Előszó, problematika

"Színpad előtt fotózni tulajdonképpen egyszerű dolog." - Azt hinnénk, hogy egyszerűen beülünk a negyedik sorba egy főpróbán, és kézbe véve egy átlagos fényképezőgépet máris menni fog minden, mint a karikacsapás. Mert ugyan mitől is lenne nehéz? Felettünk van jó sok lámpa, amik úgyis szépen bevilágítják a színpadot, kezünkben a gép, előttünk a téma, essünk hát neki!

Aztán az első expozíciónál jobb esetben csak egy hiba fog becsúszni. Mert mégsem olyan egyszerű ez: figyelni kell a fénymérésre, digitális gépnél a fehéregyensúly beállítására - a változó fények között időnként nagyon nehezen talál fogódzót az autofókusz, kézi élességállításnál meg negyedóra után kigúvad az ember szeme. És akkor még be is mozdul az előadó, mert az érzékenységet nem tekertük fel, nehogy zajos legyen a kép. Vagy csak szimplán beremeg a kezünk ennyi macera után a sok elrontott képtől. Szóval nézzük át kicsit bővebben, mire érdemes figyelni!

Forrás: www.sxc.hu

A színpadon alapvetően színházi lámpák biztosítják a fényt. Ezek a reflektorok tulajdonképpen pontszerű fényt adnak, tehát nem világítják be az egész színpadot. Ahová irányítják őket, ott bőven lesz fény, máshová viszont nem jut szinte semmi, tehát sötét lesz. Természetesen kellő számú lámpával meg lehetne az egész színpadot világítani, viszont akkor elveszne az egésznek az atmoszférája. Képzeljünk el egy átlagos előadást nappali fényben bemutatva. Odalesz a hangulat, a zenei aláfestés (koncert esetén a zene maga). Ez a műfaj csak jól kivitelezett világítással lesz élő igazán.

Mielőtt fénytechnikusi oktatásba csapna át a dolog, vissza a fotózáshoz. Tehát le szeretnénk fotózni valakit a színpadon, aki meg van világítva, mögötte pedig nagy valószínűséggel koromsötét van. A szemünk (agyunk) ügyesen megbirkózik a problémával, fényképezőgépünk fénymérője viszont kisegítésre szorul. A beépített fénymérők ugyanis - mint minden műszer - valamilyen referencia mintához vannak hangolva. Fényképezőgépeink esetében ez egy 18% fényvisszaverésű, neutrális szürke minta, így ha a témánk túlnyomórészt sötét tónusokkal bír, akkor is erre a szürkére törekszik a fénymérés. A végeredmény egy túlexponált, nagy valószínűséggel az ebből adódó hosszabb záridő miatt még be is mozdult kép lesz (ugyanezzel a problémával találkozhatunk télen, havas tájat fotózva is, amikor a fénymérést szintén korrigálni kell - csak itt pozitív irányban -, máskülönben „beszürkül” a végeredmény).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!