Nem sokkal azt követően, hogy a TikTok amerikai üzletága egy új szervezet alatt amerikai többségtulajdonba került, a kínai ByteDance fejlesztőcég (amely 20%-os részesedést azért megtartott az előbbiből) ismét a hírek középpontjában találta magát. A Kínában nemrég bemutatott Seedance 2.0 videógeneráló mesterséges intelligencia Hollywoodban csapta ki a biztosítékot: a videógenerálás olyan ugrásszerű fejlődését mutatja gombamód elszaporodó példákkal, hogy az nem csak a tech-világot nyűgözte le: az amerikai filmközösség térde is beleremegett.
A modell ugyanis fotórealisztikus, filmes minőségű jeleneteket képes létrehozni egyszerű szöveges utasításokkal, és mivel a felhasználó fejéből úgy pattanhatnak a vászonra a profi jelenetek másodpercek alatt, hogy nem kell az éghez fohászkodnia Brad Bitt és Tom Cruise összecsapásáért, aztán mozijegyet vásárolnia, kezd Hollywood és a hagyományos filmgyártás egzisztenciális rémálma valóra válni. A szóban forgó színészek AI összecsapását az irántuk mutatott tiszteletből nem ágyaztuk be holnapunkra.
Az amerikai filmstúdiókat képviselő Motion Picture Association (MPA) éles hangvételű közleményben ítélte el az AI eszközt: a szervezet szerint a Seedance 2.0 „masszív méretekben” sérti az amerikai szerzői jogokat, mivel az algoritmus tanításához és a videók generálásához engedély nélkül használhattak fel védett tartalmakat. Charles Rivkin, az MPA elnöke kijelentette, hogy a ByteDance figyelmen kívül hagyja a kreatív alkotók jogait védő alapvető szabályokat.
Hirdetés
A konfliktus egyik leglátványosabb pontja a Disney fellépése volt. A szórakoztatóipari óriás azonnali jogi felszólítást küldött a ByteDance-nek, miután a közösségi médiát elárasztották a Seedance-szel készült videók, amelyekben olyan ikonikus karakterek szerepeltek, mint Pókember, Darth Vader vagy Grogu (Baby Yoda). A Disney „virtuális rablással” vádolta meg a kínai céget, amiért az engedély nélkül használja és terjeszti a szellemi tulajdonát.
Nemcsak a stúdiók, hanem a színészek és alkotók is kifejezték aggodalmukat. A SAG-AFTRA színészszakszervezet elfogadhatatlannak nevezte a technológiát, hangsúlyozva, hogy a Seedance 2.0 képes visszaélni a színészek arcmásával és hangjával. Példaként egy vírusként terjedő videót említettek, amelyben Tom Cruise és Brad Pitt karakterei harcolnak egy poszt-apokaliptikus világban – mindezt az érintett sztárok bárminemű közreműködése vagy hozzájárulása nélkül.
A szakmabeliek körében a pánik jelei is mutatkoznak. Rhett Reese, a Deadpool forgatókönyvírója a közösségi médiában úgy fogalmazott: „valószínűleg végünk van”. Szerinte hamarosan eljön az idő, amikor egyetlen ember a számítógépe előtt ülve olyan filmet lesz képes készíteni, amely megkülönböztethetetlen a hollywoodi produkcióktól, ezzel pedig a teljes hagyományos stúdiórendszer feleslegessé válhat.
A kritikusok szerint a Seedance 2.0 nem csupán egy eszköz, hanem a „szerzői jogi krízis” új szintje. Míg a korábbi generatív modellek gyakran torz vagy felismerhetően mesterséges képeket alkottak, ez az új verzió olyan konzisztenciát és részletgazdagságot mutat, amely korábban csak több milliárd dolláros költségvetésű VFX-stúdiók számára volt elérhető. Ez a demokratizálódás azonban a jogvédők szerint a lopáson alapul.
A ByteDance a vádakra reagálva közölte, hogy tiszteletben tartják a szellemi tulajdonjogokat, és hallják a hollywoodi aggályokat. Ígéretet tettek arra, hogy megerősítik a rendszer biztonsági korlátait, hogy megakadályozzák a hírességek képmásával és a védett tartalmakkal való visszaélést. Ugyanakkor az iparági elemzők szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a „safeguardok” utólagos beépítése elegendő lesz-e a jogi csaták elkerüléséhez.
Az eset rávilágít a generatív AI és a kreatív ipar közötti mélyülő szakadékra. Míg a technológiai vállalatok a fejlődés megállíthatatlanságát hangsúlyozzák, Hollywood a túléléséért küzd a szabályozatlan adatfelhasználás ellen. A Seedance 2.0 körüli botrány várhatóan mérföldkő lesz a mesterséges intelligencia szabályozásáról szóló globális vitában és a jövőbeli licencelési megállapodások kialakításában.
Eddig a TechCrunch gondolatmenetét követtem, de megosztom a sajátom filmrajongóként. Ha egy ponton Hollywood és a kreatívipar belátja, hogy a mesterséges intelligencia megállíthatatlan és nem kell ősellenség legyen, hasznossá válhat a méregdrága CGI és más pénznyelők kiváltására, ami persze zene a producerek és befektetők füleinek, viszont rémálom az ezzel foglalkozók tízezreinek. A filmipar márpedig könyörtelen: a technológiai fejlődéssel a némafilmes zenészek, a feliratkészítők, a negatívvágók, a filmtisztítók, a klasszikus háttérfestők, a mozigépészek és hangra átállni képtelen színészek is búcsút intettek az állásuknak (lásd A némafilmest), bejöttek viszont új munkakörök (színkorrekciós szakember, VFX artist, stb.).
Mivel Tilly Norwood néven már AI-színésznő is felbérelhető, nincs biztonságban Hollywood krémje sem, egyre jobb videógenerátorokkal pedig elkerülhetetlen, hogy a generatív AI az emberiség mozgóképfogyasztását is ledominálja. A proaktív megközelítés viszont a pánik helyett az, hogy a film- és kreatív ipar hogyan képes az új eszközökre építeni, miközben saját jogait és értékeit megvédi. Nem ördögtől való ötlet új technológiákkal kísérletezni, lásd a 3D kasszasikerét (Avatar) vagy művészeti elismerését (Gravitáció, Pi élete). Ha pedig az AI képes rengeteg keserves munkaórát felszabadítani, a filmalkotók kreativitása új szárnyra kaphat.
A filmtörténet eddig túlélte összes technológiai egzisztenciális válságát. Sokan temették a művészetet némáról hangosfilmre váltva, ám hanggal és a kamera mozgásával új technikák születtek, a kamerák és a mikrofonok fejlődésével pedig finomabb színészi nüanszokat sikerült megörökíteni. A színes filmmel is sokaknak volt gondja, ám kevesebb lenne a világ Pressburger Imre Fekete nárcisza nélkül, amúgy meg a mai napig készülnek fekete-fehér alkotások.
Bár ma elsősorban Marvel és DC-filmekre vált jegyet a közönség és sok színész zöld vászon előtt tölti a fél életét, megmaradt a klasszikus filmkészítés és Scorsese vagy Enyedi Ildikó művészfilmes közönsége. Az AI inkább a százmillió dolláros hollywoodi blockbustereket fenyegeti, ám lehet, hogy ezekre fér rá most a forradalom.
Végső soron pedig bejöhetett a képbe a CGI, Tom Cruise vagy Brad Pitt karizmáját nem sikerült kiváltani, ahogy Mads Mikkelsen színészi nüanszait sem, mert mégiscsak az autentikus, ami emberi. A kérdés inkább az, hogy a TikTok generáció és a generatív AI-t használó, fiatal közönség mennyire lesz fogékony az eredeti alkotásokra és színészi játékra, és erre valószínűleg lesz válasza az emberi kreativitásnak.
