Próba
Kíváncsian álltunk neki a Zalman ZM-K900M próbájának, mert ez volt az első Kailh mikrokapcsolós billentyűzet, amit huzamosabb ideig használhattunk. A Cherryhez hasonlóan ebből is többféle eltérő típus van, amit a Cherryhez hasonló, de nem teljesen azonos színrendszerrel kódolnak. A tesztelt példányt vörös Kailh kapcsolókkal szerelték, de elvileg több változatban is elérhető lesz a modell. A fő különbség, amit a kínai gyártó vörös színű kapcsolójánál éreztünk, a Cherry MX-ekétől eltérő rugóerő volt. A Kailh megoldása 50 grammnál aktiválódik, míg a vörös Cherry MX 45 grammot, a fekete pedig 60 grammot igényel. Így aztán a közvetlen összehasonlítás nehezebb, ugyanis nem lehet egyértelműen megmondani, hogy a kapcsolási pontban és a vörös esetében lineáris útban hol van eltérés.
Többéves Cherry MX Red használat után viszont éreztünk finom eltéréseket. Úgy tűnik, mintha a rugó keményebb lenne a Kailh esetében, a gomb útja picivel rövidebb, a rugók pendülése pedig jobban hallható volt. Nagyon alaposan odafigyelve feltűnt, hogy a Zalmannál egy leheletnyivel egyenetlenebb a gombok nyomásereje, mint azt egy Cherry MX-es modelltől megszoktuk. Érzékelés kapcsán NKRO képességet mértünk, lényegében az összes gomb lenyomható egyidejűleg, mindent szépen érzékelni fog a klaviatúra.
Egyelőre szoftver nélkül szabályozható a ZM-K900M világítása és makrókezelése, pusztán az Fn váltóval elérhető gombfunkciók segítségével. Az RGB világítás révén rengeteg színkombináció érhető el, amit még különböző felvillanási trükkökkel is kiegészítettek, továbbá a fényjáték kiválasztott gombcsoportokra is testre szabható. A végeredmény egy olyan bonyolult programozási rendszer lett, amivel ugyan lényegében akármilyen látványos trükk megoldható, de annyira összetetten, hogy nekünk esélyünk sem volt reprodukálni egy korábban belőtt állapotot a többoldalas használati útmutató nélkül. Erre a feladatra egy jól kezelhető szoftver kellene inkább.
Már a ZM-K650WP kicsomagolása és fotózása közben feltűnt, hogy valami alkatrészek lötyögnek benne. Nem tartott sokáig, hogy kiderítsük, a kupakok alatt lévő kék betétekről van szó, ezek holtjátéka minden irányban néhány tized milliméter, így a billentyűzetet mozgatva hozzákoccannak a keretükhöz, ami nem éppen kellemes jelenség. Van viszont stabilizáló szerepük, a rajtuk lévő kupakok majdnem olyan stabilak, mint a mechanikus billentyűzeteknél, egyáltalán nem inognak úgy, mint egyes membránosoknál szoktak. A billentyűzet 6KRO képességet mutatott, egyszerre lenyomva bármelyik hat gombját mind stabilan érzékelt, ami a legtöbb játékosnak bőven elegendő.
Egyáltalán nem voltunk megelégedve a felhasznált rugalmas réteggel és úgy általában a gombok mozgásával. Túl keményen járnak, a mozgás elindításához a vártnál nagyobb erő kell, a nyomáspont pedig hirtelen és keményen jelentkezik minimális csillapítással. Lehet, hogy ebben a kék betéteknek is van valami szerepe, illetve talán miattuk éreztünk némi akadást a kupakok mozgásában. Nyilván idővel kicsit bekopik majd a membrán, viszont ez az egyes gombok használattól fog függeni, így a gyakran nyomott billentyűk puhábbak, a ritkábban használtak keményebbek lesznek, ez az egyenetlenség pedig kényelmetlen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
