Jellemzően nem szokott különösebb meglepetést okozni, hogy a nagyobb cégek időnként felvásárolnak egy-egy ígéretes startupot. Az Intelre ez eleve jellemző volt az elmúlt években, igaz a stratégia nagyrészt nem jött be számukra. Ez viszont nem jelenti azt, hogy rosszul döntöttek, a bekebelezett startupok jó részével történik az, hogy nem hasznosítja túl jól az új tulajdonos a megszerzett technológiákat.
Lip-Bu Tan, az Intel új elnök-vezérigazgatója is szemezett ilyen lehetőségekkel, ami szintén teljesen normálisnak számít, viszont az említett üzletemberről érdemes tudni, hogy az Intelen kívül számos érdekeltsége van még, több befektetőcégén keresztül nem kevés startupot is támogatott.
Hirdetés
Az egyik nagy kiszemelt a Rivos volt, amelyet végül a Meta vitt el az Intel orra elől, az előző év végén pedig a SambaNova felvásárlása merült fel. A Reuters korábbi riportja szerint szó volt még egy harmadik cégről is, de nem derült ki, hogy melyikről.
Ami ezekben furcsa, hogy mindegyik cégben rendelkezett vagy rendelkezik valamilyen érdekeltséggel Lip-Bu Tan. Természetesen a harmadik, ismeretlen vállalatot nem lehet vizsgálni, de a Rivos és a SambaNova esetében fel lehet tenni a kérdést, hogy ezekből mit profitálhatott volna vagy profitálhatna az Intel?
A Rivos jelenleg egyedi RISC-V processzordizájnon, illetve egy ehhez tervezett, SIMT-alapú GPGPU dizájnon dolgozik, amelyek egységes memória mellett kínálhatnak alternatívát az AI feladatokra, legyen szó a gépi tanulás következtetés szakaszáról vagy a tréningről. De ezt tudja az Intel? Igen. A projekt minden egyes építőkövére van legalább egy megvásárolható vagy készülő alternatívájuk. Azt se lehet mondani, hogy a Rivos a piaci részesedés miatt kellett volna, mert az Intel megoldásai a semminél azért elterjedtebbek, még ha nem is sokkal. Persze ennek amiatt nincs jelentősége, hogy végül a Meta lett a befutó, amely cégnek valóban hasznos a Rivos.
A SambaNova esetében nagyjából hasonló a helyzet. Ez a vállalat az RDU-kban (Reconfigurable Dataflow Unit) bízik, amelyek egyfajta AI gyorsítók. Pont ilyen elven működő megoldása nincs az Intelnek, de olyan alternatívák igen, amelyek nagyon hasonlók, ráadásul nem is egy. És a SambaNova már a negyedik generációs hardverdizájnját nyüstöli, lényegi áttörés nélkül, tehát nehéz látni, hogy mit tudna ebből hasznosítani a Santa Clara-i vállalat. Látszatra ez is egy újabb cégen belüli alternatíva lenne ugyanarra a piacra.
Reálisan kiértékelve a SambaNova felvásárlásának kizárólag akkor van értelme, ha az Intel azt látja, hogy a Jaguar Shores kódnevű projektjük nem hozza azt, amit várnak tőle. De ha a Jaguar Shores nem lesz versenyképes, akkor az egész üzlet lényegtelen, mert a SambaNova az RDU dizájnjait most sem tudja számottevő mennyiségben eladni az adatközpontokba.
A fentiek miatt fura az Intel aktuális felvásárlási célja, mert nem ad semmilyen olyan értéket hozzá a jelenlegi portfólióhoz, ami segítene a cégnek az AI-piac jobb lefedésében. És ugyanez elmondható volt a Rivos kapcsán is, így felmerül a kérdés, hogy Lip-Bu Tan valóban az Intel érdekeit nézi-e ezeknél a potenciális üzleteknél, vagy csak jókora hasznot akar realizálni magának a korábbi befektetéseiből?
Ilyen szempontból Lip-Bu Tan egészen egyedi esetnek számít, ugyanis iparági szinten, a hasonló cégek vezetőihez viszonyítva kirívóan nagy saját portfóliója van, elvégre évtizedek óta aktív befektető. Fontos, hogy ez nem törvénytelen, de mivel az Intel vezetőjeként meghatározza azt a stratégiai narratívát, amit az igazgatótanács elé visz, nem jön ki túl jól, hogy a Rivos, a SambaNova, és egy nem felfedett, de Reuters által említett cégben is érdekeltséggel bír vagy bírt, miközben mindet akvizícióra érdemesnek javasolta. Főleg nem úgy, hogy a Santa Clara-i óriáscég a Rivos és a SambaNova termékeivel és technológiáival nem lépne előre, mert már rendelkeznek nagyon hasonlókkal.
A fentiekhez hasonló helyzetekre az egyik tipikus szakmai megoldás az szokott lenni, ha az érintett vezető nem vizsgálhat olyan cégeket, amelyekben aktív érdekeltséggel bír, így fel sem merülhet az, hogy tudatosan vagy tudattalanul a saját pecsenyéjét szeretné sütögetni. És még egyszer érdemes hangsúlyozni, hogy nem törvénytelen, ami történik, ugyanakkor még jószándék mellett is aránytalanul nagy a kockázata annak, hogy hibás üzleti döntések születnek. Nem véletlen, hogy az az iparági gyakorlat, hogy a nagy cégek vezetői rendkívül korlátozott külső befektetési portfólióval rendelkeznek.
