Médialejátszó
Bár a Panasonic sokáig nem fordított nagy figyelmet erre a funkcióra, az elmúlt években már egészen korrekt médialejátszó alkalmazást építettek tévéikbe. Azonban az idő múlásával ez a rendszer kicsit elavulttá vált, épp ezért fájó, hogy még ebbe a modellbe is komoly változtatás nélkül került be a szolgáltatás. Például hiányzik a lejátszási lista összeállításának lehetősége, és a nézeten sem lehet változtatni, azaz a nagyméretű ikonok, ábrák uralják a képernyőt, ami sok-sok állomány vagy mappa esetén kicsit nehézkessé teheti a használatot annak ellenére is, hogy maga a grafikus felület egyébként látványos, jól néz ki, és az alsó információs sáv folyamatosan tájékoztat az aktív opciókról.
Filmek
Már jól ismert tesztcsomagunkat engedtük rá a tévére, és ebből kiderült, hogy a formátumtámogatás korántsem mondható teljesnek. A DivX és QuickTime fájlokat ugyanis el lehet felejteni, hiszen az első futtatását nem támogatta, a másik kettőt pedig fel sem ismerte. A Killa_sample mondjuk elindult, de ennek csak két másodpercig lehetett örülni, utána egyből a főmenübe katapultálta magát az elektronika. A WMV egy kicsit bezajosodott olykor, viszont a többivel azért gond nélkül boldogult. Tehát az XviD, az MKV, a TS és M2TS kettő videókat is akadozás nélkül, teljesen színhelyesen jelenítette meg.
A filmek vezérlése a jól megszokott, ezer éve bevált módon történhet a távirányítón elhelyezett funkciógombok segítségével. Ha valakinek jobban kézre esik, akkor előcsalhat egy virtuális kezelőfelületet, ahol egy kis csúszkát tologathat, így lépkedve előre-hátra a videóban. Arra sajnos nincs mód, hogy a számokkal másodpercre, századmásodpercre pontosan megadjuk, hogy honnan folytatódjon a lejátszás, és az elektronika arra sem képes, hogy fejezetekre ossza az egyes fájlokat. A hangsávok között természetesen lehet váltogatni, és a külső feliratok kezelésére is képes, amennyiben annak neve megegyezik az épp futó állomány nevével. A betűk mérete és színe nem módosítható, ami azt eredményezi, hogy fehér, világos háttér előtt a szöveg nem olvasható túl jól.
Képek-fotók
A JPG kiterjesztésű képek megjelenítésén kívül semmilyen más formátummal nem boldogul, ez pedig 2013-ban akkor is kevés, ha még mindig ez az uralkodó szabvány. Legalább a GIF és animgif támogatását beemelhették volna, hiszen ez utóbbi egyre népszerűbbé válik manapság, számos népszerű weboldal, blog foglalkozik velük, és sokan már komoly gyűjteményt állítottak össze belőlük. A fájlokba kódolt EXIF adatok, azaz hogy milyen típusú fényképezőgéppel, milyen beállítások mellett készült egy adott fotó, feldolgozására nem képes. Némi vigaszt jelenthet, hogy a diavetítés funkcióra semmi panaszunk nem lehet: amellett, hogy beállítható a képváltás sebessége, még azt is meg lehet adni, hogy ezt milyen effektek színesítsék, sőt aláfestő zene is elindítható. Az pedig már csak hab a tortán, hogy akár fekete-fehér vagy szépia szűrőt is ereszthetünk a képekre.
A zenelejátszó szekció kifejezetten jól néz ki, és ez némiképp feledteti azt, hogy az ID3 tagekkel komoly problémák akadnak. A legtöbb fájlból ezeket ugyanis képtelen kinyerni, a maradéknál pedig érdemi információk helyett csak valami érthetetlen katyvaszt lőtt ki a képernyőre. Arra sincs mód, hogy külön alkalmazás segítségével a netről szívjunk le információkat az egyes dalokkal kapcsolatban, pedig ez azért ma már nem elérhetetlen űrtechnológia. A formátumtámogatás kapcsán viszont nem érheti szó a ház elejét: a kötelező MP3 mellett ugyanis a WMA és a veszteségmentesen tömörített, azaz elméletben jó hangminőség elérését biztosító FLAC fájlok megszólaltatása is megoldott.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
