Az Intel visszatér a kisméretű hordozható készülékekben, mobiltelefonokban, set-top boxokban, szórakoztatóelektronikai készülékekben és még számos más eszközben használt system-on-a-chipek (SoC – azaz minden fontos vezérlőchipet integráló félvezetők) piacára, csak éppen ezúttal saját utasításkészletére, az x86-ra alapoz. Mint tegnap kiderült, a processzorgyártó rögtön 15 SoC-projekten dolgozik párhuzamosan, melyek java az új, alacsony fogyasztású Atom processzorra épül majd.
Az első szériát a kevéssé felhasználóbarát EP80579 név alatt már be is jelentették, ez azonban még a korábbi mobilarchitektúrát, a Pentium M-et használja. A processzor mellett memóriavezérlőt, I/O-vezérlőt és alkalmazásspecifikus gyorsítóáramköröket integráló lapka 600 MHz és 1,2 GHz közötti órajelű változatokban kerül piacra, és a gyártó közleménye szerint 34 százalékkal kevesebbet fogyaszt (sebességtől függően 11–21 wattot) és 45 százalékkal kisebb helyet foglal, mint egy ugyanezen chipekből épített nem integrált készlet. E modellt ipari robotokba, valamint biztonsági, tároló- és kommunikációs berendezésekbe szánják, elsősorban az utóbbiaknál tehet jó szolgálatot a titkosítást és a csomagfeldolgozást gyorsító áramkör.
De rövidesen megtörténik a váltás a kevésbé komplex felépítésű, ezért rendkívül gazdaságosan gyártható, kisebb teljesítményű és teljesítményigényű Atom architektúrára. Erre épül majd a most még csak Canmore kódnéven ismert, set-top boxokhoz készített SoC, amely még az idei második félévben kijön, és utódja, a Sodaville is. Moorestown és Lincroft néven fejlesztik a mobil internetes eszközökbe (MID) szánt, 2009-2010-ben várható chipeket, de az autóiparnak és ipari felhasználásra is jut a 15 tervezett SoC-ből.
Nem lesz egyszerű
Ezen a piacon ma az x86-os architektúra marginális szereplő, itt sokkal inkább az ARM és a MIPS uralkodik, de a PowerPC is jelen van. Az Intelnek ezért nehezebb lesz megvetnie itt a lábát, már csak azért is, mert e szegmensben olyan nagypályás vállalatok is érdekeltek, mint a Samsung, a Texas Instruments és az STMicroelectronics. A vállalat azonban bízik abban, hogy az x86 köré évtizedek alatt kiépült szoftverbázis kellően meggyőző érv lesz a gyártók áttérítésekor.
És ebben jó eséllyel bízhat annak ellenére is, hogy az ötlet maga egyáltalán nem új. A sors iróniája, hogy ugyanerre alapozva próbált meg éveken át betörni az SoC-piacra és próbál még ma is ott számottevő szereplővé válni az Intel első számú riválisa, az Advanced Micro Devices (AMD). Az AMD 2003-ban szerezte meg a National Semiconductortól a beágyazott rendszerekbe chipeket fejlesztő Geode üzletágat – amely az egykori Cyrix x86-os architektúrájának csiszolgatásában utazott –, de nagy áttörést eddig nem tudott elérni vele. A Geode chipek legnagyobb megrendelője az OLPC alapítvány lett volna, amelynek százdolláros laptopja, a XO az ígéretes indulást követően végül megbukott.
Az Intelnek vélhetően könnyebben fog menni az x86 bevezetése az SoC-piacra, nem csak azért, mert az Atom tényleg jól kitalált mag, hanem azért is, mert a cégnek jóval erősebb a pénzügyi bázisa és a lobbiereje, mint riválisáé. Korábban az ARM architektúrával nem tudta megvetni a lábát ebben a szegmensben – az erre épülő XScale processzorokat fejlesztő üzletágán 2006-ban túl is adott 600 millió dollárért –, most viszont saját utasításkészlettel és erős termékkínálattal próbálkozik újra.
