Toshiba Regza XV733G

A Toshiba és a tévék

A Toshiba világszerte megkerülhetetlen, ám kissé különc szereplője a szórakoztatóelektronikai piacnak. Talán kevesen tudják, de a vállalat már közel negyven éve foglalkozik az LCD technológiával, így nyilván komoly tapasztalatokkal rendelkeznek e téren. Többek között ezért is csillant fel a szemünk, amikor lehetőségünk nyílt kipróbálni egy Toshiba televíziót, név szerint a Regza XV73 típusjelzésű modellt.

Sokan talán nem tudják, hogy a Toshiba egyike a legnagyobb japán vállalatoknak. A közel kétszáz éves múltra visszatekintő konszern a nagy tömegek által ismert szórakoztatóelektronika-IT-telekommunikáció szentháromság mellett komoly pozícióval bír többek között az erőművek vagy a tömegközlekedési eszközök piacán is. Tehát nem egy átlagos cégről van szó, ennek megfelelően tevékenysége sem nevezhető átlagosnak. Számos komoly innováció fűződik a nevükhöz, azonban az elmúlt egy évtizedük a szórakoztatóelektronika világában korántsem nevezhető hibátlan sikertörténetnek. A formátumháborúra még biztos mindenki emlékszik, itt pont a Toshiba nevéhez köthető HD-DVD szabvány bukott el a Sony-féle Blu-ray-jel szemben. A SED névre hallgató, forradalminak tartott képmegjelenítő technológiával kapcsolatos fejlesztések beszüntetését pedig épp mostanában jelentette be a Canon, és a Toshiba bizony ebben a történetben is sokáig főszerepet játszott.

Azt azért túlzás lenne állítani, hogy ezek a tévedések alapjaiban rázták volna meg a vállalatot, az viszont tény, hogy a Toshiba azóta valahogy kisebb svunggal veti bele magát a látványos küzdelmekbe. A slim csatározásokat például teljesen kihagyták, a LED-háttérvilágítású tévéikre se lehet mondani, hogy legelsőként rabolták le a piacot, és a 3D-televízióik is a második-harmadik hullámmal érkeznek csak a boltok polcaira.

Mindez persze tulajdonképpen nem jelent sokat, mi inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan teljesít a vállalat közép-felsőkategóriás készüléke.

Első pillantásra

Sokan sokszor elmondták, hogy a dizájn egyre nagyobb szerepet játszik az értékesítés során, és nincs ez másként a tévék esetében sem, gondoljunk erről bármit. A Toshiba háza táján is odafigyelnek a trendekre, ez rögtön látszik. A mostanában divatos, puritán kialakítás helyett itt egy érdekes kivitelű modell nézett velünk szembe. A keret sajnos a már ezerszer látott lakkfekete, fényes anyagból készült. Ez kétségkívül elegáns hatást kelt, jól mutat, de pont annyira izgalmas, mint a Kincs, ami nincs c. film kétszázadszorra. Az alsó részen viszont a lendületes éleket megtöri egy apró, háromszög alakú bevágás. Ez alatt kaptak helyet a visszajelző lámpák, a világító Toshiba felirat, és lassan megváltozik a tónus, míg a végén már csak egy mattezüst csíkot láthatunk a készülék alján. A márka korábbi modelljeire is jellemző volt ez a fajta kialakítás, úgyhogy a Regza egy korábbi, bevált vonalat visz tovább e téren.

A design mellett dicséret illeti az összeszerelést is. Egyrészt a szilárd, ujjnyi imbusz acélcsavarok meglehetősen masszívnak tűnnek, ráadásul a gyár imbuszkulcsot is mellékel a tévéhez, ami kétségkívül kedves gesztus, ilyennel idáig még sehol nem találkoztunk.

A tévé kilenc és fél centiméter vastag, azaz e téren nem versenyezhet a különféle LED háttérvilágítású slim csodákkal, de ez úgyis csak annak számít igazán, aki a falra szerelné vagy mutogatná ismerőseinek. A nálunk lévő modellen érdekes módon a csatlakozók a hátlap bal oldalára kerültek (hátulról nézve), az eddigi összes nálunk járt tévénél pedig ezek a jobb oldalon kaptak helyet. Ez elsőre talán nem tűnik fontosnak, de biztos, hogy akadhat olyan lakás, ahol a kábelezés, a bútorok elhelyezése milliméterekre ki van számolva, ott pedig egy ilyen váltás gondot okozhat.

Csatlakozók szempontjából a modell a ma már megszokott bőséget hozza. A két SCART csatlakozó mellett található rajta egy digitális optikai hangkimenet, egy LAN, egy D-Sub, négy HDMI-csatlakozó (3 hátul, 1 oldalt), egy komponens videobemenet, 2 USB port, egy SD kártyaolvasó, illetve egy fülhallgató-csatlakozó, változtatható audio- és mélyhangkimenet. Ez utóbbi kettő elég misztikusan hangzik, de csupán arra szolgál, hogy külső hangrendszert vagy mélynyomót csatlakoztassunk a tévéhez.

Természetesen rendelkezik integrált DVB-T/C tunerrel, mellyel a digitális adásokat lehet fogni mindenféle külső segédeszköz nélkül, illetve található rajta egy CI slot is, a különböző kódolt adások feloldásához szükséges kártyáknak.

A képernyő szerencsére matt felületű, természetesen némi fény visszaverődik róla, de vannak más televíziók, amelyek e téren sokkal problémásabbak.

Vezérlés és hangzás

Távirányító és menürendszer

Kezdjük rögtön a legjobbal: a CT-90344 típusjelzésű távirányító az egyik legszebb, legelegánsabb, amit valaha láttunk. Az ezüst és a mattfekete tökéletes harmóniája lekerekített élekkel, megfelelő méretű gombokkal és feliratokkal, igazi nyerő kombó. Nyilván nem ez a legfontosabb dolog egy tévé esetében, de olyan, mint amikor beül az ember a kocsijába, és megfogja az antilopbőr kormányt.

A gombok megnyomására a tévé elektronikája kellően gyorsan reagál. Még mindig jó pár olyan modell akad a piacon, amely némi késéssel közvetíti parancsainkat, s ez egy idő után rendkívül bosszantóvá válik, szerencsére a Toshiba Regza XV733G nem tartozik ezek közé.

Bár a gombok méretére nem lehet panasz, annak elhelyezésével már akadnak apróbb gondok. Például a központi menü előhívóját száműzték alulról a második sorba, három másik közé. Nem mondhatjuk, hogy az ember vakon tapogatózva is azonnal megtalálja. Ezen kívül az sem volt világos, hogy az egyes funciók miért kerültek oda, ahova, miért egymás mellé a képarányé és a feliraté, amikor az általános képbeállítások megint máshol kaptak helyet, és jól jött volna a háttérvilágítás is olykor. Ám az remek, hogy minden fontosabb paraméter elérhető egy gombnyomással, és ezek gyors megtalálását világos piktogramok vagy feliratok könnyítik meg.

Maga a menürendszer nem túl szép, viszont funkcionális és kellően sekély, így eltévedni nem nagyon lehet benne. Az egyes fogalmak, terminusok eltérhetnek a korábban más tévéknél már megszokottaktól, de nem kell született géniusznak lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy mi mit is jelent. (Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy e teszt írójának sem okozott gondot...)

Hangok

Csodálatos lenne egyszer azt írni egy tévéről, hogy megdöbbentő hangzásélménnyel vett le minket a lábunkról, de erre még minden bizonnyal egy darabig várni kell. Hiába az ígéretes marketingszöveg a virtuális térhatásról, ehhez minimum egy intelligens hangszórókkal megtámogatott, integrált hangprojektorra lenne szükség, ezzel pedig ez a modell sem rendelkezik, a 2 x 25 wattos kimeneti teljesítmény pedig egyszerűen nem elég ahhoz, hogy lefújja a kalapot a fejünkről.

Tulajdonképpen semmi panasz nem lehet a hangra, olyan jó átlagos. A bekapcsolás után rövid ideig mintha valami zavaró ciripelés érkezett volna a tévé irányából, de a helyiségben tartózkodó öt másik ember megesküdött volna bármire, hogy semmi ilyesmt nem hall. (Most vagy az van, hogy én vagyok félig denevér, vagy a képzeletem űzött velem gonosz tréfát.)

A hangmenüben egész sok paraméteren módosíthatunk. Egyrészt változtathatunk a balanszon, azaz mondjuk nagyobb hangerőt pakolhatunk az egyik oldali hangszóróra. Ezenkívül meghatározhatjuk, hogy falra aggatva vagy állványra állítva használjuk-e a modellt (Sound Navi funkció), ennek megfelelően elméletileg más hangszínbeállításokat alkalmaz a tévé. Aktiválhatjuk a már említett virtuális térhangzást, kiemelhetjük a beszédhangokat, illetve akár maximumra növelhetjük a dinamikus basszust. Ez utóbbi is egészen jól hangzik, kár, hogy a gyakorlatban szinte semmilyen különleges hatást nem tapasztaltunk, pedig végighallgattunk egy fél Viva slágerlistát.

A Hangszinteltolás funkció egészen hasznos, hiszen így beállíthatjuk, hogy az egyes forrásokról származó tartalom milyen hangerővel szólaljon meg alaphelyzetben. Ez elsőre talán nem tűnik olyan jelentőségteljesnek, de tényleg egy olyan apróság, amely valóban növeli a komfortérzetet. Épp úgy, mint a Dolby Volume névre hallgató szolgáltatás, ez a programoktól, csatornáktól vagy bemeneti forrásoktól függetlenül egységes hangerőt biztosít, ami talán leginkább akkor jön jól, ha elszundítunk a tévé előtt, és nem akarjuk, hogy a berobbanó reklámokra felriadjunk. Ez korántsem egyedi megoldás, hiszen már más gyártóknál is találkozhattunk hasonlóval, viszont ez mit sem von le az értékéből.

Extrák?

Médialejátszó

Sajnos, és érthetetlen módon a készülék médialejátszója kizárólag fényképek kezelését teszi lehetővé. Tehát se audio, se audiovizuális tartalmak nem jöhetnek szóba, ami a mai világban kicsit kevés.

A modell intelligensen felismeri, ha memóriakártyát vagy pendrive-ot dugunk a készülékbe, és azonnal érdeklődik, hogy mit is szeretnénk, rögtön rátérni a fájlokra, vagy inkább még tévéznénk egy kicsit. Amennyiben ez utóbbit választjuk, akkor később a főmenü Programok pontja alól érhetjük el ezeket.

Természetesen kiválasztható a diavetítés (slideshow) funkció, amikor bizonyos időközönként váltják egymást a fotók, azaz úgy funkcionál, mint egy fejlett digitális képkeret.

Regza-Link és LAN-csatlakozó

A Regza-Link egy új szolgáltatás, amely a HDMI CEC-technológiát felhasználva teszi lehetővé a szolgáltatást támogató eszközök gyors csatlakoztatását és a tévé távvezérlőjével való közvetlen irányítását. Tehát úgy működik, mint a Panasonic Viera Link névre hallgató szolgáltatása, amely talán a legismertebb az ilyen és ehhez hasonlsó megoldások közül.

Az Ethernet csatlakozó bevetésével csatlakoztatható a készülék az otthoni hálózathoz, így arra is használhatjuk, hogy hozzáféjünk egy DLNA-tanúsítványt megkapott kiszolgálón tárolt fénykép-, hang- és videófájlokhoz, majd azokat lejátsszuk a tévén. Sajnos a tévéadások nem rögzíthetőek a hálózaton található kiszolgáló eszközökre.

Képminőség

Felhők, csóvák, üstökösök

Full HD felbontású, hagyományos LCD-technológiát használó tévéről beszélünk, és a technikai paramétereket elnézve azért voltak kételyeink. A hat millisecundomos válaszidő ma már egy kicsit soknak tűnik, és nem csak marketingokokból. Általában a viszonylag magas válaszidővel magyarázzák a csóvahatás névre hallgató jelenséget, azaz amikor gyors mozgások megjelenítése során az adott objektum kecses kis uszályt vonszol maga után. Az egy dolog, hogy ez elég bénán néz ki, de az még rosszabb, hogy egy idő után felettébb idegesítővé válik. Az ember nézne valami teniszmeccset, és az izgalmak, illetve a hölgyek csinos pofija helyett azon kapja magát, hogy az üstökösként suhanó teniszlabdát fixírozza, és közben érzi, hogy valami nem stimmel.

A sportok közül az asztalitenisz számít talán a legkritikusabbnak e téren, és mintha a műsorkészítők tudták volna, hogy most igazán kibabrálhatnak Toshibáékkal, egymás után adták le a Roland Garros, illetve a ping-pong VB meccseit. Ám csúful ráfaragtak! Elégedetten szemléltük, hogy nem látunk semmi zavarót, a csóvaeffektet kiikszeltük, mintha soha nem is lett volna.

A gyors mozgások hiba nélküli megjelenítésével kapcsolatban szinte mindig előkerülnek a különféle fantázianevű interpolációs technológiák, amelyek virtuális képkockákat illesztenek be a valóságosak közé, hogy a néző még folyamatosabbnak lássa a képet. Egy ilyen muriból a Toshiba sem maradhat ki, így e készülékben is megtalálható ez az eljárás, amely a hangzatos Active Vision M100 névre hallgat. Ez a 100 Hz vagy máshol sokszáz hertz techonlógia tényleg jól hangzik, de igazság szerint, ha bármikor eddig problémánk volt a folyamatos mozgással, az sohasem a képkockák számával volt összefüggésben, hanem sokkal inkább a jel gyatra minőségével vagy a televízió egyéb elektronikai hiányosságaival.

Ennél sokkal fontosabb, hogy a készülék támogatja a 24p formátumú audiovizuális tartalmak lejátszását a képsebesség és képritmus megtartásával, ami teljesebbé teheti az otthoni mozizás illúzióját.

A különböző képjavító technológiák közül természetesen bekerült a tévébe a zajszűrés, amely a satnya jelből fakadó problémákat hivatott kiküszöbölni. Ezt legfeljebb alacsony intenzitásúra érdemes állítani, mert egyébként hajlamos összemosni a kép egyes részeit, ha pedig ezután az élességen növelünk, akkor máshol lesz természetellenes a végeredmény. Jobb ezt nem is babrálni. A Resolution+ névre hallgató eljárás a Toshiba saját fejlesztése, és elméletileg képes arra, hogy az SD felbontású anyagokat felkonvertálja. Amikor erről először hallottunk, kalapokat dobáltunk az égbe, hát ez tényleg mesésen hangzik, mondogattuk egymásnak. Amikor azonban a pudingot enni próbáltuk, akkor már nem voltunk olyan vidámak. Igaz, végül is azt nem mondták sehol, hogy mekkora is lesz alkalmazásával a felbontás, de azért elsőre ennél sokkal többet vártunk, mint amennyit végül kaptunk. Lehet, hogy a japán cég mérnökei a placebo-hatásra építenek, mert több embert körbekérdezve volt, aki látott javulást, de olyan is akadt, aki szerint semmi sem változott a kép.

A Clouding vagy más néven felhősődés névre hallgató jelenség az LCD-tévékre jellemző, amikor a háttérvilágítás átszivárog a keretnél, a képernyő szélén megtörve a fényerő homogenitását. Szerencsére ilyen jellegű problémával sem találkoztunk a gyakorlatban, bár az tény, hogy az itt sem sikerült teljesen kiküszöbölni a technológiából fakadó hiányosságokat. Mindenesetre az a lényeg, hogy a hagyományos, normális használat melletti műélvezetet egyáltalán nem zavarja.

Képarány és előzetes beállítások

A képarány tekintetében a készülék a bőség zavarával kecsegteti a felhasználót. A kötelezőnek mondható 16:9 és 4:3 mellett kapunk egy 14:9, egy automata és egy Super Live névre hallgató módot is. Az automata egész jó arányban találja el, hogy a beérkező jel alapján milyennek is kéne lennie a képnek A Super Live funkció meglehetősen furcsa, hiszen csak a kép széleit húzza szét kicsit, ami addig nem is tűnik fel, amíg nem kezd mozogni a „kamera”. Konkrétan elégedetten csettintgettünk, hogy mennyire menőn néz ki a Simpson család ezzel a kicsit halszemoptikás hatással, milyen innovatívak a készítők, aztán persze leesett később, hogy mi is áll a háttérben. Elsőre nem rossz, de egy idő után borzasztóan fárasztóvá válik, szóval ezt a Super Live-ot is beraktuk a fiókba.

5+1 gyári képbeállítást kínál a tévé, a Standard, Mozi, Dinamikus, Játék és PC mellett kapunk egy Autoview névre hallgató opciót is. Ez utóbbi a kakukktojás, hiszen a beépített fényérzékelőt felhasználva módosítja az aktuális fényerőt. Az alábbi két ábrán azt lehet látni, hogy hogyan reagál egy félig-meddig elsötétített szobára, ahova azért beszűrődik a fény, és hogyan arra, ha eléteszünk valamit, ami tökéletesen leárnyékolja a szenzort, tehát baloldalt a fényerő (cd/m²) a lényeg!

Egyébként a kép jobb oldalán az látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a DeltaE, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a DeltaE értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

A Dinamikus névre hallgató beállítás nem meglepő módon elég szörnyű. A fényerő mintha milliónyi apró tűvel szurkálná az agyunkat, amire még rátesznek egy lapáttal a valóságtól elrugaszkodott, túlságosan élénk színek. Ugorjunk is tovább! A PC és a Játék már jobb, jelzik is nevükben, hogy nagyjából mire találták ki őket. A Standard és a Mozi a legjobb, bár ez utóbbi kicsit sötét, de a fényerőt gond nélkül feljebb csavarhatjuk egy pillanat alatt. Sajnos felhasználói fakkot nem kínál fel a tévé, így csak ez eredeti beállításokon menthetjük el a változtatásainkat.

Az alábbi ábrán a kalibrátor segítségével készült mérési eredményeket tüntettük fel, sorrendben: Standard, Mozi, Dinamikus, Játék, PC

Itt pedig következzenek azok a paraméterek és értékek, amelyeket mi (és ezt a műszeres mérés is megerősítette) a legjobbnak véltünk:

A notebookkal egy HDMI-kábel segítségével kötöttük össze a tévét, monitorként is jól funkcionált. Igaz, eleinte leharapta a kép széleit, így mindennel próbálkoztunk, végigzongoráztuk a képarányokat, játszottunk a különféle beállításokkal, ám csak az vezetett eredményre, ha a notebook képernyőjét maximális felbontásra állítottuk.

A vállalat a termékkommunikációjában kihangsúlyozza, hogy a készülékre jellemző a lágy, visszafogott színkezelés − jelentsen ez bármit − és a valósághű színek, valamint a pontosság, amelyek azért már jobban értelmezhető fogalmak. És tényleg! A Regza XV733G egyik legnagyobb előnyét a színek adják. Tényleg jó ránézni a képre, valóban természetesek az árnyalatok, semmi mesterkéltség vagy túlszaturáltság. Ennek fontosságát talán nem is lehet elégszer kihangsúlyozni, hiszen egy tévé lényegét sok szempontból ez adja, és pont ez az a terület, ahol rengeteg modell még mindig elvérzik.

Tévé, film és vélemény

Az a nagyszerű, hogy ma már egy ilyen, közép-felső kategóriásnak mondott tévé is hibátlan élményt nyújt nagyfelbontású tartalmak esetén. Az ember berak valami filmet, és úgy érzi, hogy eljött a tavasz. Most speciel tényleg eljött, de ettől még a tény, tény marad: bitang jó dolog arra használni egy ilyen eszközt, amire kitalálták. Ekkora méretben még a 720p felbontású anyagok is mutatósan festenek, a színek, az élek és a gyors mozgások is rendben vannak, arra kell egyedül odafigyelni, hogy viszonylag épkézláb alkotást válasszunk. Sajnos a modell médialjátszója nem képes kezelni semmiféle audiovizuális tartalmat, de azért ma már viszonylag könnyen megoldható, hogy más úton-módon juttassuk el ezeket a képernyőre.

A tévéadások vétele és megjelenítése mindig kritikus ilyen nagyméretű kijelzővel rendelkező modellek esetén. Az alacsony felbontású, gyászos minőségű jel feldolgozása és megjelenítése komoly kihívást jelent számukra. Szerencsére a Toshiba fejlesztői megbirkóztak a feladattal. Természetesen nem mondhatjuk, hogy minden esetben tökéletes lett volna a kép, de semmi komolyabb panaszunk nem lehet rá, abszolút élvezetes tévézni a tévével, és bármennyire is idétlenül hangozzék ez ebben a formában. A tunert tehát egészen jól eltalálták, ami sok vetélytársa elé-fölé emeli a készüléket.

Összegzés

Való igaz, hogy a Toshiba Regza XV733G nem tökéletes. A mai trendekhez képest túl vastag, médialejátszója gyakorlatilag nem létezik, egyszer-kétszer ciripelést is hallottunk (-tam), segítségével nem érhetőek el közvetlenül webes tartalmak, és mégis... Ez egy szerethető tévé. A színei gyönyörűek, természetesek és visszafogottak, a kép mindig folyamatos, a csatornaváltás villámgyors, a menürendszere, valamint a távirányítója barátságos, az automata funkciók remekül működnek, és még jól is néz ki. (Én odavoltam érte.)

Toshiba Regza XV73

elefant

A Toshiba Regza XV73 névre hallgató Full HD LCD tévét a Toshiba Shop, a Toshiba tévék magyarországi forgalmazója bocsátotta rendelkezésünkre.