Érzékenység, ISO értékek

Mi is az az érzékenység? Gyakorlatilag a szenzor/film érzékenysége a fényre. A kisebb érzékenység hosszabb expozíciót igényel, a nagyobb érzékenység rövidebbet.

Az érzékenységet ISO érték szerint szokás megadni. Az ISO skálán kétszeres érték kétszeres érzékenységet jelent. Szokták még ASA értéknek is nevezni, ami az amerikai megfelelője a kifejezésnek, de értékeikben megegyeznek.
A leggyakoribb értékek digitális fényképezőgépeknél ISO 50 - 6400 közé esnek, a következő sor alapján: 50, 100, 200, 400, 800, 1600, 3200, 6400.

Természetesen itt is lehetőség van köztes értékek használatára (a komolyabb gépeknél ˝ és 1/3 stoppos lépések is elérhetőek). Használatos még a DIN skála is, de digitális fényképezőgépeknél gyakorlatilag nem találkozunk ezzel. A két skála egymásba átszámítható, mégpedig a következő képlettel: DIN = 1 + 10lg (ISO)°. Megegyezés alapján mindkét értéket fel kell tüntetni az érzékenység meghatározásánál, tehát a helyes írásmód: ISO 100/21°.

Ha az ISO értéket ISO 100-ról ISO 200-ra emeljük, változatlan rekeszérték mellett, akkor pontosan fele záridőre lesz szükségünk azonos expozícióhoz, mint ISO 100-on, azaz ha ISO 100-on F4 és 1/200 mp-es értéket kaptunk, majd megemeltük ISO 200-ra az érzékenységet, akkor F4-es blende mellett 1/400 mp-es záridőt kell beállítanunk.

Hogyan állítunk érzékenységet a gépen? A megoldást a szenzoroknál kell keresni. A szenzorok mindössze egyetlen érzékenységgel rendelkeznek. A kiolvasás után viszont egy analóg erősítőre kerül a jel, aminek az erősítésének mértékével állítjuk az ISO értéket (még a digitalizálás előtt).
Minél kisebb erősítést állítunk be (vagy éppen osztást használunk, pl. L kiterjesztett módban) annál kisebb a képzaj is. Ilyenkor az ISO érték is alacsony lesz. Ha nagy erősítést használunk (magas ISO), akkor a képzaj is növekedni fog. Az első kép ISO 100-on készült, a második ISO 1600-on. Jól látható a képzaj (fényesség és színzaj) növekedése:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!