Az AAC, vagyis az Advanced Audio Coding (továbbfejlesztett audiokódolás) egy olyan hangformátum, amelyet létrehozói az MP3 szabvány utódjának szántak. Ez a technológia hatékonyabb tömörítést biztosít ugyanolyan bitsebesség mellett, amely elméletben az MP3 kódolásnál kisebb fájlméretet és némileg jobb hangminőséget jelent. Az AAC a többsávos hangtámogatás révén akár 48 önálló hangcsatornát képes magában foglalni, és akár 96 kHz-es mintavételezési rátát is lehetővé tesz. Az MP3-nál fejlettebb kódolási mechanizmusnak köszönhetően kisebb az erőforrás igénye, amely például az élő, internetes műsorszórásnál komoly előnyt jelenthet.

1997-ben kezdte meg a kifejlesztését az AT&T Bell Laboratories, a Fraunhofer Intézet, a Dolby Laboratories, a Sony és a Nokia által kialakított, MPEG csoport néven is ismert konzorcium. Jelenleg olyan szolgáltatások és termékek használják ezt az eljárást, mint például az iPhone, az iPod, az iPad, a Nintendo DSi, a Nintendo 3DS, Nintendo Wii, a Sony Playstation 3, a Sony Playstation Vita, a Sony Walkman lejátszó család, a YouTube, az iTunes, valamint a Sony Ericsson, a Nokia és a BlackBerry személyi mobil eszközei, illetve az összes androidos készülék, de általánosan elmondható, hogy a legtöbb mai otthoni szórakoztatóelektronikai berendezés támogatja ennek kezelését.