Allendale

Éppen egy hónappal ezelőtt mutattuk be az Intel új, Core mikroarchitektúrára épülő Core 2 Extreme és Duo processzorait, azonban a sors úgy hozta, hogy a két olcsóbbik modell nem állt rendelkezésünkre, hiszen a gyártókra jellemző, hogy mindig csak a leggyorsabb/legfelszereltebb verzió(ka)t küldik el bemutatásra - érthető (marketing) okokból. Most azonban megismerkedhetünk a Core 2 Duo két lassabb változatával, az E6300 és az E6400 típusokkal is. Ez több szempontból is örvendetes; egyrészt a többség csak ezeket engedheti meg magának, így valószínűnek tűnik, hogy a kétmagos processzorok vásárlását fontolgató felhasználók a két olcsóbb modell közül fogják kiválasztani rendszerük alapját, másrészt kiderül végre, hogy a Core 2-es processzorok másodszintű gyorsítótár-méretének felére csökkentése milyen hatással van a végleges teljesítményre, végül pedig fény derül arra is, hogy a teljes Core 2 família hogyan viszonyul az Athlon 64 X2-esekhez. Lássuk a specifikációkat.

A Core 2 Duók családja két processzormag köré épül. A drágább, 4 MB másodszintű gyorsítótárral ellátott modellek a már megismert Conroe magra épülnek, míg az alacsonyabb órajelű, 2 MB L2-es cache-sel rendelkező típusok az Allendale kódnevű magot tartalmazzák. Az Allendale egyelőre csak két modellben fedezhető fel, ezek közül az E6300-as 1866 MHz-en, az E6400-es pedig 2133 MHz-es órajelen jár. Mint látható, az Allendale a kisebb gyorsítótárnak köszönhetően jóval kevesebb tranzisztorból épül fel, ennek következtében pedig a mag mérete is kisebb, mint a Conroe esetében. Az FSB továbbra is 266 MHz, azaz 1066 MHz Quad Pumped; lényegében más különbség nincs is a Conroe-hoz képest. Állítólag az Intel már tervezgeti egy harmadik, Allendale magra épülő modell, az E4300 megjelenését is, ami 1800 MHz-en fog járni 200 MHz-es FSB-vel, ez azonban még várat magára, mindenesetre ha megjelenik, akkor minden valószínűség szerint a már-már legendás Pentium D 805 utódját köszönthetjük "személyében".

Azon felül, hogy az E6300 és E6400 olcsóbb az előző tesztben szereplő modelleknél, még egy oka van kíváncsiságunknak. Jól tudjuk, hogy egy adott processzorgeneráció alacsonyabb órajelű tagjai sok esetben könnyedén túlhajthatóak a drágább és magasabb órajelű példányok sebességére. Vajon az E6300 és az E6400 esetében is így lesz? Mielőtt a kérdésre választ adnánk, elevenítsük fel, hogy egy processzor órajele hogyan jön létre, és lássuk, hogy ez esetben hol is van a probléma, már ha van. A képlet igen egyszerű, a processzor rendszerbuszának sebességét egy minden processzorhoz egyedileg hozzárendelt szorzóval beszorozzuk, így megkapjuk a végleges órajelet. A Core 2 Duo CPU-k 266 MHz-es rendszerbusz órajellel lettek ellátva, így minden egyes modell ennek a 266 MHz-nek az egész számú többszörösén fut. Az E6300 esetében ez a szorzó 7 (7 x 266), az E6400 esetében pedig 8 (8 x 266). És itt jön a bonyodalom. Az Intel legújabb chipsetjei, az i975X és az i965 maximálisan 266 MHz-es FSB-t támogatnak, és mivel a Core 2 Duo processzorokat csak az FSB emelésével tudjuk túlhajtani (az Extremenek a szorzója is állítható), minden egyes plusz MHz az északi híd specifikációkon felüli működtetését eredményezi. Ezzel csak az a gond, hogy előfordulhat olyan eset, amikor nem a processzor, hanem a lapkakészlet lép elő a tuningot korlátozó tényezővé. Gondoljunk bele, ha az E6300 1866 MHz-es órajelét például 3 GHz-ig szeretnénk túlhajtani, ahhoz nem csak egy jó processzort kell kifognunk, de egy olyan alaplapot is, amely elviseli a 430 MHz körüli FSB-órajelet, ami a 266 MHz-hez képest közel 62%-os túlhajtást jelent! A korábban említett E4300-as processzor emiatt lenne igazán speciális eset, mert az csak 200 MHz-es FSB-vel működik, aminek a kihajtásához egy szerényebb képességű alaplap is elegendőnek bizonyulhat.

Na, de kanyarodjunk vissza egy kicsit, lássuk, hogy mit is várhatunk a két olcsó Core 2 Duótól. Előző tesztünkből kiderült, hogy nagy általánosságot tekintve a 4 MB L2 cache-sel rendelkező Core 2-es processzorok azonos órajelet feltételezve kb. 20-25%-kal gyorsabbak az Athlon 64 X2-eseknél. Volt, ahol akár 50-60%-os előnyt könyvelhettünk el, ugyanakkor volt, ahol csak 5-10%-ot, ezek jellemzően az FPU-t megisszasztó 3D-s tervezőprogramok. Ha a képletet behelyettesítjük, akkor a Core 2 Duo E6300-nak kb. az Athlon 64 X2 2200-2300 MHz-es órajelű példányaival kellene vetekednie (X2 4200+ és 4600+), az E6400-nak pedig a 2500-2600 MHz-es X2-k sebességét kell hoznia (X2 5000+). Ezt a "jóslást" még mindig csak a nagy átlagot tekintve (+20-25 %) kalkuláltuk, elképzelhető, hogy egyes esetekben az E6300 veri még az X2 5000+-os modellt is.

Nincs is ezen mit csodálkozni, az AMD is tisztában volt az erőviszonyokkal, amikor processzorainak árát nemrégiben jelentős mértékben csökkentette. Az Athlon 64 X2 4200+-ért 187 dollárt kér az AMD, az E6300-ért pedig 183-at az Intel. Az E6400 ára 224 dollár, az X2 4600+ pedig 240 dollárba kerül. Ezek az árak kicsit becsapósak, mert az AMD - bár látszólag drágán méri processzorait -, ne felejtsük el, hogy az Intel Core 2 Duo processzorokat támogató alaplapok jóval drágábbak (kivétel erősíti a szabályt, van 1-2 olcsóbb gyártó is), tehát összességében, ha azonos sebességű rendszereket szeretnénk összehozni, akkor előfordulhat, hogy egyik sem lesz jelentősen olcsóbb a másiknál.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!