Bevezető

Az elmúlt hónapokban jelentősen megváltoztak az erőviszonyok az asztali PC-k piacán. A processzoroknál az Intel a Core 2 Duóval átvette a vezetést az AMD-től, amely korábban az Athlon 64 X2-vel hosszú időn keresztül nem talált legyőzőre, de a legerősebb videokártyák esetében is sokszor megfordult a kocka. A Radeon X1900-as után az NVIDIA a kétchipes GeForce 7950 GX2-vel rukkolt elő, erre az ATI kiadta az X1950 XTX-et, míg végül az NVIDIA megelégelte az egészet, és elkészítette a GeForce 8800-at. Röviden összefoglalva tehát zajlik az élet. Most persze nem videokártyákról lesz szó, hanem a sláger Core 2-es CPU-k köré épülő rendszerekről. Rengeteg kérést, kérdést kaptunk, melyekben Core 2 alá való alaplapok felől érdeklődtek a felhasználók, és bár egy ilyen teszt körvonalai már a vadonatúj processzor megjelenése után kirajzolódtak, úgy döntöttünk, hogy ezúttal nem fogjuk elsietni az alaplapok letesztelését – erre több okunk is volt. Először is azok, akik a processzor megjelenését követően azonnal összeállítanak egy új rendszert, nem feltétlenül a mi tesztjeink alapján fogják megvenni az alaplapot, ők a hardcore felhasználók, „szeretik” a hibákat maguk megtapasztalni. Idővel viszont a világhálón található fórumok bejegyzései alapján összeírható egy olyan lista, amelyen azok az alaplapok szerepelnek, melyekre a legtöbben kíváncsiak. Másodszor sosem szerettünk bughalmazokat tesztelni, a gyártóknak pedig mindig kell egy-két hónap az alaplap kiadását követően, hogy az addig ismeretlen hibákat BIOS-frissítésekkel orvosolják.

Miért is van szükség egy ilyen tesztre, mikor LGA775-ös alaplapok már régóta léteznek? A Core 2-es processzorokkal való kompatibilitás feltétele egyrészt a 266 MHz-es FSB támogatása, másrészt a gyártónak az alaplapot a VRM 11-es specifikációkban foglaltak szerint kell elkészítenie, amely kisebb támogatott feszültségeket és finomabb lépésközönkénti feszültségállítást tesz lehetővé. A Pentium 4-esek, illetve Pentium D-k idejéből származó alaplapokat még a VRM 10 szerint építették, így ezek nagyrészt nem támogatják a Core 2 processzorokat, a gyártók vagy teljesen új, vagy új verziójú alaplapokat adtak ki (SE, rev2 jelölés és hasonlók). A kompatibilitással kapcsolatban tisztázni kell még a chipset kérdését is, hiszen tesztünkben találkozni fogunk 3 éves chipkészletre épülő alaplappal is – egy alaplap CPU-támogatása nem csupán a chipkészlettől függ. Sokszor tévesen úgy nyilatkoznak egyes chipkészletekről, hogy ezt vagy azt a processzort nem támogatják, holott a helyzet ennél bonyolultabb. Az alaplapgyártók rendre az új chipset köré építik az új alaplapokat, hiszen valamiből nekik is meg kell élniük. Igazi kakukktojás az ASRock, amely épít több éves vagy hibrid chipkészletekre is alaplapokat. Persze a korosodó lapkakészletek mindig fejletlenebbek, hiányzik belőlük valamilyen funkció támogatása, vagy előfordulhat az is, hogy bár képesek együttműködni az új processzorokkal, de például a memória sebességét nem tudják kellően leosztani, ezért a sebességet tekintve hátrányba kerülnek korszerű társaikkal szemben.

A következőkben meg fogunk ismerkedni az Intel P965, alias Broadwater chipsettel. A P965 a Core 2-vel egy időben jelent meg, nem titkoltan az új processzorok kiszolgálása céljából. Ezek után 13 darab 865/945/965, majd további 5–7 darab 975X chipkészletes alaplapot fogunk bemutatni, több részletben. Az elmúlt három év sokrésztvevős alaplapteszjeinek tapasztalatait felhasználva ezúttal kicsit másképpen fogtunk hozzá a munkához. Először is nem az egyes márkák adott chipkészletre épülő legdrágább modelljeit vizsgáltuk, hanem az olvasók visszajelzései alapján választottuk ki tesztalanyainkat, márkánként akár három modellt is. A mennyiségi munka általában a minőség rovására megy, azonban mi megpróbáltuk megtalálni az arany középutat. Az alaplapok bemutatása során megpróbálunk a lényeges különbségekre koncentrálni, hiszen manapság a legtöbb alaplapgyártó már csak egy-két ponton tud kitűnni a tömegből, általában valami kis extra funkcióval, csomagolással, tuningolhatósággal vagy éppen az árral. A teljesítményteszteket nem vettük túlságosan hosszúra, hiszen a PH! olvasói már jól tudják, hogy az azonos chipkészletre épülő alaplapok teljesítménye 99%-ban megegyezik (igaz, lesz néhány más lapkakészlettel szerelt alaplap is tesztünkben, ezek teljesítményére azonban így is fény fog derülni). A déli hidak IDE-vezérlőjének sebességét korábban számos alkalommal lemértük már, így erre ezúttal nem tértünk ki. Az USB és FireWire vezérlők sebességét továbbra is teszteljük, és mivel egyre inkább terjed az eSATA, így ezt is megvizsgáltuk. A hálózati vezérlő sebességét és processzorterhelését mérő teszt, illetve az audiominőség teszt nem változott, de az integrált hangvezérlő processzorterhelését már nem az UT2004-gyel, hanem két új játékkal mértük le.

A P965 chipset

Az Intel P965 chipkészlet a Core 2-es processzorokkal egy időben látott napvilágot. Az új, Broadwater névre keresztelt chippáros hozott magával néhány újítást, de semmi eget rengetőre nem kell számítani. A számozás kicsit megtévesztő lehet, hiszen az Intel mindig a fejlettebb chipkészletet szokta feljebbszámozni, azonban a 975X már jóval a 965 előtt megjelent. A 965 elvileg gyorsabb, kisebb késleltetésekkel bír a memória felé, és új déli híd kapcsolódik hozzá, ugyanakkor a PCIe sávok leosztását nézve butább a 975X-nél, és valószínűleg ezért is kapott alacsonyabb számozást, mert a CrossFire csak a high-end konfigurációk privilégiuma lehet. Igaz, az elmúlt hetekben már kiderült, hogy 16+4-es felállásban a 965 is támogatja a CrossFire-t, teljesítményét tekintve ez nem azonos a valódi, 8+8-as felállású CrossFire-rel.

A 965-ös északi híd annyiban különbözik az elődnek számító 945-től, hogy támogatja a DDR2-800-as memóriákat is, így a processzor és a memória közti elméleti maximális sávszélesség 10,6 GB/s-ról 12,8 GB/s-ra nőtt. A 975X hivatalosan nem támogatja a 800-as memóriákat, de a legtöbb alaplapgyártó mégis lehetőséget ad a BIOS-ban a memóriák 800 MHz-en történő járatására. Az északi és a déli híd továbbra is a Direct Media Interface által biztosított 2 GB/s-os adatvonalon kommunikál egymással, és itt jön a lényeg, az új északi hídhoz már a most bevezetett Intel ICH8-as déli híd jár, amely viszont több újítással is rendelkezik. Talán a legszembeötlőbb ezek közül, hogy az Intel elhagyta belőle az IDE-vezérlőt, azaz a déli híd nem támogatja a korosodó szabványt. Ezzel egyébként kisebb bakot is lőtt az Intel, ugyanis emiatt az összes alaplapgyártó kénytelen egy külső IDE-vezérlő chipet integrálni alaplapjára, ami tovább növeli az amúgy sem olcsó Intel lapkakészletes alaplapok árát, hiszen az IDE-csatolós eszközök nem fognak hipp-hopp eltűnni a számítógépekből, ráadásul az ODD-gyártók még mindig nem erőltetik a SATA interfészt. Az IDE-vezérlő hiányát pótolandó hat SATA II-es eszköz köthető a déli hídra. A támogatott RAID-technológiák sora nem változott, viszont nőtt a támogatott USB portok száma, szám szerint 8-ról 10-re – mint látni fogjuk a későbbiekben, ezt a gyártók nem különösebben igyekeznek kihasználni. A déli híd egy dedikált linken keresztül kapcsolódó Intel hálózati vezérlővel (Intel DC82566 PHY) teremt lehetőséget hálózati kommunikációra, illetve a szabad PCIe sávok adnak módot önálló hálózati vezérlőchipek rendszerbe integrálására. Végül a támogatott audioszabvány sem változott.

Tesztsorozatunk első részében négy márkával és nyolc alaplappal ismerkedünk meg. A tuningot egy Core 2 Duo E6300-as processzorral vittük véghez.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!