Need for Speed bemutató és videoteszt

Szükségünk van a sebességre!

Aki próbált már igazán valósághű szimulátort egy hozzá tartozó, komolyabb felszereléssel, az biztosan egyetért velem abban, hogy a Need for Speed-széria soha nem tartozott a szimulátorok közé és viszonylag kis mértékben mozgott a realitások talaján. A kor színvonalán mindig látványos volt, játékélményben pedig igyekezett a lehető legtöbbet nyújtani, a korai részek mégsem maradtak igazán emlékezetesek. Arról nem beszélve, hogy bár némi időbeli előnye volt a Need for Speednek, hiszen 1994-ben jelent meg az első rész, a konkurencia elég hamar jelent meg igen erős szereplőkkel, gondoljunk csak a TOCA Touring Car Championship, a Colin McRae Rally és a Gran Turismo első részeire, de a Test Drive 4 is befutott még 1997-ben.

Az 1994-es The Need for Speedben még volt belső nézet, 2015-re ezt elvesztettük. [+]

2003-ban érkezett egy hatalmas fordulat a játék történetében, az Underground-széria a Fast & Furious filmekkel együtt szinte egy generáció autós alapkultúráját határozta meg, az én korosztályomnak ekkor még csak álom lehetett a jogosítvány és a saját autó gondolata, ezért ezekkel a filmekkel és játékokkal igen sokat töltöttünk el, és már-már túlságosan is komolyan vettük az irreális mutatványokat. Sokan a mai napig a legjobb részeknek tartják az Undergroundot és az Underground 2-t, amik ezek után jöttek, azokhoz pedig jellemzően kellett némi nosztalgia, hogy igazán szerethetőek legyenek. A sorozat ekkor jellemzően kereste az útját, az állandóan felmerülő kritikákra stílusváltással próbáltak reagálni (lásd: Pro Street), de ez végképp aláásta a sorozat hírnevét.

Amikor az idei E3-on bemutatkozott az utótag nélküli rész, akkor teljes rebootról esett szó, ami a Frostbite 3-as engine-nek köszönhetően szép megjelenést ígért az illegális, utcai versenyek, az autótuningolás és az ezzel járó rendőrlerázósdi mellé. Szerencsére nem kellett nagyon sokat várnunk a debütálásra, az aktuális konzolgeneráció két legismertebb tagjára már megérkezett az új játék, egyedül a PC-seknek kell még várakozniuk, 2016 első feléig. A programot Xbox One-platformra szereztük be, minden észrevételünk ehhez a verzióhoz kapcsolódik.

Gyenge történet, erős helyszín

Tegye fel a kezét, aki a története miatt szerette a Need for Speed-eket! Úgy látom, hogy senki nem jelentkezik, ez pedig nem véletlen, általában elég semmitmondó volt a sztori, ami egy ilyen jellegű játéknál nem is feltétlenül baj. Ezt valószínűleg érezték a fejlesztők is, hiszen a történet elejét gyakorlatilag levágták, profi sofőrként fedeznek fel minket az éjszaka „nagykirályai" és egyből a társuknak éreznek minket, az illegális versenyeken pedig bebizonyíthatjuk, hogy rászolgáltunk a barátságukra. Az élőszereplős átvezetők felnőtt fejjel sajnos inkább komikusak, mint komolyak, de lendüljünk is túl ezen és pattanjunk volán mögé.

[+]

A történet elején három kocsiból választhatunk, van egy közepesen érdektelen, 1990-es Ford Mustang Foxbody, egy 2000-es évjáratú Honda Civic Type-R és egy 2014-es Subaru BRZ Premium, ami gyakorlatilag pontosan ugyanaz, mint a Toyota GT86. Ha már megvan a verda, be is kell járatni, egyből egy gyorsasági versenybe csöppenünk, a gyári gépek hangja nem túl vérpezsdítő és a fordulatszámmérőjük sem mozog annyira lelkesen, mint szeretnénk, de természetesen később szóba jön a tuningolás, ami ezekre a gondokra megoldást jelent.

A helyszínünk Ventura Bay, ahol szinte mindig éjszaka van, az utcák pedig elég kihaltak, nem csoda, hogy a rendőröknek bőven van idejük és energiájuk a száguldozókkal foglalkozni. A Frostbite-engine szép kinézetet kölcsönöz a játéknak, természetesen van benne némi túleffektezettség és erőltetett csillogás, de az Underground-fanatikusok szíve azért megdobban, amikor a füstjelekkel jelölt szakaszzárásokat és a neonfényes épületeket meglátják. A terület eleinte nagynak tűnik, de egy idő után kiderül, hogy valójában nem nagyok a távolságok és az útvonalak is szinte állandóak, néhány órányi játékmenet után előre köszön nekünk minden villanyoszlop és kanyar, ráadásul nem is túl változatos a környezet.

A játékmenetről érdemes tudni, hogy kizárólag online módban mászkálhatunk a városban, ha csak cikázunk, akkor ez nem okoz komoly gondot, az viszont zavaró, hogy sosem tudjuk szüneteltetni a játékot, ha azonnal fel kell állnunk a gép elől, akkor gond nélkül elkapnak a rendőrök, elbukunk egy fontos versenyt és egyéb hasonló szörnyűségek áldozatai lehetünk. Előnyei is vannak ennek a megoldásnak, a játék például a futamokon elért időink alapján rangsorol bennünket, így a hozzánk hasonló képességű játékosokkal kerülhetünk egy térbe, ami fenntartja a kihívást és igyekszik megszüntetni az erőfölényből adódó kelletlenségeket. Ez utóbbi azért kevésbé szokott összejönni. Nem a játék hibája, de fontos megemlíteni, hogy a játékosok általában elég durván vezetnek, nem tartják be az autóversenyzés általános szabályait, ok nélkül löknek le az útról, igyekeznek mindig keresztbe tenni nekünk. Ezt a ritmust fel lehet venni, szemet szemért alapon játszhatunk kamikaze mókust, amit bizonyára sokan fognak élvezni, a játék egyébként sem vehető annyira komolyan, hogy ilyen dolgokon fennakadjunk.

Jól kitalált küldetések, bénácska irányítás

Ötféle küldetésben lehet részünk, a pénzen kívül természetesen a hírnévért is játszunk. A speed módban értelemszerűen az elsőnek és a leggyorsabbnak kell lennünk, a style módban gyönyörű és pontos farolásokat, burnoutokat és hibátlan ugrásokat kell végrehajtanunk. A build mód a legesztétikusabb, legharmonikusabban megépített járművekről szól, a lehetőségek száma egyébként bőséges, elég ízléses tuningcsomagokat pakolhatunk össze. A crew mód a csapatsikereinkről szól, végül, de nem utolsó sorban pedig az outlaw mód kerül központba, minél jobban ki tudjuk játszani a rendőröket, annál jobb lesz a végeredmény. A zsaruk nem csak Ford Crown Victoriákat használnak, a játék elején igen gyakran fordul elő, hogy jobb gép van a popsijuk alatt, mint nekünk, ráadásul nem is túl félősek, simán letolnak a pályáról vagy belénk csapódnak nyélgázzal.

[+]

A különböző versenyértesítéseket telefonon kapjuk meg, természetesen az online játékmód miatt ezek sosem tudnak jókor jönni, mindig valami éles kanyarban vagy egy kikerülési manőver előtt szólal meg az a szerencsétlen, a játék elején megjelenő tippekről nem is beszélve, egészen furcsa, hogy a program tulajdonképpen azt várja tőlünk, hogy egyszerre hajtsunk 200-zal és olvassuk el a felugró alakban megjelenő szövegeket.

Jöjjön a fekete leves, beszéljünk az irányításról: nagyon jól hangzik, hogy az autókat különféleképpen állíthatjuk be, vehetjük tapadósra a figurát, vagy optimalizálhatunk driftre, ezen felül állíthatunk érzékenységet, segédleteket, rajtautomatikát és számos egyéb dolgot, de rengeteg fontos dolog kimaradt a repertoárból és a megvalósítás sem tökéletes. Kézzel például nem váltogathatunk, de a gázadás, a fékezés és az irányítás is elég gyengécske, az Xbox kontrollerre elég finoman tudná lekezelni a mozdulatainkat, a Forza Motorsport 6 után átnyergelve érezhető csak igazán, hogy mennyivel fapadosabb és butább a Need for Speed, hiányzik belőle a precizitás és a kiszámíthatóság.

[+]

A jelenleg elérhető 51 darab autó nem hangzik kimondottan soknak, de elég változatosak a gépek, ráadásul nem csak szupersportautókkal van dolgunk, elég sok olyan típussal mehetünk virtuálisan, amivel akár magyar utakon is találkozhatunk, gondoljunk csak az egyes Golf GTI-re, a BMW E30-ra (bár a játékban lévő M3 Evo II már világszinten elég ritka madár), a Subaru BRZ/ Toyota GT86/ Scion FR-S trióra, de a Mazda MX-5-tel és a Honda S2000-rel is lehet nagyokat autózni. A japán autósok elégedettek lehetnek, német kocsiból is van bőven, amerikai izomverdákból sincs hiány, aki viszont a francia és az olasz ipar remekeit részesíti előnyben, az csalódni fog, két darab Ferrari és néhány Lamborghini kivételével ugyanis teljesen kimaradtak ezek a járművek.

[+]

Úgy gondolom, hogy elég nagy szerencséje van a Need for Speednek azzal, hogy hozzám került. Az Underground-életérzést ugyanis teljesen elsajátítottam annak idején, most pedig elég erőteljes emlékek törtek fel bennem azokkal a játékokkal kapcsolatban, a hangulatot és a környezetet tényleg sikerült rebootolnia a Ghost Games-nek, a Frostbite-motor pedig remekül dolgozik a játék alá. Ha viszont ezeket félreteszem, akkor valójában egy bénán kivitelezett játékot látok magam előtt, nem teljesen átgondolt állandó online-móddal, vérciki átvezető jelenetekkel és „történettel", valamint fapados irányítással. Kevésnek tűnhet az 51 darab elérhető autó, de ez egy olyan hiányosság, ami ennyi hiba után gyakorlatilag fel sem tűnik, ráadásul ingyenes DLC-k is be vannak ígérve, ezek között jó eséllyel lesznek extra kocsik is. A tuningolás viszont jól sikerült, a zenék is rendben vannak (bár szabadidőmben ezeket biztosan nem hallgatnám, az Underground és Underground 2 játékok OST-jét ellenben végigfüleltem néhányszor) és az agresszív rendőrökkel szórakozni is jópofa. Az ára viszont nosztalgiázáshoz elég húzós, 20 000 forint fölött van a virtuális boltok polcain, lehetőleg csak az ruházzon be rá, aki a hangulatért cserébe rengeteg probléma fölött képes szemet hunyni.

Pro:

• Hamisítatlan hangulat;
• jól építhető autók;
• remekül teljesítő Frostbite-engine;
• állandó online-játékmenet...

Kontra:

• ...amit sokkal jobban kellett volna kivitelezni;
• nem elég precíz és finom az irányítás;
• kisebb bugok időnként előfordulnak;
• ha felszáll a lila köd, akkor kiábrándító megoldásokkal találkozunk.

73

A Need for Speed-et Xbox One platformon teszteltük, de ugyanúgy elérhető PlayStation 4-re is, a PC-s változat jövőre jelenik meg.

szentkuti11