Külső, ergonómia

A TZ sorozat élete 2006 februárjában kezdődött az öt megapixeles, tízszeres optikai zoommal rendelkező TZ1-gyel. Az első készülék még igen kerekded formavilágát már a TZ2-nél karcsúsították - ez a "fogyókúra" ezután csak folytatódott, így a TZ4 ismét kecsesebb lett. Végül, a TZ7 formavilága a TZ6-óta változatlan (valószínűleg a TZ8 hoz ismét egy dizájn-váltást).
A karcsúsítás során a készülékek ugyan nyertek az esztétika oldalán, de az ergonómia nem mindig mutatott hasonló előrelépést az elődmodellekhez képest.

Az előlapot a nagyméretű optika uralja. Ugyan már csak F3.3 a legtágabb blendenyílás (bezzeg az ősmodellnél ez még F2.8 volt), cserébe kisfilmes rendszerben kifejezve 25 mm-nek megfelelő gyújtótávolságról indul a tizenkétszeres átfogású objektív.
Kompakt méretének köszönhetően ez a készülék is helyszűkében szenved, így már nem is kell azon elcsodálkozni, ha a vakunyílás lassan már csak egy kis csík lesz az újabb masinákon. Amúgy is, aki külső vakut szeretne használni, vagy külön felnyíló beépítettet kíván, az forduljon bizalommal az LX3-hoz - persze némi felár ellenében.
A bal felső sarokban az AF segédfénye látható.

A TZ7 a TZ6-hoz képest nagyobb átmérőjű és felbontású LCD-t kapott (3" vs 2.7" - 460e vs 230e képpont), és megjelent a videofelvételt közvetlenül indító "felvétel" gomb, így már nem a módválasztó tárcsát kell piszkálni. A kezelőszervek amúgy bitre megegyeznek az elődmodellnél látottakkal. Mindegyik működése pontos és határozott - még a kezelhetőséggel sincs gond, hiába aprók a nyomógombok.

A váz alján megszokott kép várja a nézelődőt: a csúszó retesszel ellátott ajtó mögött a Li-Ion akku és a memóriakártya található. A fémből készült állványmenet a gép középvonala alá került. Bizalomgerjesztő a "Made in Japan" felirat, azonban már tapasztaltuk, hogy sem a Vietnámban, sem a Kínában, vagy más, távolkeleti országban gyártott fényképezőgépeknek nem kell szégyenkezniük a minőség szempontjából. Minden csak a "meo" kérdése.

A jobboldali műanyag ajtó mögött HDMI és vegyes funkciójú (USB - A/V) csatlakozó bújik meg.

A váz tetején sztereó mikrofon fogadja a felhasználót, s mint később majd részletezzük, ezek valóban jó hangminőséget produkálnak. A bekapcsoló gomb mellett az exponáló és az ezt körbeölelő zoomgyűrű, valamint a módválasztó tárcsája található. A TZ6-nál már láthattuk ezt az elosztást, a gyártó ott cserélte fel először az exponáló-módválasztó párost - szerintünk kár volt, ugyanis a készülékkel töltött első napokban mindig a tárcsával próbáltuk exponálásra bírni a fényképezőt.

Röviden: Szép, és nagyon jó minőségű a külső, azonban a karcsúsítás miatt nem olyan jó a markolaton a fogás, mint a TZ1-TZ3 modelleknél. A felcserélt exponáló-módválasztó is ront valamit a helyzeten. Kövér plusz a nagyobb méretű és felbontású LCD, valamint a jól szervezett kezelőszervek a hátlapon.

Adatlap

Működés

A TZ7 tökéletesen lefedi a mindennapok helyzeteiben használatos gyújtótávolság tartományt, s még tovább is lép: ekvivalens 300 mm-es teléje mellett még mindig F4.9 fényerőre képes, így akár természetbúvárok sem maradnak le egy -egy ritka pillanatról, ha éppen nincs kéznél a "nagy gép". A bemozdulások elkerülése végett a gyártó ebbe a gépbe is beépítette a hatékony Mega O.I.S. képstabilizáló mechanizmusát, amely a 200 mm fölötti tartományban igen jól jön.

Helyzetfüggő, hogy a két üzemmód közül melyik adja a jobb eredményt; ezt ki kell tapasztalnia a fotósnak. Hol a folyamatosan aktív, hol pedig az exponáláskor segédkező stabilizálás hozza a szebb eredményt. Lehetőségünk van mindent az automatikára bízni, amely legtöbbször képes a helyes választásra.

A TZ7 makró funkciója a jobbak közé tartozik. Bár az Olympus továbbra is verhetetlen e téren, azért a 3 centiméteres tárgytávolság sem rossz. Ezen felül bele is nagyíthatunk makrózáskor a képbe - ilyenkor csökkentett felbontásba vált a készülék, majd az elkészült képet digitálisan felnagyítja. Az eredmény (lásd minták a képminőség pontban) persze sosem lesz olyan minőségű, mintha eleve maximális méretben készült volna a kép, de ha ló nincs,...

A beépített villanó pontosan ugyan azt a teljesítményt nyújtja, mint az FT1-ben. Derítőnek jó, de még jobb, ha rendesen megvilágított témákat fotózunk.

Szerencsére ebből a készülékből sem maradtak ki a sémák közül azok, melyek már a Panasonic strapa fényképezőgépénél is elnyerték mindannyiunk tetszését. A "tűlyuk" és a "szemcsésség" főleg azoknak a felhasználóknak kínál segítséget a kreativitáshoz, akik nem szeretnek, vagy nem tudnak utólag szoftveresen foglalkozni a képekkel a PC-n.

Az átlagot nézve a TZ7 az FT1-hez képest hasonló működési sebességet produkál. Bekapcsolás után előbbi valamivel gyorsabb, csak 2.7 mp a kényszerpihenő. Két maximális minőségű és felbontású kép között azonban valamivel több időt kell várnunk: cca. 2.05 másodpercet mértünk. Az optika átfogása nagyobb, mint az FT1-é, ezért a teljes tartományt lassabban, 2.81 mp alatt járja végig a léptetőmotor.

Összefoglalva: Flott működés, több kreatív séma és hasznos funkciók teszik kényelmessé a fotós dolgát. A Panasonic jól bevált képstabilizátor rendszere pedig ennél a készüléknél is remek munkát végez.

Menürendszer

Sok beszámolnivalóval, újdonsággal nem szolgálhatunk, a magyarul is tudó menürendszer a szokásos Panasonic-féle: három fül alatt találjuk meg a fotós, a filmes, valamint az általános beállításokat.

Mint a korábban bemutatott Panasonic fényképezőknél (FT1, TZ4, LX3), a Q.Menu gombra itt is előugrik a gyorsmenü, melyben a képalkotás legfontosabb paramétereit találjuk meg közvetlenül.

A kijelző képe számos információt közöl, élő hisztogrammal is találkozhatunk, ha engedélyezzük ezt a funkciót.

Pár mondatban: A Panasonic TZ7 menüje rengeteg információt, paramétert tartogat, esetenként érdemes fellpaozni a használati utasítást, ha elakadnánk.

Képminőség

A Panasonic TZ7 gyútávtartománya az átlag kompakthoz képest erős nagylátóról indul. Ennek általában az a hátulütője, hogy látványosan nagy lesz a hordótorzítás. Azonban a gyártó szemfüles mérnökei szépen kivédték a felmerülő problémát: lásd LX3, itt is szoftveresen korrigálják a képeket.

Az optika nagylátó végén készült kép azonban a szoftveres korrekció ellenére a sarkakban is jó minőségű; a csekély mértékű nyúlás és a felbontás csökkenése csak kifejezett pixel-sasolás során fedezhető fel.

Az optika igen jól ellenáll a becsillanásoknak is. Szokásos módon kihasználtuk a késő tavaszi napsugarakat a brutális teszthez.

A Pana TZ7 tizenkétszeres zoomja 300 mm-nek megfelelő gyújtótávolságot ér el (kisfilmes értékben kifejezve), s bár nem tud versengeni például az Olympus SP-590UZ nagyításával, azért neki sem kell szégyenkeznie. A Fotex toronyházának külső berendezésein ugyan nem tudjuk leolvasni a gyártót, de azért így sem maradunk le a fontosabb részletekről.

A gégecsövek barázdáit nem láthatjuk, cserébe minimális a CA még a 300 mm-es végállásban is. Nem árt azonban használni a képstabilizátort, mert különben szabadtéri fényviszonyok mellett is csak erős napsütésben nem mozdul be a kép.

Az összes "zajos" képünk kellemes meglepetést tartogatott: régebbi Panasonic fényképezőknél megszokott volt az erős zajosodás, képelmosás már ISO 200-tól felfelé. A TZ7 azonban már nem az első újabb generációs gépe a gyártónak, amely még ISO 800 mellett is nagyon jó képminőséggel szolgál. Sőt, ha muszáj, ISO 1600 is abszolút bevállalható.

Végül álljon itt pár minta, melyek kis többletinformációt nyújtanak a Panasonic TZ7 képminőségéről:

Összegezve: Nagyon jó optikával, jó érzékelővel és jó képalkotó algoritmussal vértezték fel a TZ7 -et. Látszik, hogy a Panasonic komolyan gondolja a piac meghódítását, mert mindent megtesznek a legjobb képminőség elérésnek érdekében. Mi is csak jókat tudunk írni a gépről!

Film és értékelés

Aki még nem látta, az nem fogja elhinni, hogy milyen képminőséget produkál a TZ7 mozgóképek esetében (is)! Ellenben a TZ6-tal, a TZ7 dedikált filmfelvevő gombot kapott jelezvén ezzel is, hogy a mozgóképek rögzítése immár szerves része a fényképezőnek, nem csak holmi szükséges rossz, amit muszáj beépíteni.
Már az FT1-nél is jeleztük, hogy itt bizony elindult valami, hiszen az AVCHD Lite kodek olyan minőséget tesz lehetővé, ami lélegzetelállító - s ne feledjük, itt csak egy kompakt fényképezőgépről van szó, nem pedig egy kameráról (célhardver).
Nagy örömünkre, felvétel közben lehet használni az optikai zoomot, így nem maradunk le semmiről. Annak érdekében, hogy az optika léptetőmotorjának halk zümmögése se zavarja meg a felvett hangot, a motor működése le lett lassítva. Ez a lassítás jól jön az AF-nek is, szinte azonnal, minden gyújtótávolságon ráharap a témára.
A fényviszonyok változásának lekövetése átlagos sebességű, a hang minősége nem rossz, s sztereóban történik a rögzítése.

Értékelés

Remek kis mindenes "utazógépet" alkotott a Panasonic a TZ7 személyében. Állóképeinek minősége nagyon jó, a mozgóképeké pedig fantasztikus. Semmi sem tökéletes, így a TZ7 sem, de az apró ergonómiai bökkenők ellenére nagyon jó az összkép, így bátran állítjuk, hogy bárkinek jó vétel a masina. Akár fő-, vagy másodgépnek dSLR mellé - megállja a helyét.

Ami tetszett:

• Nagyon jó álló- és mozgókép minőség,
• 25 mm nagylátó,
• jó képstabi,
• nagyon jó minőségű felépítés.

Ami nem tetszett:

• Gyenge vaku,
• az exponáló és a módválasztó tárcsa felcserélése.

Tételes értékelés:

• Ergonómia: 81%
• Képminőség: 90%
• Ár/Érték: 85%
• Összesített érték: 86.4%

A Panasonic TZ7 fényképezőgépet a Panasonic South-East Europe Kft.-től kaptuk bemutatóra.