MÁSODIK OLDAL
A lövöldözés a manapság divatos fedezékbe húzódós, kihajolós stílust követi. Nem tökéletes, de a célnak nagyjából megfelel, a célzás túlságosan érzékeny, túlságosan “laza” (az analóg karok beállításától függetlenül), de fél óra gyakorlás után uralható. Szokni kell, na. A lövöldözés abszolút fejlövés-központú, az ellenfelek többsége testlövésből egy fél tárat elvisel, a jó öreg hedsát viszont azonnali halált jelent. A TD-szisztéma itt is működik (egylövéses halál), a kétféle harcmodor kombinációja sokszor roppant látványos jeleneteket eredményez. Az első rosszfiút levered kézzel, a következőt befordítod (TD) a sarokból lövöldöző kolléga felé, aztán egy TD-s fejlövéssel elintézed az utolsót is. A láncba fűzött TD-knél, meg úgy általában ötpercenként (sőt!) QTE eseményekkel találkozol. QTE, mint Quick Time Event, az időzített gombnyomással továbbgörgethető akciók - rengeteg van belőlük, utoljára talán a Farenheit / Indigo Prophecy-ben láttunk ennyit egy rakáson.
A harmadik játékelem az autós akció. Ami gyenge. A rendelkezésünkre bocsátott járgány egy tejesdoboz fizikájával a bír, viselkedése, irányítása távolról sem emlékeztet gépjárműre. Az autókázásba szerencsére csak egyszer - igaz, akkor viszonylag hosszan - kell belekóstolnunk, a rendőrség körbezavar Párizson. GTA szerű nyitottságra és izgalmakra senki se számítson, lineáris, időkorlátos, helyenként (naná!) QTE-kel turbózott autós üldözést kapunk, ami sem vizuálisan, sem játékélmény szempontjából nem ér fel a játék többi részéhez.
Apropó, vizualitás. A Bourne Conspiracy Unreal 3 motort használ... várj, ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy középszerűen néz ki. Sok-sok játék fut manapság Unreal technológiával, és ha átlagot vonunk belőlük, valóban nem túl rózsás a helyzet. A Bourne a jobbak (értsd: a legjobb öt) közé tartozik, a játék az esetek döntő többségében kifejezetten jól néz ki. A pályatervezés szolid, a helyszínek érdekesek, a karakter-animációk is rendben vannak. A zene pedig remek. Mit remek, kitűnő, ilyen dallamoknak kell szólniuk egy akciójáték alatt.
A Bourne szigorúan single player játék, multi nincs (pedig lehetne, akár), a nagyjából hét órás végigjátszás után marad a hard fokozat, meg az extrák megnyitásához szükséges rejtett tárgy (útlevél) vadászat a pályákon.
A Bourne Conspiracy becsülettel teljesíti, amit vállalt: szépen felmondja a leckét, hibákat is vét, de a végeredmény nem okoz csalódást. A rengeteg QTE miatt legalább annyira az “interaktív mozi” kategória szélén egyensúlyoz, mint például a Metal Gear Solid - csak másképp. A harc messze van a komplextől, viszont a szó legszorosabb értelmében kielégítő, és helyenként valami elképesztően brutális - nem a vér, meg a kilógó belek miatt (nincs ilyen), hanem ahogy, és amilyen intenzitással csinálod. Ritkán érezheted magad játékban ennyire tökös faszagyereknek. Az igazi, kompromisszummentes élvezetéhez Bourne-rajongónak kell lenned, mert a játék erre, a Bourne-élmény átadására van kihegyezve. A Bourne Conspiracy ennek megfelelően akciójátéknak korrekt, Bourne-játéknak pedig kitűnő - követendő példa a jövő hasonló, licenszelt alapanyagot játékká gyúró próbálkozásai számára.
