Hirdetés
ELSŐ OLDAL
Evolúció. Az élet megjelenésével az idő és a gravitáció egyhangú állandósága mellett egy olyan tényező került a képletbe, ami mindenkinek megragadja a fantáziáját. Vannak, akik isteni entitásokhoz kötik, vannak, akik a túlélés mindent felülbíráló algoritmusait vélik felfedezni benne, és vannak, akik szimplán csodálják annak zseniális hatékonyságát. A kérdés jelen esetben azonban az, hogy a Maxis-nak és Will Wright-nak sikerül e négy évi munkával mindazt szórakoztatóan tálalni, ami a természetnek több évmilliójába került, és sokszor korántsem volt annyira mókás.
Amióta a Spore bejelentésre került, a játékos társadalom nagy része epekedve várta annak megjelenését. A koncepció kétségkívül agydurrantó kategóriás, azonban korántsem avantgárd: 96-ban a Bullfrog már kokettált a szórakoztató génsebészettel a Gene Wars személyében, majd 2003-ban a Relic is tett egy próbát az Impossible Creatures-szel. A siker elmaradt, ami nagyrészt annak tudható be, hogy az ambiciózus fejlesztők túl nagy fába vágták a fejszéjüket (pedig a jelenlegi témát még csak felületesen karcolgatták). Elvégre az evolúció maga az ateisták bibliája és istene egyben, nem csoda hát, ha ilyen volumenű próbálkozásra eddig még nem volt példa. Bár legtöbben bizakodóan álltak hozzá, sokan azt is érezték, hogy a Sims alkotóitól nem feltétlenül azt kapjuk, amit képzeletünk az EA marketing gépezetével együtt valósít meg.
Lássuk a menetrendet: több bolygóból szabadon választva útjára indíthatjuk többsejtű lényünket. Úszkál a szmötyiben, miközben növény-, hús-, vagy épp mindenevő diétáját próbálja gyakorolni nagyobb testű ragadozók árnyékában. Ez a fázis rövid és egyszerű, ha nagyon bagatellizálni szeretnék, azt is mondhatnám, hogy egy puccos Snake (vagy fl0w, ha úgy tetszik) kivitel. Mint (sajnos) az összes fázisnak, ennek is az élettartamát igazán csak a Lénylabor tolja ki, ahol antropomorfizált “bacinkat” DNS pontok fejében teleaggathatjuk funkcionális, illetve dekoratív szervekkel. A lényfázis kezdete az a legendás mozzanat, mikor is választottunk lábakat növesztve kimerészkedik a partra. Több, szárazföldön hasznosabb szervek, melyeket attitűdünkhöz igazítva választhatjuk az irányvonalat: más lények elpusztítása és elfogyasztása, vagy a béke jegyében szociális, barátkozós hangvétel (mindenevőként egyszerre a kettő). A két-két oldal négy-négy alapvető képességet sorakoztat fel, ami nem sok, belegabalyodni valóságos művészet lenne. A feladat mindössze annyi, hogy a környező többi fajjal kapcsolatba lépve (értsd: ízekre szedni őket, vagy elnyerni szimpátiájukat), illetve csontvázakból újabb testi kiegészítőket gereblyézzünk össze (DNS pontokkal egyetemben).
Ezt követi a törzsi fázis, ahol megjelennek a társas élet első, komolyabb hozadékai. Házakat, célszerszámokat (balta, lándzsa, fáklya, hangszerek stb.) állítanak elő a hatékonyság jegyében, azonban a feladat még mindig ugyanaz. Idő közben kapunk néhány, táplálkozási habitusonként egyedi képzettségeket, amelyek ha látványosabbá sokkal nem is, de sokkal könnyebbé teszik a játékot. Pillanatok alatt a civilizációs szegmensben találhatjuk magunkat, ahol megindulnak a jól ismert, csak emberre jellemző folyamatok: a vallás, az ipar és a kultúra fejlődése. Aki pl. Civilization fajsúlyú fejlődési procedúrára, vagy legalább annak töredékére számít, az itt nagyot fog csalódni. Ahelyett, hogy anyagiak egyéni beosztásával, infrastruktúrával, és egyéb, ténylegesen interaktív teendőkkel generálnánk fajunk sajátosságait, lényegében itt is csak az a kardinális, miszerint szeret(kez)ünk, vagy háborúzunk. Tehát ez az éra is végletekig egyszerűsített, és az is kitűnik, hogy a Maxis nagyobb figyelmet szentelt a pacifista stílusnak, aminek nyilván a megcélzott vásárlói réteg az oka (ahogy vélhetőleg a játékmechanizmusnak triviális mivolta is). Egy kis jópofi itt, egy-két nagy testű bomba ott, és már miénk is a planéta. Kezdődhet az űrfázis. Biztató, hogy a kezelőfelület immáron annyi funkcióval bővül, hogy gondolhatnánk, itt már tényleg beindul valami.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
