Zár, redőnyzár, záridő, vakuszinkron I.

Volt már szó korábban különböző zárakról, nézzük meg közelebbről miről is van szó. Íme egy redőnyzár:

Jól láthatóak a függőleges irányban lefutó lamellák. A mai modern zárak szinte csak ilyen megoldással készülnek.

Hogyan is néz ez ki működés közben? Lássuk a következő ábrát (bár itt vízszintes lefutás látható, melyet régebben használtak, a lényeg azonos):

A piros szín jelöli az első, a zöld a második lamellát (ahogy a rekeszben, itt is lamella a neve a fényt kitakaró eszköznek).
Az exponálás kezdetekor az első lamella, amely eddig az érzékelő előtt volt (fig.1), elmozdul, fényt enged az érzékelőre (fig. 2.). Az exponálás végén a második lamella elzárja a fényt az érzékelőtől (fig. 3.). A két lamella lefutása közti idő a záridő. A művelet végén a két lamella alaphelyzetbe áll, és a folyamat kezdődhet elölről.

Ez a megoldás remekül működik, amíg nem túl gyors záridőt szeretnénk megoldani, kb. 1/500s-ig. Ha gyorsabb záridőre van szükségünk, trükköt kell alkalmazni, mely a következő ábrán látható:

Alaphelyzetben a szenzort takarja az első lamella (fig. 1). Az exponálás kezdetekor ez elmozdul, de adott idő után rögtön követi a második lamella is (fig 2. és 3). Az exponálás végén (fig 4.) a második lamella teljesen eltakarja az érzékelőt, majd a két lamella együtt visszafut, alaphelyzetbe állnak. A mai zárak legrövidebb zárideje általában 1/4000 - 1/8000 másodperc, de léteznek ezektől gyorsabbak is.

A redőnyzár működéséből adódik, hogy a gyorsan mozgó témáról torzképet ad. Ez abból következik, hogy az érzékelő felületét nem egy időpontban éri a fény. A redőnyre merőleges irányban mozgóknál megdönti a képet, a megegyező irányúakat összenyomja.

(forrás: www.wikipedia.com)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!