Silent Pro M2 kívülről

Bár saját tápgyártó részlege nincs, a Cooler Master az elmúlt években nagyon jó pozíciót vívott ki magának a számítógépes áramforrások világában. A felső kategóriában szereplő Silent Pro M sorozat személyes kedvencünk, hiszen kiváló teljesítményű és halk, moduláris modellek alkotják, melyek között akad olyan is, ami nincs fölöslegesen túlméretezve, így annyira nem is drága. A közelmúltban megérkezett a Silent Pro M utódja, amit óriási fantáziával Silent Pro M2 névre kereszteltek. Elsőre számunkra az volt a legkellemesebb újdonság, hogy a korábbi 500-ról 420 wattra csökkentették a legkisebb modell névleges teljesítményét, ami minden bizonnyal kedvező hatással lesz az árra.

Nyilván költségcsökkentő húzás, hogy elhagyták a hátsó rész pereméről a rezgéselnyelő gumisávot. Megmaradt a 135 milliméteres ventilátor, a specifikációs táblát az oldallapról a felső burkolatra költöztették, helyét egy mutatós Silent Pro M2 felirat vette át. Nem változtak a moduláris csatlakozók, ebből sejteni lehet, hogy a belső is a régi (OEM) gyártótól, az Enchance-től származik. Összesen hat köteg kapcsolható a legkisebb, 420 wattos M2-re, ebből kettő grafikus kártyákhoz, a többi egyéb eszközökhöz való.

A grafikus kártyás vezeték 60 centiméter hosszú, rajta egy-egy 6+2 tűs csatlakozóval, úgyhogy egy felsőkategóriás vagy két középkategóriás VGA-t átalakító nélkül meg tudunk hajtani a 420 wattos M2-vel. A többi eszközt tápláló négy köteg is 60 centiméteres, a táptól 40, 50 és 60 centiméterre van rajtuk csatlakozó. Kettőn összesen hat SATA, a maradék kettőn pedig öt négytűs és egy floppy tápláló sorakozik. Mint az előző modellnél, most is könnyen hajlítható, szalagos a moduláris kötegek kábelezése. A fixek harisnyázottak, a 24 tűs 55, a 4+4 tűs kiegészítő 60 centiméter hosszú, ezért csak a legmagasabb, alsó tápos házakban kellhet hozzá toldó.

Annak idején, 2008-ban nagy szám volt, hogy a Silent Pro M a 80 Plus minősítés bronz fokozatát elérte; ma már nem számít extrának, hogy az utód M2 is ugyanezt tudja. Tizenkét voltos ágát egybeszabták, adatlapja szerint legfeljebb 32 amper, vagyis 384 watt leadására képes rajta keresztül.

Silent Pro M2 belülről

Elődjéhez képest csupán kozmetikai változás történt a Silent Pro M2 ventilátorán. Továbbra is a Young Lintől származó, viszonylag alacsony motorerejű (0,2 amper), közepes fordulatszámú modellt használják, melynek a szokásosnál több lapátja van, és korábbi tapasztalataink szerint kellemesen halk. Az új Silent Próban került rá egy takarólemez, melynek az a feladata, hogy a tápon belül hosszabb útra kényszerítse a bejutó levegőt, és meggátolja, hogy a hűs légáramlat egyből távozzon a táp hátsó nyílásán.

Belsőből viszont teljesen újat kapott az M2, de ez is az Enchance-től származik, akárcsak az előd. Elsőre a lényegesen kisebb bordák tűnnek fel, a bemeneti oldalon lévőt mondhatni kettévágták.

A bemeneten egyetlen, Rubycon márkájú nagy kondenzátort találtunk, ami 105 °C-ra van hitelesítve. A PWM vezérlésről egy Champion CM6800TX processzor gondoskodik.

A kimeneten szintén 105 °C-ra hitelesített kondenzátorok sorakoznak, CM márkájúak. Az alábbi kép bal felső sarkában látható, hogy a bordák rézbetétet kaptak, így hatékonyabb a működésük. Balra alul a ventilátor kéttűs csatlakozója, jobb felül pedig a szigetelőlemezzel elválasztott moduláris csatlakozópanel látható.

Silent Pro Hybrid kívülről

A legutóbbi Computexen találkoztunk először a Silent Pro család legújabb és legkomolyabb tagjával, a Hybriddel. Bizony, ez a táp megfelelő körülmények mellett teljesen lekapcsolja a ventilátorát, sőt ha úgy gondoljuk, akár további szellőztetőket is szabályozhatunk vele, ráadásul kétféle módon. Csúcsmodellről lévén szó már a legkisebb variáns teljesítménye is kolosszális, 850 watt, de létezik 1050 és 1300 wattos Silent Pro Hybrid is. Kábelezése teljesen moduláris, az alaplapi fő és kiegészítő 12 voltos köteg is lecsatlakoztatható.

Ennek megfelelően rengeteg aljzatot telepítettek rá, érdekes, hogy a 6+2 tűs grafikus kártyákhoz csak hattűseket. Szokatlan, bár nem egyedi a két alaplapi 12 voltos kiegészítő tűsor (jobbra felül), háromtűs ventilátorcsatlakozót viszont nagyon ritkán látni tápon – ráadásul ezek hét voltot kapnak, ezért szép csendben járó házventilátorokat érdemes rájuk kötni.

Bőségesen ellátták moduláris szalagkábelekkel a Silent Pro Hybridet, minden aljzatához jut egy köteg. A négy grafikus kártyásból kettő 70 centiméter hosszú 1-1 db 6+2 tűs dugóval, másik kettő 80 centiméteres két-két VGA táplálóval, így akár három csúcs grafikus kártyát is meghajthatunk átalakító nélkül. A 12 voltos kiegészítők kábelei is 70 centiméteresek, a fő 24 tűs köteg öt centiméterrel rövidebb. Aztán ott van még a többi ág: egyrészt három darab 80 centiméteres SATA korbáccsal, melyeken összesen tizenkét csatlakozó trónol, másrészt két szál, melyeken a régi négytűs csatlakozókból sorakozik öt darab, és az egyiknek a végére került még egy floppyetető.

Ahogy a csúcson illik, a Silent Pro Hybrid megfelel a 80 Plus minősítés arany fokozatának, tehát 20 és 100 százalékos terhelésen legalább 87% a hatásfoka, fél gázon pedig még jobb, legalább 90%-ot tud. Tizenkét voltos ágát egyben hagyták, brutális, 840 wattos (70 amperes) teljesítménnyel, vagyis tíz watt híján a teljes névleges teljesítményével meg tudja hajtani.

Silent Pro Hybrid belülről

Érdekes, de a csúcskategóriás, 850 wattos Silent Pro Hybridben ugyanolyan 2,4 wattos Young Lin ventilátort találtunk, mint a feleakkora teljesítményű M2-ben. Itt viszont nem került rá takarólemez, minden bizonnyal azért, mert távolabb van a táp hátuljától.

Alatta azt az Enchance-től származó, modern kapcsolást találtuk, ugyanazt, amit korábban a szintén arany minősítésű Silent Pro Goldban. Kimeneti része eltér a klasszikus tápokétól, a 3,3 és 5 voltos feszültséget egy PWM áramkör hozza létre a 12 voltosból. Ilyen elrendezéssel magasabb hatásfok érhető el, viszont megvalósításához több alkatrészre van szükség, tehát drágább.

Bemeneti oldalon minőségi Matsushita, vagyis Panasonic fő kondenzátorok sorakoznak 105 °C-ra hitelesítve. A kimeneti oldalon is a japánok vannak többségben, a Panasonic mellé pár Nippon Chemi Con márkájú társul, de találtunk itt egy kevésbé igényes Rubycont is.

Mutattuk már a két hétvoltos csatlakozót, amire ventilátort köthetünk, de van még egy módja az aktív szellőztető vezérlésnek. Ehhez egy előlapi 5,25 hüvelykes panelt kapunk, amit a táphoz kell kötni. Összesen három ventilátor dugható rá, ezeket a jobb oldali tekerővel szabályozhatjuk. A bal oldali a táp ventilátorát állítja, feltéve, hogy nem automata módban használjuk, amikor a táp saját belátása szerint kapcsolgat.

Próba

Már hosszú ideje használunk egy Cooler Master Silent Pro M600-at referenciatápnak, ezért most a Silent Pro M2-t közvetlenül össze tudjuk vetni elődjével. A Silent Pro Gold is járt márt nálunk, így a Hybrid sem marad hasonló súlycsoportú rivális nélkül. Szokás szerint viszonylag elavult, de meglehetősen komoly fogyasztást generáló Core 2 alapú platformunkkal terheltünk, amiben három energiaigényes GPU dolgozik, így még ma is a legéhesebb vasak közé tartozik.

• Intel Core 2 Extreme QX6700 @ 3,33 GHz, 1,45 V processzor
• Asus P5E3 Deluxe alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3-1333 RAM
• Asus Radeon HD 4890 videokártya
• Asus Radeon HD 4870 X2 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez

Táblázatunkban a konnektorból felvett fogyasztási értékek szerepelnek; azok a mennyiségek, amit a táp felvesz az elektromos hálózatból, majd megfelelő egyenárammá alakít, és a számítógépnek továbbít. Ez a folyamat veszteséggel jár, mely a modern tápoknál 10-20%-ot tesz ki, és hőenergia formájában manifesztálódik. Tehát tesztgépünk fogyasztása – vagyis a táp leadott teljesítménye – ennek megfelelő mértékben kisebb a táblázat adatainál.

Mint arra számítottunk, a Silent Pro M2 nem lett lényegesen jobb elődjénél, üresjáratban és terhelve is nagyjából ugyanazok az értékek jelentek meg a fogyasztásmérőn, vagyis 85%-ot közelítő hatásfokot kaptunk, ami ma már nem olyan nagy szám a komoly tápok között. Hang terén viszont a Silent Pro már az M szériával besorakozott az elitbe, és a második generációval is ott marad, mert az M2 e téren is azonos elődjével. Különbséget csak azért éreztünk a két táp között – az M2 javára –, mert az előd már rengeteg munkaórát lehúzott nálunk, ezalatt kicsit megkopott, felhangosodott a ventilátora.

Komoly fogyasztású tesztgépünkkel a Cooler Master Silent Pro Hybrid ventilátora már nyugalmi állapotban beindult, hiszen ekkor 255 wattot vett fel a konnektorból, ami nagyjából 220 wattos fogyasztást jelent, a 850-es modell esetében pedig valahol 170 watt környékén kapcsol be a ventilátor. Amikor viszont levettük a CPU tuningját, és kivettük a Radeon HD 4890-et, akkor befértünk a 170 wattos tényleges fogyasztás (konnektoron mérve kb. 200 watt) alá, így tényleg néma maradt a nagy táp. Persze szokásos felállásunk mellett, a 210 watt körüli terhelésnél sem volt valami zajos, halkabbnak véltük az M-es modelleknél. És ennél akkor sem lett számottevően hangosabb, amikor kb. 400 wattal megterheltük, hiszen ekkor még félig sem hajtottuk ki. Hatásfoka szépen hozta a 80 Plus Gold szintnek megfelelőt, nyugalomban 89, terhelten 91 százalék körül mozgott.

Kipróbáltuk a ventilátorok szabályozását is, az előlappal, illetve közvetlenül a tápra kötve. Utóbbinál felmerülhet az a probléma, hogy a két közvetlen tűsor nem pontosan 7, hanem csak 6,8 voltos feszültséget ad, ami nem biztos, hogy elég egyes ventilátorok elindításához. Ha viszont megfelelő a feszültség, akkor ez a két konnektor ideális lehet a ház 120 milliméteres vagy még nagyobb ventilátorainak meghajtására, mert elég alacsony feszültségen, percenként 500-800-as fordulatszámon járatni őket. Jól vizsgázott az előlapi panel is, ott a három ventilátorra 6,9-12,1 volt közötti feszültséget adhattunk rá, tehát a táp és a vele járó előlap akár egy komolyabb számítógép teljes ventilátorarzenálját is képes kezelni.

Feszültségek terén teljesen rendben voltak a Silent Prók. Mindkét tápnál azt tapasztaltuk, hogy a 12 voltos feszültség valamivel a referencia fölött – de még bőven az ATX12V szabvány engedte keretek között – indított, majd a terhelés növekedtével közeledtek a pontos 12-höz. Nagyjából ugyanezt csinálta az 5 voltos ág is, csak éppen ellenkező irányból; a referencia alatt indított, majd a terheléssel fokozatosan emelkedett.

Értékelés

A témában járatosaknak nyilván nem kell mondani, hogy a Cooler Master Silent Pro tápok nem éppen olcsók. Anno a Silent Pro M abszolút csúcsmodell volt, az M2 viszont már inkább csak az erős felső középkategóriába sorakozik be, ezért sokalljuk a 420 wattos verzió három év garanciával nagyjából 25 000 forintos árát. Ennyiért például az FSP-től 80 Plus Gold fokozatú modell kapható, persze nem moduláris kábelezéssel, de az 550 wattos FSP Aurum Modular már alig drágább az 520 wattos Silent Pro M2-nél, ráadásul az FSP öt év garanciát ad. Mindenesetre a táp nagyon halk, szépen teszi a dolgát, lecsatlakoztathatóak a kábelei, úgyhogy a maga kategóriájában tetszett nekünk, de ajánlásához magasabb hatásfok vagy alacsonyabb ár kellene.

Az abszolút csúcsot képviselő Cooler Master Silent Pro Hybrid 850 wattos verziója – kisebb társához hasonlóan, szintén három év garanciával – mellbevágóan drága, 65 000 forintba kerül. Pénzünkért viszont a ma kapható egyik legkomolyabb tápot kapjuk. A hasonló tudású konkurensek passzív üzem és ventilátorszabályzó nélkül 10 000 forinttal olcsóbbak, úgyhogy döntse el mindenki maga, hogy kell-e neki 850 wattos (vagy akár nagyobb) csúcstáp, és ha ilyet vesz, akkor rááldozza-e még egy korrekt 400 wattos táp árát az extra kiegészítőkre. Mi meghajlunk a Cooler Master és beszállítója tudása előtt, a Silent Pro Hybrid igazán tetszett nekünk, de legfeljebb a csúcs tuningosok és a kettőnél több csúcs VGA-t hajtók szűk rétegének tudnánk ajánlani.

Cooler Master Silent Pro M2 táp
Cooler Master Silent Pro Hybrid táp

rudi

A Cooler Master Silent Pro tápokat az Expert Zrt. bocsátotta rendelkezésünkre.