Mindig is nagy volt a dilemma, hogy a TRIM funkció elvesztése árán megéri-e az SSD-ket RAID 0 tömbbe fűzni, hiszen hiába a nagyobb olvasási tempó, az írásnál nagyon sokat lehet bukni. A RAID 0 tömb előnyei és hátrányai nem szorulnak különösebb bemutatásra, ez egy olyan összefűzési mód, amikor több adattárolót egyetlen nagy blokká szervezünk. A párhuzamos műveleteknek köszönhetően komoly sebességtöbbletre lehet ily módon szert tenni, másfelől viszont a kockázat is nő, ha a tömb egyik alkotóeleme elhasal, akkor minden tárolt adatnak búcsút inthetünk.
A TRIM írásmódja ellenére nem egy rövidítés, hanem egy algoritmus neve, amit kifejezetten az SSD-khez fejlesztettek ki, használatához az operációs rendszer és a hardver szintjén is szükség van támogatásra. Lényege röviden abban rejlik, hogy a mágneses adattárolókkal ellentétben a NAND flash memóriák tartalmát nem lehet egyetlen lépésben felülírni. A rendszer csak megjelöli, hogy melyik blokkokra nincs már szükség, a valós törlés viszont csak egy jövőbeli felülírás alkalmával történik meg olvasás-törlés-újraírás lépésekben, mely az adatátvitel szempontjából jelentős visszaesést jelent. Vagyis ezek szerint egy SSD addig gyors igazán, amíg van érintetlen üres blokk, utána idővel egyre döcögősebbé válik.
A TRIM pont ezt a problémát küszöböli ki azzal, hogy a törlésre megjelölt részeket egy szemétgyűjtési procedúra keretein belül megkeresi és kiüríti, persze téve mindezt üresjáratban, hogy ne akadályozzon aktív folyamatokat. Amennyiben új adat írására kerül sor, a felszabadított területeken ez már egy lépésben kivitelezhető lesz. Ha nem engedhetünk meg magunknak egy prémium kategóriás SSD-t, akkor két olcsóbb egység RAID 0-ba való rendezésével lenne célszerű növelni a tempót úgy, hogy közben a TRIM-ről se kelljen lemondani. Az Intel állítása szerint ennek hamarosan semmi akadálya nem lesz, mert a következő Rapid Storage Technology (RST) driverben a RAID 0 és a TRIM többé nem egymást kizáró funkciók, azaz együttesen is alkalmazhatóvá válnak.
