A képstabilizátor működése II.

Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a képstabilizátor csak a fényképész saját bemozdulását kompenzálja, a témáét nem!
A stabilizátorok általában több üzemmóddal is rendelkeznek. A legáltalánosabb minden mozgást megpróbál korrigálni. A második üzemmódot gyakran panning módnak is hívják. Ez arra szolgál, hogy svenkeléskor (amikor a fényképezőgépen hosszabb záridőt használunk – általában állványról –, és vízszintesen követjük a témát, melyet folyamatosan egy pontban tartunk. Ilyenkor a téma éles marad, viszont a háttér szépen elmosódik, a mozgást kiemelve) csak függőleges irányban kompenzál, vízszintesen nem.

Amint láttuk, két fő megvalósítási irány van: az objektíven belüli lencsetag, illetve a fő szenzor mozgatása. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai, nézzük végig ezeket:

Az objektíven belüli stabilizálás előnyei:

• a keresőkép is stabilizált lehet, ez jó hatással van az AF-re is (ugye mindenki emlékszik a három fő problémára, azok közül is a fényképezőgép mozgására?),
• jó hatékonyságú (jobb, mint a szenzormozgatású).

Hátránya:

• drága (objektívenként meg kell vásárolnunk)

Az érzékelő-mozgatáson alapuló stabilizálás előnyei:

• minden objektív stabilizálása megoldott, amit a vázra teszünk,
• Liveview használatakor az élőkép is stabilizált lehet.

Hátránya:

• Nem olyan hatékony, mint az objektíven belüli stabilizálás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!