Abit IN9 32X-MAX Wi-Fi

Korábbi alaplaptesztjeinkből arra a következtetésre jutottunk, hogy az azonos lapkakészletre épülő termékek rendszerint egyformán teljesítenek. Ezt igazolja megelőző nForce 600-as tesztünk is, ahol az Asus megoldásait vetettük össze az NVIDIA referenciáját használó ECS és EVGA alaplappal. Azonos beállításokkal egyetlen esetben sem mértünk a tesztprogram szórásánál nagyobb különbséget, ezért úgy döntöttünk, hogy ezúttal csak a tuningpotenciált vizsgáljuk meg.

Az Abit nForce 600-as zászlóshajója a 680i chipkészletre épülő, némileg kacifántos nevű IN9 32X-MAX Wi-Fi. Csúcsmodellről lévén szó, mindenféle nyalánkságot csomagoltak a dobozába. Mind a hat SATA csatlakozóhoz jár adatkábel, az IDE és floppy vezetéke kötegelt. A név végén szereplő Wi-Fi szócska az Abit AirPace vezeték nélküli modulra utal. Ez nem más, mint egy PCI Express x1 foglalatos Wi-Fi kártya, amely hozzáférési pontként is üzemelhet, sőt zenét is sugározhat a többi gép felé. További extra a dupla SLI híd, ami a GeForce 8800 GTX esetében állítólag még nagyobb kommunikációs sebességet biztosít.

A nyomtatott áramkör az Abitnál is egyedi tervezésű, bár jelentős különbség nincs az NVIDIA referenciához vagy az Asus megoldásához képest. Alap a három hosszú PCI Express foglalat, amiből a középső csak nyolcszoros, a szélsők tizenhatszorosak. A hat SATA csatlakozóból négyet elfordítottak, a maradék kettő normálisan áll. Az utóbbiak aránylag közel kerültek a memóriamodulokhoz. A fő tápcsatlakozó körül bőséges a hely, mert az egyre ritkábban használatos floppycsatlakozót az alaplap távoli sarkába – mellesleg az előlapi kapcsolók és LED-ek tűinek szokásos helyére – száműzték.

A hűtés rézből készült, sokrészes, hőcsöves. Korábbi tesztünkben az Asus megoldásai már igazolták, hogy ez nem feltétlenül előny, ha tuningról van szó. A kondenzátorok mai módi szerint szilárdelektrolitosak. Egy érdekesség bújik meg a processzorfoglalat mögötti borda tövében. A DFI után az Abit is digitális PWM szabályzóra bízta a feszültségek irányítását, ami stabilabb a korábbi, analóg megoldásoknál, és nem is melegszik annyira. Ennek köszönhető, hogy a processzor környéke viszonylag mezítelen maradt, így a nagyobb hűtők extra rögzítéseivel sem lesznek gondok.

Pontosabban lesznek gondok, de nem olyan nagyok. Mivel a lap szélén nincsenek FET-ek, amiket nagy bordával kellene hűteni, csak az egyik oldalon akadt fenn Coolink U8-120 processzorhűtőnk, de a hardveres ütközést az alsó lamella enyhe felhajlításával orvosolni lehetett.

Tuningos, de már megszokott részlet az alaplapra integrált bekapcsoló- és reset gomb, úgy, ahogyan a μGuru chip és a kétkarakteres diagnosztikai kijelző.

A hátsó panel fő attrakciója az eSATA csatlakozó, ráadásul nem is egy, hanem mindjárt kettő. Örvendetes ezt a gyors interfészt látni, reméljük, hamarosan még jobban elterjed. A FireWire aljzatok külön panelre szorultak.

Az nForce 680i chipkészletet az NVIDIA a tuningosoknak szánta, ezért az Abit temérdek beállítási lehetőséggel tömte meg a BIOS-t. Természetesen az FSB és a memória órajele függetlenül is állítható. Bár nem olyan tág határok között, mint az Asus Strikernél, de minden lényeges feszültség módosítható. A memóriát akár 3 volttal is megkínálhatjuk.

Az alapból fekete-fehér BIOS-ban csak a memóriakésleltetéses opciók kerültek a μGuru menün kívülre. Az OC Guruban üzemi statisztikát is találtunk, hogy mennyi ideje megy a gép, hány kikapcsolás, reset stb. volt. A hőmérsékleteket a PWM fázisain is nyomon követhetjük, sőt az áramerősségről is kapunk infót. Ahogyan a hőfokokhoz, úgy a feszültségértékekhez is csipogó hangot állíthatunk be, ha valami gond lenne. Hozzá kell tenni, hogy az alaplapi feszültségmérők általában meglehetősen pontatlanok, nem szabad rájuk hagyatkozni!

Az Abit nForce 680-asa hat ventilátort kezel, ezekhez hatféle szabályzási beállítás közül választhatunk. A CPU ventilátorát kivéve még a maximális és minimális feszültséget is megadhatjuk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!