Az első, SledgeHammer kódnevű Athlon64 2003. szeptemberi megjelenése óta a klasszikus értelemben vett Front Side Bus (FSB) mint olyan, AMD vonalon megszűnt létezni. Ezt megelőzően az FSB főszerepe a processzor és a memóriavezérlőt is tartalmazó, alaplapon található északi-híd (North Bridge, NB) összekötése volt. Mindez dióhéjban annyit tesz, hogy amennyiben a processzor hozzá akart férni a rendszermemóriához (RAM), akkor ahhoz minden esetben az FSB-->NB-->RAM útvonalat kellett bejárnia. Ez egy viszonylag hosszú folyamatot eredményezett, amiből fakadóan nem kevés idő veszett kárba, ergo a késleltetés relatíve magas volt.

Az AMD a K8 mikroarchitektúra tervezésénél úgy döntött, hogy az x86-os processzorgyártók között elsőként, egy széles körben elérhető termék esetében is megvalósítja a CPU-ba integrált memóriavezérlőt (Integrated Memory Controller, IMC). Ezen lépés nyomán az addigi alaplapok északi-hídjában található memóriavezérlő átkerült a a központi egység szilíciumlapkájába, mely így üzemi frekvenciának megkapta mindenkori CPU magórajelet. Ezzel egy huszárvágással kiiktatták az FSB-t, aminek fennmaradt szerepét a HyperTransport vette át. Mindezen módosítások következményeképpen a memória-hozzáférés sebessége jelentősen javult, és nőtt a valós, mérhetően kihasználható sávszélesség is. Ezzel a K8 generációban maximálisan elért 3200 MHz-es processzor órajel mind a mai napig nehezen felülmúlható, alacsony memóriakésleltetést tett lehetővé.

AMD K8 lapka [+]

A SledgeHammer bevezetésével az AMD végleg leszámolt a külső memóriavezérlőkkel, így a fentebb említett dátum óta kizárólag IMC-t tartalmazó lapkákkal szerelt processzorokat bocsátott piacra a gyártó. Az Intel első, integrált memóriavezérlővel szerelt CPU-ja a Core i7 (Bloomfield) volt, mely 2008 novemberében jelent meg. Ezt követően (a Clarkdale/Arrandale kódnevűeket leszámítva) már a nagyobbik vállalat is csak ezen elgondolás alapján tervezett és épített processzorokkal jelentkezett.