Az Intel a tegnapi napon tartotta hagyományos tavaszi beszámolóját piacelemzők számára. Az egész napos programon számos prezentációra sor került, melyek részint a tavaly őszi, de még inkább az idei tavaszi Intel Developer Forumon elhangzottakat ismételték, ám mind a technológiai fejlesztéseket, mind a pénzügyi terveket illetően fontos új részletek is napvilágra kerültek.
Paul S. Otellini elnök-vezérigazgató megnyitó előadásában alapvetően arra a kérdésre igyekezett válaszolni, hogy az utóbbi két év folyamán több húzószegmensben a piaci részesedése csökkenését elkönyvelni kénytelen Intel miként kíván újra megkérdőjelezhetetlen elsőséget szerezni. Bár a nap folyamán bőven lehetett hallani a AMD-vel való összehasonlításokat is, Otellini a cég stratégiáját javarészt nem a konkurens ellenében igyekezett megfogalmazni. A cégvezető szervezeti módosítást és a költségek átcsoportosítását is kilátásba helyezte, ám ezt csak később fogják pontosítani.
Az Intel rövidtávú programja már sínen van, hiszen tudjuk, hogy a Core mikroarchitektúrára alapozó processzorok a notebookok, az asztali számítógépek és a szerverek szegmensében is alapvető újítást hoznak. Ezzel az utóbbi évek történetének leghosszabb életű architektúráját állítják félre, hiszen a NetBurst 2000-ben debütált, és – többszöri frissítés után – még ma is sokfajta chip alapjául szolgál. Az eredetileg magas órajelekre kihegyezett felépítés zsákutcának bizonyult, hiszen fogyasztási problémák miatt nem érték el vele az eredetileg kitűzött órajeleket, ami az asztali PC-k, de főképpen a szerverek terén okozott érzékeny visszaesést a gyártónak.
Az Intel egyértelmű ellenreakciója az, hogy a nyers teljesítmény helyett ezentúl mindhárom kulcsterületen a számítási teljesítmény/fogyasztás mutatót helyezi előtérbe. Ennek a statégiának egyik eleme a gyártási eljárások fejlesztése; máris három üzem dolgozik 65 nm csíkszélességű technológiával, és előkészület alatt áll a 45 nm-es technológia is. Az aktuális gyártási eljárások használatba vétele egyébként viszonylag simán zajlott, amint már többször írtuk, a 65 nm-es processzorok részaránya a szállításokban várhatóan 2006 harmadik negyedévétől haladja meg a 90 nm-es CPU-két. A hatékonyabbá tétel második eleme a párhuzamosítás, szintén nem új adat, hogy a kétmagos processzorok aránya a jelen negyedévben szárnyalja túl az egymagosokét.
Forrás: Intel [+]
Az új generáció ez év derekán debütál; elsőként a szerverekbe való Woodcrest mag érkezik júniusban, az asztali PC-kbe szánt Conroe szállítását júliusban kezdik meg, a Merom mobil processzor pedig augusztusban érkezik. Az IDF kapcsán már hallhattunk róla, hogy számszerűen mennyivel lesznek hatékonyabbak az új CPU-k; természetesen a Merom fejlődhet a legkevesebbet, ám a Yonah maghoz képest – a fogyasztás növekedése nélkül – így is 20 százalékkal gyorsabbá válik. A Conroe és a Woodcrest teljesítmény/fogyasztás mutatója a gyári adatok szerint azonban nagyon jelentősen, háromszorosára emelkedik, és ez különösen a mindkét tényezőre érzékeny szerverpiacon hozhat megkönnyebbülést az Intelnek. Mindennek fényében nem is meglepő, hogy a Core architektúrának igen lendületes kezdést szánnak, miáltal a kétmagos CPU-k elterjedésének gyorsaságát is felfelé korrigálták a korábbi tervhez képest.
Forrás: Intel [+]
Ami ezután jön, az nemcsak a ténylegesen piacra kerülő termékek, hanem a mögöttük álló mérnöki munka szempontjából is nagyon érdekes. A chipgyártó ugyanis nem szán túl hosszú életciklust a mégoly szerencsés kialakítású Core mikroarchitektúrának, hanem két év múlva lecseréli a Nehalem kódnevű architektúrára, melyet újabb két év múlva, azaz 2010-ben a Gesher architektúra követ. A váltások nem esnek egybe a gyártástechnológiai lépcsőfokokkal, sőt éppen az a lényeg, hogy a fejlesztéseket párhuzamossá teszik, így a gyártás is a maga ütemében állhat át a 45, majd a 32 nm-es technológiára – a lépcsőfokok eltolása alighanem az új eljárásokból adódó kockázatot hivatott mérsékelni. Megmarad viszont az a stratégia, hogy ugyanabból az alapból kiindulva fejlesztenek mobil, asztali és szerverchipeket is.
A piaci elsőség megtartásában a gyártó kulcsszerepet szán a platformoknak, melyek a cég legerősebb márkaneveiként funkcionálnak. A Centrino már bizonyított (eladásai 2004/2005-ben is egy év alatt duplájukra, 32 millió egységre nőttek), a januárban bemutatkozott Viiv lassan, de biztosan növeli ismertségét, az üzleti felhasználók pedig már most kezdhetnek barátkozni az év közepén piacra kerülő vPro platformmal. Ezekkel az Intel az állandóság és megbízhatóság érzését kívánja fokozni (potenciális) vásárlóiban, a fogyasztói piacon pedig határozott kísérletet tesz a műszaki szakzsargon visszaszorítására – a Centrino és a Viiv a laikusok számára azt jelentheti, hogy a megvenni szándékozott gép éppen megfelelő a kívánt feladatra. A prognózis szerint a Viiv és a vPro is több mint egymilliárd dollárnyi bevételt hoz majd az Intel konyhájára az értékesítés első 12 hónapjában.
A húzószegmensek után érdemes pár szót ejteni a következő évek néhány más fontos piaci területéről is. Globálisan a feltörekvő piacok számítanak kiemelt jelentőségűnek, a FÁK-tagországokban 15, a latin-amerikai, afrikai és ázsiai országokban pedig 18 százalék fölötti növekedést várnak, amit igyekeznek megtámogatni a kormányzati beszerzésekben való aktív részvétellel is. Utóbbiak idén a tavalyi összeg másfélszeresével, 1,5 milliárd dollárral növelhetik az Intel bevételeit.
A termékek tekintetében a gyártó régi vesszőparipája, a mobilitás az egyik legfontosabb hívószó. Az ultrakönnyű gépek elterjedéséhez mind a fogyasztás, mind a költség jelentős lefaragására szükség van. Az Origami projekt keretében bemutatott UMPC-ket épp e tekintetben éri ma a legtöbb kritika: rövid akkus üzemidejük, korlátozott funkcionalitásuk és magas áruk miatt már most generációváltásra lenne szükség. Az Intel szerint ez a helyzet 2007-ben jelentősen javul, azt követően pedig nemcsak az alap-alkatrészek helyigénye csökken számottevően, hanem fogyasztásuk is a mostani tizedére eshet vissza.
A fogyasztói piacon a noteszgépek aránya továbbra is nő az asztali rendszerek kárára; idén Európában csaknem eléri a 60 százalékot, az Egyesült Államokban rapszodikusabb, az ázsiai, csendes-óceáni térségben viszont dinamikusabb növekedés után 40 százalék fölé kerül. Bár a teljes mobil platform előállítási költségei nagyon enyhén emelkedni fognak, költség- (és méret-)csökkentő tényezőként a chipseteket is 90 nm-es csíkszélességre költöztetik, valamint a Merom-generáción egy zsugorítást is végrehajtanak. Már 2006-ban megjelennek az újfajta tokozású lapkák, melyek helyigénye 70 százalékkal csökken, jövőre pedig további miniatürizációt eredményez a 45 nm-es csíkszélesség. Kissé sportszerűtlen módon álljon itt végezetül egy összehasonlítás az Intel által állandóan hivatkozott Moore-törvény szellemétől nem idegenül: 1970 körül egyetlen tranzisztor előállítási költsége 1 dollár körül volt; azóta ez a szám több mint hat nagyságrenddel csökkent, így a mai integrált áramkörök tranzisztorai nagyjából egy dollárcent százezred részébe kerülnek.
