- Google Chromecast topic
- Milyen billentyűzetet vegyek?
- Tetőfokára hág a tavasz, és ezt a hardverek is érzik
- Módosít a memória sebességének jelzésén a Microsoft
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 / 3 5***(X) "Zen 3" (AM4)
- Gaming notebook topik
- Amlogic S905, S912 processzoros készülékek
- Vezetékes FEJhallgatók
- Kormányok / autós szimulátorok topicja
- iPad topik
Hirdetés
-
AMD Radeon undervolt/overclock
lo Minden egy hideg, téli estén kezdődött, mikor rájöttem, hogy már kicsit kevés az RTX2060...
-
Nálunk is telepíthető a One UI 6.1 a Galaxy S22-re
ma Gyorsan rendbe szedte a frissítést a Samsung, Dél-Koreában újra elérhető, itthon pedig először.
-
Napvihar miatt akadoznak a SpaceX Starlink műholdak
it Az elmúlt két évtized legnagyobb geomágneses vihara miatt csak gyengébb szolgáltatást képes nyújtani a SpaceX Starlink szolgálatása. Musk szerint pedig hamarosan újra repül a Starship.
Aktív témák
-
The DJ
addikt
A nap száma: Massive Attack - Protection
Az Everything But The Girl énekese és a Massive Attack közöse, nagyon jó kis relax zene lett. Ma szinte egész végig ez szólt. Szeretem.
"Now I can't change the way you feel
But I can put my arms around you..."
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Úgy volt, hogy ma már nem írok, úgy éreztem, csak összevissza kuszaság lenne belőle, de mégis itt vagyok. Ahogy az lenni szokott aludni nem bírok, nem is akarok és ismét csak én vagyok itt egyedül és a sötét, csöndes éjszaka, ami mindig is olyan nagy hatással volt rám valamiért. A háttérben a Protection szól halkan. Kinézek az ablakomon, látom a csillagokat. A hold narancsos színe egész furán fest ma. Egészen más, mint tegnap hajnalban volt. Az utcai lámpák viszont ugyanolyanok. Szakaszosan világítják be az utat és minden olyan leírhatatlanul nyugodt. Ezért is szeretek itt lakni. Errefelé esténként tényleg olyan, mintha megállna az élet és csak egyedül lennék az egész környéken. Emlékszem amikor kicsi voltam mindig azt kértem édesanyáméktól, hogy hagy aludjam kinn nagymamáméknál. Nem voltak messze, itt laktak csupán az utcánk végén alig egy kilóméterre tőlünk, de én mindig oda vágytam, mert ott napközben sem járt egy autó sem és nappal is ugyanaz a szeretet és nyugodtság áradt az egész házból és környékből, ami itt éjjel. Szerettem ott és akárhányszor sikerült meggyőznöm édesanyámat hogy kijuthassak, annyiszor nem az alvás volt az, ami végül az időmet töltötte ki. Legtöbbször csak feküdtem az ágyon és hallgattam a csöndet. Avatott füleknek sokkal több volt az. A folyosó végéről hallani lehetett a nagy felhúzós kakukkos óra ritmikus ketyegését. Kitt-katt-kitt-katt. Ha erősen koncentrálok még most is hallom, pedig már jó ideje nem jár... Voltak ott más hangok is. Kintről néha beszűrődött a békák kórusszerű brekegése a távoli vízpart mellől, ha pedig esett, akkor minden egyes esőcsepp kopogását, ami a tetőre érkezett ki tudtam szűrni. Pár szobával arrébb aludtak nagyszüleim. Emlékszem tatám mindig olyan hangosan vette a levegőt, hogy szinte az egész ház vele együtt lélegzett. Ezeket és még ezer mást hallgattam esténként oly szorgosan kisgyermekként és éreztem, ahogy az egész ház maga a szeretet, a nyugodtság és a minden gondtól, bajtól és a kultúra részegítő zsongásától mentes távoli kis menedék. Akkor még nem tudtam, hogy a benne élő emberek miatt lett ilyen. Ma döbbentem rá azt hiszem, mikor hosszú idő után újra úgy próbáltam tekinteni a házra és a környékre, ahogyan régen. Beléptem és egyből meghallottam, hogy már nem ketyeg a kakukkos óra. Észrevettem, hogy csönd van ugyan, de ez már a magány csöndje. Kicsit kinyitottam a lelkem és hallottam, ahogy azt súgják a falak: "Már egyedül vagyok, eltűnt a szeretet." Ahogyan így magam nézelődtem s mintha tudta volna mire gondolok megszólalt mama, aki épp akkor ért fel a vízpart mellől: "Látod fiam? Megváltozott minden. Már semmit sem ér az egész. Egyikünk meghal és vele együtt megy minden körülötte. Én itt maradtam egyedül, de mit ér ez már? Szép lassan tönkremegy egy élet munkája, elkorhad, leomlik, eltűnik és nem marad utánunk semmi." Ennyit mondott néha el-elcsukló hangon, majd hazaindultunk. Azt hiszem igaza van, s nehéz ezt beismerni még ifjú fejjel. Mindenki attól fél, hogy megöregszik és ezért próbálja teletömni az életét izgalmasabbnál izgalmasabb és emlékezetes dolgokkal. Csak azt felejtik el legtöbben, hogy nem az öregség az, amitől félni kell, hanem az, hogy nem lesz kivel megöregedni. Mert ha van melletted valaki, akkor minden egyszerre leegyszerűsödik és könnyebbnek tűnik. És nem csak számodra. A környezeted számára is. Kölyökként még nem tudtam, de a nagyszüleim szeretete az egész házat, tópartot, utat és környéket melengette. Ezért vágytam oda mindig olyan lelkesen. Emiatt is lettem az, aki most vagyok. A szüleim után ők azok, akiktől a legtöbbet tanultam az életről és ők azok, akik a legnagyobb példaképeim. Olyat alkottak és hoztak létre, amit ma már elvétve is alig látni. Igazi önzetlen sírig tartó szeretet, tisztelet, őszinteség és feltétel nélküli boldogság. Kinek megy ez ma? Ki boldog, ha nincs pénz, ha nincs kocsi, ha nincs szórakozás, ha nincs TV, ha nincs meg a luxus, amit ez a rohanó világ szinte megkövetel? Senki... Hát persze. Nekik házuk sem volt, egy kis vályog viskóban éltek mikor összeházasodtak, míg saját kezűleg fel nem építették az otthonukat, ami még most is biztosabban áll, mint a legtöbb mai épület. Ők még tudtak a világtól függetlenül élni és szeretni. Mi már nem tudunk. És hogy miért írom le mindezt? Magam sem tudom. Az utóbbi időben egyre többször és többször villannak be olyan képek, pillanatok, emlékek, amiket sosem fogok elfelejteni, mert életem meghatározó momentumai voltak. Élesebben élnek bennem, mint a tegnapi nap. Pontosabban tudom felidézni, mint bármi mást, ami a közelmúltban történt. És annyi ilyen van, oly sok emlék, ami egyszerre tesz boldoggá és keserűvé. Bosszant, hogy nem tudok megelégedni azzal, hogy átéltem és velem történt meg. Bosszant, hogy mindig egyre többet és többet akarok. Ez a mai világ átka. Semmi sem elég. Soha. És boldog sem lehetsz igazán, mert mire megszerzed amire vágysz már más kell. És a régi hirtelen értéktelenné válik. Olyan dolgokat éltem át, amiket talán kevesen. Talán sokan. Nem tudom. Nekem mégis fontosak. S az örömöm mellett nem tudom kitörölni a vágyat, hogy újra átélhessem ezeket. Pedig már sosem fogom, hisz a múltat visszapörgetni nem lehet. A kisgyermekkor, a család, a barátok, az első szerelem, az első csalódás, a sok lecke, amit nehezen ugyan, de megtanultam. Mind mind megannyi történet, helyszín, arc, ember, ami kitörölhetetlenül él bennem. Könyveket tudnék megtölteni velük és talán majd fogok is. Annyi minden kavarog most bennem. Érzem, hallom, látom. Őt...Tatusom...Csabit és megannyi mást. A balatoni nyaralások emlékeit és önmagamat. A kis kétségbe esett Ferit, aki mindig mikor valami leküzdhetetlennek tűnő gondba ütközött azt hitte, hogy a világ legnehezebb harca vár rá és mégis minden egyes csata után csak erősebb és erősebb lett.
És az éjszaka csak mesél és mesél tovább végeláthatatlanul...újra elmeséli az életem...s én hallgatom...
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
"Minden érzés más, minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik.
Valami szép, olykor megható,
a lélek szava mi felmutatható.
Azt hittem megtettem mindent,
mégsem érzem az élet örömeit itt bent a szívben!
Mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod.""Hogy törhesd aztán ezer szilánkra,
én látok még szépet a világban,
hol mindketten sötét napokat élünk,
csak pofonokat adott az élet nekünk.
De kár megállnod tudod tovább mehetünk,
Hiszen együtt, boldogok lehetünk,
Hiszen együtt, mindent megtehetünk,
Hiszen együtt, mindent megtettünk.
Tudom hogy élek, tudod hogy félek,
hogy elveszítelek téged,
mégsem érted hogy szeretlek,
mégis mondod hogy túlzásokba esek,
hogy bántanál mert te úgy szeretsz,
kérlek értsd meg nem érdekel a fájdalom
érted megszokom, megszököm
a gondok elől és neked mondom
kérlek védj meg mert elveszek a világban
kérlek óvj meg mert meghalok a világban."Refrén:
"Minden érzés más minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik.
Valami szép, olykor megható,
a lélek szava mi felmutatható,
Azt hittem megtettem mindent,
mégsem érzem az élet örömeit itt bent a szívben!
Mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod."Refrén:
"Minden érzés más minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik.
Valami szép, olykor megható,
a lélek szava mi felmutatható.
Azt hittem megtettem mindent,
mégsem érzem az élet örömeit itt bent a szívben!
Mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod.""Minden mire vártam egy képben megláttam,
majd álmaimban, angyalként szálltam.
Kéz a kézben, forró lázban,
a fényed melegített hogyha fáztam.
Kaptam valamit, kérlek ne vedd el!
Hiányzol nekem, kérlek ne menj el!
Az egyetlen dolog az életemben,
mi biztos kell nekem, az te vagy nekem!
Te vagy a levegő, mi nélkül nem élek,
te vagy a biztonság, melletted nem félek!
Mondani bármit vagy tenni mit szeretek,
tudom mondtad nem érzed, hogy szeretlek!
De így van, csak hinned kellene bennem!
Szeretni fájdalom után én is mertem.
A szemedbe néztem és láttam a szépet,
a szemed be hunytad és éreztem a véget.
De én megteszek bármit csak légy velem kérlek,
mert nélküled szürkének látom a kék eget,
nélküled nem láthatom a lényeget!
Míg nem voltál, nem ismertem a szerelmet,
míg nem voltál, megvetettem az életet,
hogy maradsz az egyetlen mit remélhetek,
hogy elmész, mitől félhetek,
hogy elmész, mert nélküled nem élhetek!"Refrén X 4
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Újabb kis írásom első része: A legszebb Május elseje, 1.rész
Immáron címlapos lett
[ Szerkesztve ]
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
A folytatás: A legszebb Május elseje, 2.rész
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Anna and the barbies : Álmatlan
"Olyan korán jött az éj ma,
Minden altatóan néma,
Csak én virrasztok éberen,
Félek, még elaludna a szerelem,
nem,ma még, maradj fenn velemFigyelj,
lenne itt valami,
talán ha a gondolatokat lehetne hallani
Nem is kéne szerelmet vallani másodpercenként és térdre rogyva esketni a hűséget, meséket mondhatnál, mikből megtudnám ki vagy Te,
aki mindig itt vagy, de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj, fojtó, hiányzol
Csak most, most el ne aludj
figyelj,
Meztelen vagyok, érdekel, kell egy fenék vagy egy mell, de nagyon
És vajon nekem vagy a szokásnak gyorsabb-e a keze
egyáltalán ez e az a perc, amikor ha két test egyesül az angyalok mosolyognak
mert egy szerelem beteljesül,
nézd ahogy mozdulsz, pedig te még nem is akarodI got a hole in my soul
I got a hole in my soul
I can’t eat I can’t drink, I can’t sleep anymore
Cause I got a hole in my soulFigyelj, játszunk szerelmest, tudod, tudod, olyan veszedelmest
Gyújtsunk föl minden lomot, családi házat, iskolát, templomot
Nézni, ahogy a tűz lobog,nézd a porrá izzott romokon
Két szökött rab baktat az aranyló homokon a szerelmem minden,
minden törvényen túl, Te meg én
csak most, most, most el ne aludj
Figyelj! Én egy kicsit most meghaltam,na ne ijedj meg én ezt nem akartam,
csak látni Téged félni
engem élve remélni,
örülni,hogy nem kell megőrülni,ha nincsen,
tudod, te vagy a világon az egyetlen kincsem,
látom fáradt vagy, te csak menj, én majd virrasztok
menj, eredj…I got a hole in my soul
I got a hole in my soul
I can’t eat I can’t drink, I can’t sleep anymore
Cause I got a hole in my soulI got a hole in my soul
I got a hole in my soul
I can’t eat I can’t drink, I can’t sleep anymore
Cause I got a hole in my soulOlyan korán jött az éj ma
Minden altatóan néma
Csak én virrasztok éberen,
Félek, még elaludna a szerelem, nem, ma még maradj fenn velem!I got a hole in my soul
I got a hole in my soul"https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Most érkezett el az idő, hogy a blogot befejezzem. Köszönöm annak a néhány embernek, aki kitartóan olvasott, visszajelzést küldött és akiknek tetszettek az írásaim. Talán valamikor, valahol olvashattok majd, a jövőt még én sem ismerem.
Ne is küldjetek olyan privát üzeneteket, amiben azt kéritek folytassam, mert erre már nincs esély, kivétel talán akkor adódhat, ha valami csoda történik, de az én csodám már megtörtént és újabbra pedig hiába is várok.
Tehát búcsúzom, minden eddigi örömöm és bánatom, az életem összes fontosabb mozzanata marad itt ezen a helyen. Talán mások majd tanulhatnak belőle. Ha néhány embert sikerült elgondolkoztatnom, akkor már megérte.
Ne feledjétek: Éljetek a pillanatnak, ragadjátok meg a boldog perceket, mert sosem tudhatjátok meddig tart!
Sziasztok!
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Talán meglepő, talán nem, de újra itt vagyok. Nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben ismét írni fogok ide, de most mégis egy újabb bejegyzést szerkesztgetek. Már nem egyszer megfogadtam, hogy nem írok többet, már nem egyszer értem el arra a pontra, hogy kész, vége, feladom...és nem csak ezzel a bloggal voltam így. Azt hiszem minden ember életében vannak ilyen pontok. Mikor azt mondod, hogy nem is akarsz már továbbmenni és legszívesebben mindent feladnál, ami a múlthoz, az emlékekhez vagy csak egyszerűen az élethez köt. Sokan meg is teszik, sokan elszakadnak mindentől, de ismét rá kellett ébrednem, hogy nekem ez nem megy. Hiányzik az írás, hiányzik, hogy kiadhassam magamból azt a tömérdek gondolatot, érzést, örömet, fájdalmat, amit máshol, máskor és másnak képtelen vagyok.
Nagyon jó érzés, hogy vannak olyanok, akik szívesen olvassák azokat a gondolatokat, amiket írok, pedig még évekkel ezelőtt mikor belevágtam az internetes naplóm vezetésébe remélni sem mertem volna, hogy valaha lesz olyan, aki majd folyamatosan olvassa. Ma mégis nem egy ember van, aki rendszeresen reagál a bejegyzéseimre, válaszol rájuk vagy csak egyszerűen ír egy üzenetet, hogy mennyire megragadta néhány gondolatom. Miattuk döntöttem úgy, hogy mégsem tűnök el végleg. Természetesen, mint ahogy mindig, most is magamért és magamnak írok, de úgy, hogy mások is tanulhassanak belőle és mások is elgondolkodhassanak a mondataimon.
Sok mindent tanultam a kimaradt időszakban, sok olyan dologra jöttem rá, amire csak fájdalom és szenvedés útján lehet. Kemény lecke volt. De mindig azokból lehet tanulni a legtöbbet. Megtanultam, hogy az emberi lét síkján nem létezik az a szó, hogy örökké. Megtanultam, hogy sosem szabad teljesen odaadni magam senkinek és semminek, mert ez az érzés végül felemészt. Ráébredtem, hogy a csodák valóban csak három napig tartanak és azt is meg kellett tapasztalnom, hogy a boldogság olyan, mint egy szép álom: Hirtelen jön, még szinte fel sem fogod, miközben benne vagy el sem hiszed, félsz, hogy felébredsz, olyan dolgokat élsz át, amikről nem is hitted, hogy léteznek, majd mikor a legszebb részhez érne az "álmod", akkor hirtelen felébredsz, kinyitod a könnyes szemed és csak keresed a helyet, az embereket, az érzést és a pillanatot, ahol az előbb voltál, de többé már nem találod meg sohasem, mert csak egy álom volt. Csodaszép, gyönyörű, mesebeli, tökéletes...pont, mint a legszebb álmok. S ilyenkor csak egyetlenegy vigaszod marad: Az, hogy valahol, valahogyan, de mégis átélted, még ha véget is ért. És talán így is kellett lennie, hisz ez az élet rendje. Szép lassan mindent és mindenkit elveszítesz, semmi sem állandó, az egész egy nagy körforgás. De előbb-utóbb minden elveszített dolog helyére jön valami más, ami még ha nem is tudja helyettesíteni, de kitölti az űrt, hogy ne érezd mindig azt a végeláthatatlan ürességet. Ilyenek ezek az álmok. Céljuk és létezésük csupán egy: Hogy sose váljanak valóra, hisz akkor nem lennének többé álmok.
Így hát felébredtem, már a valóságban élek, s ugyan nap mint nap eszembe jut még az a csodálatos álom, de már tudom, hogy nem volt valóság, hisz ha az lett volna, akkor nem ért volna véget ilyen hirtelen. Erősebb lettem. Erősebb, kitartóbb és bizalmatlanabb. Sajnos kénytelen voltam belátni, hogy ebben a világban csak úgy tudok túlélni, hogyha minden érzésem, szívem, lelkem képes vagyok kikapcsolni és csak az agyammal cselekszem. Nem adom már át magam minden balga érzésnek. Nem engedem, hogy elsodorjon az érzelmek árja. Nem hagyom a szívemnek, hogy szeressen és nem hagyom, hogy szeressenek. Védekezem. S így most jó. Túl sok szerepet kell ellátnom az életemben, túl sok akadályt, gondot és fájdalmat kell leküzdenem és ezek mellett nincs helye holmi kósza érzelmeknek. Kőszívvel, magasra húzott falakkal, érzések nélkül megyek tovább előre. S bár talán ez csak a látszat mégsem hagyom magam becsapni, immáron az álmaimban sem. Többé soha."I am a wandering stranger, lost in all alone, i am a million miles away..."
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Időközben elkészült egy újabb alkotásom is, ő lenne az:
Anna & the Barbies - After Hours (Dj.Beat Lounge Vocal Re-Edit)
Vagy nagyon bejön majd vagy egyáltalán nem fog tetszeni, de ha valaki szereti ezt a stílust, akkor azt kell, hogy mondjam valószínűleg nagyon fogja szeretni. A Lounge és a relax irányzatok ötvözéséből született a kis átdolgozás, amely meghallgatható Youtube-on is ERRE a linkre kattintva. (Viszont ajánlom letöltve hallgatni, ugyanis a Youtube a sztereó csatornákat egy monóra keveri le, így a zene sokat veszít az értékéből és a hangzásából.)
Hossza: 5 perc 15 másodperc.
Mérete: 4,79 MB.
(Letöltéshez katt a zene címére a kép felett.)Valamint összegyűjtöttem az eddigi érdemibb alkotásaimat és ezeket közzé is tettem kis leírással fűszerezve, a következő linkre kattintva érhetők el: [link]
[ Szerkesztve ]
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Egy kis filozófia
Kb. így működik az élet is."This is how it works
You're young until you're not
You love until you don't
You try until you can't
You laugh until you cry
You cry until you laugh
And everyone must breathe
Until their dying breath..."A végére pedig egy idézet, ami azt hiszem aktuális mindenki számára: "A boldogsághoz csak annyi kell, hogy lelkesedni tudjunk valamiért."
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Ismét egy hajnalban született logout írásom: A szomorúságról, a boldogságról
Kiemelt, címlapos írás lett
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Összeszedtem az eddigi összes említésre méltó versemet és közzétettem itt: [link]
Vannak köztük nagyon egyszerűek, naívak, legtöbbje nagy Szerelem idején íródott, ami meg éppen nem az meg a szomorú magányos időszakokban. Vajon mikor fogok újra írni? Számomra is rejtély.
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Ismét hirdetgetek: Neked való olcsó konfig!
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Egy csodaszép zongoraszám: [link]
Mindenképp hallgasd meg és a hozzá tartozó klipet is figyeld közben, hisz maga az élet van ebben a két percben megfogalmazva. Egyszerre szomorú és vidám, pont mint ahogy az élet is maga. Van, ami eltűnik, van ami megszűnik és véget ér, de mindig van más, ami a helyébe lép és segít csak a szépre emlékezni.
"Don't give up. Life is worth it!"
[ Szerkesztve ]
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Érdekes és megmosolyogtató dolgokra bukkantam rá ma egészen véletlenül és egyre inkább kezd bennem erősödni az érzés, hogy van pár dolog, amit jól csinálok, ha már ennyi ember veszi kölcsön
Unalmas perceimben böngészgettem ismerőseim iwiw/myvip profilján és meglepve konstatáltam, hogy az egyik ilyen embernél a bemutatkozást tartalmazó résznél szinte egy az egyben az egyik "Önarckép" című írásom bevezetője található. Mosolyogtam egyet és örültem is neki, mert ezek szerint tetszett az illetőnek az említett fogalmazás. Nézelődtem tovább és nem is kellett sok idő, hogy egy újabb olyan emberre bukkanjak, aki a tőlem származó idézetekkel és "bölcsességekkel" tarkította a profilját. Olyan furcsa ez
Ráadásul még ezek mellé is találtam 1-2 embert akinél kinn van pár olyan mondat, amiket én mondtam nekik anno, mikor tanácsért fordultak hozzám.Apropó tanács: Nemrég ide a blogomba is linkeltem azt a címlapos logout írást, amiben az én apró kis élet trükkjeimet próbáltam megosztani az olvasókkal. Ebben leírtam, hogy sokan fordulnak hozzám tanácsért és hogy szeretek segíteni másokon, ráadásul elvileg az elmondásuk szerint jó is vagyok benne.
A címlapra kerüléstől kb. pár óra telt csak el, de egyből két idegen, általam eddig nem ismert emberke vett fel msn-re, hogy pironkodva bár, de tanácsot kérjen tőlem. Meghallgattam a történetüket, elmondtam amit gondolok és érzek, majd elégedetten mosolyodtam el a végén, mert éreztem, hogy nem hiába ez a sok minden. Nem felesleges ez a rengeteg szentimentálisnak, fellengzősnek, lehetetlennek és irreálisnak ható írás. Vannak olyanok, akiket igenis sikerül megérintenem vele. És ha még ez a pár ember csak egy kis csepp a tengerben akkor is megéri, mert érzem, hogy már volt értelme... Nem menthetek meg mindenkit, nem is ez a szándékom. De ha valakin tudok segíteni, akkor ezzel egy időben magamon is segítek. És bárcsak nekem is segített volna így valaki, mikor igazán szükségem volt rá. Mégse tette szinte senki. Ezért tudom mennyire fontos is, hogy legyen, aki meghallgat és aki elmondja a véleményét. Még ha csak a legkézenfekvőbb és legbutább tanács is, már az is rengeteget segít, mert érzi a másik, hogy nincs egyedül. Olykor pedig egy idegennek sokkal könnyebb elmesélni azt, ami bánt vagy tép belül. A blog is valami hasonló. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek Lényeg a lényeg: Szeretek írni és örülök, hogy akadnak olyanok, akik érdemesnek tartják néhány gondolatom, mondatom, írásom arra, hogy felhasználják. Ennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhet egy alkotó embert, legyen az bármilyen alkotás is.
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Újdonsült kedvencem akadt zene terén: Anna Nalick - Breathe
Csodálatos hangja van és mint köztudott én szerelmes vagyok a csodálatos hangokbaEbben a verzióban kicsit trancesebb vonalon szólal meg: Anna Nalick - Breathe (Blake Jarrell Remix) Ezt hallottam először, ebben fogott meg igazán a dal és a szöveg.
De viszont az élő akusztikus előadást látva is tátva maradt a szám. A hölgyemény ugyanis nem csak hogy csodálatos hanggal rendelkezik, hanem maga is gyönyörű: Anna Nalick - Breathe (acoustic)
Dalszöveg:
"2 Am and she calls me cause I'm still awake
Can you help me unravel my latest mistake
I don't love him and winter just wasn't my season.
Yea we walk through the doors so accusing their eyes
Like they have any right at all to criticize
Hypocrites you're all here for the very same reason.
Cause you can't jump the track
We're like cars on a cable and life's like an hourglass glued to the table,
No one can find the rewind button girl
So cradle your head in your hands
And breathe, just breathe, whoa breathe just breathe
May he turned 21 on the base of Fort Bliss
Just today he sat down to the flask in his fist
Ain't been sober since maybe October of last year
Here in town you can tell he's been down for while
But my God it's so beautiful when the boy smiles
Wanna hold him but maybe I'll just sing about it
Cause you can't jump the track
We're like cars on a cable
And life's like an hourglass glued to the table,
No one can find the rewind button boys so cradle your head in your hands
And breathe, just breathe, whoa breathe, just breathe
There's a light at each end of this tunnel you shout cause you're just as far in as you'll ever be out
And these mistakes you've made
You'll just make them again if you'll only try turnin' around
2Am and I'm still awake writing this song
If i get it all down on paper it's no longer inside of me threaten' the life it belongs to.
And I feel like I'm naked in front of the crowd
Cause these words are my diary screamin' out aloud
And I know that you'll use them however you want to.
But you can't jump the track
We're like cars on a cable
And life's like an hourglass glued to the table,
No one can find the rewind button now
Sing it if you understand...and brethe, just breathe, whoa breathe, just breathe, whoa breathe, just breathe, whoa breathe, just breathe"[ Szerkesztve ]
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Újabb kedvenc fülbemászó zene:
Dobenbeck Feat. Joanna - Please Don't Go
Here I go
Tumbling around to regret
Just trying to forget
Don't you know
Days they fall into my mind
I guess I'll be shy
I'm only trying to remember
Whatever we choose to forget
I am longing for your touch
Please don't go
Here I go
Tumbling around to regret
Just trying to forget
Don't you know
Tore the feelings apart
Right there from the start
I'm only trying to remember
Whatever we choose to forget
There's a need inside me
Please don't goSzerdától (azaz most már mától
) indul a Körös-toroki napok, egész vasárnap késő estig változatos programok, koncertek, előadók és sok sok ember, jó hangulat és vidámság. Ott leszek a barátokkal én is, még az is lehet, hogy egy nyaralóban lehet majd megtalálni minket Rám fér már a kikapcsolódás, régóta várom ezt a pár napot és hosszas huzavona után, de mégis meg lesz tartva. Tegnap még úgy volt, hogy le lesz fújva a vízállás miatt, ugyanis pont a napokban fog tetőzni a Tisza, de mégis megkockáztatták a szervezők és nem lett lemondva hála az égnek. Aki teheti és a közelben lakik jöjjön el mindenképpen, mert megéri 
Más: Kicsit átalakítom a szobát, mind a 4 sarokba a plafonra 4 hangfal kerül rögzítésre, plusz emellé egy 5.1-es minőségi HIFI hangrendszert is beépítek hamarosan a 2 nagy 200 wattos stúdió hangfal mellé, így már talán ki tudom elégíteni az audiofil vágyaimat
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Nagyon jól fog szólni, igazi dübörögtetős, ugyanakkor tiszta hangzás fogja ezentúl uralni a lakást, de főleg a felső emeletet. Ráadásul ez mind rá lesz kötve a keverőre, a gépekre és mindenre ahonnan hangot szoktam kicsiholni, úgyhogy ezentúl nem kell holmi 2 hangfalról zenét hallgatni 
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Még lefekvés előtt beugrottam lejegyezni, hogy fergeteges volt a Bikini koncert
Olyan hangosan énekeltünk, hogy teljesen elment a hangom, de megérte A kedvenc számaimat maximál hangerővel kiabáltam a tömegbe, nagyon hangulatos kis este volt, ráadásul a többi része se volt kutya, rengeteget nevettünk, táncoltunk (táncoltam ), tehát lényeg a lényeg, nincs is jobb, mint barátokkal önfeledten szórakozni egy ilyen hangulatos kis koncerten.Ma este pedig folytatás következik, ráadásul immáron haza sem térek vasárnap estig, ugyanis lenn sátorozunk, így biztosan nem maradunk le semmiről. Rengeteg ember, rengeteg program és jobbnál jobb koncertek. Ennél fergetegesebb már csak a hangulat lehet!
Ja és mielőtt elfelejteném: "Ma éjjel nem hat rám a józanság szava, részegen ki visz majd hazaaaaaaaaa...?"
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Hát ez is véget ért...
Jó volt az idei Körös-toroki napok is, csak gyorsan elszaladt. Mindenesetre megérte ott lenni, mert sok emlék marad
Nincs erőm mindent leírni, de azt hiszem ennek csak örülnöm kell, mert azt jelenti, hogy van mire emlékezni, hisz sok felejthetetlen pillanatot éltünk át most is. Jövőre ugyanekkor, ugyanitt ismétlés következik, remélem a csapat száma csak bővülni fog és akkor is ott lesz mindenki, aki fontos és aki számít.Köszönöm nektek
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Egy kis humor, hogy ne legyünk mindig olyan nagyon komolyak
Van köztük egy két morbidabb kiadás is, dehát istenem, ha egyszer nevettem rajta, akkor itt a helyük
- Mi az? Egy Zsiguli 4 emoval száguld a szakadék felé?
- ?
- Pazarlás. Öt is belefér.---
-Anyu,anyu, vedd már le nekem a csokit a polcról!
-Nem veszem!
-De anyu, vedd már le!
-Nem veszem!
-De anyu, nekem nincs lábam!
-Nincs láb, nincs csoki!
---
-Miért nem sír a kisgyerek, ha elesik biciklivel????
-Mert átszúrja a tüdejét a kormány---
-Mi az, se keze, se lába mégis felmegy a padlásra?
-Ügyes nyomorék---
Kovács néni az orvosnál:
-Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam, hogy maga rákos, alig van két hónapja hátra...
-Jajj, Szűzmáriám, doktor úr, mondjon már valami biztatót is!
-Hajrá Kovács néni!https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
A kínai horoszkóp szerint sárkány vagyok, úgy döntöttem kikeresem mit írnak róla(m), hátha van benne valami igazság. Meglepő módon a nagy része igaz, de van 1-2 pont, ami totál az ellentéte annak, amit összefoglalt ez a kis írás:
"A világ legnagyobb szívtiprói, legnagyobb kurtizánjai a Sárkány-nõk, de a Sárkány-férfiak is nagyszerû szeretõk. Messzemenõn nagyvonalúak, fõleg, ha vendéglátásról van szó. Nyíltszívûek; utolsó ruhájukat odaajándékozzák, de nem az utolsó fillérüket. Színesek, ötletdúsak, és kiválóan értenek az ötletek megvalósításához is. Szinte egy percig sem tudnak nyugton maradni. (eddig totál igaz
)Többre viszik az életben, ha egy kicsit visszafogják magukat. Maguknak való emberek, általában különcök, környezetük számára kiismerhetetlenek. Sokat foglalkozik a lélekkel, az élet értelmével. (na ez is megvan elég intenzíven) Sok Sárkány ért és vonzódik a hipnózishoz. Megfejthetetlen vonzerõ sugárzik belõlük, és ez sikerekhez segíti õket. Hûtlenek nagyon nagy a függetlenségre való törekvésük. Egy Sárkánnyal való szerelem a partnernak majdnem mindig szenvedést okoz, de ezt csak késõbb veszi észre. (ezzel azért vitatkoznék
) A Sárkányok spontánok, a bolond ötletekbõl soha nem fogynak ki... A Sárkány-nõk hallgatnak kalandjaikról. Amibe a Sárkányok nyúlnak, arannyá válik. A szerencse nem hagyja el õket az életben. Nem kedvelik az alárendelt viszonyt, és boldogtalanok, ha mások szabják munkájukat meg. Mint fõnök, a Sárkány fel tudja lelkesíteni beosztottjait, és nem nyugszik, míg nem érnek el kiemelkedõ eredményeket. Hivatásában a Sárkányok odaadók, megbízható, jó kollégák. Fáradhatatlan, ha valamit el akar érni, de a számára nem tetszõ munkát szívesen továbbadja. A pénzhez nem sok érzéke van. Hamar kifolyik a markából, igaz ugyanilyen gyorsan újra meg is szerzi."Hát igen, valami ilyesmi lennék én
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
A Perseida-meteorraj minden év augusztusának elején látványos hullócsillag-esőt produkál: ez az augusztusi "csillaghullás".
A Perseida-meteorokat egész hétvégén, sőt már ma estétől érdemes figyelni. Augusztus 11-13-a között várható a legtöbb hullócsillag, de a környező napokban is láthatunk jó néhányat belőlük. A maximum 12-éről 13-ára virradó éjszaka lesz, éjfél körül. Elméletileg a legtöbb meteor tehát ekkor tűnik fel az égen: óránként közel egy tucatot, esetleg többet is láthatnánk. Ám mivel a Hold 21 és 22 óra között kel a hétvégén, a sötétedést követő esti órák még kedvezőbbek lehetnek a megfigyeléshez. Aki hajnalban is az eget kémleli, az forduljon háttal a Holdnak, azaz nézzen nagyjából észak felé, hogy minél kevésbé zavarja égi kísérőnk fénye.
Meg is van az esti/hajnali program: Eget fogok kémlelni háton fekve és közben álmodozom
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
"Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rámnéz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond 'legjobb barátom'. Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom:" Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom."
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Sör vs. punci
1. A sör mindig nedves. A puncinál ehhez fáradni kell.
Egy pont a SÖRNEK
2. A meleg sör íze borzalmas.
Egy pont a PUNCINAK
3. De a hideg sör fenséges!
Egy pont a SÖRNEK
4. Ha belenyalsz a sörödbe és szőrszál megy a fogad közé, könnyen elhányhatod magad.
Egy pont a PUNCINAK
5. Ha sörtől bűzösen mész haza, a feleséged a plafonon lesz, jelenetet rendez, nem enged be, stb. Ha punciszagúan mész haza, a plafonon lesz, nem enged be, akár még el is hagy. Nézőpont és egyéni megítélés kérdése, legyen DÖNTETLEN.
6. Tíz sör egy este és nem tudsz hazavezetni. Tíz punci egy este és nem is akarsz.
Egy pont a PUNCINAK
7. Ha nyilvánosan sok sört teszel magadévá, megvetnek. Ha akár csak egy puncit is magadévá teszel nyilvánosan, legenda leszel.
Egy pont a PUNCINAK
8. Általában nem traktálják az embert öreg sörrel.
Egy pont a SÖRNEK
9. Lehúzni a cimkét a sörökről unalmas. Bugyikat lehúzkodni jó móka.
Egy pont a PUNCINAK
10. A legtöbb országban a sört megadóztatják.
Egy pont a PUNCINAK
11. Ha iszol egy második sört, attól az első még nem borul ki.
Egy pont a SÖRNEK
12. Mindig tudhatod, hogy te nyitottad ki elsőnek.
Egy pont a SÖRNEK
13. A söriváshoz nem kell búvárruha.
Egy pont a SÖRNEK
14. Mindig pontosan tudod, a söröd mennyibe fog kerülni. Amúgy is, a sör olcsóbb.
Egy pont a SÖRNEK
15. A sörnek nincs anyja.
Egy pont a SÖRNEK
16. A sör nem várja el, hogy fél óráig ölelgesd miután megittad. A sört mindig könnyű ledönteni.
Egy pont a SÖRNEK
17. Több sör együtt sem beszél hülyeséget.
Egy pont a SÖRNEKVÉGEREDMÉNY: SÖR-PUNCI 10-6
A sör simán győzött!
Ui. Ha nő vagy, és most dühösnek, megalázottnak, lealacsonyítottnak érzed magad, jusson eszedbe, hogy a sörnek nincsenek ilyen érzelmei, legalábbis nem fejezi ki őket, szóval még egy plusz pont a SÖRNEK!https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Egy szuperhős naplójából... (saját)
Egy újabb hosszú nap vége. Huszonnégy óra csupán, nekem mégis éveknek tűnik. Már nem is számolom mennyi telt el mióta elhatároztam, hogy írni kezdek. Bár ennek az egésznek az értelmetlen mivolta még mindig mosolyt csal az arcomra. Minden egyes megírt oldal után kitépem a gondolataimmal teli lapot a kis könyvecskémből és elégetem. Túl nagy titkok ezek ahhoz, hogy csak úgy szem előtt maradjanak. Senki sem tudhatja meg ki is vagyok valójában. Soha. Rejtőzködnöm kell, míg világ a világ. Van egy arcom, amit rengetegen ismernek. Átlagember vagyok. Felkelek, felöltözöm, beszállok az autómba és munkába indulok. Robotolok reggeltől estig, majd hagyom, hogy a főnök kitöltse rajtam a dühét, ahogy minden nap teszi. Én pedig csak tűrök és bólogatok. Pedig ha tudná... De nem fogja soha. Ahogyan más sem. Beülök a kocsimba, hazavezetek, leülök az asztalom elé és olvasni kezdek. Pár óra és elálmosodom. A reggel gondosan megvetett ágyam már hívogat, lefekszem és szinte rögtön álomba merülök. Hét-nyolc óra alvás után az ébresztő zord hangja kelt és a jól ismert mókuskerék kezdődik elölről. De ez az egész csak a látszat...
Nem vagyok átlagember. Valójában fogalmam sincs, mi vagyok. Már sok-sok emberöltőnyi ideje volt, amikor először rájöttem, hogy mikre vagyok képes. Gyerekként hihetetlenül élveztem. Úgy tűnt megnyílik előttem a világ és minden az enyém lehet. De el kellett rejtenem, amit tudok. El kellett rejtenem, aki vagyok. A szüleim azt mondták csak engem védenek vele, de én nagyon sokáig nem tudtam beletörődni ebbe. Ajándékot kaptam az élettől, miért nem használhatom hát ki? Hosszú évek kellettek, míg rájöttem a válaszra. Sajnos akkor már nem tudtam odaszaladni édesapám lába elé zokogva, hogy "igazad volt...már értem." De remélem tudta és remélem, ha van túlvilág, akkor látja, hogy kivé (mivé) lettem. S bár fogalmam sincs merre tartok, azt tudom, hogy ők büszkék lennének rám. Ez az a tudat, ami átsegít minden egyes napon, ami a látszattal ellentétben nem csak munkából áll.
Nem vagyok átlagember. Sosem alszom. Számomra egy nap nem csak huszonnégy órából áll, mivel sosem ér véget. Számomra az egész élet egy nap. Egy nap, ami maga az örökkévalóság. Mert örökké élek. Amíg világ a világ és talán még utána is. A fejemben egyszerre hallom a világ összes fájdalmát. Hallom, ha a világ másik felén katasztrófa történik, hallom, ha egyszerre száz ember sikolt a félelemtől. Hallom, ha valaki az életéért könyörög és hallom azt is, hogyha bárhol a világban valaki segítségért kiált. Nem tudom miért és azt sem tudom hogyan. Már nagyon rég nem keresem az okokat és a miérteket. Egyszerűen csak érzem a világ összes fájdalmát. Nagy teher ez egy embernek... Sokkal nagyobb, mint a világ bármilyen más terhe. Amikor megjelent ez a képesség azt hittem nem fogom kibírni. Olyan kínzó belülről emésztő fájdalmat éreztem, amit valószínű még egy lény sem érzett ebben a világban. Egyszerre több ezer hang kiált segítségért, egyszerre több ezer ember az, akiknek pillanatok múlva már nem fog dobogni a szíve. És ez mind egyszerre zsongott a fejemben elnyomva minden mást, ami a léttel kapcsolatos. Nem maradt más csak a fájdalom. Hónapok kellettek mire meg tanultam irányítani, fókuszálni, kiszűrni, kezelni. Ma már senki sem látja rajtam, de belül ugyanúgy hallom a sikolyokat. Mindenkiét. Az egész világ segítségért kiált. Én pedig egyedül vagyok, mint ahogy örökké egyedül is maradok.
Beszállok az autómba és munkába indulok. Teszem ezt minden reggel, pedig tudom, hogy az én munkám korántsem ez. De kell egy álca. Kell egy jelmez és egy kitalált személyiség, amivel beolvadhatok és átlagosnak tűnhetek. Átlagosan unalmasnak. Az az 'én', akit az emberek látnak egy senki. Egy hétköznapi szürke egér, aki a minimálbérért dolgozik. Egy olyan ember, aki mindent eltűr, sosem panaszkodik, és aki mindenkire rámosolyog még akkor is, amikor éppen szidják. Vannak barátaim, de akit ismernek, az nem én vagyok. Bár olykor már magam sem tudom, ki vagyok valójában. Hétvégente elmegyünk sörözni, jókat beszélgetünk, nézzük a betévedő nőket és néhány korsó sör után már viccesen el is kezdjük szétosztani a felhozatalt. Próbálok átlagos lenni, de ez sosem tett boldoggá. Álarcot viselek és igazán közel senkit nem engedek magamhoz. Tizenöt év elteltével már nem elég, ha máshogy hordom a hajam, vagy ha varázsolok pár ősz hajszálat. A barátok előbb-utóbb úgyis észrevennék, hogy nem öregszem így kénytelen vagyok tovább állni. Új hely, új munka, új lakás, új autó, új személyiség, új álarc és új barátok. Csak pár dolog nem változik: A sikolyok a fejemben, a világ fájdalma és a magány, amit nap mint nap érzek, és amit örökké érezni fogok...
Mert magányos vagyok. Nagyon. Talán a világ legnagyobb titkát őrzöm és nem oszthatom meg senkivel. Egy átlagember képtelen lenne megérteni mindazt, amire képes vagyok, és amit érzek. Az emberiség nincs még kész rá. Talán majd egyszer. S bár nem oszthatom meg senkivel, mégis néha valahogyan ki kell engedni magamból ezt a rengeteg titkot, különben úgy érzem, szétrobbannék. Tudom, hogy lehetetlen, de nem is a testemnek nehéz a teher. A lelkem nem bírja már. Rengetegszer hittem, hogy már meghalt bennem az a rész, de újra meg újra ráébredek, hogy ha mélyen is, de valahol még mindig bennem él. Ezért kezdtem el írni. Soha senki nem olvassa el ugyan, mégis minden egyes nap mikor befejezek egy oldalt úgy érzem kicsit könnyebben lélegzem. Szabadabb lettem. Úgy tűnik nekem már csak ez maradt. Én, a titkom és egy papírlap, ami hamarosan semmivé foszlik.
Vicces, ahogy az emberek elképzelik a hősöket. Piros palást, testhez simuló egyenruha, izmos test, megnyerő sármos arc. Mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk és az oda sereglett tömeg körbe gyűlve tapsolja, miközben a sérülteket menti ki az égő kocsi roncsból. De ez az egész csak mese... Nekem nincs sem egyenruhám, sem sármos arcom, sőt még izmos sem vagyok. Felemelek több tonnát egyszerre ha kell, de nem az izmaim miatt. Ez valami más... Ugyan ott vagyok, ahol kell, de nem lehetek ott mindenütt. Egy embert megmentek, de a világ másik felén épp abban a pillanatban hal meg száz. Tudom, mert hallom a sikolyaikat a fejemben. A legnehezebb felismerés talán mégis az volt ebben az egészben, hogy nem menthetek meg mindenkit. Ebbe még ma sem voltam képes beletörődni teljesen. Bárcsak hatalmam lenne minden egyes fájdalmas sikolyt életteli mosollyá varázsolni a halál helyett. De ehhez nincs elég erőm, sosem volt és sosem lesz. Minden nap döntenem kell, hogy aznap ki marad életben. Nem szeretek dönteni. Nem az én tisztem. De olyankor mindig eszembe jut, amit édesapám mondott halála előtt pár évvel: "Fiam...nem menthetsz meg mindenkit, de van, akit igen. Minden nap lehetőséget adhatsz valakinek, hogy tovább éljen és boldog legyen. Gondolj bele. Hány emberéletet menthetsz meg egy év alatt és mennyien halnának meg, ha te nem lennél. Dönts mindig jól. Érezni fogod mi a helyes. Nem menthetsz meg mindenkit, de nem is kell." Amikor ezekre a szavakra gondolok, kicsit könnyebbnek érzem a terhet, amit cipelnem kell minden egyes döntésem előtt. És hogy tapsol-e a tömeg mikor kimentem a sérülteket az égő kocsi roncsból? Soha. Hisz nincs is tömeg. Amikor ott vagyok, az emberek nem látnak. Senki sem lát. Élem hétköznapi unalmas álca életem és a sikolyokat hallgatva azon töprengek, kit mentsek meg ma... Próbálok helyesen dönteni és mikor meghoztam a döntést kiszűröm a hangot a káoszból. Olyankor egy pillanatra minden elcsendesül. Nem marad más csak én és az az egyetlen félelemtől reszkető lény, aki tudja, hogy pár perc múlva eléri a halál. Becsukom a szemem és ennyit suttogok halkan: "Ne félj, nem lesz semmi baj." Nem tudom hallja-e, de nem is számít. Mire kimondom, már ott is vagyok. Nem fordulok be a telefonfülkébe ruhát cserélni, nem repülök a magasba a felhők fölé a célpontot keresve. Sőt...meg sem mozdulok. Akik látnak, nem vesznek észre semmi feltűnőt. Végzem az unalmas hétköznapi munkámat az unalmas hétköznapi öltönyömben. Közben mégis az égő roncs mellett vagyok, és a kezem nyújtom a halálfélelemtől reszkető embernek. Nem lát, mégis kapaszkodik belém. Talán valami tudat alatti életösztön lehet. Nem tudom. Amikor közel a halál megnyílik valami egészen más sík... Ebbe kapaszkodik mindenki. Hisz élni akar. Pár másodperc telik csak el és már kinn is van a kocsiból. Akik arra jártak csak azt látták, hogy egy véres, égő ruhás ember mászik kifelé egy fejtetőre borult kocsiból. Odarohannak, hívják a mentőt és biztatják, hogy nem lesz semmi baj. De ő ezt már jól tudja. Súgta neki valami belső hang. És bár tudom, hogy lehetetlen mégis mintha rám nézne, miközben a roncs mellett állok. Ez az a perc, amikor megállok és elmosolyodom. Ez az a pillanat, amikor tudom, hogy megéri. Senki vagyok, nincs nevem, nincs életem, nincs jövőm. De célom az van: Megmenteni, akit csak tudok, hogy újra átélhessem ezt a pillanatot.Mi vagyok én? Szellem? Csodalény? Az élet védelmezője? Magam sem tudom. Miért nem osztom meg a titkom senkivel? Mert egyszer már megtettem. Balga módon megosztottam valakivel, aki akkor azt mondta nekem, hogy nem vagyok én más csak egy eltévedt angyal... Hittem neki. Akkor tanultam meg mit jelent az az érzés, hogy szeretni. Akkor tanultam meg mit jelent az a szó, hogy félelem és akkor döbbentem rá, hogy mit éreznek azok az emberek, akik elveszítik azt, akit a legjobban szeretnek. Ezernyi sikoly tombol a fejemben évszázadok óta, mégis egyetlen érzés képes túlkiabálni őket még ma is. De ez egy hosszú történet. Talán majd holnap. Talán egy újabb lapon. Most befejezem. Összegyűröm a lapot és elégetem. Mennem kell. Hisz ez vagyok én. A hős, akit senki se lát. A hős, akinek nincs élete. Az angyal, aki egyszer szeretett. Egy árny, aki köztetek jár, mégsem látja senki.
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Olyan jó lenne, ha nem éreznék fizikai fáradtságot... Ha képes lennék rá akkor most fognám magam, kisétálnék a házból és elkezdenék futni. Kifutnék talán a világból is. Egyedül, az út szélén, éjjel nappal megállás és pihenő nélkül. Addig futnék, míg szellemileg annyira el nem fáradok, hogy összesem és menten elalszom. Talán napokat is. Jól esne, mert az lenne talán az életemben az első alkalom, amikor nem a testem, hanem az agyam kapcsol ki először. Nem gondolkodnék, nem agyalnék, nem emlékeznék és nem zsongatná az elmém ezernyi buta kérdés és gondolat. Elegem van...elegem van, hogy lassan úgy érzem én vagyok a szuperhősös írásom főszereplője. Elegem van abból, hogy bárhova is megyek, bármit csinálok, bárkivel is vagyok és bármi is történik úgy érzem egyedül vagyok. Csak ez a rohadt blog az, akivel őszinte tudok lenni, mert csak itt lehetek igazán önmagam. Az életben soha senki meg nem kérdezné, hogy mi van velem. Ha mégis akkor az csak az a tipikus érdektelen felületi kérdés, ami után jön az, hogy: "Kérhetek egy szívességet?" A kutyát sem érdekli igazán, hogy mi van velem. Ezért is lettem olyan, amilyen. És most ennyi gond közepette bármit megadnék egy olyan baráti szóért vagy kérdésért, ami őszintén és szívből jön. Ahol megérzem, hogy tényleg kíváncsi arra mi van velem és nem csak egy újabb kérés fog következni. Kinek számítok igazán a családomon kívül? Számítok egyáltalán valakinek? Rengeteg ismerősöm és haverom van...de igaz barátom akad egyáltalán? Néha már kezdek kételkedni benne.
És most? Most úgy érzem rám zuhant valami eszeveszett nagy kő és képtelen vagyok kimászni alóla. Felébredtem és az a hír fogadott, hogy nagymamám ismét kórházba kerül. Talán már nem is látom többet. Sírni tudtam volna mégse ment. Ültem üres fejjel az ablakom párkányán és csak azt tudtam kérdezgetni, hogy: "Miért?" S bár sírni nem tudtam az orrom reggel óta megállás nélkül vérzik. Úgy tűnik nyaralni sem megyek, mit számít már? Három éve nem voltam, kibírok még egyet. Lassan egyé válok a házzal, amiben élek. Senki nem hív sehova, nem megyek semerre. Magam vagyok. Egyedül. És hogy még tépettebben érezzem magam megszólal a rádióban a Falling. A régi csengőhangom, amit mikor meghallottam mindig megdobbant a szívem, mert azt jelentette, hogy végre egy olyan ember keres, akinek tényleg számítok valamit. Hát ez is egy nagy tévedés volt. Mint ahogy sok minden más is. Kérdezem én: Van így egyáltalán bárminek is értelme? Sosem adom fel, most is megyek tovább és ha elesem is felkelek, de miért kell ilyen piszokul egyedül éreznem magam a legnehezebb órákban? Mitől leszek ezáltal több és miért nem kaphatok az élettől valami olyat, amibe kapaszkodhatok ilyenkor? Már nagyon rég megtanultam, hogy az élet igazán fontos pillanataiban mindig csak magamra számíthatok és az sem újdonság már jó ideje, hogy egyedül vagyok. Vannak dolgok, amikhez hozzászokhat az ember idővel, de megszokni lehetetlen. Mégis szinte mindent megadnék azért, hogy érezzem: Számítok valakinek. Igazán. Tiszta szívből. Őszintén. Bárcsak most az egyszer ne én lennék aki odafordul a másikhoz és megkérdi: "Mi a baj? Hagyd, hogy segítsek...""I'm falling..."
[ Szerkesztve ]
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Habár senkit sem érdekel, de azért bennem jó érzést kelt ha ide is beírom: NYARALNI MEGYEK!
Jobb későn, mint soha alapon meglátogatom a magyar tengert a Ba-La-Tone-t
Kívánjatok jó időt.
Jövő héten jövökhttps://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Már itthon vagyok egy ideje, csak valahogy nem tudtam rávenni magam az írásra, plusz a teendőim se nagyon engedték volna, de erről talán később
Az eddigiekkel ellentétben most nem fogok részletes leírást készíteni a Balatonon töltött napokról, inkább csak pár fontos történést, gondolatot, pillanatot fogok lejegyezni amolyan utónyári stílusban. Ugyanis mire észbe kaptunk már vége is lett. Legalább olyan gyorsan amilyen gyorsan megérkezett. Ezer nyári tervem közül alig néhányat tudtam csak véghez vinni, azokat is sok-sok nehézség árán. És persze ahogy az lenni szokott mindig a végén szeretnénk ha még pár nappal hosszabb lenne a nyár. De nem lesz az. Erre egy újabb évet kell várnunk. És én meg is teszem töretlenül reménykedve, hogy lesz egyszer egy olyan nyár, ami tényleg hibátlanul tökéletes. Visszaolvasok a blogomban és mindig ugyanazt látom. Nagy várakozással indulok ennek a pár hónapnak, sok terv, cél, álom vár arra, hogy megvalósítsam, aztán a végére valahogy mégsem sikerül. Ráadásul minden egyes nyárban van valami "fekete', ami beárnyékolja az egész alapjában véve szép évszakot. Nem tudom miért van ez így, de mintha már szabályos menetrend szerint működne. Így volt ez két éve is, így volt ez tavaly is és így volt ez idén is. Tökéletesnek indul minden, aztán olyan gyorsan omlik össze amilyen gyorsan elmúlik maga a nyár is. De persze nem siránkozom, mert rengeteg szépet láttam, kaptam és éreztem idén is. Ezek közül sok olyan van, amit valószínűleg sosem felejtek el és még több olyan, ami nagyon fog hiányozni. A barátoknak köszönhetően rengeteg vidám és emlékezetes pillanattal gazdagodtam és remélem ez még nagyon sokáig így lesz a néha-néha fellépő gondok és bajok ellenére is. Ezen a nyáron lettem újra szerelmes is, ezen a nyáron éreztem megint igazán boldognak magam és sajnos ezen a nyáron tapasztaltam meg újra azt is, hogy milyen elveszíteni azt, akit nagy nehezen végre közel engedsz a szívedhez. Kemény dolgai ezek az életnek, de tudom, hogy nem szabad elkeserednem, mert még sehol sem tartok és minden fájdalomtól csak több leszek a végén, még ha ezért hatalmas árat is kell fizetnem. És még mindig hiszem, hogy egyszer majd azt mondhatom, hogy megérte az összes küzdelem és könny, mert ezek tesznek keménnyé, kitartóvá és fáradhatatlanná. Megtanultam azt is, hogy tényleg csak magam vagyok. Rengetegen vannak akiket szeretek, akikre számíthatok és akik segítenek, de ott legbelül és a legmagányosabb órán csak magamra számíthatok. Az élet igazi akadályait és falait csakis egyedül én győzhetem le és nem számíthatok arra, hogy ezeket átugorja valaki helyettem. Kemény ráébredni arra, hogy az ember már nem gondtalan kisgyermek többé és kemény elfogadni, hogy vannak napok, amikor nincs kihez odabújni megnyugvást keresve. Mégis most már azt hiszem kezdem elfogadni és kezdem érezni, hogy ez nem is olyan rossz dolog. Megedzi az embert. A nyár utolsó felében azt is észrevettem, hogy az élet bizonyos területein sokkal jobban megállom a helyem, mint ahogy képzeltem volna. Jó pár éve még azt hittem sosem fognak menni ezek a dolgok, ma pedig néha én is meglepődöm magamon, hogy milyen könnyen megoldom őket. Nem hiába mondják, hogy az ember változik. Én azt hiszem jó irányba tettem. Önállóbb, kitartóbb, bátrabb és keményebb lettem. Néha azt kívánom bárcsak ez a változás pár éve történt volna meg, de ez butaság... Most jött el az ideje annak, hogy levonjam a következtetéseket az eddigi életemből és az eddigi hibáimból. Ezek, a fájdalom és a küzdelem tett azzá, aki most vagyok. És hogy ki vagyok? Erre talán majd jövő ilyenkor válaszolok
Pár szó a Balatonról: Tényleg emlékezetes befejezése lett a nyárnak. És bár a társaság nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük mégsem volt rossz. Bár sokszor eszembe jutott, hogy mennyivel jobb lenne, ha minden barátom ott lehetne most és együtt nevethetnénk. De talán majd jövőre. Az ott töltött napok alatt fürödtünk, napoztunk, körbejártuk a vidéket. Sétáltunk legalább 20 kilométert és rengeteget nevettünk. Néhány kisebb szeles órát eltekintve az idő is kedvezett nekünk, úgyhogy egy szavunk sem lehetett. Viszont néha el-elszorult a szívem mikor olyan helyeken jártam ismét, ahol legutóbb két éve az akkori párommal boldogan és szerelmesen jártam. Furcsa volt újra ugyanott állni és ugyanazt látni. Mintha semmi nem változott volna, csak az, hogy most egyedül álltam ott és két évvel öregebb lettem. Nem tehetek róla. A Balaton számomra mindig is egy csodálatos régi emlék marad. Azt pedig csak remélni tudom, hogy jövőre az egész társaság velünk jön, akik mellett jól érzem magam. Azt pedig már csak félve merem megemlíteni, hogy milyen szép is lenne, ha a magyar tenger a vidámság mellett újra egy szerelem emléke is lehetne. De hát ez még a jövő titka. Én bizakodom és ugyanannyi tervvel, álommal és céllal várom a jövő nyarat, ahogyan azt tettem minden évben. Mert változás ide vagy oda: Van, ami sohasem változik...
U.i.: Attilának: "Májszbite!"
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Kis késéssel ugyan, de megszületett: A legszebb május elseje, 3.rész
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Mostanában megint hanyagolom a blogomat. Időm sem sok lenne rá való igaz, de leginkább talán az a valódi ok, mert nincs amit lejegyezhetnék. Persze ez bután hangzik, mert valójában van, csak éppen olyan dolog nem történik, amit érdemesnek tartok arra, hogy helyet kapjon itt. Aki rendszeresen olvas az már biztosan tudja, hogy ez számomra nem egy hétköznapi blog. Nem a napom eseményeit írom ide és nem is csak azt, hogy mikor mi történt velem. Inkább úgy tekintek erre, mint egy beszélgetőtársra. Egy olyan valakire, akivel minden gondomat megoszthatom és aki meghallgat, ha baj van és nincs kihez rohannom. Fura ezt leírni, de az igazságtól nem áll messze. És számomra is sokkal könnyebb minden egyes elküldött bejegyzés után. Mintha már nem kellene többé egyedül cipelnem a terhet és ez sokat segít. Lassan talán ez lesz az egyetlen hely, ahol valóban kimondhatok bármit. Néha pedig már ez sem... Ez viszont elkeserítő. Bár próbálom felvenni a küzdelmet ellene és nem törődni vele, hogy lesznek-e következményei annak, amit leírok. Olykor voltak, de egyre inkább kezd elhatalmasodni rajtam az az érzés, hogy már nem is érdekel. Ha az őszinteségem és a valódi gondolataim miatt fordul el tőlem valaki, akkor jobb is, ha így történt. Sokáig nem mertem kimondani amit gondolok, mert féltem, hogy ezzel megbántok másokat és nem egyszer kényszerültem arra, hogy emiatt elferdítsem azt, amit valójában látok. De mit ér őszinteség nélkül az egész? Semmit... S bár ma már az őszinte emberek száma lassan annyi, mint az örök szerelmek száma én mégis kitartok és ezentúl is őszintén lejegyzem ide minden érzésem és gondolatom. Egy blognak elmondhatom, egy blog mindig meghallgat és itt ítélkezés nélkül kimondhatok bármit. Valójában az a nagy kemény igazság, hogy lassan már senki nem kíváncsi az én VALÓDI gondolataimra. A felszínesség uralja az egész világot. Nyomjuk el, aki még érez, tiporjuk el, aki gondolkodik. Ez az eszme mostanság. Néha már szabályosan lehetetlennek tűnik, hogy olyan embert találjak, akivel egyáltalán beszélgetni lehet. És ezt a szó valódi értelmében mondom, nem a felszínes "beszélgessünk" jelentésében. Azonban előfordul, hogy néha-néha összeakadok valakivel, aki nem csak azért kérdezi meg, hogy hogy vagyok, mert ez az illendő, hanem azért, mert valóban érdekli. Néha találok valahol a sűrűben olyan embert, aki mer még érezni és ami a legfontosabb meri kimondani és kimutatni. Na az ilyen emberekkel igazi felüdülés minden perc. Az ilyen emberek társaságában érzem azt, hogy nem romlott még el minden és van remény. A baj csak az, hogy ezen emberek száma egyre kevesebb. Szinte egy kezemen meg tudom számolni mennyit ismerek ilyenekből. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a többiek rossz emberek lennének. Nem, korántsem. Csak egyszerűen ők...mások. Nem olyanok, mint én. Tömeg emberek. Rutin emberek. A megszokások, a berögződések, a sztereotípiák és a felületesség rabjai. Ezekből kitörni pedig szinte lehetetlen. De ami a legnagyobb baj, hogy a legtöbbje nem is akar. Ezerszer írtam már az élet szépségeiről, magáról az életről, a csodákról, a szerelemről, azokról a dolgokról, amikért VALÓBAN érdemes élni, de olyan, mintha a falnak beszélnék. Egy-két ember felkapja a fejét ezeken olvasva, egy-két ember elgondolkodik és meglátja a sorok mögött a valódi tartalmat, de az ilyen esetek száma elenyésző. Na de persze nem is akarom én megváltani a világot, mindössze szakadatlan keresem az olyanok társaságát, akik úgy látják ezt az egész összegyúrt élet masszát, ahogyan én. A keresésem eddigi eredménye elég elkeserítő. Volt már, hogy azt hittem ráakadtam a lelki társamra, de mindig kiderült, hogy a sok-sok hasonlóság ellenére mégsem nevezhetem annak. Mindenkire más hatással bír az élet, mindenkit máshogy változtat meg. Talán szélmalomharc ez az egész kutatás a "másik felem" iránt, de nem tudom feladni. Szeretnék hinni benne, hogy egyszer majd "bekopogtat" az a valaki, aki tényleg megért, aki tényleg érez, és aki tényleg azt mondja, amit gondol és amit a lelke súg. Őszinteség, tisztaság, törődés, szeretet. Alap tulajdonságok, amik nélkül mindez lehetetlen. Na majd meglátjuk...
Dolgozom. Az időm nagy részét kiteszi a munkám, ami egy olyan feladat, amit a nagy többségtől eltekintve szeretek is csinálni: Társtulajdonos és vezető rendszergazda vagyok egy nemrég indult hosting cégnél. Szervereket konfigolok, telepítek, a megrendelt szoftvereket konfigurálom, a vevőkkel konzultálok és a helpdeskben is besegítek. Unalmas meló mondják biztos sokan, sokaknak talán az is. Engem mégis kikapcsol, leköt és szeretem, mert értek hozzá és ha valami akadály kerül elém, akkor pedig egy újabb kihívás az elhárítása valamint a problémák megoldása. Úgy érzem az életem parkolópályára állt. Úgy érzem, mintha várnék valamire, valami olyan dologra, ami ad egy szikrát és újra fellobbant bennem valamit. Nem tudom mi lesz ez és azt sem hogy mikor. Most jó így. Dolgozom, tudom mire számíthatok, tudom ki vagyok és tudom merre haladok. Eközben mégis figyelek, várok és bízom. Örülök is neki, hogy adódott ez a lehetőség, mert ez megkímél sok felesleges aggódástól és szomorúságtól, ami rám törne, hogyha nem lenne valami, ami kitölti a napjaimat. Mert ahogy az lenni szokott az élet nem fenékig tejfel, nekem pedig sosem volt az. Most sem. Eljött az ősz, az elmúlás évszaka. Félek, hogy ismét hű lesz a nevéhez. Néha rettegek, mert meg kell tapasztalnom mindazt, ami miatt kisgyermekként sosem akartam felnőni. De az időt megállítani nem lehet, úgyhogy most itt vagyok és csak reménykedni tudok, ahogyan mindig is tettem. Elmúlt a nyár, egy újabb szakasza zárult le az életemnek, újabb emlékekkel és újabb nagy tanulságokkal, amik beleégették magukat az életem szabálykönyvébe. Mindig, minden változik. Soha, semmi sem állandó. Nem tudom képes leszek-e ezt az egyszerű tényt valaha igazán elfogadni. Nem tudom képes leszek-e valaha elengedni azokat, akiket el kell. Elengedni mellőlem...elengedni az életből. Mindkettőt ismerem már, mindkettő kitépett belőlem egy darabot nem is egyszer. Nem akarom többé átélni. Nem, nem csak szerelem van a világon, bármennyire fontos is az életemben ez a szó. Nem mindig csak azt kell elengedni akit Szerelemből Szeretsz... Sosem ment ez nekem és sosem fog. És hiába próbálom felkészíteni magam rá, hiába próbálom meg ésszerűen felfogni mégsem sikerül. Talán senki sem látja rajtam, de belül eszeveszetten fáj. Tép. Marcangol. Éget. Valaki tanítson meg elengedni, valaki mutassa meg az utat az elfogadás felé. Valaki győzzön meg, hogy ennek így kell lennie és valaki adjon erőt ahhoz, hogy ne törjek majd össze, mikor újra és újra megtörténik az élet egyik legfájdalmasabb része. Valaki...
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Álljon itt egy bejegyzés azok számára, akik azt hiszik, hogy ők a legszerencsétlenebbek.
Pokoli egy hetem volt. Az összes rossz és negatív dolgot nem is próbálom meg leírni, mindössze pár gondolatot címszavakban, hogy azért képet kaphassunk a helyzetemről: Munkanélküli lettem, átvertek, kihasználtak, megfáztam, rosszul lettem, napok óta képtelen vagyok aludni, leégtem, nincs egy fillérem se, ráadásul szinte minden ember utál, akikre anno még az életemet is rábíztam volna. (Na igen, sose tudtam megítélni rendesen, hogy ki kicsoda. Túlságosan is bízom az emberekben. Szarvashiba.)
Ezekre rátett egy lapáttal, hogy tegnap éjjel még a családommal is elég rendesen összebalhéztam, úgyhogy fogtam a telefonom, a jogsim és átköltöztem éjszakára nővéremhez, aki a szomszéd városban lakik. "Nagyon" örültek nekem, de rendesek voltak, befogadtak, megkaptam a másik szobát a kis panelban, hideg volt, alig volt benne bútor, de a célnak pont megfelelt. Kis beszélgetés után hajnali 1 körül lefeküdtem, de aludni most sem tudtam. Néztem a plafont, merengtem, gondolkodtam és már kínomban röhögni kezdtem, hogy azon se lepődnék meg, ha rám omlana az egész.
Fél óra telhetett el és végre megszenderedtem. Örültem, hogy úgy látszik el tudok végre aludni... Kár volt. Hirtelen őrült nagy robajra ébredtem, de rögtön utána valami annál is ijesztőbb történt. Mintha elkezdtek volna téglával dobálni, a testem minden pontjára súlyok zúdultak és a sötétben azt sem tudtam mi történik. Felkiáltottam, nővéremék pedig szaladtak át. Bizony, igen...rám omlott a vakolat és a plafon minden előjel nélkül. (Nem, nem volt átázva, nem, nem a felső szomszéd miatt, és nem, nem volt rossz állapotban se a plafon se a ház.) Geometriailag tökéletes kör alakban, pont a fejem felett zúdult rám az áldás. Sajnos nem készítettem róla képet, de aki látta, az el volt képedve, hogy ilyen már pedig nem létezik. Ó, dehogynem. Az én életemben ez átlagos. Az ijedtség után kezdtem megnézni, hogy egyben vagyok-e. Néhány karcolás, néhány kisebb zúzódás és kisebb agyrázkódás. Hála az égnek be voltam nyakig takarózva és nem ütöttek akkorát. A hajnali takarításnak és porszívózásnak örülhettek a szomszédok, majd ezután ismét aludni próbáltam. Mondanom sem kell, hogy képtelen voltam rá, csak a fejem fájt és egyfolytában a plafont bámultam, hogy vajon ismét rám szakad-e vagy most valami más baj ér?
Szóval tudjátok milyen érzés egy hihetetlenül peches hét után arra ébredni hajnalban, hogy rátok omlott a plafon a vakolattal együtt? Én tudom
Úgyhogy megnyugodhatsz kedves olvasó. Van nálad szerencsétlenebb ember a Földön
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
A hét dalszövegrészlete:
"You have a feeling you've been waiting all your life, waiting for that something what could really blow your mind..."
Innen: Whirl And Mayer - Heaven Above (Sunrise Mix)
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Újabb zene következik, márpedig azért, hogy ne csak mindig azt írjam, ami épp velem történik, ugyanis, ha így tennék azt kellene most lejegyeznem, hogy nemrég eltört a jobb lábam kisujja, majd pár nappal ezt követően irtózatosan beteg lettem, ami azóta is tart és ki sem tudok kelni az ágyból, de mivel ez senkit sem érdekel és nem is akarok mindig negatív dolgokat, ezért le se írom.
Viszont találtam egy csodálatos számot, amivel nem tudok betelni és amit mindenképpen meghallgatásra ajánlok azoknak, akik betévednek ide. Nyugtató, elgondolkodtató, egyszerre szomorú és vidám. Csodaszép. Érdemes figyelni a dalszövegre is.
Blank & Jones feat. Delirium and Rani - Fallen
"Do you remember me,
I'm just a shadow now.
This is where I used to be,
Right here beside you.
Sometimes I call your name,
High on a summer breeze.
What I would give,
To feel the sunlight on my face.
What I would give,
To be lost in your embrace.
I've fallen from a distant star,
Came back, compelled because I love.
I'm caught between two different worlds,
I long for one more night on earth.
Do you believe in dreams,
That's how I found you.
But I can't be with you,
Till you take a leap of faith.
What I would give,
To feel the sunlight on my face.
What I would give,
To be lost in your embrace.
I've fallen from a distant star,
Came back, compelled because I love.
I'm caught between two different worlds,
I long for one more nïght on earth * 2"[ Szerkesztve ]
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Rég nem jelentkeztem már, de most itt vagyok, méghozzá egy nagyon jó hírrel
Elkészült a legújabb mixem, a régóta várt Hard Dance stílusban megfogant "Hard Dance is Your Dance" címet viselő kis zenecsoda. Általában nem szoktam magam dicsérni, de most megemelem a kalapom eme művem előtt, mert egy nagyon tuti kis pörgős, jó kedvre hangoló és ütős zenékből összeállított válogatást sikerült prezentálnom, méghozzá úgy, hogy kicsit megpróbáltam túlmutatni a sima mix határain is. A legtöbb zenét saját magam dolgoztam át, effekteztem meg, vannak benne saját remixek is, némelyhez új vokálokat adtam, másokat csak egyszerűen megbolondítottam néhány új effekttel plusz saját kis introt és outrot is készítettem. Mindezek után nincs más hátra mint hogy adjak egy linket és megkérjek mindenkit, hogy ha kedvet kapott szedje le bátran és a meghallgatása után írja meg nekem a véleményét hogy hogy tetszett.
Dj.Beat - Hard Dance is Your Dance
(Letöltés IDE kattintva vagy a www.dj-beat.hu weboldalon keresztül.)
Tracklist:
1. Intro (Edited by: Dj.Beat)
2. The Hitmen - Young And Free (Xxl Live Mix)
3. 89ers - Hold Me Now
4. Erik Vee - Far Away (Raindropz! Remix)
5. Marco Van Bassken - The Riddle (Topmodelz Remix)
6. Dash Berlin - Till The Sky Falls Down
7. The Real Booty Babes - Derb (Dj.Beat's Erotic Vocal Remix)
8. Ronja Rebel - Love Is All Over Me (Original Mix)
9. Mike Nero - Loops & Things 2008
10. Ferry Corsten - Brain Box
11. Topmodelz - When Youre Lookin Like That (Rob Mayth Remix)
12. Rave Allstars - Wonderful Days 2006
13. Tom Le Mont feat. Starship - We Build This City
14. Limelight - Gotta Let You Go
15. Speakerz - Time After Time
16. Outro (Edited by: Dj.Beat)
[ Szerkesztve ]
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
-
The DJ
addikt
Hát gyerekek nem tudom... Ez lesz talán az egyik legérthetetlenebb hozzászólásom, mert még magam sem tudom mi lesz a következő mondatom. Az biztos, hogy kicsit össze vagyok zavarodva. Páran tudják miért, sokan pedig nem. Ennek az egésznek pedig egyszerűen csak annyi az oka, hogy nem értem. Egyszerűen nem tudom megfejteni. Sosem tudtam. Az a bajom, hogy túl sokat gondolkozok és mindenben próbálom a logikát és az értelmet keresni, pedig lehet, hogy nincs is. Egyszerűen csak megtörténik, megtörtént. És mint ahogy a legtöbb megváltoztathatatlan dolgot ezt is csak el kellene fogadnom, legyinteni egyet és menni tovább, de nálam ez sosem ilyen egyszerű. Mi lett volna a helyes, mi a helyes? Jól tettem, amit tettem? És már megint agyalok, pedig nagy valószínűséggel semmi sem változna bármit is tettem volna vagy tennék. Az élet egy újabb kis útvesztője kísért megint. Egyik pillanatban örülök neki másikban már kicsit félek. Bár tudom felesleges ez az egész... Feleslegesen várok és feleslegesen pörgetem az agyam. Mégsem tudok más lenni, ez vagyok én. Majd eltelik egy kis idő és újra megy minden a régiben...talán...
Néha mit meg nem adnék, ha tudnék olvasni mások gondolataiban. Ha csak egyszer tehetném meg az se számítana. Talán most lenne az az alkalom...
"Crawling under my skin..."
https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.
Ráadásul még ezek mellé is találtam 1-2 embert akinél kinn van pár olyan mondat, amiket én mondtam nekik anno, mikor tanácsért fordultak hozzám.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Nagyon jól fog szólni, igazi dübörögtetős, ugyanakkor tiszta hangzás fogja ezentúl uralni a lakást, de főleg a felső emeletet. Ráadásul ez mind rá lesz kötve a keverőre, a gépekre és mindenre ahonnan hangot szoktam kicsiholni, úgyhogy ezentúl nem kell holmi 2 hangfalról zenét hallgatni 
) A Sárkányok spontánok, a bolond ötletekbõl soha nem fogynak ki... A Sárkány-nõk hallgatnak kalandjaikról. Amibe a Sárkányok nyúlnak, arannyá válik. A szerencse nem hagyja el õket az életben. Nem kedvelik az alárendelt viszonyt, és boldogtalanok, ha mások szabják munkájukat meg. Mint fõnök, a Sárkány fel tudja lelkesíteni beosztottjait, és nem nyugszik, míg nem érnek el kiemelkedõ eredményeket. Hivatásában a Sárkányok odaadók, megbízható, jó kollégák. Fáradhatatlan, ha valamit el akar érni, de a számára nem tetszõ munkát szívesen továbbadja. A pénzhez nem sok érzéke van. Hamar kifolyik a markából, igaz ugyanilyen gyorsan újra meg is szerzi."
Aktív témák
- SAMSUNG (MU-PE2T0R) -( KÉK) 2TB SSD KÜLSŐ MEREVLEMEZ ! UJ!
- ASUS TuF F15 - 15,6" 144Hz, I5-11400H, 16/512, RTX 3050-4, TBOLT4 +SZLA +GAR +ajándék egér,egérpad!!
- SAMSUNG (QE65S90CAT) 165CM 4K Q-OLED SMART 2024 PRÉMIUM ! AKCIÓ
- SAMSUNG (QE65QN800AAT) 165CM 8K NEO Q-LED PRÉMIUM ! AKCIÓ!
- SAMSUNG (QE85Q70CAT) 215CM Q-LED SMART PRÉMIUM ! AKCIÓ!
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Alpha Laptopszerviz Kft.
Város: Pécs