A Soft Machines nagyjából egy éve beszélt nagyobb nyilvánosság előtt a VISC architektúráról, amelynek lényegéről egy cikket is írtunk. Az eredeti prototípus nagyon érdekesnek tűnt, viszont érthető okokból ez sosem kerül majd kereskedelmi forgalomba. Nem úgy mint a Shasta kódnevű dizájnok, amelyet a Soft Machines a Linley Processor Conference rendezvényen jelentett be.
A VISC architektúra alapjait nem vesszük át újból, hiszen ezt a fentebb linkelt cikkünk részletesen taglalta, de röviden az a lényeg, hogy a Soft Machines koncepciója képes egyetlen szálat is szétdarabolni úgynevezett threadlets-re (szabadabb fordítással élve szálacskákra). Ezzel egy fizikailag kétmagosnak tekinthető dizájnban a magok teljesítménye részben vagy egészben összeadódik, így a feldolgozás felgyorsul. A Soft Machines szakemberei szerint egy hagyományos processzorhoz viszonyítva a VISC architektúra egyszálú teljesítménye kétszer vagy akár háromszor is jobb.
Ennél sokkal érdekesebb az energiahatékonyság, amelyről a Soft Machines most beszélt először részletesebben. A tervezők állítása szerint a VISC architektúra lehetőséget ad számukra a maiaknál sokkal hatékonyabb fogyasztásskálázásra, mivel nincsenek teljesen az órajel és a feszültség állításához kötve. A lapkán belül a hagyományos értelemben vett fizikai magok amolyan apróbb modulokból épülnek fel, és gyakorlatilag ezek egymáshoz csatolása zajlik, amikor egy feladatnak esetleg nagyobb egyszálú teljesítményre van szüksége. Ezek a modulok azonban leválaszthatók, ha éppen nem lenne munkájuk, így a VISC architektúra nem csak teljes magokat tud lekapcsolni, hanem azon belül egészen apró részeket is. Ez teszi lehetővé, hogy az így tervezett dizájnok a ma elérhető konkurens megoldásoknál akár négyszer jobb energiahatékonyságot érjenek el.
[+]
A licencelhető technológiára rátérve a Shasta kódnevű dizájn fizikailag két darab 1 MB-os L2 gyorsítótárral rendelkező magot tartalmaz, amelyek egy vagy két virtuális maggal bírnak el. A TSMC 16 nm-es gyártástechnológiájára alapozó rendszer már elérheti a 2 GHz-es órajelet, továbbá kapott egy általános 256 bites belső buszt, amely a potenciális licencelők belső összeköttetéséhez könnyen hozzáigazítható.
A vállalat mérései szerint a Shasta dizájn a kiválasztott SPEC CPU 2006 tesztekben kiválóan teljesít. Gyakorlatilag szerverszintű teljesítményt kínál ultramobil szintű fogyasztással.
[+]
A Soft Machines a Shasta kódnevű dizájnra épít egy Mojave kódnevű chipdizájnt is, amely négy fizikai magot tartalmaz majd. A többi komponens már skálázható aszerint, hogy a licencelőnek mire van szüksége. Az L3 gyorsítótár például maximum 8 MB, illetve a DDR4 szabványú memóriákat támogató memóriavezérlő maximum négycsatornás lehet, és maximum két Gigabit Ethernet vezérlő kaphat helyet benne. Ezek mellett a chipdizájnt kiegészíthető a még szükséges komponensekkel. Az IGP-t a Soft Machines reményei szerint az Imagination szállítja majd, legalábbis az említett céggel közösen dolgoznak rajta.
A 64 bites processzorarchitektúra egyébként akármilyen utasításkészletet képes kezelni, így gyakorlatilag kompatibilissé tehető az ARMv7-re vagy ARMv8-ra lefordított programokkal is, de szóba jöhet a MIPS, az x86, az AMD64, vagy akármi. Persze az utasításarchitektúra licencével az adott chiptervezőnek rendelkeznie kell, így a Soft Machines által kínált licenc csak a VISC architektúrára vonatkozik, és a rendszer amúgy is ezzel működik a leghatékonyabban.
A Soft Machines szerint két partnerük van jelenleg, és a következő év közepén meg is történhet a kereskedelmi forgalomba szánt első lapkák tape-outja.
A vállalat 2017-re is készül, méghozzá a Shasta+ dizájnnal, amely már négy darab virtuális magot is képes lesz kezelni, és erre is épül majd egy Tabernas kódnevű chipdizájn.
