klasszikusok": -- (amelyiket még nem láttad...)
Kocka 1-3
Fűrész(ek)
Resident Evil
Alien(ek)
Dawn of the Dead (1978)"tágan értelmezve":
Screamers (horror-scifi)
Lockout (hangulatos scifi űrbörtön)
Faculty (csajok)
A vámpír árnyéka (művészhorror)
Master and Commander (hajó mint épület)
Az őrült város (bezárva)[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
válasz bagyulajuve #133379 üzenetére
Ezt láttad már, szerintem nagyon jó, szórakoztató darab
Shaolin templom (1976) [link]"Szerintem."
-
-
Miklós315
aktív tag
válasz BITBOYS #133389 üzenetére
A végét annyira eltalálták, hogy millió oscar sem elég neki.
A zene, a látvány, az addig felépített karakterek és feszültség... tökéletesen kivitelezett mű, hiába olcsó (van szíve).A vallásos nő is jól el van találva és jól játszik nagyon a színész...
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Egy igen költői olasz-francia öszvér 1997-ből Christopher Lamberttel, bár igazából a mellékszereplők (Diego Abatantuono és Sergio Rubini) töltik meg élettel ezt a egzisztenciális-cyberpunk-vallási-szocio-sci-fi-thrillert.
A történet izgalmasan összetett, bár inkább ötletek szintjén, mint kidolgozás tekintetében. Jimi (Lambert) egy játékprogramozó, akinek két nagy gondja támad: lelép a nője, illetve öntudatra ébred a legújabb, kiadás előtt álló (címadó) játékának karaktere, Solo (Abatantuono).
A film igazi 90-es évek B-mozija mind látvány, mind zene, ebből következőleg hangulat szempontjából. Valószínűleg nem túl nagy költségvetésből készült (nem találtam adatot), de az alkotók odatették magukat, igazán igyekeztek színes-szagos víziót rittyenteni körítés gyanánt. Mit mondjak, szerintem sikerült: amellett, hogy az effektekről vagy a bunyókról kár értekezni, a környezet bladerunneri zsúfolt-mocskos feelinget képes tükrözni, és ez dicséretes. Beszippant egyfajta gibsoni indusztriális-multi-paranoid világba, melyet valóságos szóvirágokkal tálalt allegóriák töltenek ki. Ilyenek, mint: "Olyanok vagyunk, mint két hal egy akváriumban. Ők próbálják tengernek álcázni, de hiába." Zseniálisan váratlan.
Jimi és Solo, a teremtő és teremtett viszonya gyönyörű, hiába kapkodóan megírt. A városok/városrészek bejárása során az egész világ nagy vallásai terítékre kerülnek, keveredve a cyberpunk testmanipulációk és a gazdasági-társadalmi kritikák (sajnos szintén felszínes) ábrázolásával. Roppant hangulatos és izgalmas.
A filmet sok évvel ezelőtt néztem meg ismerős ajánlására, s most újrázva is meggyőzött. Bár nem tekinthető eredetinek vagy kimagaslónak, de emlékezetes és megkapó darab. Szíve van, mely rabul ejti a miénket.#értékelés
"Szerintem."
-
Miklós315
aktív tag
Bloodshot
#értékelés vagy amit akartokHaverral (ő javaslatára) moziban akartuk nézni...
Az egy dolog, hogy a főhős Rangerként ("Mindig az élen!") a Delta/Seals munkáját végzi, de azt is milyen szakszerűtlenül, és parancs-megtagadva, stb. Jó, hát vindiesel-akciómozi, nem dokumentumfilm, lépjünk tovább.
Nemsokára kiderül, hogy miről is lesz szó: Guy Pearce nosztalgiázik a Vasember3 és a Mátrix szerelemgyermekének tekinthető filmben. Dieselt feltuningolják, aki aztán bosszút áll, mert az is akcijóó.
Budapestről kifejezetten szép képeket láthatunk, de az alagút már csalóka: még az alföldön sincs ekkora alagútunk... node ne politizáljunk.
Ott adtam fel a filmet, amikor az öt autós konvoj 38-42. álarcos-marcona-zsoldosai vonal-alakzatba állnak, hogy szétlőjék azt, akiről tudják már, hogy nem fogják tudni szétlőni.
(...)...de jó, hogy nem tettük
"Szerintem."
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
- Házi barkács, gányolás, tákolás, megdöbbentő gépek!
- Formula-1
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- USB to S/PDif konverter a modern RIAA, elektroncsövekkel
- Battlefield 2042
- Linux kezdőknek
- Kormányok / autós szimulátorok topicja
- Samsung Galaxy S23 Ultra - non plus ultra
- Győr és környéke adok-veszek-beszélgetek
- iPhone topik
- További aktív témák...
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Alpha Laptopszerviz Kft.
Város: Pécs