Hirdetés
iPod shuffle 4G, összegzés
A negyedik generációs iPod shuffle-nél alapvetően nem történt sok változás. A dizájn hasonló a második generációéhoz, csak a méretek lettek impresszívebbek: a teljes egészében fémmel borított apróság 12,5 grammot nyom, kiterjedése pedig 29 x 31,6 x 8,7 milliméter. Tehát egészen kicsi. Öt színben létezik (világosszürke, kék, zöld, narancs, lila), nagyon hasonlít az előző oldalon bemutatott eszközre, csak nincs kijelzője, hanem egy ötirányú navigációs pad található rajta, hátul viszont ugyanúgy ott figyel a csíptető. Az elöl lévő gombok a számléptetés, tekerés, hangerőállítás, valamint play/pause funkciókat látják el, felülre a 3,5 milliméters fülhallgató-kimenet (mely egyben az adatkábel helye is), a felolvastató billentyű és a csúszkás bekapcsoló került. Utóbbinak három állása van: kikapcsolt, sorban játszó és shuffle, azaz véletlenszerű.
Biztosan felesleges elmagyarázni, hogy a 2 GB-os belső tárhellyel rendelkező eszköz hogyan működik: ha véletlenszerűre toljuk az előző bekezdés végén említett gombot, akkor össze-vissza jönnek a számok, ha sorban játszunk, akkor az abc rendje szerint haladva következnek. 2 GB-ra alapvetően több száz szám ráfér, így könnyen el lehet veszni benne, ilyenkor jön jól a nano-nál már említett felolvasó funkció, mely itt dedikált gombot is kapott felül: a magyar hallhatóan nincs a támogatott nyelvek között, viszont itt már úgy-ahogy felismeri a szám címének a nyelvét, tehát az angol/német/spanyol muzsikákat más-más hang olvassa fel, bár nem mindig tökéletesen. Más funkció nagyon nincs, még az akkumulátoros üzemidőről kell szólnunk: az új shuffle nagyjából 15 óra folyamatos zenehallgatást tesz lehetővé.
A helyzet az, hogy az új iPodok nagyon meggyőző eszközök. A hangminőségük nagyjából ugyanolyan, mint a korábbi eszközöknél volt, nem mondhatnánk, hogy bajnokokat avathatunk, a gyári fülhallgatókkal közepes minőségben szólnak, ha viszont rájuk kötünk egy tényleg minőségi kiegészítőt, meggyőzően muzsikálnak, a hardver tehát jónak mondható. A zenei formátumok támogatása nem változott (AAC, Protected AAC, HE-AAC, MP3, MP3 VBR, Audible, Apple Lossless, AIFF, WAV), a muzsikákat az iTunes névre hallgató, Windows és OSX alá is ingyenesen elérhető szoftverrel tolhatjuk fel az eszközökre, melynek léteznek alternatívái is, ezekről a tisztelt fórumozók nyilván írnak majd a kapcsolódó fórumtémában. Természetesen nem kell, hogy jogtiszta vagy interneten vásárolt muzsikák kerüljenek feltöltésre, grabbelt gyűjteményünket is gond nélkül szinkronizálhatjuk. Bár a viszonylag elterjedt WMA formátumot az eszközök nem támogatják, az iTunes átkonvertálja az ilyen fájlokat, a FLAC-cal viszont nem boldogul a szoftver, ami komoly hiányosságnak mondható.
Az értékelésnél haladjunk csökkenő sorrendben az újdonságok között: a negyedik generációs iPod touch jelenleg a multimédiás lejátszók csúcsa, nem csak zenélni lehet vele, hanem a webet böngészni és... lássuk be, a telefonálást leszámítva gyakorlatilag bármit, amit az iPhone-nal, hiszen a szoftverkínálat ugyanaz, a lehetőségek szinte végtelenek, plusz nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy igen komoly játékplatformról van szó. Az árát meg is kérik, de talán nem annyira veszélyesen: a 8 GB-os modellért 75 000, a 16-osért 100 000, a 32-es verzióért pedig 130 000 forintot kell az asztalra dobnunk.
Ár/érték arányban kevésbé tűnik megnyerőnek a divattermék iPod nano, mely elképesztő, használható, de tulajdonképpen nem más, mint egy pici zenelejátszó. 8 GB-os tárhellyel 53 000, 16-ossal 65 000 forintot kérnek érte. Az új shuffle viszont kellemes áron startol, a kizárólag 2 GB-os tárhellyel rendelkező masina ára 17 000 forint, ami azért furcsa, mert a jelenleg kifutó, előző generációs verzió ára ennél 2000 Ft-tal több. Az iPodok közös vonása a kiváló összeszerelési és anyagminőség, a közepes minőségű fülhallgató és a hosszú üzemidő: a többi már választás kérdése.
 |
 |
| iPod touch 4G iPod shuffle 4G |
iPod nano 6G |
Bocha
A lejátszókat az Apple magyarországi PR ügynökségétől kaptuk tesztelésre.
