Hirdetés
Új kiadás
A Persona 4 alapból is egy nagyszerű, néha izgalmas, néha kacagtatóan vidám játék volt, és ehhez a kézikonzolos Golden kiadás csupa remek dolgot tudott még hozzátenni. Az alapból elvárható dolgok (új personák, jelenetek és hobbik) mellett új területek kereshetők fel a valódi világban és a Midnight Channelben is, a korábban átugrott téliszünet is játszhatóvá vált, kaptunk egy opcionális befejezést, két szociális kapcsolatot és úgy általában a harctól a szinkronig mindenen javítottak kicsit. Egy dolog nem sült el pozitívan: az új karakter, Marie jól láthatóan utólag lett a játékra fércelve, így még akkor sincs igazán integrálva a történetbe, ha esetleg őt fűznénk be főszereplőnk barátnőjének.
Most, még nyolc évvel később ez a kibővített változat jelent meg PC-re. Barátságosan alacsony gépigény jelzi, hogy bizony a 32 mega memóriával szerelt, 300 MHz-en futó PlayStation 2-ig vezethetők vissza a játék gyökerei, és persze a látvány sem feltétlenül olyan, ami versenyezni tud a mai címekkel. A Persona 4 már 2008-ban is inkább „csak” stílusos volt, mintsem technikailag lenyűgöző, és ez a nagyobb felbontás és a totális élsimítás ellenére sem változott sokat. A HD-ben újrarajzolt karakterprofilok csodálatosan néznek ki, az art design még mindig parádés, de a poligonmodellek szinte változtatás nélkül kerültek át a portba, a textúrák minősége pedig furcsán változó: egyik-másik felirat vagy kép éles, de a nagy többség pixeles vagy mosott maradt. Néhány zsúfoltabb helyszínen kifejezetten jót tett a látványnak a sokkal tisztább képminőség, máshol viszont a báj egy része mintha eltűnt volna ettől. Engem mondjuk mindez cseppet sem zavart, mert a játék továbbra is igen stílusosan fest, de aki nem tud meglenni arcmimika vagy realisztikus aljnövényzet nélkül, az bizony szívhatja a fogát.
[+]
Az Atlus belső csapata által készített átirat amúgy teljesen elfogadható lett: a japán játékok egy részére még ma is oly jellemző PC-s ballépések mindegyikét sikerült elkerülni. A menüben még néhány extra grafikai opciót is találunk, így a 4x supersampling is bekapcsolható a jobb gépeken. A töltések szinte szemvillanás alatt lezajlanak, az anime-stílusú videókat általábanjól sikerült felskálázni, a felbontás pedig az egekbe, de legalábbis 2880p-ig emelhető, mégpedig limit nélküli framerate-tel.Még egy remek extrát is kaptunk: most már választható a japán szinkron is, ami nagyságrendekkel Inabához illőbb, mint az amúgy egyáltalán nem rossz angol szinkron.
[+]
Sajnos azonban mindent nem tudok dicsérni, akadnak érthetetlen döntések is az új verzióban. A játék elején például – a játékban amúgy csak igen ritkán feltűnő – nevünk beírása például az elképzelhető legrosszabb megoldást kapta: szimpla gépelés helyett a WASD gombokkal kell egy virtuális billentyűzeten manőverezni. Szintén meglepő, ahogy az egeret kezeli a játék: a menükben tudunk vele turkálni, a párbeszédek során is használhatjuk, de a kamera már nem irányítható vele a labirintusokban. És végül: ha már valami őrült a Tab gombra tette a főmenüt, hát legalább ezt megemlíthette volna a játék… aki tehát lelki nyugalomra vágyik, az inkább egy kontrollert kössön a gépére.
[+]
A Persona 4 Golden a mai napig nagyszerű élmény tudott maradni, amely minden tévébe mászós bizarrsága, sorozatgyilkosos nyomozása és varázslatokban gazdag démoncsatája mellett óriási nosztalgiabomba is. Bár a Persona 5 természetesen minden téren sokkal modernebb lett, és harcrendszere is egy fokkal komplexebb, de a vidéki Inaba bája számomra máig felejthetetlen élmény, Chie, Yukiko és a többiek közé pedig fantasztikus érzés volt visszamenni.
A Persona 4 Golden most PC-re jelent meg.
Pro:
- Fantasztikus játék, meglepően igényes átirat;
- Japán szinkron.
Kontra:
- A nagy felbontás nem mindennek tett jót;
- az irányítás nem tökéletes.
90
Grath
