Külvilág, ergonómia

Az összes gyártó termékpalettáján szerepel legalább egy-két olyan masina, amely a belépőszintet, az alapkategóriát teremti meg. Az Olympusnál kapásból tucatnyi ilyen géppel találkozhatunk, melyek közül jelen cikkünk alanya - már ha a típusjelölésből vonatkoztatunk - a második a rangsorban. S valóban, ha végignézzük a szolgáltatások és funkciók listáját, azt látjuk, hogy több olyan tulajdonsággal is rendelkezik a kis gép, aminek gyakran hasznát veszi majd gazdája, de erről kicsit később.

A FE-5040 vonalvezetése konzekvensen követi többi társáét - minimális eltérések persze akadnak, de már messziről látszik, hogy a gyártó „tipikus” belépőkategóriás gépeinek egyikéről van szó. Ez csak akkor baj, ha valakinek pont ez a külső nem jön be, mert akkor gyakorlatilag kiesik az egész paletta.

Az előlapon a kis villanó ugyan nem kerül takarásba ujjaink által, de fényében mégis meglátszik a gépet tartó kéz árnyéka (lásd majd későbbi példánkat). A mellette látható kis LED nem AF segédfény - ilyet hiába keresünk a fényképezőn, mert nincs -, hanem csupán visszajelzési célokat szolgál. Például önkioldót használva villogással jelzi, mikor várható a kioldás. A két kis lyuk az optika alatt balra a mikrofon nyílásai.

Nem jellemző az alapkategóriára a viszonylag nagy látószögű optika, amely ekvivalens 26 mm-ről indul. Itt minden milliméter számít (persze csacsi lenne a gyártó, ha a saját, drágább fényképezőinek konkurenciát csinálna - ott ugyanis esetenként 24 mm-ről indul a móka), s általában 28-30 mm szokott lenni ez a kezdőérték, így a FE-5040 máris előnnyel indul a mezőnyben - ráadásul F2.8 lehet a legtágabb blendenyílás.

A hátlapon átlagos felbontású, 2,7” átmérőjű LCD trónol, melynek jobbján rideg műanyagból készített, kattogós, de jól (biztosan) működő kezelőszervek ülnek. Ha abból indulunk ki, hogy ezt a masinát is tipikusan két kézben tartva fogják használni, akkor a nyomógombok elérhetősége és ujjra állása akár kényelmesnek is nevezhető. Egy kézben tartva azonban csak a zoom billenőkapcsolója az, ami fogásváltás nélkül elérhető.

A váz alján a mikro USB aljzatot semmi sem védi a koszolódástól. Az állványmenet műanyagból van, és nagyon a gép szélére került. Ennek az egyetlen előnye az, hogy a cseretalpat nem kell minden egyes akku- vagy memóriakártya-cseréhez leszerelni.

Legfelül csak a bekapcsoló és a kioldó található, előbbi szépen belesimul a krómcsík síkjába. Még valami: a vázat borító elemek fémből készültek, kialakításuk igényes, de valahogy mégis érezni az egész gépen a „kedvező ár” címkét. Összegezve az ergonómia nem jobb, de nem is rosszabb a méretből és kategóriából adódónál; minden működik és végzi a dolgát. Bizonyára nem ez a gép lesz az év dizájn-győztese, de szégyenkezni sem kell vele, ha bárhol előkapjuk egy kocafotó erejéig.

Adatlap

Olympus FE-5040
Érzékelő típusa, mérete	CCD, 1/2.3"
Effektív felbontás	12 MP
Optika	Olympus Lens (ekv. 26-130 mm) 5x
Optika kezdő fényereje (W-T)	F2.8-F6.5
Képstabilizátor	van
Képstabilizátor jellege	digitális
Záridő	1/2000-4 mp
LCD	2,7" 230 400 képpont felbontással
Belső memória	van, ismeretlen méret
Támogatott memóriakártyák	SD, SDHC
AF típusa	TTL iESP kontrasztérzékeléses AF
AF módok	iESP, arcérzékelés, szpot, követő AF
AF élességállítási tartománya	7 cm-től
ISO érzékenység-tartomány	auto, 100, 200, 400, 800, 1600
Fénymérés módja	ESP
Fehéregyensúly	felhős idő, napfény, volfrámvilágítás, fénycsővilágítás 1, fénycsővilágítás 2, fénycsővilágítás 3
Vaku	van, nincs adat a teljesítményéről
Vaku üzemmódok	automata, vörösszemhatás-csökkentés, derítő villantás, vakutiltás
Exponálás	egy kép, önkioldó
Üzemmódok	i-Auto, programautomata, képstabilizáló (DIS) üzemmód, motívumprogramok, mágikus szűrő, panoráma, videó
Scene üzemmódok	portré, tájkép, éjszakai felvétel, éjszakai felvétel + portré, sport, beltéri felvétel, gyertyafény, önarckép, naplemente, tűzijáték, ételfotózás, dokumentum, háziállat
Első kép elkészítésének ideje	3,94 mp
Két kép közötti idő	4,17 mp
Felbontás	3968x2976, 3264x2448, 2560x1920, 2048x1536, 1600x1200, 1280x960, 640x480, 1920x1080
Nyers (RAW) fájl	nincs
Effektek	mágikus szűrők: popművészet, pinhole, halszem, rajz, lágy fókusz, punk
Videofelvétel	van, AVI (Motion JPEG)
Videó minősége	640x480 @ 30 fps, 320x240 @ 30 fps
Videó maximális hossza	maximum 2 GB-os fájméretig
Extrák	hangjegyzet képhez (max. 4 mp), mágikus szűrők, videólejátszás visszafelé, videólejátszás kockáról kockára
I/O interfész	mikro USB aljzat
Áramellátás	LI-70B Li-ion akku (3,6 V, 650 mAh, 2,3 Wh)
Méret	96 x 57,8 x 20,1 mm
Tömeg	130 gramm
Bruttó fogyasztói ár	36 990 Ft
Garancia	2 év

Menürendszer

Az Olympus FE-5040 is már az új (relatív új, mert már körülbelül egy éve ezt kapjuk) menürendszerrel rendelkezik, így sok meglepetést nem lehet belőle kinézni. Örömteli, hogy a gyártó ebből az alapmodellből sem vette ki például a pixel mappinget, melynek köszönhetően kiszűrhetjük a halott, vagy beragadt képpontokat az érzékelőn.

Az összesen öt fő pontból álló rendszer pofonegyszerű, tud magyarul és elég könnyen, gyorsan uralható. Az összesen 28 paraméter szinte mély álomból felkeltve is egyből megtalálható, ha pár percet foglalkoztunk már a masinával.

A főképernyőn nem sok információ jeleníthető meg, a legrészletesebb módban is csak olyan jellemzők láthatóak, mint az éppen használt memória, az abban még elférő képek száma, a választott képminőség és ennyi. Ja, meg a 3x3-as segédrács. Ha a kioldót félig lenyomjuk, akkor még pluszban láthatóvá válik a gép által választott záridő és rekeszérték.

A gyorsmenü mindig kéznél van, ha a lefelé mutató kurzort megnyomjuk. Innen egyből elérhetővé válik a módválasztás, a vaku, a makró, az időzítő, az expozíciós korrekció, a fehéregyensúly, az ISO érték, a felbontás és a főmenü. Igen, innen is lehet a főmenübe navigálni.

Az Olympus FE-5040 menürendszere nem okozott meglepetést. Több olyan funkciót is tartalmaz, amely a belépő kategóriára nem feltétlen jellemző. Egyszerű mivolta, magyarul is elérhető nyelvezete könnyű használatot ígér.

Működés

Mivel az Olympus FE-5040 az alapkategóriában indul, ezért feltételezhetjük, hogy nem sok különlegességet nyújt. De botorság egyből leírni a gépet, hiszen ennek ellenére tartogat meglepetéseket számunkra. Mindenképp előny a 26 mm- ről induló optika, amely ezen a gyútávon ráadásul F2.8 rekeszértéket biztosít. Ezt kissé beárnyékolja, hogy ekvivalens 130 mm-en már csak F6.5 lehet a legtágabb blende.

Elsőre furcsa volt, utána fokozatosan megszerettük az Olympus gépeiben debütáló művészi szűrőket, hiszen nem kevés utómunkát spórolhatunk meg használatukkal. A FE-5040 összesen hat ilyen szűrővel rendelkezik: Pop Art, amely kiemeli a színeket; Pinhole, aminek olyan a hatása, mintha egy igen fényerős objektívvel fotóznánk teljesen nyílt rekesznél (peremsötétedés); Halszem, amit nagyon nem kell magyarázni; Punk, amely fekete és pink árnyalatokra bontja a képet; Rajz, ami a kontúrokat húzza ki; Lágy fókusz, amelynek köszönhetően „ábrándos” hangulatú képeket készíthetünk.

A készülék ugyan rendelkezik az úgynevezett szuper makró funkcióval, de a név kissé túlzó, hiszen a legrövidebb fókusztáv 7 cm lehet, így nincs esélyünk igazán közel kerülni a témához. Ha aktiváljuk a szuper makrót, akkor a lencse ekv. 47 mm-re áll be. Bosszantó, hogy a makrózás befejeztével hiába váltunk vissza hagyományos AF módba, a lencse nem áll vissza automatikusan az eredeti gyútávra.

Saját észrevételeink a masina használatával kapcsolatban: az optika léptetőmotorja reszelősen, viszonylag hangosan végzi dolgát, a kijelző képe rossz fényviszonyok mellett elég gyenge minőségű lesz (főleg sötétebb árnyalatú felületeken), a fényképező általános használata néha akadozó, esetenként többször kell megnyomni egy gombot, hogy a gép szoftvere is végre tegye a dolgát (nem, határozottan nem a nyomógombok hibája). A bekapcsolást követően 3,94 mp-et kell várnunk az első kioldásig, két teljes felbontású, „fine” minőségű JPEG közt 4,17 mp a kényszerpihenő. Az optika két végpontja között 1,2 mp alatt szalad végig, nem lehet pontosan „adagolni”.

Említettük korábban a vaku fényének takarását. Nos, ha óvatlanok vagyunk (ugyan magát a vaku ablakát nem lehet kitakarni), akkor nagylátószögű végállásban jobb kezünk belelóghat a villanó fényébe. A fotó jobb alsó sarkában ilyenkor egy csúnya árnyék jelenik meg:

Az Olympus FE-5040 26 mm-ről induló optikájával és a hat művészi szűrőjével máris többet nyújt, mint a kategória átlaga. Hiába keresnénk azonban olyan fejlett funkciókat, mint például a Sony egyes gépeiben a pásztázó panoráma, itt nem fogunk ahhoz még csak hasonlót sem találni (persze, van panoráma segéd, de működése lassú és csak képfedési pontokat mutat). De ez nem is várható el ebben az árkategóriában.

Képminőség

Ami (relatíve) olcsó és ráadásul alapszintű, az nem lehet jó. Vagy mégis? Teli kételyekkel, kissé félve mentünk neki a FE-5040 képminőségének, hiszen az évek során bőségesen gyűjtöttünk rossz tapasztalatot a gyártók alapgépeivel (is). Vajon hogyan fog teljesíteni a kis masina, mikor nála jóval drágább modellek is esetenként csúfosan leszerepelnek? Lássuk!

Az optika látszólag mentes a geometriai torzításoktól. A fenti képeket látva ezt bárki el is hiheti egészen addig, amíg filmfelvétel közben jobban oda nem figyel a kijelzőre, az ugyanis egyes gyújtótávolság-váltásoknál megmutatja a frankót. A FE-5040 elektronikája digitális úton, automatikusan korrigálja a hordótorzítást (valószínűleg a párnatorzítás mértéke nem orbitális a csekély gyújtótávolsági maximum miatt).

A fenti fotó felső sarkaiban látszik, hogy az optika igen komolyan szenved a kromatikus színi hibáktól, pedig elvileg ezeket is korrigálja valamelyest a gép lelke. A javítás alábbi képen látható (a toronyház fém korlátain látszik a CA-eltávolítás):

Az AF esetenként félrefókuszál, főleg erős oldalfényben, így ne csodálkozzunk, ha jó fényviszonyok közepette is ilyen képeket kapunk:

Mielőtt továbblépnénk zajos képeinkhez, íme pár tesztkép, ami a fényképező fény- és árnyoldalát egyaránt szemlélteti:

Az a helyzet, hogy a kis Olympus jó fényben, alap ISO értéken igenis tud mutatós és jó minőségű képeket készíteni, és ha kiismerjük a gépet, egyre több olyan fotó készülhet majd vele, amely megállja a helyét drágább masinákkal szemben is.

Sajnos ISO 200 fölött egyre több részlet tűnik el a zajszűrés piszkos munkája miatt, ráadásul ISO 1600-on az egész kép egyfajta kékes beütést kap, kezd minden szépen összemosódni. A színes felületeket ábrázoló kép jól mutatja utóbbi észrevételünket.

A szűk dinamikatartomány, az esetenként pontatlan AF, az el-elhasaló fénymérés és az erős részletelmosás ISO 200 fölött nem épp jó ajánlólevél a kis fényképezőnek. Azonban kis kiismeréssel, alap ISO értéken való fotózással mégis készíthetünk jó képeket vele. Sajnos ennek a fényképezőkategóriának egyre nehezebb a sorsa, hiszen lassan a mobiltelefonokba épített kis kameráknak is jobb képminőségük lesz, ráadásul árban sem tudják majd felvenni a versenyt.

Filmfelvétel, értékelés

Fölösleges kerülgetni a forró kását, filmfelvétel téren sem tud kimagaslót nyújtani a gép. A maximum 640x480-as felbontás már egy fáradt mosolyt sem csal a tesztelő arcára - főleg nem úgy, hogy erősen az a gyanúnk, hogy ez a méret is interpolációval jön létre (a szerkesztőség egyöntetű véleménye, hogy a készülék mozgóképeinek natív felbontása a 320x240, de ezt a gyártó visszaigazolása nélkül csak feltevésként kezelhetjük). Bosszantó, hogy vagy hang nélkül veszünk fel és akkor van zoom, vagy zoom nélkül, de akkor hanggal. Miért nem megy a kettő együtt? Mondjuk sokat nem vesztünk, bátran kapcsoljuk ki a hangrögzítést, annak minősége ugyanis „nem az igazi”. Az elektronika közepes sebességgel reagál a fényviszonyok változására. Zoomoláskor az AF „elejti a fonalat”, de amint elengedjük a billenőkapcsolót, a másodperc töredéke alatt ismét élesre áll a rendszer - le a kalappal. A gép AVI (Motion JPEG) formátumban rögzít, de olyan pazarlóan bánik a tárhellyel, hogy öröm nézni: 1 mp videó 1,88 MB kapacitást igényel (és mindegy, hogy van-e hangfelvétel vagy nincs). Tesztvideó.

Értékelés

Ha az ember hozzászokik egy bizonyos színvonalhoz, minőséghez, akkor onnan nehéz lejjebb adni. S valóban, ezt mi is kőkeményen tapasztalhattuk tesztünk során. Mindig rá kellett elménkre erőltetni a tényt, a jelzőt, hogy ALAPKATEGÓRIA! Ne akarjuk a FE-5040-et (és persze más belépő gépet sem) a kompaktok „csúcsragadozóihoz” hasonlítani, mert nincs értelme. Sem tudásban, sem képminőségben nem vehetik fel ezek a kis eszközök a versenyt a náluk háromszor-négyszer drágább masinákkal. De lassan a mobiltelefonokba épített kamerákkal sem, így a gyártóknak el kell merengeniük azon, mi legyen ennek a kasztnak a sorsa. Alulról a telefonok, felülről az EVIL vázak szorongatják a kompaktokat - izgalmas ez a harc, a felhasználó csak nyerhet. Kinek ajánlható - ha egyáltalán - a FE-5040? A cikk írója például lassan kétéves lányának kezében tudná elképzelni ezt a fényképezőt - a kis törpe piszok gyorsan tanul, mire óvodába megy, már akár vihetné magával apa PEN rendszerét is..

Termék megnevezése	Olympus FE-5040
Jellemzés	Alapkategóriás gép alap funkciókkal és alapszintű képminőséggel.
Pro	+ Kis méret, + elfogadható minőségű felépítés, + mágikus szűrők, + fókuszkövetés (bár igen alapszintű).
Kontra	- Állóképek minősége gyenge, - filmfelvétel közben vagy zoom nincs, vagy a hangfelvétel nem érhető el, - manuális beállítások hiánya, - optika hajlamos CA-ra, - szerény filmfelvételi képességek, - lassúcska működés, - reszelős, hangos zoom, - nem igazán olcsó, - lehetne benne nagyobb kapacitású memória (egy képet képes tárolni).
Ergonómia
Képminőség
Mozgóképek minősége
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene	-
Alternatívák	Olympus FE-5000, Nikon Coolpix S570

MLaca

Az Olympus FE-5040 fényképezőgépet az Olympus Hungary Kft.-től kaptuk tesztelésre.