Termék: Abit KD7E
Utcai ár: kb. 20.000,- Ft + áfa
Info: http://www.abit.com.tw
Az Abit, mint az egyik "legellentmondásosabb" márka, anno jól kiépített, "enthusiast", azaz [ szabatos magyarításra javaslatokat a fórumban tessék megtenni :) ] usereknek szóló lapjaival aratott sikereket nem csupán itthon, világszerte is. Imádói dicsérik az Abit alaplapok (tuning)funkcióit, általában kedvező árfekvését, ellenben sokan messze elkerülik a márkát, mert instabilitástól és gyenge minőségtől tartanak - tegyük hozzá, sajnos nem alaptalanul. Az Abit lapok általában elég innovatívak, azonban az ingadozó minőség(ellenőrzés?) és néha csiszolatlan termékek rányomták a bélyegüket a tajvani cég renoméjára, így érdekes módon mindkét tábornak igaza van - aki egyszer, netán többször "megégette" magát Abit lappal, érthetően ódzkodik tőlük, mások pedig több generációt elnyűnek gond nélkül (személyesen mindkét végletet tapasztaltam már).
A KD7E azért érdekes darab, mert az Abit azon nonkonformistább megoldásai közé tartozik, amelyek valamilyen komponenst, leginkább chipsetet nem "rendeltetés szerűen" használnak fel. A sort a BM6 alapjaira épülő ZM6 nyitotta - mindkét lap az akkor újdonságnak számító Socket 370 PPGA foglaltra épült és SoftMenu II rendszerük által tisztességes tuninglehetőségeket biztosítottak. A különbség csupán annyi volt, hogy a ZM6 az Intel 440ZX chipsetre épült, amely lényegileg egy (elvileg) kizárólag a 66 MHz-es Celeronok kiszolgálására lebutított BX volt egy 256 MB-os RAM korláttal. Mint azonban kiderült, a ZX nem csak 66 MHz-en volt hajlandó menni, és minden más tekintetben is teljesen megegyezett a BX "tesóval", a 256 megás RAM maximum meg akkoriban még nem számított túlzottan szűknek. Az akkor berobbanó PPGA-s Celeronokhoz kitűnő választás volt a ZM6, ha valaki éppen csak meg akarta hajtani friss szerzeményét, lehetőleg olcsón. A díszes társaság második tagja a BP6 volt, amely dual PPGA megoldásként máig egyedi - lévén hivatalosan ilyen működésre alkalmas processzorok nem is léteznek, azonban a PPGA Celeronokban az Intel elfelejtette a dual működés opciót letiltani, így vígan szaladtak párosával (azóta az Intel megtanulta a leckét...). A harmadik versenyző a KT7E volt, amely szintén rendelkezik "nagytesóval", lényegileg egy KT7A, pusztán az elég ritka KT133E chipsetre épül, amely az Intel ZX-hez hasonlóan csak papíron kevesebb a KT133A-nál, valójában mindent ugyanúgy teljesít, csak olcsóbban.
A most érekző KD7E a kifutó KX7-333-at váltja, mint az Abit KT333 ajánlata. Hogy miért is az amúgy KT400-asokat tömörítő KD7 családba sorolják, annak több oka is van. A legfontosabb, hogy KT333 chipsetből többféle létezik. Ha a southbridge-eket nem is figyeljük (itt a többek között natív USB 2.0 támogatást nyújtó, újabb VT8235-öt célszerű preferálni a korábbiak helyett), akkor is legalább háromféle KT333 northbrige-el van dolgunk. A legelső a KT333CD volt, amit hamar váltott a pár apró javítást tartalmazó KT333CE (a legtöbb eddigi lap erre épült). Mivel azonban a VIA felhagyott a KT333 gyártásával, de a piac igénye nem lankadt, hát kreáltak egy új verziót, a KT333CF-et. A CF valójában egy KT400 chip, csak a 8x AGP funkció ki van lőve, max 4x AGP érhető el rajta. Tehát megkapjuk a duplázott sebességű (533 MB/s) V-Linket, a DDR400 támogatást (!), sőt talán még a KT400 legnagyobb erénynek tartott 1/6x PCI szorzót is! Talán, mert sajnos nem igazán dokumentálják pontosan a DDR400 támogatást és a PCI osztót, de más gyártóknál felfedezhető, pl. a Soyo SY-KT333 Dragon Plus speckói között ott van a DDR400.
Az igazat megvallva a KT400 amúgy is elég gyenge lábakon áll a masszívra sikeredett "klasszikus" KT333-mal szemben is. Sajnos meg kellett tanuljuk, hogy a VIA-nál mindig a második kiadás sikerül igazán ütősre, és ez áll a KT400-ra is. A 8x AGP funkcionális, de tudjuk, hogy igazából lényegtelen hogy hányszoros az AGP, úgyis a saját memóriájából textúrázik minden normális videokártya. A gyorsabb V-Link nem rossz dolog, de önmagában még nem feltétlen korszakalkotó újítás. DDR400 támogatás is leginkább parasztvakítás, hiszen az AMD procik nem tudnak igazán mit kezdeni a plusz RAM sávszélességgel, azaz bőven elég, ha az FSB-vel szinkronban vagyunk. Az PCI hatodolás ellenben már valóban izgalmas, mert ezáltal 200 MHz FSB mellett is minden eszközünk szabvány frekvencián futna. Sajnos azonban a VIA beismerte, hogy a hatodoló hibás, majd a KT400A-ban jó lesz... Ennyit a KT400-ról.
Így igazából egy jó KT333 is megteszi a legtöbb felhasználásra, hiszen korrekt építés esetén a kicsit korlátozó 1/5 PCI szorzó mellett is 200 MHz FSB fölé lehet merészkedni. Ha a lapunkat az újabb, CF verziójú chipset hajtja, akkor meg az említett plusz funkcióknak is örülhetünk, és talán hajszállal gyorsabb is, mint a korábbi KT333-ak.
A KD7E is a KT333CF-re épül, ezért is került egy családba a többi KD7-tel, hiszen azonos a nyákjuk (a CF-hez a gyorsabb V-Link miatt csak a KT400 nyákja jó, a régi lapokba nem lehet áttervezés nélkül beépíteni). A KD7 család legszerényebb tagjaként nincs felextrázva, mint egyes nagyobb tesói (Gigabit Ethernet, RAID a nagyok kiváltsága), ezzel szemben teljesítményben és tuninglehetőségekben nem szenved hátrányt. Ráadásul olcsó is, nem csak a többi KD7-hez képest, hanem kategóriájában is az egyik legolcsóbb lap - a KT333CE-re épülő Chaintech 7VJL Summit tekinthető talán legközelebbi ellenfelének, a KD7E ára azonban egyelőre verhetetlen.
