Egy zsarátnok

Jeanne és Maïkan története ezzel a dinamikus, szörnyűségekben bővelkedő világgal összevetve viszonylag egyszerű mese, amin, hiába a sok döntési lehetőség, úgy istenigazából még változtatni sem tudunk. A játékmenet leginkább talán a Firewatch-hoz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy az ottani, viszonylag szabadon bejárható terület helyett itt majdhogynem lineáris ösvényeket kapunk az erdőben. Mivel a játék több héten keresztül zajlik, a táj is folyamatosan változik körülöttünk, ahogy beköszönt a tél – ráadásul a grafikusok még arra is figyeltek, hogy a fenyővadon kialakítása tükrözze a karakterek gyökeresen eltérő világlátását és tájismeretét. Jeanne útját minduntalan szögletes sziklák, beárnyékolt ligetek és fenyegetően sötét, sűrű vadonrészek szegélyezik, Maïkan viszont virágos rétek, türkiz vizű tavak és gyönyörű panorámák között vándorol. Csaknem folyamatosan van mellettünk egy társ, és a vele való párbeszédek szórakoztatnak igazán, nem pedig a szimpla előrejutás. Talán, ha két menekülős jelenet akad, de még abban sem vagyok biztos, hogy ezeket el lehet bukni – ezen túl viszont nincs semmilyen akció.

[+]

Döntéseink tehát nem a központi sztori eseményeit alakítják át, hanem elsősorban a karakterek közti viszonyt, valamint a két főszereplő világnézetét határozzák meg. Jeanne-t irányítva például a vallás iránti viszonyát irányíthatjuk a dogmatikus-liberális tengely mentén, valamint döntéseink nyomán az is változik, hogy a hölgy mennyire válik asszertívvé régi otthonát elhagyva. Ezek a statisztikák elsősorban a párbeszédek pontos menetét határozzák meg – tehát nem a kimenetelt, hanem azt a stílust, ahogy Jeanne kommunikál. Szintén igen fontos a karakterek közti viszony alakítása: ha például Pierre és Maïkan nincsenek jóban, sokkal mogorvább lesz kettejük utazása, mintha országos cimborákká neveltük volna őket. Ez a megoldás egy kicsit súlytalan – ritkán éreztem, hogy valamiből kimaradtam, csak azért, mert mondjuk Maïkan kevésbé gyakorlatias volt egy helyzetben, mint lehetett volna. Szintén ködösíti ezt a rendszert az, hogy a döntéshelyzetek nyomán nem egyszer teljesen logikátlannak tűnik a karakter jellemváltozása.

Hirdetés

[+]

A Two Falls pozitív vonásai között említhető viszont a fokozatosan benépesülő kódex, amelyben olvashatunk a játék szereplőiről és helyszíneiről, valamint a karakterek által megismert állatokról és növényekről. Remekül működik, hogy a bejegyzések egy része afféle naplóbejegyzés Jeanne-tól vagy Maïkantól, de alatta mindig elolvasható egy általánosabb, a valós történelmi tényeket tágabban bemutató leírás is. Nyilván ez sem a világ legeredetibb ötlete, de így is hangulatos kis extrát jelent egy ilyen történelmi játékban. E mellett óriási plusz lehetett volna egy korhű szinkron is, mert most csak egy teljesen angol vagy egy teljesen francia szinkron közül választhatunk. Ez főleg azért furcsa, mert a játékban a nyelv fontos szerepet kap, a karakterek folyamatosan váltanak francia, wendat és innu-aimun nyelvek között, és ezt az egynyelvű szinkron a legkisebb mértékben sem tudja visszaadni.

[+]

Ahogy az megannyi műfajtársáról is elmondható, a Two Falls inkább érdekes, mintsem jó játék – az írók igyekeztek drámát és feszültséget generálni, de ez Jeanne és Maïkan története során korántsem volt annyira hatásos, mint a Firewatch nominálisan sokkal kisebb fajsúlyú történetében. (Adjuk meg azért a tiszteletet: a játék végén van egy könnyfakasztóan hatásos folyóparti jelenet!) Óriási pluszpontot ér viszont a korszak kiváló bemutatása: biztosan hiányzik néhány nüánsz, de ezzel az 5-6 órás játékkal roppant hangulatos betekintést kaptunk ebbe a ritkán látott korszakba. Tartok tőle, hogy nem lesz akkora sikere, mint a néhány tekintetben hasonló Never Alone-nak, de így is örülök neki, hogy átéltem a kalandot – sokkal jobb lenne efféle interaktív játékokon keresztül is tanulni, világot megismerni, mint kizárólag direkt szárazra megírt tankönyvekből.

A Two Falls PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a fejlesztő Unreliable Narrators biztosította.

Összefoglalás

A lehangoló sétaszimulátor megnevezés mögött ezúttal egy rendkívül érdekes történelmi játék rejlik, amely fiktív karaktereken keresztül próbálja bemutatni azt a világot, ami a francia gyarmatosítók és az őslakos törzsek igazán véres konfliktusai előtt létezett. E tekintetben sikerrel jár, még akkor is, ha egy korhű szinkron lényegesen gazdagítani tudta volna – viszont Jeanne és Maïkan társaságában túlságosan kevés időt töltünk el ahhoz, hogy igazán a szívünkhöz nőjenek.

A Two Falls legfőbb pozitívumai:

• Hangulatos betekintés egy ritkán látott korszakba;
• egy ilyen történelmi ismertető játékba remekül illik a kódex;
• Jeanne és Maïkan személyisége idomul döntéseinkhez.

A Two Falls legnagyobb hiányosságai:

• Jeanne és Maïkan története meglehetősen egyszerű;
• nincs korhű szinkron, csak (modern) angol és francia;
• a döntéseknek nincs igazi kihatása az eseményekre.

Bényi László