New York megint elesett!
Mielőtt a karantén szó túlontúl ismerőssé vált mindannyiunk számára, e játék sokáig Rainbow Six Quarantine néven futott. Még korábban pedig Outbreak volt a neve: ez volt a Ubisoft legjobban menedzselt multiplayer játékának, a Rainbow Six Siege-nek az egyik, csak korlátozott ideig játszható bónusz játékmódja. Bár az egész Siege az ötfős csapatok ravasz csatározásairól szól, az Outbreak mindezt kellemes módon kooperatív taktikázásra cserélte le. Az ajándékot mindenki annyira élvezte, hogy a Ubisoft azóta sem hozta vissza – ehelyett inkább teljes játékot építettek a „jönnek az idegenek, irány a frontvonal” alapötlet köré.
Aki tehát volt olyan szerencsés, hogy részt tudott venni az Outbreak küzdelmeiben, nagyjából képben is van az Extractionnel kapcsolatban is: ez is egy viszonylag lassú tempójú, tényleg a közös munkára építő háromfős kooperatív FPS, amely megannyi részletében is a Siege jól ismert megoldásaira épít. Itt vannak például a speciális képességekkel és egyedi arzenállal rendelkező operátorok (mind onnan jött át, hivatalosan ugyanis ez egy folytatás), itt is jól kihasználható a falak berobbantásának vagy megerősítésének lehetősége, és természetesen a képességek, fegyverek és kiegészítők nagy része is ismerős lesz. Ezen túl vélhetően az sem sokakat lephet meg, hogy minden küldetés véletlenszerűen választott feladatokkal indul, melyek mindegyike a zergekéhez hasonló trutyiban élő idegen bestiákhoz kapcsolódik. Mintát kell venni ebből, be kell szkennelni azt, meg kell ölni emezt, fel kell robbantani amazt – de az ezerszer látott megbízásokat itt-ott sikerült egyedi köntösbe csomagolni.
Noha a játék első órája tele van kiválóan renderelt videókkal és fontosnak tűnő karakterekkel és sztorielemekkel, a narratíva finoman szólva sem nyomja el a játék más elemeit. A legtöbb játékosnak pontosan elég lesz annyi, hogy egy Kiméra névre keresztelt parazita támadta meg Amerikát (és feltehetően más helyeket is, de hát az kit érdekel, nem igaz?), és ellenük a REACT névre keresztelt szuperbrigád veszi fel a küzdelmet. Igen, tankok és szőnyegbombázás helyett a háromfős kommandók és kézifegyverek mellett tette le a voksát a katonai vezetés, így aztán mindennapos helyszínek „megkimérázott” verzióiban fogunk osonni. Aki esetleg többet szeretne megtudni a háttérben zajló eseményekről, a parazitáról, illetve az azáltal létrehozott, archaean névre keresztelt lények biológiájáról, annak a játékbeli kódex áll rendelkezésére, amely a legtöbb sikeres missziót követően gazdagszik egy-két bejegyzéssel.
[+]
Az Extraction jelenleg négy helyszínt tartalmaz, melyek mindegyike három-három pályát kínál. A helyszínek a szintlépéssel lineárisan nyílnak meg, tehát mindenki New Yorkban kezd, aztán jön San Francisco, Alaszka, és végül Új-Mexikó, ahol az egész fertőzés kezdődött. Bár a 12 pálya nem sok, legalább az azokon végrehajtandó feladatok állandóan változnak. Minden küldetés három szakaszból áll, és e zónák közt az átjárást hatalmas sárga-fekete zsilipkapuk biztosítják. Akár végeztünk az adott terület egyetlen feladatával, akár nem, bármikor dönthetünk úgy, hogy kihívjuk a mentőhelikoptert, és kockáztatás helyett inkább visszatérünk a központba sebeinket nyalogatni. Ha pedig sikerült elvégezni a munkát egy szektorban, érdemes áttekinteni a helyzetet: van-e elég életerő, lőszer és minden egyéb extra arra, hogy a következő, mindenképpen nehezebb zónába érdemes legyen átzsilipezni, vagy inkább menjünk haza?
A legtöbb hasonló játékban meg se fordulna a fejünkben, hogy menet közben, sőt, akár egyetlen küldetés tényleges végrehajtása előtt így feladjuk a próbálkozást, de az Extraction ebben a tekintetben meglepően könyörtelen. A küldetéséről sérülten visszatérő harcosok nem gyógyulnak meg azonnal, hanem a többiekkel szerzett XP alapján regenerálódnak kicsit a missziók között – ha nagyon pechesek vagyunk, négy-öt küldetésbe is beletelik, mire valaki ismét makkegészséges lesz, sőt, az is előfordulhat, hogy nincs is egészséges katona a bázison, így sérülten kell kezdeni a következő missziót. És még durvább a helyzet, ha valaki esetleg kidőlne a küldetés során; persze, rövid ideig fel lehet szedni a haldoklókat, és néhány karakter speciális képessége is ehhez az állapothoz kapcsolódik, de azért nem ritka, hogy valakit elveszítünk. Ilyenkor a társakon múlik, hogy felkapják-e a sztázisba került testet, és visszacígölik-e azt a helikopter-leszállóhoz, ahol külön rekesz várja az efféle rakományt. Ilyenkor az illető 50%-nyi HP-val kerül vissza a központba, és nyilván hosszú időbe telik, mire innen felépül. Ha viszont elmarad ez a végső mentőakció (például azért, mert mindenki elpatkolt), hát az adott operátornak jó időre búcsút mondhatunk – a képét kiszürkíti a játék, és őt csak akkor kapjuk vissza, ha egy későbbi, ugyanoda vezetett küldetés során kiszedjük a paraziták által ráépített undorító nyálkafészekből, és feladjuk légipostán a bázisra.
A Rainbow Six Extraction néhány tekintetben tehát megpróbál realisztikus lenni, ezzel is megkülönböztetve magát a kooperatív FPS-ek hatalmas tömegétől. Azok legtöbbje – legyen az a Vermintide 2, a Fireteam Elite, vagy épp a Back 4 Blood – ugye azt a receptet követi, hogy a kevés játékosnak hatalmas tűzerőt ad, ezért simán rájuk tud zúdítani egy egész hordányi gyenge ellenfelet. Az Extraction másként működik: bár itt is hatékony fegyvereink vannak, itt nem sebezni is alig képes zombik közt kell manővereznünk, hanem tényleg halálos bestiák támadásait kell túlélni. Még a leggyengébb lény is képes három-négy ütéssel leszedni bármelyik operátort, a trükkösebb szörnyek pedig még ennél is halálosabbá válnak, ha hagyjuk őket szabadon garázdálkodni. Az egyik ránk robban, a másik vakító nyálkát köpköd, de van teleportáló, szörnyeket idéző és láthatatlan bestia is. Noha minden játékban akadnak efféle „extra” ellenfelek, az Extractionben teljesen más a játék tempója, így a mondjuk a Left 4 Deadben vagy Outridersben működő hordamenedzselő taktikák itt hajlamosak azonnal kudarcba fulladni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
