Rendőrbíró

Felteszem, mindannyian kívülről fújjuk a Robotzsaru-univerzum direktíváit: „a közjó szolgálata; az ártatlanok védelme; a törvény fenntartása.” E listához a Rogue City kiadója, a Nacon, illetve a játékot fejlesztő Teyon stúdió egy újabb fontos kitételt illesztett: az Unfinished Business nem DLC – ne hívd annak, ne bánj úgy vele, ne kezeld akként! És ha már ez annyiszor elhangzott a játék minden bemutatásakor, hát engedjünk mi is a kérésnek: az Unfinished Business tényleg önállóan futtatható, különálló játék, ami az alap Rogue City nélkül is játszható. Az engine ugyanaz, és persze a játékmenet is igen hasonló, olyannyira, hogy akinek esetleg gondjai voltak a langaléta tank előző kalandjával, azt ez a történet sem fogja megnyerni. Szerencsére azért többségben voltak azok, akik örömmel fogadták a közel két éve megjelent feldolgozást: a lengyel fejlesztők sikeresen vették át az alapmű hangulatát és megoldásait, olykor akár még a játékmenet elvárásaival szemben is ragaszkodva azokhoz.

Az Unfinished Business a korábbi, meglepően szerteágazó események véres lezárása után nem sokkal veszi fel a fonalat, egy jóval átláthatóbb történetet kínálva: az ügyeletes zsoldosbanda mindenkit lemészárol detroiti rendőrősünkön, és extra sértésként még félig gép, félig ember főszereplőnk high-tech fészkét is meglovasítják. Mint kiderül, vezetőjük terve – a mi alkatrészeinket felhasználva – egy olyan gép felépítése, amellyel bármilyen masinát meg lehetne hackelni, így hát mi más is lehetne a megoldás, mint minket küldeni a fenyegetés után, hátha valami csapdába esünk? Szerencsére ez a banda lokalizált problémaként dolgozik: egy ménkű magas, építés alatt álló felhőkarcolóba vették be magukat, így a közfeladatokat ezúttal temérdek lépcsőzés közepette látjuk majd el, azonnal az ember eszébe juttatva a legutóbbi Judge Dredd-filmet. Szerencsére nem csak arról van szó, hogy szintről szintre haladva módszeresen végiggyakjuk az egész házat, az előző játék szabadon bejárható, mellékküldetéseket kínáló Detroitjának mintájára ugyanis civilekkel teli, békés zónákat is felkereshetünk. Igaz, ezek kidolgozottsága alaposan elmarad még az évtizedes első Metro-játék csatornamélyi városaitól is, és maguk az extra feladatok is csak ritkán szórakoztatnak annyira, mint a Rogue City legmókásabb megbízásai, de legalább megtörik az amúgy állandóan 110%-on pörgő akció monotonitását.

[+]

Bár Robocop magányos hadjáratot indít az ismeretlen főgonosz seregei ellen, mint hamarosan kiderül, egy afféle belső ellenállási mozgalom is dolgozik a toronyban, így lesznek – mint kiderült, titkokkal teli – szövetségeseink is. Igaz, társaink elsődleges feladata a tanácsadásban és különféle biztonsági kapuk megnyitásában ki is merül, harcolni végig egyedül fogunk. Az előző játékban megnyitható képességek már induláskor velünk vannak, de hűséges pisztolyunk fejlesztését csaknem elölről kell kezdeni. Ez nem véletlen: az Auto-9 már pár játékóra után szinte csalással felérő eszközzé válik a kezünkben – amint néhány sebzésnövelő chip kiosztása mellett megnyitjuk a sorozatlövő funkciót, a játék nehézsége töredékére zuhan; és amint ehhez társul az újratöltéssel való vacakolást negáló extra is, már nehéz fokozaton sem lesznek ellenfeleink. Bár néhány trükösebb rész akad (egy szakaszt például robbanó gáz miatt tűzfegyver nélkül kell teljesíteni, egyszer pedig hűséges pisztolyunktól is ), az alapjáték mesterlövészes szakaszához mérhetően aljas részek nincsenek, és gyógyító csomagból is mintha bőkezűbben szórna az Unfinished Business.

[+]

Bár hangsúlyozom, ez nem egy DLC, azt azért nem hallgathatom el, hogy igazán friss dolgokból vajmi kevés került az új játékba. Egyetlen figyelemre méltó új fegyver van, igaz, az egyszerre látványos és hatásos: a Robotzsaru ellen kifejlesztett fagyasztót tudjuk leszedni az elit zsoldosok hullájáról. Bár ez finoman szólva sem a leggyorsabb fegyver a világon, ha egyszer sikerül elsütni, a találat nyomán eljegecesedő ellenfelek maradnak csak mindenfelé – ha nem lenne annyira hatékony a fejleszthető kézipisztoly, szívesen használtam volna ezt is. Ellenfélből akad pár új típus, legyen szó ismerős módon a földön guruló robbanó droidoktól a jetpackes katonákig – arra azonban nem jutott idő, hogy akár ezek, akár a régi ellenfelek okosabbá váljanak. A legtöbb még mindig bambán lapul valami fedezék mögött, vagy ostobán grasszál ide-oda, amíg csak célkeresztünk elé nem kerül. Nincsenek összehangolt akciók, nincsenek taktikus oldalbatámadások, sőt, még azzal a rém fejlett manőverrel sem tudnak mit kezdeni a katonák, hogy mondjuk bebújunk egy szekrény takarásába. Érthetetlen módon az ajtó-betörések sem fejlődtek, és hiába Robotzsaru az, aki az akciót elindítja, olyan lassan reagál saját cselekedetére, hogy közben tucatnyi találatot szenved el.

[+]

Lehetetlen azt fogni a fejlesztőkre, hogy nem próbálkoztak kreatív megoldásokkal – bár a történet nyilván nem különösebben mély, három játszható, ráadásul minden alkalommal más karakterrel játszható flashback rész próbálja érdekesebbé tenni. Noha a toronyban való öldöklés alapvetően meglehetősen önismétlő jellegű a lassú, se lehajolni, se ugrani nem képes főszereplővel, itt-ott vannak érdekes szakaszok – a kedvencem talán az volt, amikor tudatunkat egy ismerős robot testébe töltve lehetett úgy istenigazából mészárolni, vagy a filmnek megfelelően akár egy lépcsőn legurulni. A látvány furcsa kettősséget mutat: az effektek, és itt-ott a kidolgozottság is dicséretes, de azért egy toronyház nem képvisel olyan változatosságot, mint az alapjáték különféle helyszínei. Az arcmimika és úgy általában a nem-harci karakteranimációk továbbra is roppant gyengék, de ami ennél sokkal rosszabb, konzolon most performance-módban is hajlamos botrányosan szaggatni a játék. Nem tudom, ennek mi oka lehet, hiszen az előző részben nem voltak ilyenek, de most a checkpointokon áthaladva brutálisan bezuhan az fps. Az Unfinished Business nem egy DLC – az Unfinished Business egy láthatóan, érezhetően kisebb léptékű variáció a korábbi motorra, koncepcióra és játékmenetre.

A Robocop – Rogue City: Unfinished Business PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.

Bényi László

Összefoglalás

A Rogue City játékélménye egy toronyházba zsúfolva – nagyjából ez az Unfinished Business. Az előző rész gyenge pontjain mit sem javítottak, de a 9-10 órás mészárszék így is teljesen játszható lesz azok számára, akik kedvelték azt.

A Robocop – Rogue City: Unfinished Business legfőbb pozitívumai:

• Még mindig hozza a Robocop-hangulatot;
• érezni minden fegyver erejét;
• csak egy új fegyver van, de az nagyszerű.

A Robocop – Rogue City: Unfinished Business legnagyobb hiányosságai:

• Roppant kevés újítás;
• a toronyház nem elég változatos környezet;
• konzolon szörnyű belassulások.