A mélységélesség (DoF: Depth of Field) fogalma

Ha egyszerűen szeretnénk kifejezni, mi a mélységélesség, akkor úgy lehetne fogalmazni, hogy az élességi síktól az elfogadható élesség határáig terjedő tartomány. A mélységélesség több dologtól függ: a legfontosabb összetevő az objektív fizikai gyújtótávolsága és a rekesz értéke. Hogy mi az az elfogadható élesség, arról nemsokára szót ejtünk.

Az alábbi ábra demonstrálja, hogy adott gyújtótávolságnál milyen hatása van a rekesz értékének megváltoztatásának:

Jól látható, hogy a rekeszérték növelésével jelentősen megnő az élesnek mondható terület. Mitől van ez? A tökéletes élességnél egy élességi sík keletkezik (tárgysík), amely pontjai az érzékelőn is pontokként jelennek meg (szóródási kör = 0). Minden, ami ezen a síkon kívül esik, a pupilla keresztmetszetének megfelelő foltként fog megjelenni. Ez a folt a szóródási kör (angolul CoC: Circle of Confusion). Az így létrejövő szelektív élesség fontos szerepet játszik a fényképeknél. Egyszerre áldás, mert fontos kompozíciós eszköz, kis mélységélességgel kiemelni a témát egy adott környezetből (éles téma – homályos háttér, ahogy a fenti animáción is látszódik f2.8-nál), és átok, mert a képen nem tudunk mindent élesre állítani.

Könnyen belátható, hogy nem csak azt az egy síkot fogjuk élesnek látni, ami tökéletesen képződik le az érzékelőre, mert sem az objektívek, sem a szenzor, de még a szemünk sem képes végtelen pontossággal dolgozni, ezért ki kell jelölni egy olyan határt, amit elfogadunk, aminél kisebb szóródási kört még élesnek mondunk. Sajnos ennek a kiszámítására nincs egységes módszer.

Mi a Zeiss -féle számítást fogjuk használni, ami a korábban emlegetett "reciprok-szabály” alapja is. A Zeiss formula kizárólag a felvételi média méretéből számítja a szóródási kör határértékét, mégpedig a képátló / 1730 képlettel, viszont a gyakorlatban a képátló / 1500 formulát használjuk. Ez 35 mm-es filmen kerekítve 0.03 mm-t jelent, APS-C-n 0.019 mm-t. Az objektívek gyártói is ezeket az értékeket használják a mélységélességi táblázatok megalkotásánál.

Nézzük, mit is kell leszögeznünk (az állítások matematikai úton levezethetők, de cikkünk keretein jelentősen túlmutatnak):

• A nagyobb rekeszszámok (kisebb átmérőjű fényrekesz) növeli a mélységélességet,
• az élességi tartomány élességi sík mögé eső része mindig nagyobb, mint ami elé esik (de a tévhittel ellentétben nem 2/3 – 1/3 az eloszlási arány). Nyitott rekesznél szinte szimmetrikus az élességi tartomány élességi síktól való távolsága, rekeszeléssel a sík mögé eső rész egyre jobban nyílik, egészen a végtelenig,
• minél kisebb egy objektív gyújtótávolsága, annál nagyobb a mélységélessége, összehasonlítva azonos rekeszen egy nagyobb gyújtótávolságú objektívvel.

Szót kell ejtenünk itt a hiperfokális távolságról. Ez a távolság az élesség közelebbi határa abban az esetben, ha az objektívet végtelen tárgytávolságra állítjuk. Hatásosan alkalmazhatjuk pl. tájképek készítésénél, vagy akkor, ha egy mozgó témát mindenképpen az éles tartományban akarunk tartani.

Feladat: vegyünk elő egy nagylátószögű objektívet (pl. egy kit objektívet, nagylátószögű állásban) és hasonlítsuk össze a mélységélességet azonos tárgytávolságnál egy teleobjektívvel úgy, hogy azonos rekeszt használunk (pl. mindkét objektív f5.6-ra van állítva).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!